Vadász- és Versenylap 17. évfolyam, 1873
1873-03-26 / 13. szám
MÁRCZIUS 19. 1873. font. 5. Gr. Esterházy M. Theseus 158. 6. Gr. Esterházy Miki Ignátz 155. 7. Gr. Sztáray János Almos 152. 8. Van Son Róbert f. k. Jet 148. 9. Hg Taxis Egon Huntsman 145. 10. Blaskovieh Miklós p. v., angol félvér 142. 11. Gr. Almásy Kálm Pruszli 140. 12. Blaskovieh Ernő Gyönyörű 140. 13. Gr. Károlyi Pista Le coq 140. 14. Gr. Szápáry Iván Nevermind 136. 15. Gr. Szápáry Iván Rover 120. a Handicap-steeplechaseben : Royal Oak. * У * * A Vadász-akadályversenyben : Steward. Kilátások a vasárnapi versenyekre. Ha az idő ily szép marad, mindenekelőtt hiszszük, hogy nagy nézőközönségünk lesz. Ami az egyes futamokban nevezett lovak esélyeit illeti , a Síkverseny 2 mildjére kedvenczekül Rubicont, Ignátzot, Jack in the Greent és Gerlét emlegetik. Ignátz azonban alkalmasint az utolsó futamra marad. Zápolya aligha indul, Vertrauter és Mahler ismeretlen tehetségére pedig nem sokat adhatunk, s igy azt hinnők, hogy Rubiconnak lenne legtöbb esélye — alkalmasint Szapáry Iván gróf mesteri lovaglása alatt s mult őszi győzelmét ismételné, annál könnyebben, mert most fél milddel kevesebb távolságra 7 fonttal kevesebbet kell vinnie. A gátversenyt ugy hiszenk bizton Verbenának ígérhetjük — s mellette Mlle Giraud és Olga volnának azok, kiknek hozzá legközelebb kell esniök, feltéve, hogy jó conditióban vannak. Némelyek ugy vélekednek, hogy a gróf Verbenával akarná a nagy vadász-akadály versenyt megnyerni, mi nem hiszszük azonban, hogy e derék kancza egész carrierjét ily hosszú pályán s 162 font alatt riskírozza a gróf, midőn e czélra más lovakkal is rendelkezik, s a gátverseny biztos nyeremény Verbena számára. Legalább mi nem hiszszük, hogy akár az ismeretlen Esmeralda és Mahler, akár a Bois Boussehcsikó nagyobb chance-al bírnának ; egyedül Olga lehet neki talán veszedelmes , kérdés azonban, ki fogja lovagolni. A Steeplechase-handicap 3 mildjére bajosabb Favoritot kijelölni. Royal Oak, mely egyedül lett volna biztos, a nagy versenyre hagyatott ; Lady Cunninghamet, Keglevich Béla fekete kanczáját és Brigantinet nincs szerencsénk közelebbről ismerni . Theseus egy kétes síkversenyló volt az utóbbi években, s nagyon sokat kellett javulnia, hogy jó steeplechasser legyen ; legtöbb esélylyel játszanának birni Maid of Erin és Star of the East ; az előbbit hihetőleg Iván gróf, ez utóbbit a tulajdonos lovagolván. A Vadász-akadályversenyben a 114 concurrens leolvadt nagyon s megkönnyité az áttekintést, — de nem szivünket, hogy ennyire leolvadhatott a küzdők sora. First hand hiddereink közül az egyik 4, a másik 3 lóval biztosítá magát a nagy küzdelemre — mely valószínűleg kettejök közt fog kivívatni, ha csak véletlen eset nem lép közbe. Hogy melyik lovát szándékszik Esterházy gróf lovagolni — még nem tudjuk , azonban Salvador aligha indul a 170 fonttal, mint halljuk, s múltévi bukásai Pesten és Bécsben nem is valami megbízható lónak bizonyítanák. Thoseusról már elmondtuk nézetünket , ily körülmények közt egyedül Ignátz maradna a grófnak, ki elég szépen nyert az őszön Olga és Newermind ellen, igaz, hogy akkor csak 2 mildre 140 fontot kellett vinnie, mig most kétszer oly hosszú distancera 15 fonttal többet kapott — de egy fél évvel öregebb is, a téli vadászatok alatt igen szívósnak mutatkozott s mint halljuk jó conditióban van ; igy a a gróf remek lovaglása alatt veszedelmes ellenfele lehet — Royal Oaknak, mely különben legbiztosabb volna valamennyi versenyző közt ily nagy távolságra, mely alatt oly sok accident történhetik. A sárga kancza az ő erőteljes vágtatásával s biztos ugrásával könnyen elviheti azt a 12 font többletet is — kivált Iván gróf kímélni tudó lovaglása alatt, melylyel Ignácz felett megterhelték , csak az utolsó 100 ölön legyen elég sebes. Vérbénáról már szólottunk, hogy nem hiszszük, miszerint ő versenyben induljon, Rover sem fog menni , annál inkább halljuk azonban Nevermindet emlegetni, és sokan úgy vélekednek, miszerint annyira javult, hogy veszedelmes concurrens lehet. A többiek közül, Jet, Huntsmann és lovasaik volnának még talán a legközelebbi concurrensek, s lovagolnának még : gr. Lamberg Henrik, Blaskovich Ernő és Batthyány Elemér; az előbbi talán Newermindet, az utóbbi Almost. Vederemo lett volna a tüzelés, mert a dühös vad bizonyosan megtámad bennünket, már pedig közelben semmi fa sem volt, melyre mászhattunk volna, s egyetlen fegyverünk, a puska, vajmi keveset használt volna a szarvorru ellen — ha golyónk rögtön le nem teríti, ehhez pedig ily messziségről nem lehetett remény. Abba hagytuk hát a szarv orrát, s ismét az antilope felé haladtunk, azt hivén, hogy amazt többé nem is látjuk. A véletlen azonban máskép akarta. Nem sok idő telt bele, hogy egyik vezetőnk újra elkajátatta magát „harisch !" Mi felugráltunk s a nádas egy nyílásán át a folyam ágyában láttuk a tehenet borjával együtt egész nyugodtan álldogálni ; az antilope felkeresését természetesen azonnal abba hagytuk s helyette a szarvorruak meglopásán tanakodtunk. Ezek vagy 300 lépésnyire voltak s erős szél fújt felölük, nem félhettünk tehát, hogy kiszelelnek. Puskáinkból az antilopokra használt könnyebb töltést kiszedve, több por- és aczélgolyóval cseréltük fel azt, s megindultunk a vad belopására. Nem igen szükség talán bizonyítgatnom, hogy a következő pár perc igen felizgatott bennünket , nagy vigyázattal közeledtünk az állatok felé, minden bokrot fedezetül használva, míg végre egy vastag mimosa-bokor mellé értünk, honnan nagy örömünkre jól láthattuk őket, csak a patak meglehetősen csekély medre választott bennünket tőlük, s mint látszott nem is gyanították, hogy ellenség közelíti őket. Megálltunk pár perczre, hogy lélegzetet vegyünk , aztán támadáshoz kezdtünk. B. barátomé lett volna az első lövés, enyim a második és társunké a harmadik. Hanem másként lett, hogy miért, azt nem tudom , ideges feszültség vagy egy kis irigység játszott-e a dologban, elég az hozzá — hogy mindhármunk fegyvere egyszerre dördült el. Szerencsére golyóink amint látszott találtak, mert a tehén térdre rogyott. Azonban csak egy pár pillanatra, mert ismét rögtön talpra kelt, s fejét félrevágva — pislogott és neszezett, hogy merre lehetnek ellenségei. A lőporfüst persze elárulta hollétünket , mire az esetlen állat nagyot bőgve s fiának egy bátorító püfföt adva — esetlen szökésekkel egyenest felénk rohant. Helyzetünk meglehetősen csiklandós volt, puskáink töltetlenül ; szerencsére nem váltunk sóbálványokká, hanem K.-val együtt a terjedelmes mimosa-bokor mögé ugrottunk . B. azonban bátran helyt állt ahol volt, pedig az állatok alig 10 lépésnyire rohantak el a másik oldalon ; szerencséjére azonban nem látták meg őt, aminek mi is igen örültünk, mert bár mosolyognunk kellett a szerencsén, de arctunk még nagyon halvány lehetett. Állataink pár pillanat alatt eltűntek a Csungelben. Az volt a kérdés, mit csináljunk most? Azt láttuk, hogy az öregebb szarvorra keményen találva van, s így nem akartuk azt elveszíteni. Kiküldtük tehát egyik vezetőnket kémszemlére , aki vagy 10 percz múlva már rohant vissza egészen eszeveszetten az örömtől, s kiabált, tánczolt, ugrált s mutogatta, hogy a megsebzett állat hasonló „раз de seul"-t visz véghez a Csungelben. Erre mindjárt felugráltunk , pár száz lépésnyire hatolván a sűrübe, egy kis ritkásra találtunk, melynek közepén szarvorrunk hevert, vagyis inkább térdelt két első lábán s orrával a földet túrta és bőgött, míg fia, meglehetősen felnőtt kamasz, mellette topogott és bámulni látszott anyja magaviseletén, néha néha döfést adva neki orrával, mintegy biztatásul, hogy „menjük már tovább ne." Igen, annyira el volt mélyedve anyja a dolgába, miszerint egészen közelébe juthattunk, míg észrevett. Alig pillantott meg azonban bennünket, midőn rögtön boszóló támadással fordult felénk, anyjának egy nyögésére azonban felhagyott szándékával és visszaszaladt hozzá. De ismét és ismét megfordult és vakdühvel akart ránk rohanni, a fele után azonban ismét és ismét megállt és viszszafordult. Darabig elnézegettük manővereit, azután biztositni akarván részünkre őt is, vagy 20 lépésnyiről egy golyót röpitettem lapoczkájába, mire lerogyott. De csakhamar feltápászkodott, s egyet rázván magán, s farkát mereven felvágván, sajátságos bőgéssel megiramodott be a nádasba. Soha se láttuk többé. Úgy látszott, hogy ez alatt anyja is kiszenvedett. Vigyázva közeledtünk hozzája, s nagyobb biztosság okáért még két golyót röpítettünk agyába. Azután körülbámultuk és tapogattuk , szép agyarat és jó vastag bőre volt. Az volt a kérdés, kié legyen ? erre sorsot hoztunk, s ez nekem kedvezett, mire társaim aztán nevetve kérdeztek, nem akasztom-e vállamra zsákmányomat. Ezt persze nem tehettem, s mind a négyen sem lettünk volna elégségesek hazaczepelésére, legalább 15 mázsát nyomott. Sötétedni kezdett már s nem igen távol oroszlánok ordítása hallatszott, mi nem igen kellemes társaság volt ugy közelre, mind oly „mementók", hogy siessünk ki a Csungelből s iparkodjuk haza , meg is fogadtuk a jó tanácsot, s nem sokára sátrunk alatt, jó hideg sült és bea mellett beszélgettünk az eseményről, s hogy váljon reggelig nem falják-e föl ragadozók zsákmányomat. Pedig én szerettem volna kitömetni. Na de mit tehettem ma már. — Reggel siettem ki kalauzunkkal a helyre, s szarvorrumat, nagy örömömre sértetlennek találtam. Vagy igen vastag volt a VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 103 Ménes- és gyepujdonságok. Nagykörösi m. kir. álladalmi mén-telep. A „Vadász- és Versenylap" t. szerkesztőségének Pesten. Nagy-Körös, 1873. márczius 16. Van szerencsém kimutatni, hogy e mén-telep telivér ménjei mily állomásokon fedeznek az idén, ез pedig : Admiral, (ар. Neville a. Annie G. В. S. 9.) Ferenczy urnái Kárászon. (Admiral nincs benne a Méneskönyvben ; vette gr. Wenckheim Rud. Angliában s anyja hasában hozatott be.) Amaty, gr. Choteknél Trnován a Bácskában. Bürger, b. Python és gr. Set. Martinonál Kis-Szálláson, szintén a Bácskában. Catamount, a szathmári fedező állomáson. Cherful, a késmárki „ „ Cormoran, Bezerédy urnái Csében. Ecsed, az abonyi fedező állomáson. Forgószél, a miskolczi f. á. Fröhlich, h. Wesselényinél Hadadon. Gladiolus, (rece Föveny) vásároltatott gr. Zi chytôl. G. B. S. 15б; a zombori f. á. Golden Coup, a hódmező-vásárhelyi f. á. Harry, a lőcsei f. á. Medoc, a jász-kis-éri f. á. Merlin, Almosdon. Chieftain, a kassai „ „