Vadász- és Versenylap 18. évfolyam, 1874

1874-01-14 / 02. szám

F­EBRUÁR 18. 1874. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. adó befolyást gyakorojon, — így most már a legtöbb bizottmány ré­szt vesz a ménkiosztásban, sőt a mi ennél még sokkal örvendetesebb : van­nak megyék, honnan majd minden egyes fedezte­tetési állomás érdekében megjelennek az illető község küldöttei, hogy helységük szűkebb körű érdekeit képviselhessék. A székesfehérvári méntelep területén az 187­4. évi fedeztetési idényre engedélyezett mének kiosz­tása már a mult deczember hó folyamában bevé­geztetett, s igy azon helyzetben vagyunk, hogy annak eredményét jelenleg már közölhetjük. Megkezdett a mének kiosztása deczember hó 14-én a bajnai teleposztálynál, hol Turóczmegyét Zorgóczy , Árvamegyét Adler és Barsmegyét Sümeghi lótenyész-bizottmányi tagok képviselték, a többi ide tartozó megye ez alkalommal kép­viselve nem volt. Ezen teleposztályban összesen 7­7 mén van, mely létszám következőleg osztatott szét . Turóczmegyében csupán egy fedeztetési állomás lesz 4 ménnel, mely közül 2 angol, 2 pedig arab félvér, s egy közülök 5 forintért, három pedig 2 forintért fog hágni. Nyitramegye 11 állomására összesen 42 mén? — és pedig 2 telivér, 12 félvér angol, 11 arab félvér, 2 normann, 9 norfolki és 6 lipiczai osz­tatott ki, melyek közül egy 10 írtért, egy 8 írtért, egy 6 írtért, tizennégy 4 írtért, tizenegy 3 írtért, tizenkettő 1 írtért, és kettő 1 írtért fog fedezni. Trencsénm­egyében 4 állomás szerveztetett, ös­­­szesen 10 ménnel, és ugyan 5 angol, 1 arab fél­vér, 2 norfolki és 2 lipiczai fajú lóval, fedezési díjuk : kettő után 6 frt, 1 után 5 frt, 3 után 3 frt, három után 2 frt, és egy után 1 frt. Árva megye 3 állomást nyert, 7 ménnel, — ezek között 2 angol félvért, 1 normann, egy nor­folki és 3 lipiczai falút, a­melyekből egy 4 frt­ért, három 2 frtért és egy 1 frtért fog hágni. Liptó megyében csak egy állomás alakíttatott­­: angol, egy arab félvér, 1 percheron, összesen 3 ménnel, ezek egyike 6 frt, a második 4 frt, a harmadik 2 frt fedezési díjjal. Bars megye 2 állomást kap 7 ménnel, és pedig 1 angol telivért, 1 angol — és 3 arab félvért, 2 lipiczait, a fedezési dij : egynél 8 frt, kettőnél 4 frt, kettőnél 3 frt, egynél 2 frt és 1 frt. — Végre Zólyom megye egy állomására 4 mén, köztük 2 angol félvér, 1 normann és 1 lipiczai mén oszta­tott ki, egy 4 frt, egy 3 frt, kettő 2 frt fede­zési díj mellett. Az öttevényi teleposztályban deczember hó 17-én tartatott meg a ménkiosztás, mely alkalommal Po­zsony megyét Bacsák Lehel bizottmányi elnök és Bathó bizottmányi tag képviselte, s azonkívül szá­mos községi elöljáró jelent meg az egyes állomá­sok érdekében. Mosonymegyéből pedig minden egyes állomással bíró község megbízottakat kül­dött, s csak épen a győrmegyei lótenyész-bizott­mány tündökölt teljes távolléte által, pedig Ötte­vény Győrmegye területén fekszik, s méneinek nagy részét épen ezen megye veszi igénybe. Ezen teleposztálynak 91 ménre rugó létszáma a három megye között következő módon oszta­tott el: Mosonmegye négy fedeztetési állomáson összesen 13 mént kap, és pedig 4 angol, 3 arab, 3 nor­mán, 2 norfolki és 1 lipiczai falut, s ezek közül hét mén 3 írtért, négy mén 3 frtért, kettő pedig 5 frtért fog fedezni. Győrmegyében 9 állomás 41 ménnel szervezte­tett, közöttük 2 telivér és 19 félvér angol, 12 arab félvér, 3 normann és 5 norfolkival. A fedezési dij kettőnél 6 frt, ötnél 5 frt, ki­lencznél 4 frt, húsznál 3 frt és ötnél 2 frtban állapíttatott meg. Pozsonymegye 8 állomására 37 mént kap, t. i. 17 angol 1 félvért, telivért, 10 félvér arab mént, 2 normann, 6 norfolki és 1 lipiczai falút,­­­melyek közül egy 7 ftért, egy 6 ftért, 55 (?) ftért, 4 írtért, 15­3 írtért, hét 2 írtért és egy 3 írtért fog fedezni. Deczember hó 19-én magára Feh­érvárra került a sor, hol három teleposztályban összesen 266 mén van. Itt már sokkal élénkebb élet pezsgett, a gyö­nyörű laktanya nagy udvarán számos bizottmányi tag és községi küldött gyűlt össze s midőn 10 órakor megkezdett a mének elővezetése, akkor már az istálókban tartott szemle alapjában tisztában volt minden község a maga kívánságaival. Fehérmegye Zuber Antal, Ke­gl György, Szluha Antal és Janicsáry bizottmányi tagok által volt képviselve, kiknek ugyancsak meggyűlt a hajuk a számos községből megjelent földmives-tenyésztők kívánságainak kiegyeztetésével. Hja hiába ! A dunántúli megyékben, hol fej­lettebb a tenyésztés, s hol némely gazda 1000 forintért adja el a jó állami mén után nevelt négyéves csikaját — ott már nagyobb az érde­keltség, több a kívánság. Veszprém megye lótenyésztésének érdekeit a buzgó bizottmányi elnökön, Festetich Pál gró­fon kivül még Csapó, Hunkár és Bezerédy bizott­mányi tagok képviselték szintén számos községi küldöttel együtt. Komárommegyéből Pulay, Mille és Sóos jelent meg, s velök sok községi elöljáró, kik között még az udvardiak is ott voltak, nem sajnálva a Duna átkelését s a hosszú utat. Vé­gre Vas megyéből Radó és Sopron v megyéből Solymossy vállalkozott arra, hogy vidékük lóte­nyésztési érdekeit Fejérváron képviseljék. Egész napon át tartott szabad ég alatt a szemle és tanácskozás, melynek eredménye a következő : Fehér vármegye 21 állomáson kapott összesen 7­8 mént és pedig 8 telivér, 39 félvér angolt, 2 te­livér arabot, 4 normant és 2 lipiczait, melyek kö­zül 11 két frért, 23 félv. arabot, (?) 32 három fo­rintért, 24 négy forintért, 8 öt írtért és 2 hat írtért fog fedezni, stb. Esztergom megyében 17 ménnel hat állomás szer­veztetett, és 1 pedig: 8 angol, 7 arab félvérrel és két norfolkival, ezek közül kettő 5 írtért, négy 4 írtért, nyolcz 3 írtért és három 2 frt, fog fedezni. (Vége következik.) tán a medve is tud a fára mászni! s hátha nem egy, hanem több talpas jön reánk ? Elhallgattunk. A tervezgetésnek vége az lett, hogy megkérdez­tem pajtásomat: Samu, ugye el nem hagyjuk egy­mást Mire ő csendes flegmával azt válaszolta: ha el nem szaladok, számolhatsz reám ! Ily tépelődések közt egyes rövid kürtszó hang­zott az oldalból, jeléül, hogy a lövészek helyeikre értek s hogy a hajtók meginduljanak. Erre lent a sűrű fenyves alján, a 400 hajtóból állott hosszú sorban megkezdődött az éktelen lárma, visszhan­goztatva a szepesi oldalak mészköves bérczeitől. Hogy én mit éreztem akkor, azt bajos leirni, tudhatja, ki hasonló körülmények közt először van nagy vadra hajtóvadászaton. Szivem hangosan vert, lázasan ingerült voltam, félelem s bátorság, kislelkűség és daczos merészség váltakozott ben­nem, kezeim s lábaim reszkettek mint a nyárfa­levél ; egy szóval: előfogott a vadászláz teljes valóságában s legerősb fokában, s csak gondola­taim jártak a helyes kerékvágásban, mert eszem­ben volt: ilyen az ujoncz remegése, midőn először van csatában! Mintegy negyedóra múlva, mely azonban ki­sebb időköz is lehetett, mivel ily lázas állapotban vajmi hibásan mérjük az időt — alattam oldalt dübörgést hallottam, mely kis ideig elállt ugyan, de azután irányt változtatva, sebesen felém közel­getett. Fegyveremet félig arczhoz emelve, resz­kedve ugyan a láztól, de a körülmények teljes átgondolásával vártam közeledtét, s ime mellet­tem alig 20 lépésre átrobog hatalmas szökdelé­sekkel két őz, s a hátunk megeti sűrűségben el­tűnik. Ezután kissé lecsendesedtem s tovább figyeltem a hajtók, már most észrevehetőleg közeledő za­jára. Szemeim jobbra-balra s egyenest a szálas erdőbe mélyedtek, néha azonban pajtásomra is for­dultak, ki szintén maga életbe figyelt. A mint tovább tartott a hajtás, lázam azon arányban szűnni kezdett, s midőn a hajtósorból már az egyes hangokat birtam megkülömböztetni, akkor teljesen nyugodt volt vérem. Nem sokára — köz­ben még hét császármadarat láttam átcsapni a lö­vészsoron — az egyes hajtók, s azután az egész sor felért hozzánk, a nélkül hogy csak egyszer szólt volna a puska. Ezen első körben tehát medve nem volt, de hogy kis idő előtt itt lehetett, azt mutatták több helyütt talált fris hulladéka s a szétroncsolt kor­hadt fatuskók, honnan a hangyákat pikáns fűszer gyanánt felcsemegézte. Óz­s császármadár több vezetett fel, de ezekre természetesen tilos volt a lövöldözés. Az alsóbb lövészek lassacskán felszállintkoztak, s így én is pajtásommal tovább mentem a máso­dik hajtásra, mely egy másik sűrűségbe, a Szpisz­kába volt határozva, egy magas béreznek túlsó ol­dalán, hova az eddigi lárma el sem jutott. A lövészeket igy felgombolyitva, érkeztünk egy jól esmért őzforgóra, hova a városi puskamives, — külömben passionatus jäger, volt felállítva. Ezt egy bokor alatt fekve s az igazak álmát aludva találtuk. Ismeretes lévén arról hogy a borocskát akár pálinka képében is szereti, úgy látszik ma nagyobb adag sziveresítőt, vett be, s a medvehajtás alatt elaludt. Pajkos társai medveh­angú mormogással rontottak feléje, de nem volt könnyű őt felébresz­teni, s csak erősebb rázás után ugrott fel e sza­vakkal : Adta teremtette forrósága, no majd hogy el nem szundikáltam. Nagy nevetés fogadta e sza­vait, rajta maradott gúnyneve a szundikáló, s haláláig semmivel sem lehetett könnyebben sodrá­ból kihozni, mintha kérdezték, nem szundikál-e ? A vemhességi arány államméneseinkben ez év­ben elég kedvező. Mezőhegyesen ugyanis az 1873-ban fedezett 553 anyakaneza közül csak 143 Az égető nap a délvonalon már áthaladott, mikor a második hajtás, az elsőnél lehetőleg még va­dabb völgy oldalában, kezdetét vette. Állásunk itt köves helyen volt, szintén szálas, de ritkás fenyvesben, a kilátás itt is korlátolt ugyan, ellen­ben a hangokat igen nagy területről lehetett jól megkülönböztetni s minden neszt figyelemben tar­tani. A hajtókilármáj ára lázam itt is elővett, de sok­kal kisebb mértékben s rövidebb ideig mint dél­előtt, s a hajtás további tartama alatt meglehetős nyugodt maradtam. Midőn egy éber figyelemmel voltam egész kör­nyékemre, nagy felkiáltásokat hallottam a hajtók sorából: Vigyázz ! itt feküdt, innen mozdult ki, vi­gyázz ! s erre pár pillanat múlva az alsóbb lövé­szek felől egy puska dördült el, mire a hajtók egészen elcsendesedtek, ugy hogy a sebzett vad­nak iszonyatos bődülése s rögtön rá egy másik lövésnek durranása tisztán hangzott fel. Most is­mét a hajtók közt rettenetes ordítás, sikoltás s ék­telen zűrzavar keletkezett melyből: állásomról le­hetetlen volt kivenni mi történt, s csak később ér­tettem a parancsszót »tovább hajtani.« Néhány őz itt is futásra jött, s egy rókát is jeleztek a hajtásban, de több lövést az említett kettőnél nem hallottam. A­mint az első hajtók a lövészeknél mutatkoz­tak, felbomlott az eddigi rend s mindenik odasi­etett, hol a két lövés történt, s valóban érdemes volt e hely a megtekintésre, s a látványt, mely itt szemem elé tárult, soha sem is fogom felej­teni. Egy gyökereinél már kétfelé vált agg jávorfa közé egész testtel szorulva, félig csüngő helyzet­ben feküdt az erős medve; eleje csepegő, a fé­lig aludt vérrel borítva, tajtékzó véres szájából nyelvét kinyújtva, adta ki páráját. Egy halálig meg nem hajlott, elkeseredett, bősz ellenségnek minta­képe. * 11

Next