Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-01-03 / 1. szám

JANUÁR 3. 1877. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Égből áll egész öltözetük ; a testnek többi része meztelen. Mig elefántjaink a gyér vizben fürödni iparkodtak, addig mi az L. igazgató által hozott eleségből ettünk ; de nem sokáig késhettünk itt, mert még az útnak egy nehéz része hátra volt, igy hát ismét fölkerekedtünk, hogy fáradalmas utunkat folytassuk, s igy végre néhány óra múlva elértük a dombokat, ahova indultunk. Már most benne voltunk az apró fiatal fákkal és magas füvel benőtt »Djungle«-ban, láttak völgyeiben kiszáradt patakokat, melyekből csak egy két pocsolya maradt vissza. Alig voltunk az erőben, már is mutatkozott vad; itt egy páva repült fel, ott egy csoport szürke majom nyargalt roppant ordítással az erdőn keresztül; egy ideig üldöztük őket, de nem vártak be lövésre ; végre este felé elértük »Camp-Salichouca«-t Doodie mellett. Itt még az anglo-indián vadászatokról kell egyet mást megjegyeznem. Ezeket egy társaság rendezi, mely nagyobbrészt tisztekből és hivatalnokokból áll ; e társaság a vadászathoz szükséges eszközöket, elefántokat, sátrakat, vadászokat stb. megrendeli, s azután így felszerelve vadásztigrisre, oroszlánra vagy medvére ; többször pedig »Pig sticking«, azaz: vaddisznóra lóháton lándzsával, tart vadászatatot. Ha van valakinek ajánló levele, úgy könnyen kaphat helyet egy ily vadásztársaságban. Számunkra az alkirály volt kegyes egy ily vadászatot rendezni, s mint az ő vendégeinek, szívesen adták sátraikat rendelkezésünkre a barátságos »Patchmarrie«-i tisztek. Táborunk a folyam közelében, magas de sajnos csak lombtalan fák között pompásan nézett ki. Mindenkinek meg volt a maga kettős sátora, bebútorozva, és fürdő osztálylyal ellátva, azonkivül külön-külön saját szolgája. A sátrakat köröskörül folyosó övezte, mit az égető forróság ellen kellett alkalmazni. Szolgáinknak, úgy szintén a benszülötteknek külön-külön, egy-egy közös sátora volt, azonkívül még egy konyha és egy kamara sátor. A hajtók, körülbelül kétszázan, táborunk előtt a szabadban tanyáztak feleségeikkel, családjaikkal. Fürdés által felüdítve, nemsokára a pompás ebédlő sátorba gyülekezett a társaság az ebédhez, amely egy indus szakács által elkészítve, valóban nem volt roszabb mint akármely európai első rangú szállodában. Most át lehetett tekinteni társaságunkat. Itt volt mindenekelőt azon igen nevezetes egyéniség, ki nélkül szomjan haltunk volna el ez országban, a mi derék élesmesterünk s az italoknak fölvigyázói. Mr. Le M. a Central Indiana vasút igazgatója, azután a vadászat rendezője és vezetője Depty . — Capt. P. a kerület rendőrfőnöke s Capt. S. legvígabb tagja a társaságnak, továbbá R. ezredes, a mi barátságos és folytonos kísérőnk Indián keresztül, a fáradhatatlan botanicui és törzskari orvos Dr. W. Backmann, egy német vasúti mérnök, s végre én és bátyám. — Mindnyájan tisztességesen hozzá láttak az ebédhez, de különösen az italokhoz, s azután csibukra gyújtva, vagy Trichinopoli szivarokat sziva, hallgattuk a chikareek jelentését. Indiának némely vidékén elefántokon vadásznak tigrisekre, melyek magasra emelt orrmánynyal és erősen trombitálva gázolják keresztül a »Djungle«-t, másutt gyalog, sokhelyütt lesből, amelynél egy leölt házi állatot tesznek a les közelébe, és végre ugy, ahogy mi is tenni akartuk, hajtókkal. Hogy a tigrisek tartózkodási helyeit ki lehessen puhatolni, az erdő több részeiben bivalyokat kötnek meg ; ahol a tigris egyet levág, ott másnap hajtanak, mert a tigris soha sem megy el meszsze azon helytől, hogy éjjelre ismét visszatérhessen. Mi körülbelül 30 bivalyt osztottunk el az erdő különféle részeiben. Chicareeink jelenték, hogy tegnap a tigrisek 2 bivalyt vertek le, s hogy holnap valószínűleg ismét fognak egynehányat találni, tehát ott fogunk hajtatni, hol a reájuk akadás legvalószínűbb. Hir szerint itt medvék is volnának ; tegnap éjjel egy elaludt táborért igen gyöngédtelenül ébresztettek föl; a tábor mögött számos friss vadszarvasmarha nyom látható ; szarvas, majom és páva mindenütt van ; ezek valának a barna legények vigasztaló jelentéseik. Hihetetlen, mennyi itt a vad, s mennyi tigris van még, daczára, hogy évenkint a számos vadászatokban igen sokat lőnek le , s még is százakra megy az általuk leölt emberek, s ezerekre a szarvasmarhák száma. Az éj és regg igen kellemes hűvös volt, de mihelyt a nap felkelt, igen forró lett, szélben és árnyékban —j— 43ehez járult még az olyany,nyira száraz levegő, hogy izzadni sem lehetett minek következtében az ajkakon s kezeken a bőr megrepedezett, bőrből készült szerek eltörtek, szivartárczában a szivar burnóttá lett, sőt még a nyelv is a szájpadláshoz száradt ; jég és hűtött viz gőzölgött, s ha pohárba jeget tevénk az ugy széjjelrepedt, mint minálunk, ha nagyon forró vizet öntünk bele. Sajnos, reggel nem vadászhatunk, hanem a legnagyobb hőséget kell bevárnunk, először a jelentések, s másodszor a tigris végett, mely csak a legnagyobb forróságban kel fel. Tíz óráig a Chicarikra várakozunk, kik végre a tegnapihoz hasonló jelentésekkel érkezének meg ; elhatároztuk ott vadászni, hol tegnap a két bivaly vezetett le. Nemsokára hallák a hajtók orditozásait, s egy óra múlva lovakon és elefántokon mi is követtük őket, s az említett társaságon kivül még egy indiai rendőrfelügyelő, s a mi két vadászunk, Pulman és Nikits. (Vége következik.) 3 babot korpával keverve, és pedig november elsejétől május elejéig két quarter korpa elegendő egy napra. Ez eljárás által a kancza jó conditióban marad, és ha valamely baleset éri — mint elvetélés, méhgyulladás vagy emlőgyuladás, — elég ereje lesz e bajokat kiállani, mi által a lótenyésztéssel járó nagy risteo is jelentékenyen leszállittatik. Azt tartom továbbá, hogy egy jó téres pajtaszín, melynek keleti, északi és nyugati oldala a nedvesség és hideg szelek elöl lehetőleg el van zárva, ugy a kanczára, mint csikajára nézve a legjobb tartózkodási hely. A hol lehetséges, a kanczát éjjelre egy-egy külön kényelmes loose-boxba állitani be : ezt természetesen egy percznyi meggondolás nélkül aeg lehet tenni ; de nem épen elkerülhetlenül szükséges s csak a költséget szaporítja ez intézkedés. Szükséges ellenben, hogy a reggeli és esti etetés alkalmával minden kanczát bekössünk, különben egyik kijebb jönne mint a másik s igy az elosztás aránya megromolna. Egy ember könnyen elvégzi huszonöt rendes módon tartott kancza etetését és felügyeletét , azonban, ha mindegyik kanczát külön kellene haza szállítani, a fentebbi számnak csak felét lehetne — elhanyagolás veszélye nélkül — egy emberre bízni. A gondozás, takarmány, legelő stb. költségeinek felszámítása után, minden egyes rendes módon tartott anyakancza tartási költségét egész évre 15 font sterlingre tehetni; körülbelül ugyanennyit tesz ki minden csikó tartási költsége, egész addig, míg az idomár kezébe kerül ; tapasztalataim után legalább azon meggyőződésben vagyok, hogy 30 font sterling elég a kancza és csikó egész évi költségei fedezésére ; ha már most 25 font sterling átlagos fedezési díjt számítunk egy első classisi hágómén után , kitűnik, hogy egészben 55 fontba került egy-egy csikó, ha az eladás vagy idomár kezébe való átadás ideje bekövetkezik. A közönség a lóhás tekintetében igen változandó hajlandóságú, és kivéve azon eseteket, milden némely származás divatba jön, — a tenyésztéssel általában csak ''sekély árakat lehet elérni. Mindig szem előtt kellene tartani, hogy bár semmiféle állatért nem adnak oly magas árt, mint egy jeles származású fiatal telivér ménért, — ellenkezőleg meg semmiféle állat nem oly értéktelen. Ezért mellőzhetlenül szükséges, hogy a tenyésztő egy ménben mint kanczában a legjobb vért szemelje ki, különben jobb, ha abban hagyja a tenyésztést. Igaz, hogy ez idő szerint — hála legyen érte a külföldi vásárlóknak — sohasem vagyunk híjával a valóban jeles tenyészállatoknak; de épen a külföldiek oly lóismerők lettek, hogy pénzükért nemcsak vérre s kitűnő származásra, hanem nagy testalkatra s munkabírásra is tartanak igényt. Valóban úgy rémlik előttem, hogy a francziák oly lófajokat kedvelnek, melyek a mi fogalmaink szerint inkább steeplechasereknek volnának alkalmasak, — a mennyiben istálóik után itélni lehet, hol Cosmopolite Lanercosttól, — mely csak gyenge nyaka miatt nem tartatott vissza, — volt a legkiválóbb mén, — igaz, hogy ennél sokkal silányabb 2000 guineás zabfogyasztó is áll a mi méneseinkben. Ezen nem valószínűtlen, hogy talán nem is oly sok idő múlva, megbánjuk majd, hogy nem ezen irányt követjük. Így tehát minden oda mutat, hogy általában véve nagyság és munkabírás pénzértéket képviselnek. Az egyévesek árverésénél mindig a nagy és jól táplált csikók fognak legtöbbet hozni, — kivéve talán azon esetet, hogy a gyengébbek között egy rendkívül fashionable származású csikó akadna. Vannak bizonyos hibák, melyeket — forduljanak bár a ménnél vagy a kanczánál elő, — nem néznék el soha ; na azonban valamely apaló vagy anyakancza kivételes mértékben nyerte volna meg tetszésemet — hibái ellenére is, hogy mindenkép törekedném e hibákat megfelelő eljárással elenyésztetni. Sok, különben jó lónak görbe előlába van, mások nagyon kifelé vagy befelé hajolnak stb. Ily körülmények között nagyon meggondolnám, mielőtt ily anyaggal tovább tenyésztenék; de ha mégis erre szánnám magamat, игу a lehető legjobb és legegyenesebb lábakkal biró állattal párosítanám. (Folyt. köv.) Az agárdi falka további vadászatai 1876-ban. (Decz. 5. — decz. 15.) Decz. 5-én ; találkozás az agárdi kastélynál. — Ismét egyike volt ez szebb napjainknak ; kellemes szép idő, kitűnő szimat kedvezett. Első nyulunk az agárdi határban körülfutva, 33 perczig tartó (check nélküli) futammal fogatott el ; mig 2-ik nyulunk Pál majornál ugorva, kiválóan sebes irammal Újfalunak s a csongrádi határszélen Gárdonyba vitt ; itt egy kukoricza-szár szélén — megbukva akart menekülni üldözői elől, de Sport és Tapsi terrierek megpillantak s reá rohanva, a már alig pihegő tapsit utolsó galoppjára kényszerítők ; falkánk kis társaik visitázására szintén ott termett s közakarattal elfogták ; idő 17 percz. Visszalovagolva Agárdra, uj nyulat csak este felé verhettünk Kivaczkából, s igy megkésve, már igen gyenge szimattal csak betűzgetve haladhatott falkánk utána, mig végtére egy szántáson végkép elveszté nyomát. Decz. fián találkozó Dinnyés. — Egész éjjel délelőtti 11 óráig tartó szakadó eső— a már ugy is felázott talajt feneketlenné tette, lovaink térdig sülyedtek s ugyancsak nehéz munka várt reájuk. Két nyulat hajtottunk ; az egyiket Dinnyés mellett verve fel, a szerecsenyi határ felé követtük, innét vissza Dinnyésre a tóhoz, s a dinnyési vasútállomás mellett el Fehérvár felé — 31 perczig tartó futammal fogattuk el. — A második a Dinnyési láp mellől ugorva, egész az agárdi parkig vitt, hol nyomát tévesztök.