Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877

1877-11-21 / 47. szám

342 Programm. Peat 1881. Ivadékverseny-dij 1000 frt, melyet 333 frtnyi egyenlő részekben a bécsi, pesti és prágai ver­seny-egyletek adnak össze. A magyar-osztrák bi­rodalomban 1878-ban elletett és nevelt lovak számára 1 '/« mfld. (2000 méter.) Teher 53 klgr. ménre 1'/г klgrmmal több. A birodalmon kivül nemzeti lovakra, azaz Csikókra, melyek anyjok méhében jöttek belföldre 1 l/1­llgrmmal több. Tét 200 frt, bánat 100 frt, de csk 50 frt, ha a bánat az ellés évében jelentetik be. Ha nincs elles, nincs bánat. A 2-ik ló kettős tételt nyer. A fedezett anyakanczák 1877. decz. 31-ig, яг iva­dékok 1878. augustus 8-áig jelentendők be B.-­ Pestre, a »Pesti Lovar-Egylet« titkárságához ; a bejelentés elmulasztása bánat nyilvánítás. Budapest, 1877. nov. 15. A pesti lovaregylet titkársága. Ménes- és gyepujdonságok. Az 1878. év elején a cs. kir. Kladrubi udvari menesben fedezni fognak 30 aranyért és (5 frt az istálló személyzetnek) kanczánként : LAN ERET, ap. Newminster a. Ostreger; és SALAMANDER, ap. Rataplan a. Fandango ; és 10 aranyért Gazlan, ap. GazLn, a. Garafo­ lina, telivér arab csődör. Takarmány a piaczi árak szerint, az istállót a ménes adja. A kanczák kiszolgálását e végre szegődtetett lovászok végzik, naponkint 52 krért. Bejelentések »An das d. .. Hofgestalt-Amt zu Kladrub in Böhmen« intézendők, és mindaddig elfogadtatnak míg a kanczák számára hely lesz. ? á­r @ 2­02u Kénytelen megnyerni a Derbyt. Irta : Slawley Smart. (Folytatás.) XXII. Coriolanus debüt­je. A lombok lassan kint hullatni kezdték sárguló leveleiket. A korai dér reggel s az éles, csípős szél este nagyon barátságtalanná tették az időt. A szenvedélyes lővadász azonban mindezzel nem törődött; a vadászat idénye volt s széltére lö­völdözhette a foglyot és fácánt. A rókavadász azonban magában kárhoztatta a száraz, verőfé­nyes napokat, mert hát a falkának nem volt még szimatja. A nyaraló urak már egyre köl­töztek befelé a fővárosba ; a clubok újra népe­sedni kezdtek s már elvétve estélyek is voltak s a kandallók nyájas tüze kedélyes társaságot vont itt-ott maga köré. Szóval, tiszta de hideg októ­beri napok álltak be s a »Haedulus« club tagjai élénken vitatkoztak a fölött, várjon ki fog nyerni a »Cesare witch « -en , meg a »Middle Park Plate«-en. — Ugy hiszem, Luxmoore is be fogja mutatni minden esetre a jelenkor ama második Eclypse­jét, — szólt Berkley Holt, ki néhány férfi tár­saságában, a kávézó teremben sherryt élvezett, míg némelyek az angol »keserű«-vel igyekeztek leönteni a nap keserűségeit. — Hallott ön vala­mit e felöl, Dick barátom ? — Nem hallottam, — viszonzá az ifjú Lay­ton. — Mostanában nem vagyunk egymással beszédesek. Senki sem tudakozódott ennek oka felöl e körben. Hiszen az egész London tudomással bírt a felöl, hogy Luxmoore Harold és Layton Gráczia közt immár megszakadt minden viszony s a »Haedulus« club tagjai sokkal több gyöngédség­gel bírtak, nemhogy hegyéről fokára kérdezős­ködtek volna a fivértől ama szakadás indoka felöl. — Mondják, kitűnő csikó az a Coriolanus s hogy tetemes összegeket tesznek rá a győzelem reményében. Én azonban soha sem koczkáztatok oly lovon pénzt, a­melyik még nem igen futott. És miért nem futatta gazdája a »Champagne«-en, ha egyszer oly jó futónak tartja ? — Talán csak azért nem futtatta, — jegyzi meg Billy Rowlson, egy fiatal gentleman, — mert úgy vélte, hogy azt megnyerheti a Hypo­crite-tal is. — Hypocrite csak afféle rosz paraszt eb, — viszonzá volt, — hiszen láttuk Ascoton és külö­nösen Doncasteren, hogy mi lakik benne. — E tekintetben teljesen igazat adok önnek, — szólt Rowlson, — de Coriolanusnak jó hire van s vérmes reményt kötnek hozzá, a Middle Park­ra és a Derbyre nézve is. Plyant a Lux­moore megbízottja, ki e héten ugyancsak tevé­kenyen működik néhány nap óta az ő érdekében. — Mennyi most annak a lónak az agrója? — kérdezte Dick Layton. — Nos, hát 1—4 , és én azt hiszem, a Blenktron-díjra úgy fog futni, mint ahogy csak ló valaha futott. — A »The Felon« megveri azt, fogadni mer­nék száz fontba, — szólt egyszerre Holt. — Az a fogadás ! — viszont a könnyeden Dick, a­ki bízott a blitbedowni idomitásban. — On sokat tart a »The Felon«-ra, Berkley — jegyzé meg Rowlson csípősen. — Nem minden ok nélkül, — vete ellen a társaság egy másik tagja, — mert hát az a ló mindig adhat egy a közönség előtt még ismeret­len lónak hét font teherkönnyebbséget. Az a kérdéses ló pedig, ugy­e, még nem nyert a versenyekben ? — Nem , de hát Darlington jól tudja, melyik­ben mi lakik, s én azt hallottam, Coriolanushoz vérmes reményt köt, amaz említett versenyt ille­tőleg. — Tudom, — viszonzá Berkley , — de bár­mily jeles csikó legyen is Coriolanus, áll a fogadás. Most pedig távoznom kell. Isten önökkel ! * * Tény, hogy a blrthedowni istálló reményteljes csikój­ára az előkelőség ez évben tömérdek össze­get koczkáztatott a kétévesek versenyén. Corio­lanus iránt nagy volt a bizodalom a Middle Park Plate-ben. — Nos, Plyant, hogy állunk a könyveléssel ? — kérde­zim. — Nemde, The Felon a főked­vencz ? — Úgy van, Mr. Laceby, — viszontá Plyant — Jókora összegek jegyezték rá, azonban azt is mondhatom, hogy Ch­away a második favorita. — Menjünk, Jim, nézzük i­­eg a nyergelést, — szólt Luxmoore , — egyúttal tudósítsuk Dar­lingtont, hogy állanak az árak a fogadásokra nézve. A két jó barát elhagyta az állványt, a­mely alatt egy ideig beszélgettek, s oda mentek ama kalithoz, a­melyben Coriolanust toilettezték. A csikót egész sereg bámuló vette körül, a­kik kö­zül nagyon kevesen voltak, a­kik valamely kifo­gást tettek volna conditiójára vagy külalakjára nézve. Hogy ez valódi versenylónak termett s je­les futó volt, azt kétségbe sem lehetett vonni. Né­melyek ugyan, azt az észrevételt tették, hogy kissé hoszak a lábai , mások meg idegesnek vélték kissé, mivelhogy nyergelés közben ki­ kirúgott ; voltak a­kik különös vérmérsékletet láttak benne. Az átalános vélemény azonban Coriolatiusra az volt, hogy külsejéről vonva következtetést, méltó a jó hírére, mely felőle elterjedt s hogy a vén Shooting Star-rel is kiállja a versenyt. — Nos, Darlington, — szólt Luxmoore, — úgy látszik, nyerni fog a csikó s ha diadalt arat, érdeme szerint történik. Az ő agrója 4—6. Azt hiszem, ön is fogadott rá. A nyeremény egyébiránt nem nagy lesz. — Ha nélkülözhet száz fontot, Sir, koc­káz­tatnék még, — szólt az idomár. — Jól van, — viszonzó Luxmoore. — Any­nyit azonban mondhatok, hogy »The Felon«-ra tömérdek pénz van rakva. Mindenesetre hatalmas futó ez, a Caraway-vel együtt. — Én mitől sem tartok ezúttal, uram, s ha megveretnénk é, csak is a »The Felon« által történhetnék. Én azonban nem hiszem őt veszé­lyesnek hét fontnyi tehertöbblettel, noha azt meg kell neki adni, hogy igen jó versenyló. Csak az­­ a Hypocrite ne volna oly megbízhatlan, szeszé­lyes állat, melyre soha sem lehet számítanuuk. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 14. 1-77 BAJNOK (Bolygó apja) pej mén, ell. 1870 ; apja Carnival a. Gipsy Girl. 1878. febr. 1-től fogva fedezni fog 100 frtért Nézsán, Blaskovics Miklós ur ménesében (Váczhoz egy fél óra járás.) Istálló ingyen, abrak, takarmány jutányos áron. Bejelentéseket elfog­ad a »Pesti Lovaregylet titkársága.« Eladó : l­ina, pej kancza, apja Blinkhoolie a. Selina (Cecils anyja) jutányos áron. A kancza egészséges és jól ugró. Többet mond Mr. Chap­man káposztásmegye­i idomár, hol a kancza meg­tekinthető. Cserkészetek erdőn mezőn. A hazai vadászatokról az alábbi változatos tudósításokat nyertük, mik eléggé bizonyítják hogy hegyen völgyön, erősen száll a puska. — Az igaz, hogy időjárásunk is kedvező, — rég nem tapasztaltunk ilyen huzamosan tartó, boron­gós őszi vadásznapokat , — csupán csak a szá­razság ellen lehetne szavunk, mi ezen őszön a szalonkahúzást is tönkre tette ; de nem csak ezt, — a falkavadászatok is ugy látszik vesztettek élénkségükből, — ez is a folytonosan tartó szá­razságnak lesz betudható. E mellett azonban erő­sen várják mindenfelé az első havat. — Most csak előőrsi puskázás van, de akkor egy való­ságos hadjárat indul meg, mely szokott változa­tosságaival és emlékeivel jóformán egyedüli fű­szere a nagy böjti koplalásnak. Tacsról, Coburg­hg­y fensége erdőmesteri hiva­talától vesszük az értesítést, hogy a Pest megyé­ben mintegy 2 év óta befészkelődött farkasokból ott f. hó 15-én négy darabot lelőttek. A kerülő ugyanis az ottani »Körtvélyes« nevű erdőrészben, az nap egy darab frissen szétmarczangolt dám­vadra (a 28-ik 1*­. év óta) akadt. Jelentésére az erdész azonn­al összevedett 8 vadászt és 14 haj­tót, és megindult keresésükre. Az első hajtásban mindjárt sikerült két darab farkast agyonlőni, kettőt pedig erősen megsebezni. A lelőttek erős, kinőtt és jól táplált nőstény farkasok voltak. A másik kettő is valószínűleg halálra sebeztetett, mert a lövés után egy pillanatra összerogytak, s ámbár a sűrűségben sikerült elvánszorogniok, de az erős vérfolyatás valószínűvé teszi a fentebbi feltevést. Sajnos hogy a beállt sötétség miatt az­nap nem lehetett őket tovább nyomozni. Farkasok e vidéken — írja tudósítónk, oly ismeretlenek voltak ezelőtt 2 évig — mint a tigrisek. * *­­ Ugyancsak azon vidékről — Tápió-Szt.-Már­tonból tudósítanak, hogy ott pár hét előtt vad­disznók jelentkeztek a határban. Miután pár év óta a gödöllői erdőkben azok elszaporodtak, al­kalmasint onnan váltottak át. * * * Ismét egy hiúzt expediáltak más világra a mu­rányi uradalomban ; — pedig mint tudva van, a hiúz ép oly nehezen megy a kelepczébe mint a róka. — De a nyul iránti előszeretete oly nagy, hogy ha nyul és őz között szabadságában állana választani, bizonyára az előbbit választaná még döglött állapotban is. Ezen gyenge oldalára tá­maszkodva, sikerült egyet ujjalag ezen annyira óvatos és a vadtenyésztőre fölötte veszedelmes állatok közül, ártalmatlanná tenni. Ugyanis, mint nekünk irják, a murányi urada­

Next