Vadász- és Versenylap 21. évfolyam, 1877
1877-11-21 / 47. szám
342 Programm. Peat 1881. Ivadékverseny-dij 1000 frt, melyet 333 frtnyi egyenlő részekben a bécsi, pesti és prágai verseny-egyletek adnak össze. A magyar-osztrák birodalomban 1878-ban elletett és nevelt lovak számára 1 '/« mfld. (2000 méter.) Teher 53 klgr. ménre 1'/г klgrmmal több. A birodalmon kivül nemzeti lovakra, azaz Csikókra, melyek anyjok méhében jöttek belföldre 1 l/1llgrmmal több. Tét 200 frt, bánat 100 frt, de csk 50 frt, ha a bánat az ellés évében jelentetik be. Ha nincs elles, nincs bánat. A 2-ik ló kettős tételt nyer. A fedezett anyakanczák 1877. decz. 31-ig, яг ivadékok 1878. augustus 8-áig jelentendők be B.- Pestre, a »Pesti Lovar-Egylet« titkárságához ; a bejelentés elmulasztása bánat nyilvánítás. Budapest, 1877. nov. 15. A pesti lovaregylet titkársága. Ménes- és gyepujdonságok. Az 1878. év elején a cs. kir. Kladrubi udvari menesben fedezni fognak 30 aranyért és (5 frt az istálló személyzetnek) kanczánként : LAN ERET, ap. Newminster a. Ostreger; és SALAMANDER, ap. Rataplan a. Fandango ; és 10 aranyért Gazlan, ap. GazLn, a. Garafo lina, telivér arab csődör. Takarmány a piaczi árak szerint, az istállót a ménes adja. A kanczák kiszolgálását e végre szegődtetett lovászok végzik, naponkint 52 krért. Bejelentések »An das d. .. Hofgestalt-Amt zu Kladrub in Böhmen« intézendők, és mindaddig elfogadtatnak míg a kanczák számára hely lesz. ? ár @ 202u Kénytelen megnyerni a Derbyt. Irta : Slawley Smart. (Folytatás.) XXII. Coriolanus debütje. A lombok lassan kint hullatni kezdték sárguló leveleiket. A korai dér reggel s az éles, csípős szél este nagyon barátságtalanná tették az időt. A szenvedélyes lővadász azonban mindezzel nem törődött; a vadászat idénye volt s széltére lövöldözhette a foglyot és fácánt. A rókavadász azonban magában kárhoztatta a száraz, verőfényes napokat, mert hát a falkának nem volt még szimatja. A nyaraló urak már egyre költöztek befelé a fővárosba ; a clubok újra népesedni kezdtek s már elvétve estélyek is voltak s a kandallók nyájas tüze kedélyes társaságot vont itt-ott maga köré. Szóval, tiszta de hideg októberi napok álltak be s a »Haedulus« club tagjai élénken vitatkoztak a fölött, várjon ki fog nyerni a »Cesare witch « -en , meg a »Middle Park Plate«-en. — Ugy hiszem, Luxmoore is be fogja mutatni minden esetre a jelenkor ama második Eclypsejét, — szólt Berkley Holt, ki néhány férfi társaságában, a kávézó teremben sherryt élvezett, míg némelyek az angol »keserű«-vel igyekeztek leönteni a nap keserűségeit. — Hallott ön valamit e felöl, Dick barátom ? — Nem hallottam, — viszonzá az ifjú Layton. — Mostanában nem vagyunk egymással beszédesek. Senki sem tudakozódott ennek oka felöl e körben. Hiszen az egész London tudomással bírt a felöl, hogy Luxmoore Harold és Layton Gráczia közt immár megszakadt minden viszony s a »Haedulus« club tagjai sokkal több gyöngédséggel bírtak, nemhogy hegyéről fokára kérdezősködtek volna a fivértől ama szakadás indoka felöl. — Mondják, kitűnő csikó az a Coriolanus s hogy tetemes összegeket tesznek rá a győzelem reményében. Én azonban soha sem koczkáztatok oly lovon pénzt, amelyik még nem igen futott. És miért nem futatta gazdája a »Champagne«-en, ha egyszer oly jó futónak tartja ? — Talán csak azért nem futtatta, — jegyzi meg Billy Rowlson, egy fiatal gentleman, — mert úgy vélte, hogy azt megnyerheti a Hypocrite-tal is. — Hypocrite csak afféle rosz paraszt eb, — viszonzá volt, — hiszen láttuk Ascoton és különösen Doncasteren, hogy mi lakik benne. — E tekintetben teljesen igazat adok önnek, — szólt Rowlson, — de Coriolanusnak jó hire van s vérmes reményt kötnek hozzá, a Middle Parkra és a Derbyre nézve is. Plyant a Luxmoore megbízottja, ki e héten ugyancsak tevékenyen működik néhány nap óta az ő érdekében. — Mennyi most annak a lónak az agrója? — kérdezte Dick Layton. — Nos, hát 1—4 , és én azt hiszem, a Blenktron-díjra úgy fog futni, mint ahogy csak ló valaha futott. — A »The Felon« megveri azt, fogadni mernék száz fontba, — szólt egyszerre Holt. — Az a fogadás ! — viszont a könnyeden Dick, aki bízott a blitbedowni idomitásban. — On sokat tart a »The Felon«-ra, Berkley — jegyzé meg Rowlson csípősen. — Nem minden ok nélkül, — vete ellen a társaság egy másik tagja, — mert hát az a ló mindig adhat egy a közönség előtt még ismeretlen lónak hét font teherkönnyebbséget. Az a kérdéses ló pedig, ugye, még nem nyert a versenyekben ? — Nem , de hát Darlington jól tudja, melyikben mi lakik, s én azt hallottam, Coriolanushoz vérmes reményt köt, amaz említett versenyt illetőleg. — Tudom, — viszonzá Berkley , — de bármily jeles csikó legyen is Coriolanus, áll a fogadás. Most pedig távoznom kell. Isten önökkel ! * * Tény, hogy a blrthedowni istálló reményteljes csikójára az előkelőség ez évben tömérdek összeget koczkáztatott a kétévesek versenyén. Coriolanus iránt nagy volt a bizodalom a Middle Park Plate-ben. — Nos, Plyant, hogy állunk a könyveléssel ? — kérdezim. — Nemde, The Felon a főkedvencz ? — Úgy van, Mr. Laceby, — viszontá Plyant — Jókora összegek jegyezték rá, azonban azt is mondhatom, hogy Chaway a második favorita. — Menjünk, Jim, nézzük ieg a nyergelést, — szólt Luxmoore , — egyúttal tudósítsuk Darlingtont, hogy állanak az árak a fogadásokra nézve. A két jó barát elhagyta az állványt, amely alatt egy ideig beszélgettek, s oda mentek ama kalithoz, amelyben Coriolanust toilettezték. A csikót egész sereg bámuló vette körül, akik közül nagyon kevesen voltak, akik valamely kifogást tettek volna conditiójára vagy külalakjára nézve. Hogy ez valódi versenylónak termett s jeles futó volt, azt kétségbe sem lehetett vonni. Némelyek ugyan, azt az észrevételt tették, hogy kissé hoszak a lábai , mások meg idegesnek vélték kissé, mivelhogy nyergelés közben ki kirúgott ; voltak akik különös vérmérsékletet láttak benne. Az átalános vélemény azonban Coriolatiusra az volt, hogy külsejéről vonva következtetést, méltó a jó hírére, mely felőle elterjedt s hogy a vén Shooting Star-rel is kiállja a versenyt. — Nos, Darlington, — szólt Luxmoore, — úgy látszik, nyerni fog a csikó s ha diadalt arat, érdeme szerint történik. Az ő agrója 4—6. Azt hiszem, ön is fogadott rá. A nyeremény egyébiránt nem nagy lesz. — Ha nélkülözhet száz fontot, Sir, kockáztatnék még, — szólt az idomár. — Jól van, — viszonzó Luxmoore. — Anynyit azonban mondhatok, hogy »The Felon«-ra tömérdek pénz van rakva. Mindenesetre hatalmas futó ez, a Caraway-vel együtt. — Én mitől sem tartok ezúttal, uram, s ha megveretnénk é, csak is a »The Felon« által történhetnék. Én azonban nem hiszem őt veszélyesnek hét fontnyi tehertöbblettel, noha azt meg kell neki adni, hogy igen jó versenyló. Csak az a Hypocrite ne volna oly megbízhatlan, szeszélyes állat, melyre soha sem lehet számítanuuk. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. NOVEMBER 14. 1-77 BAJNOK (Bolygó apja) pej mén, ell. 1870 ; apja Carnival a. Gipsy Girl. 1878. febr. 1-től fogva fedezni fog 100 frtért Nézsán, Blaskovics Miklós ur ménesében (Váczhoz egy fél óra járás.) Istálló ingyen, abrak, takarmány jutányos áron. Bejelentéseket elfogad a »Pesti Lovaregylet titkársága.« Eladó : lina, pej kancza, apja Blinkhoolie a. Selina (Cecils anyja) jutányos áron. A kancza egészséges és jól ugró. Többet mond Mr. Chapman káposztásmegyei idomár, hol a kancza megtekinthető. Cserkészetek erdőn mezőn. A hazai vadászatokról az alábbi változatos tudósításokat nyertük, mik eléggé bizonyítják hogy hegyen völgyön, erősen száll a puska. — Az igaz, hogy időjárásunk is kedvező, — rég nem tapasztaltunk ilyen huzamosan tartó, borongós őszi vadásznapokat , — csupán csak a szárazság ellen lehetne szavunk, mi ezen őszön a szalonkahúzást is tönkre tette ; de nem csak ezt, — a falkavadászatok is ugy látszik vesztettek élénkségükből, — ez is a folytonosan tartó szárazságnak lesz betudható. E mellett azonban erősen várják mindenfelé az első havat. — Most csak előőrsi puskázás van, de akkor egy valóságos hadjárat indul meg, mely szokott változatosságaival és emlékeivel jóformán egyedüli fűszere a nagy böjti koplalásnak. Tacsról, Coburghgy fensége erdőmesteri hivatalától vesszük az értesítést, hogy a Pest megyében mintegy 2 év óta befészkelődött farkasokból ott f. hó 15-én négy darabot lelőttek. A kerülő ugyanis az ottani »Körtvélyes« nevű erdőrészben, az nap egy darab frissen szétmarczangolt dámvadra (a 28-ik 1*. év óta) akadt. Jelentésére az erdész azonnal összevedett 8 vadászt és 14 hajtót, és megindult keresésükre. Az első hajtásban mindjárt sikerült két darab farkast agyonlőni, kettőt pedig erősen megsebezni. A lelőttek erős, kinőtt és jól táplált nőstény farkasok voltak. A másik kettő is valószínűleg halálra sebeztetett, mert a lövés után egy pillanatra összerogytak, s ámbár a sűrűségben sikerült elvánszorogniok, de az erős vérfolyatás valószínűvé teszi a fentebbi feltevést. Sajnos hogy a beállt sötétség miatt aznap nem lehetett őket tovább nyomozni. Farkasok e vidéken — írja tudósítónk, oly ismeretlenek voltak ezelőtt 2 évig — mint a tigrisek. * * Ugyancsak azon vidékről — Tápió-Szt.-Mártonból tudósítanak, hogy ott pár hét előtt vaddisznók jelentkeztek a határban. Miután pár év óta a gödöllői erdőkben azok elszaporodtak, alkalmasint onnan váltottak át. * * * Ismét egy hiúzt expediáltak más világra a murányi uradalomban ; — pedig mint tudva van, a hiúz ép oly nehezen megy a kelepczébe mint a róka. — De a nyul iránti előszeretete oly nagy, hogy ha nyul és őz között szabadságában állana választani, bizonyára az előbbit választaná még döglött állapotban is. Ezen gyenge oldalára támaszkodva, sikerült egyet ujjalag ezen annyira óvatos és a vadtenyésztőre fölötte veszedelmes állatok közül, ártalmatlanná tenni. Ugyanis, mint nekünk irják, a murányi urada