Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-09-04 / 36. szám
VADÁSZ-ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAR-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 36. SZ. Budapest, 1879. szeptember 4. XXIII. évfolyam. Előfizetés Egész évre . . . . 12 frt. Félévre 6 » „Vadász- és Verseny-lap" kiadóhivatalához PESTEN, Barátok-tere Athenaeum épület intézendő. Megjelenik a lap minden csütörtökön. Szerkesztőség iroda : peste il Nemz. Casino II. em. hatvani-n. Ide küldendők kéziratok. Épen lapunk sajtó alá adásakor halljuk a gyászhírt, hogy dr. Wenckheim László,. aug. hó 31-kén a gasteini fürdőben, hol roncsolt egészségének helyreállítása végett tartózkodott volt, hosszas szenvedés után, életének 66-ik évében elhalálozott, s igy csakhamar követé felejthetetlen bátyját, Bélát, kinek temetésén, Körös-Ladányon már mint nehéz beteget üdvözölhettük csak. Őt tavaly és az idén sok csapás érte. Mult év őszén Styriában lábát tőré, mi az idős, törődött urat az egész télre ágyba szögezé ; s az idén, alig hogy lábbadozott, midőn szeretett bátyját sirba tették, s pár hét múlva két kedves unokáját — leányának özv. gr. Lambergnének gyermekeit — veszté el. Vele ismét egyike halt ki ama tevékeny, erélyes ősmagyar uraknak, kik egész életükben családjuk, megyéjük felvirágoztatásának éltek s kiknek nagyszabású munkásságuk mellett is volt még idejük meghallgatni a szegényeket és segitni az egyefogyottakon ; mind e sok elfoglaltatás mellett, szórakozásukat is nemes mulatságban, a sportban találták. Ő igen sokat tett és mozdított a Körös szabályozásánál , a békésmegyei gazdasági viszonyok emelésére, s a puszta lakatlan vidék befásítására. Utóbbi éveiben a felsőházban és a delegátiókban részt vett, valamint a fundationális javak kezelésébe is befolyt. Fiatalabb éveiben a leghíresb agarászok és a legkitűnőbb lovasok egyike volt. Jeles agarát, Pillét, s kitűnő paripáit , tiarát és Godyt ismerte az egész alföld, melynek minden agárversenyén jelen volt , valamint később a csákói falkavadászatokon. Gara még most is él, mint 26 éves öreg paripa, urától kegyelem-ablakot nyert. De a nemes lóvadászatnak és a vadtenyésztésnek is kiváló hive volt a megboldogult, s a körös-ladányi parkok gazdag őzállománya és vadfáczányosai leginkább az ő műve ; kitűnő lövész volt ő maga is. Ily tettekben, eredményekben dúsgazdag élete volt a megboldogultnak, s nem egy baráti szív és jó ismerős fog utána könyezni. Hűlt tetemei a napokban vitetnek át Ladányra, a családi sírboltba a Körös partjára, melynek puszta síkságából egy félszázadi munkásság után — virágzó vidéket teremtett. Ez legméltóbb emléke. Legid. Gróf BETHLEN JÁNOS. Csaknem azon perczben, a melyben fájdalommal vesszük dr. Wenckheim László halála hirét, értesíttetünk legidősb gr. Bethlen János haláláról is, — Kolozsváron 68 éves korában. Gr. Bethlen egyéb jeles tulajdonai mellett kitűnő sportember is volt, és csaknem 10 éven keresztül vezette a kolozsvári kopófalkat ; kitűnő, többnyire saját nevelésű angol lovai voltak és a hires kis pej kanerája ,Mundrat — még ma is emlékében lesz a régi vadászoknak. Utolsó időkben — szerencsétlen dőlés következtében lábát törve, mankón volt kénytelen járni és igy nem lovagolhatott. — Rendre egymásután halnak el szegény hazánk tözsfájáról az oly nemes gyümölcsök — kik oly áldozatkészen szolgálták hazánkat és tudomány, szorgalom, szakértelemmel — majdnem minden terén a közéletnek igen hasznos pótolhatatlan tagjai valónak társadalmunknak ! Áldás — béke hamvaira Détanyésztés* Francziaországi reminiscentiák. VII. Francziaország példájából tanulva a nehezebb hátas és hintós lovak tenyésztésére alkalmas anyaggal biró vidékeken csak akkor nemesítsünk, ha már eléggé javítottunk, s vigyázzunk később is mindig arra, hogy a nemesítésre s így értékes fényűzési lovak nevelésére alkalmas, durva de öblös, széles ős anyag egyszer megalapítva kellő számban mindig fentartassék. Törekedjünk továbbá arra, hogy ott, hol nehezebb durva, hámos és igavonó tájtermetekkel bírunk, ezeket lehetőleg tökéletesítsük és terjeszszük. A francziaországi párhuzam mellett maradva, tekintsük pl. percheron vagy boulonaisként a pinkafői és muraközi lovat ; ne keverjünk abba semmi idegen vért, iparkodjunk e már meglevő becses nehezebb hámos és igás fajtákat saját keretükön belől jobb tenyészválasztás és erőteljesebb felnevelés által javítani ; s azután mindazon vidékeken terjeszteni, melyek tenyésztésükre alkalmasak. De a világért se törekedjünk e tájfajták nemesítésére , mert nem az rendeltetésük. Ne vigyünk pl. a Muraközbe más idegen vért, hanem iparkodjunk minden módon arra, hogy abból a fajtából, mely ott honos viszonyainknak sokkal jobban megfelel, mint akár a pinzgaui.