Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879

1879-09-11 / 37. szám

SZEPTEMBER 11. 1879. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Verseny-naptár- Debreczen (Pr. 27 sz.) septemb. 14, 15. Kolozsvár (Pr. 25 sz.) Soprony (Pr. 9. sz.) Bécs (Pr. 7. sz.) Pardubitz Pest (Pr. 5. sz.) (Az összes államdijak feltételei 8. sz.) septemb. 19, 21. sept. 27, 28, 29. okt. 4, 5. okt. 12. okt. 19. 21. Programm a debreczeni versenyekre 1879-ben. I. nap, vasárnap, sept. 14. I. Kétévesek, 2000 frank aranyban, államdij, 800 méter. Vadonez 55 Gamiani 5­31/2 Alma (2 kil. kül.) 55x/2 Orest-Birdcage 53 ^ 1. Nagy handicap, 800 frt, З600 meter. 4 Dagmar 61x/2 3. Kettl.-Impera­trice 53V2 III. Államdij, 2000 fr. arany, 2400 m. 4. Altona G71 /2 3. Ostr.-Catastro­phe 56 4. Borostyán 63 9/г 3. Cobweb 54x/2 3. Harry-Hall 56 3. Carolina (2 kil. le) 52 II. nap, hétfő, sept. 15. I. Debreczen város dija, 100 db. cs. arany, 2000 m. 3. Carolina 54J 3. Harry-Hall (2 kil. kül.) 58 3. Laurenzia 54 9/, 3. Cobweb 54x/2 II. Kis handicap, 500 frt, 1200 meter. 4. Borostyán 60 3. Laurenzia 54 3. Cobweb 56 2. Gamiani 48 4. Carolina 54 2. Birdcage 471/2 Kisbáuat : Sapperment. 2. Vadonez 47 III. Államdij, 350 db. 10 fr. arany, 3200 méter. 4. Altona (4 kil. 3. Harry­ Hall 55x/2 kül.) 67 x/2 4. Dagmar 63 x/2 3. Ostr.-Catastro-3. Clarisse (4 kil. phe kül.) 58 ív. Welter Stokes, államdij, 150 db. 10 fl. arany, 2800 méter. 4. Altona (3 kil. kül.) 73 3. Kettl.-Impera-3. Harry-Hall (3 kil. trice 63 kül.) 6­6 v. Vigasz-handicap, 1600 méter. 4. Borostyán 59 3. Carolina 53 3. Imperatrice 56 3. Laurenzia 53 Kisbánat,­­ Clarisse, Alma, Altona, Dagmar, Ga­miani, Cobwel, Harry-Hall, Sapperment, Orest-Birdcage, Vadonez. 55 9/2 a kolozsvári versenyekre. I. nap, péntek, septemb. 19-én. III. Hölgyek-dija: 1. Gr. Teleki Gyula id. sg. h. Honvéd, ap. Lan­cer, a. Compromise. 2. Br. Wesselényi Béla 4é. p. m. Patkó, ap. Bois-Roussel, a. félvér. 3. Gr. Teleki Géza 3é. g h. Tulipán, ap. Cognac, a. Emma. 4. Br. Bánffy György id. p. b. Verulam, ap. St.­Albans, a. Aunt-Hannah. Pótlék: a kolozsvári » Vigaszverseny­«-ben kötele­zett lovakhoz jön még Melinda 53 9­ 2 kilogrammal. Bartha Lajos: Külföldi gyepek. A baden-badeni versenyek az idén sem lettek még nemzetköziek , a franczia istállók még mindig kimaradnak, s a Pharao-bank meg­szűnte — hiába minden szépítés — szintén nagy oka annak, hogy a kies Oos-völgy nem oly láto­gatott mint a 7­0-es előtti években. Említettük már, hogy az idei versenyekben távolról sem vol­tunk oly szerencsések lovainkkal ott, mint taval vagy harmadéve. Mintegy 20, nálunk nevelt ló vett részt a küzdelemben, s egyedül Kincsem, Hessenpreis és Markgraf (e két utóbbi németor­szági sportsmanek tulajdona) tudtak egy-egy dí­jat nyerni.­­ Igaz, hogy részünkről a legjobb­nak tartott 3 és 4 évesek, mint Amaranthus, Aaron, Purdé, Ilona, Picklock, továbbá Tallós és Nil-Desperandum nem voltak jelen, de német részről is kevés jó hároméves volt; hiányzott Don­nerkeil ; a Künstlerin pedig a legyőzhetlen Kin­csem által paralysálva volt a nagy dijban ; csupán Grossfürstin és Blue-Rock nyertek egy-egy díjat, az idősbbek közül pedig Regimentstochter; a többi dijból hetet idegen tenyésztésű lovakkal (Broad-Arrow kétszer, Hessenpreis, Markgraf, Jules César, Aladin, Dieppe) nyertek , csupán a 2 éves verse­nyekben győztek tisztán saját tenyésztésükkel, s látszólag nagy fölénynyel.­­ Idomárjaink azon­ban úgy hiszik, hogy e kedvezőtlen eredményre nagy befolyással volt amaz erős légváltozás, mit lovaikra, különösen a két­évesekre, az itteni forró levegőből átutazás (augusztus közepén) a zápor- 309 Egy két megjegyzés az »őszinte és igaz nézetek Erdélyből« czímű czikkre. Kolozsvár augusztus havában. A kolozsvári lóversenyek iránt fölvetett kér­désre választ vártam. Nem lepett tehát meg azon czikk, mely e lapok 33. és 34-ik számában meg­jelent. Minden, a megszokottól eltérő újabb nézet, szükségkép ellentmondást idéz föl. Minden ember egy nézeten nem lehet és egy oly tárgy, mely az erdélyi­ sport létkérdése, min­denesetre megérdemli az eszmecserét, sőt a megvi­tatás csak használhat az ügynek. Ennélfogva köszönve a szerkesztő úrnak ven­dégszeretetét és ígérve, hogy azzal vissza nem élek, ezen pár megjegyzés közlését tisztelettel kérem. Mindenekelőtt kérem czikkíró urat, egyez­zünk meg , hogy mind­kettőnknél a jó indulat, tiszta hazafiság a motor, mely tollúnkat vezeti. Ezen elismerés — ma már kötelesség, — tehát — »lionny soit qui mal y pense 1« . . . Ügy látszik nekem, hogy az egész kérdésben, czikkíró fölfogása kicsinyes, és egy kissé senti­mentalis is ; a sentimentalismus pedig a practicus kérdések — megölője. Reálisabb és magasabb álláspontra kell helyez­kednünk, h­a a kolozsvári lóversenyek létkérdése mi­lett vitatkozunk. — Nem költészetről, sem »bi­valy-istállókról« vagy »fabódék és állványok­ról « van itt szó ! Szó van itt: »társadalmi viszonyok és lóverseny«, — »lóverseny és politika« és »lóverseny és Van pengrell« . . . Három nagy sociális kérdés, há­rom probléma, három oly kérdésről, melyet nem provinciális szűk látkör homályos szemüvegén kell vizsgálnunk, de még a kolozsvári tiszteletre­méltó »communitás« terme, és az ott létező han­gulat sem lehet e kérdés pro vagy contrájában irányt adó. A­mi a sociális kérdést illeti örven­dek, hogy czikkíróval egy vélekedésbe lehetek. Valóban a dissertátióra hálásabb anyagot alig szolgáltatott valami, mint azon kérdés, mely a világon mindenütt egyforma, t. i. mily szorosan összefügg, a társadalmi élet a lóversenyekkel. E kérdésről könyvek jelentek meg és bármily nagy is a tentatio, hogy e helyen hosszasabban foglalkozzam azzal, nem hi­szem azt, csupán con­statálom, miszerint e tekintetben a czikkíró elfogadja álláspontomat. Ebből következik, hogy a jelenleg létező sociális viszonyokból ezúttal argumentumot meríteni a lóversenyek föntartására nem lehet — de igenis, kölcsönös beismerésünk megadja a kolozsvári versenyek ideiglenes megszün­tetéséhez az első, hozzáteszem, nagy argumentumot. E kérdésnél csupán a formát illetőleg térnek el nézeteink. Czikkiró nem helyesli a módot, mely­lyel e kérdést szellőztettem. »Otthon kell a szeny­nyest mosni« — mondja a czikkiró. Megvallom e szó »otthon« engem h­oguh­oz. — Hát a Királyhágó még nem omlott össze ? . . . Hát a »Vadász és Versenylap« a pekkingi sport világ közlönye ? . . . Nem vizsgálom, hogy erdélyi szempontból, nem lenne-e kívánatosabb és érdekeinknek mindenesetre megfelelőbb, ha mindenképpen Kolozsvárt lennénk »otthon ? !« Váljon ez esetben a kolozsvári lóver­senyek jogosultsága nem fokozódnék-e? mind e kérdéseket nem bolygatom, csupán azt mondom, hogy a tényeket ignorálni nem lehet. Nekünk Budapest éppen olyan »otthonunk« mint másnak, és az ügy érdekében, mely felett czikkíróval eszmét cserélek, mindenesetre jobb szolgálatot teszünk, ha a bajokat nem takargat­juk, hanem nyíltan megvitatjuk ! . . Azon kérdés másodika, vagy a lánczka a má­sodik szem, melyet fentebb idéztem a »lóverse­nyek és a politika.« Elismerem a czikkíróval, hogy szaklapban poli­tikának a helye nincs. Félve is szólok e kér­désről, mert már látom a szerkesztő úr véres irón­ját , és igy csupán két megjegyzésre szorítkozom. A »Magyar Polgár«« czimű kolozsvári hirlapra vonatkozó megjegyzésemet, czikkiró nem értette meg! — mindegy — szóljok a védelemről, mely­ben czikkiró e lapot és annak szerkesztőjét része­síti. Azt mondja, hogy e lap a­­lótenyésztést és lóversenyeket nemcsak nagy­uri időtöltésnek nézte stb. — Megvallom, hogy e védelem egy kissé a régi jó táblabiróra emlékeztet. Bebizonyított té­nyek és világosan kimutatott igazságokat ta­gadni, — gyengén szállva — meggondolatlanság. Mert ma már ott vagyunk, hogy azon lap és journa­lista, ki a lóversenyekben csupán »nagy­ uri­v­as­­siót« lát, reputatióját menthetlenül elvesztette ! A­mi pedig a politikának összefüggését illeti a versenyekkel, vagyis azon hatást, melyet az előbbi az utóbbira gyakorol, az előnyös vagy hátrányos befolyást, kimutatnom nem lenne nehéz, de megelégszem ezúttal egy példa idézetével. Vonja le, mindenki, tetszés szerint a consequen­tial belőle ! Emlékeztetek az 1867 előtti és utáni időkben tartott budapesti sport-világ reunióira. Nemde czikkíró úr : a kü­lönbség nagy ? . . . Nunc venio ad fortissimum. A »Van Peng« és lóverseny kérdésére, a táncz utolsó szemére, a lét és nem lét eme nagy problémájára ! Erről ismét sokat írhatnék, de ugyan bizony, van-e szüksége valakinek nagyító üvegre, hogy az erdélyi sport­világ pénztelenségének nyomorát lássa? Czikkiró által e tekintetben fölhozottak, mind secondaire kérdések ! Nem az országgyűlés által megszavazandó pár ez a francról, sem a »fabódék és állványokról«, sem végre, a czikkiró által (talán önkénytelenül) fölhozott krajczáros misei-fákról van szó. Mind e kérdések eltörpülnek, azon két nagy kérdés előtt, hogy az erdélyi lótenyésztés és sport­életnek, politico-socialis és financialis alapja, a maga összeségében olyan-e, hogy a kolozsvári lóversenyek practicus létjoga minden kétségen felül áll? . . . Vagy inkább,­­ nemde viszonyaink általánosan olyanok, hogy bizony szükség van gyökeres trans­formatiókra ? That is the Question ! Nem folytatom, hisz a­ki akar, megérthet! . . Prókátori okoskodás, roszul sikerült életek és szőrszálhasogatás a tengődést és életképtelenséget bizonyíthatja. Csakhogy a kérdés, a közügy érdeke, és nyugodtan elmondhatom, hogy e szempontból nagyban és egészben nekem van igazam. És ezzel, részemről, a polémiát bevégzettnek nyilvánítom ! [//].

Next