Vadász- és Versenylap 23. évfolyam, 1879
1879-09-11 / 37. szám
SZEPTEMBER 11. 1879. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Verseny-naptár- Debreczen (Pr. 27 sz.) septemb. 14, 15. Kolozsvár (Pr. 25 sz.) Soprony (Pr. 9. sz.) Bécs (Pr. 7. sz.) Pardubitz Pest (Pr. 5. sz.) (Az összes államdijak feltételei 8. sz.) septemb. 19, 21. sept. 27, 28, 29. okt. 4, 5. okt. 12. okt. 19. 21. Programm a debreczeni versenyekre 1879-ben. I. nap, vasárnap, sept. 14. I. Kétévesek, 2000 frank aranyban, államdij, 800 méter. Vadonez 55 Gamiani 531/2 Alma (2 kil. kül.) 55x/2 Orest-Birdcage 53 ^ 1. Nagy handicap, 800 frt, З600 meter. 4 Dagmar 61x/2 3. Kettl.-Imperatrice 53V2 III. Államdij, 2000 fr. arany, 2400 m. 4. Altona G71 /2 3. Ostr.-Catastrophe 56 4. Borostyán 63 9/г 3. Cobweb 54x/2 3. Harry-Hall 56 3. Carolina (2 kil. le) 52 II. nap, hétfő, sept. 15. I. Debreczen város dija, 100 db. cs. arany, 2000 m. 3. Carolina 54J 3. Harry-Hall (2 kil. kül.) 58 3. Laurenzia 54 9/, 3. Cobweb 54x/2 II. Kis handicap, 500 frt, 1200 meter. 4. Borostyán 60 3. Laurenzia 54 3. Cobweb 56 2. Gamiani 48 4. Carolina 54 2. Birdcage 471/2 Kisbáuat : Sapperment. 2. Vadonez 47 III. Államdij, 350 db. 10 fr. arany, 3200 méter. 4. Altona (4 kil. 3. Harry Hall 55x/2 kül.) 67 x/2 4. Dagmar 63 x/2 3. Ostr.-Catastro-3. Clarisse (4 kil. phe kül.) 58 ív. Welter Stokes, államdij, 150 db. 10 fl. arany, 2800 méter. 4. Altona (3 kil. kül.) 73 3. Kettl.-Impera-3. Harry-Hall (3 kil. trice 63 kül.) 66 v. Vigasz-handicap, 1600 méter. 4. Borostyán 59 3. Carolina 53 3. Imperatrice 56 3. Laurenzia 53 Kisbánat, Clarisse, Alma, Altona, Dagmar, Gamiani, Cobwel, Harry-Hall, Sapperment, Orest-Birdcage, Vadonez. 55 9/2 a kolozsvári versenyekre. I. nap, péntek, septemb. 19-én. III. Hölgyek-dija: 1. Gr. Teleki Gyula id. sg. h. Honvéd, ap. Lancer, a. Compromise. 2. Br. Wesselényi Béla 4é. p. m. Patkó, ap. Bois-Roussel, a. félvér. 3. Gr. Teleki Géza 3é. g h. Tulipán, ap. Cognac, a. Emma. 4. Br. Bánffy György id. p. b. Verulam, ap. St.Albans, a. Aunt-Hannah. Pótlék: a kolozsvári » Vigaszverseny«-ben kötelezett lovakhoz jön még Melinda 53 9 2 kilogrammal. Bartha Lajos: Külföldi gyepek. A baden-badeni versenyek az idén sem lettek még nemzetköziek , a franczia istállók még mindig kimaradnak, s a Pharao-bank megszűnte — hiába minden szépítés — szintén nagy oka annak, hogy a kies Oos-völgy nem oly látogatott mint a 70-es előtti években. Említettük már, hogy az idei versenyekben távolról sem voltunk oly szerencsések lovainkkal ott, mint taval vagy harmadéve. Mintegy 20, nálunk nevelt ló vett részt a küzdelemben, s egyedül Kincsem, Hessenpreis és Markgraf (e két utóbbi németországi sportsmanek tulajdona) tudtak egy-egy díjat nyerni. Igaz, hogy részünkről a legjobbnak tartott 3 és 4 évesek, mint Amaranthus, Aaron, Purdé, Ilona, Picklock, továbbá Tallós és Nil-Desperandum nem voltak jelen, de német részről is kevés jó hároméves volt; hiányzott Donnerkeil ; a Künstlerin pedig a legyőzhetlen Kincsem által paralysálva volt a nagy dijban ; csupán Grossfürstin és Blue-Rock nyertek egy-egy díjat, az idősbbek közül pedig Regimentstochter; a többi dijból hetet idegen tenyésztésű lovakkal (Broad-Arrow kétszer, Hessenpreis, Markgraf, Jules César, Aladin, Dieppe) nyertek , csupán a 2 éves versenyekben győztek tisztán saját tenyésztésükkel, s látszólag nagy fölénynyel. Idomárjaink azonban úgy hiszik, hogy e kedvezőtlen eredményre nagy befolyással volt amaz erős légváltozás, mit lovaikra, különösen a kétévesekre, az itteni forró levegőből átutazás (augusztus közepén) a zápor- 309 Egy két megjegyzés az »őszinte és igaz nézetek Erdélyből« czímű czikkre. Kolozsvár augusztus havában. A kolozsvári lóversenyek iránt fölvetett kérdésre választ vártam. Nem lepett tehát meg azon czikk, mely e lapok 33. és 34-ik számában megjelent. Minden, a megszokottól eltérő újabb nézet, szükségkép ellentmondást idéz föl. Minden ember egy nézeten nem lehet és egy oly tárgy, mely az erdélyi sport létkérdése, mindenesetre megérdemli az eszmecserét, sőt a megvitatás csak használhat az ügynek. Ennélfogva köszönve a szerkesztő úrnak vendégszeretetét és ígérve, hogy azzal vissza nem élek, ezen pár megjegyzés közlését tisztelettel kérem. Mindenekelőtt kérem czikkíró urat, egyezzünk meg , hogy mindkettőnknél a jó indulat, tiszta hazafiság a motor, mely tollúnkat vezeti. Ezen elismerés — ma már kötelesség, — tehát — »lionny soit qui mal y pense 1« . . . Ügy látszik nekem, hogy az egész kérdésben, czikkíró fölfogása kicsinyes, és egy kissé sentimentalis is ; a sentimentalismus pedig a practicus kérdések — megölője. Reálisabb és magasabb álláspontra kell helyezkednünk, ha a kolozsvári lóversenyek létkérdése milett vitatkozunk. — Nem költészetről, sem »bivaly-istállókról« vagy »fabódék és állványokról « van itt szó ! Szó van itt: »társadalmi viszonyok és lóverseny«, — »lóverseny és politika« és »lóverseny és Van pengrell« . . . Három nagy sociális kérdés, három probléma, három oly kérdésről, melyet nem provinciális szűk látkör homályos szemüvegén kell vizsgálnunk, de még a kolozsvári tiszteletreméltó »communitás« terme, és az ott létező hangulat sem lehet e kérdés pro vagy contrájában irányt adó. Ami a sociális kérdést illeti örvendek, hogy czikkíróval egy vélekedésbe lehetek. Valóban a dissertátióra hálásabb anyagot alig szolgáltatott valami, mint azon kérdés, mely a világon mindenütt egyforma, t. i. mily szorosan összefügg, a társadalmi élet a lóversenyekkel. E kérdésről könyvek jelentek meg és bármily nagy is a tentatio, hogy e helyen hosszasabban foglalkozzam azzal, nem hiszem azt, csupán constatálom, miszerint e tekintetben a czikkíró elfogadja álláspontomat. Ebből következik, hogy a jelenleg létező sociális viszonyokból ezúttal argumentumot meríteni a lóversenyek föntartására nem lehet — de igenis, kölcsönös beismerésünk megadja a kolozsvári versenyek ideiglenes megszüntetéséhez az első, hozzáteszem, nagy argumentumot. E kérdésnél csupán a formát illetőleg térnek el nézeteink. Czikkiró nem helyesli a módot, melylyel e kérdést szellőztettem. »Otthon kell a szenynyest mosni« — mondja a czikkiró. Megvallom e szó »otthon« engem hoguhoz. — Hát a Királyhágó még nem omlott össze ? . . . Hát a »Vadász és Versenylap« a pekkingi sport világ közlönye ? . . . Nem vizsgálom, hogy erdélyi szempontból, nem lenne-e kívánatosabb és érdekeinknek mindenesetre megfelelőbb, ha mindenképpen Kolozsvárt lennénk »otthon ? !« Váljon ez esetben a kolozsvári lóversenyek jogosultsága nem fokozódnék-e? mind e kérdéseket nem bolygatom, csupán azt mondom, hogy a tényeket ignorálni nem lehet. Nekünk Budapest éppen olyan »otthonunk« mint másnak, és az ügy érdekében, mely felett czikkíróval eszmét cserélek, mindenesetre jobb szolgálatot teszünk, ha a bajokat nem takargatjuk, hanem nyíltan megvitatjuk ! . . Azon kérdés másodika, vagy a lánczka a második szem, melyet fentebb idéztem a »lóversenyek és a politika.« Elismerem a czikkíróval, hogy szaklapban politikának a helye nincs. Félve is szólok e kérdésről, mert már látom a szerkesztő úr véres irónját , és igy csupán két megjegyzésre szorítkozom. A »Magyar Polgár«« czimű kolozsvári hirlapra vonatkozó megjegyzésemet, czikkiró nem értette meg! — mindegy — szóljok a védelemről, melyben czikkiró e lapot és annak szerkesztőjét részesíti. Azt mondja, hogy e lap alótenyésztést és lóversenyeket nemcsak nagyuri időtöltésnek nézte stb. — Megvallom, hogy e védelem egy kissé a régi jó táblabiróra emlékeztet. Bebizonyított tények és világosan kimutatott igazságokat tagadni, — gyengén szállva — meggondolatlanság. Mert ma már ott vagyunk, hogy azon lap és journalista, ki a lóversenyekben csupán »nagy urivassiót« lát, reputatióját menthetlenül elvesztette ! Ami pedig a politikának összefüggését illeti a versenyekkel, vagyis azon hatást, melyet az előbbi az utóbbira gyakorol, az előnyös vagy hátrányos befolyást, kimutatnom nem lenne nehéz, de megelégszem ezúttal egy példa idézetével. Vonja le, mindenki, tetszés szerint a consequential belőle ! Emlékeztetek az 1867 előtti és utáni időkben tartott budapesti sport-világ reunióira. Nemde czikkíró úr : a különbség nagy ? . . . Nunc venio ad fortissimum. A »Van Peng« és lóverseny kérdésére, a táncz utolsó szemére, a lét és nem lét eme nagy problémájára ! Erről ismét sokat írhatnék, de ugyan bizony, van-e szüksége valakinek nagyító üvegre, hogy az erdélyi sportvilág pénztelenségének nyomorát lássa? Czikkiró által e tekintetben fölhozottak, mind secondaire kérdések ! Nem az országgyűlés által megszavazandó pár ez a francról, sem a »fabódék és állványokról«, sem végre, a czikkiró által (talán önkénytelenül) fölhozott krajczáros misei-fákról van szó. Mind e kérdések eltörpülnek, azon két nagy kérdés előtt, hogy az erdélyi lótenyésztés és sportéletnek, politico-socialis és financialis alapja, a maga összeségében olyan-e, hogy a kolozsvári lóversenyek practicus létjoga minden kétségen felül áll? . . . Vagy inkább, nemde viszonyaink általánosan olyanok, hogy bizony szükség van gyökeres transformatiókra ? That is the Question ! Nem folytatom, hisz aki akar, megérthet! . . Prókátori okoskodás, roszul sikerült életek és szőrszálhasogatás a tengődést és életképtelenséget bizonyíthatja. Csakhogy a kérdés, a közügy érdeke, és nyugodtan elmondhatom, hogy e szempontból nagyban és egészben nekem van igazam. És ezzel, részemről, a polémiát bevégzettnek nyilvánítom ! [//].