Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-01-29 / 5. szám

Előfizetés Egész évre 12 frt. Félévre ......­­ „ „Vadász- és Verseny-lap" szerkesztőségébe PESTEN, Nemzeti Casino épület intézendők. Szerkesztőségi iroda: Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-n. Ide küldendők a kéziratok is. Megjelenik a lap minden csütörtökön. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 5. sz. Budapest, 1880. január 29. XXIV. évfolyam. LÓTENYÉSZTÉS- és VERSENYEK,­­ Nyilt válasz telivér-tenyésztésünk és versenyügyünk érdekében. T. szerkesztő úr! Ön szíves volt becses lapjának m. évi 40-ik számában egy nyilatkozatomat közöl­ni, melyben agályaimat fejeztem ki ló­tenyésztésünk jövője iránt s annak sorsát bi­zonytalannak állítani mindaddig, mig hazai televér-tenyésztésünk és ezzel együtt verseny­ügyünk, a jelen ingatag alapon leend kény­telen létének egyensúlyát keresni. Jól tudtam, sőt felszólalásomban jelez­tem is, miszerint nem élhetek és nem is élek azon ábrándban, hogy jelentéktelen fellépé­sem közvetlen hatással legyen az ügyön ész­lelt seb gyógyulására; és minden, mit ez irányban vártam s elérni remélhettem, any­nyiból állt, hogy a vészhang megkondulására majdan ébredni fognak álmaikból azok, kik hivatottak és elég erősek, a veszély elhárí­tására. Felszólalásomat több nyilatkozat követte. Gróf Almássy Kálmán, gr. Széchenyi Dénes, br. Bán­ffy Ádám, Bornemissza Zoltán, Kárpeles Ignácz, br. Wesselényi Béla és br. Majthényi Izidor urak mind­megannyian szivesek voltak, az általunk is kegyelt Ügy érdekében nézeteikkel sorompóba lépni. Úgy hittem, miszerint szárnyaira bocsátva nyilatkozatomat, nem kell e tárgyban egy­hamar a tollat ismét kezembe venni, mert azt képzeltem, hogy még akkor is, ha a sző­nyegre hozott kérdésnek továbbtűzése által esetleg tekintetre méltatik is ezen kezde­ményezés, az eszmecsere megindul és folyni fog a­nélkül, hogy magamat hivatottnak le­hessen éreznem a felmerült tárgy további taglalására. Ámde azon igen tisztelt urak, kik a fel­színre került kérdéshez hozzászólani szíve­sek voltak, majd mindannyian hoztak fel oly állításokat s fejtettek ki oly nézeteket, me­lyekkel, szorosan véve, sem­ védelemre, sem támadásra nem kényszerítettek ugyan, de a­melyekre — ha csak a megtörtént kezde­ményezés után hátrálni nem akarok — fe­lelnem mégis kell, s felelni kötelességem. Szerencse reám nézve, hogy csak is kö­vetnem kell a felszólalásom folytán megje­lent értékes közlemények tartalmának szel­lemét, nem pedig mérkőznöm az ügynek ennyi avatott bajnokával. E tudat adott némi önbizalmat és bátorságot, hogy felkérjem szerkesztő urat, engedjen még egyszer lapjában egy kis tért, melyen a meg­pendített kérdésre felhozottak iránt vélemé­nyemet elmondhassam Bevallom, nem minden kislelkűség nél­kül fogtam első felszólalásom közrebocsátá­sához, s bármennyire tisztában voltam is az iránt, hogy az ott elmondottak nemcsak az önmagam, de sokak meggyőződésének csalhatlan viszhangja, korántsem voltam­ biz­tos arra nézve, váljon helyesen történt-e, a felhozottaknak végre is általam lett közzété­tele? Azonban az eszmecserében résztvett nevek illetékességi súlya, megnyugtatott lé­pésem helyessége iránt, s ennek nem jelen­téktelen elégtételéül tekintem azt, hogy a többiekkel együtt, ő méltósága Széchenyi Dénes ift£~ Mai számunk 12 oldalból áll.~^Sf gróf is alkalmul használta fel igénytelen nyi­latkozatomat, az ügyre vonatkozó nézeteinek kifejezésére. A nemes gróf észrevételeire le­szek tehát legelsőbben is szerencsés válaszolni, miután szemben a sorban megjelent czikkek egymástól eltérő tartalmával és irányával számszerinti rendet ugy sem­ tarthatok. Miután a televér üdvös hatását s a ver­senyeknek viszont a telivér fentarthatására szolgáló jótékony befolyását, a tisztelt gróf úr közleményének mintegy jelmondatául fogadja el, nézeteink között különbség ez irányban alig merülhet fel. Legfeljebb talán csak annyiban té­rünk el egymástól, a­mennyiben ő méltósága azon felvetett saját kérdésére „váljon épen a telivér ló-eaz, melyel a mi magyar fajainkat legczélirá­nyosabban nemesíthetjük „általában a televért" lát­szik kijelölni, míg én, ma még csak részben de igenis anyagunk legjobb s legértékesebb részének érdek­é­ren tartom és fogadom el azt, mint legczélra­vezetőbbet és nélkülözhetlent; de nem kizárólag közvetlen, hanem főkép félvér sarjai által közvetett alkalmazásával. Az országos és általá­nos tenyésztésre nézve ugyanis maga a te­levér csak­is mint eszköz, de szerény véle­ményem szerint, mint czél soha tekintendő nem lehet. Mindamellett, hogy én a televért a nagy­közönség lótenyésztését illetőleg csak is úgy tekintem, mint a legnemesebb szeszt tekinti az értelmes borász, hogy azzal borainak erőt, zamatot és tartósságot biztosítson, s mind a mellett, hogy e szerint sem azt nem kívá­nom és szükségesnek nem tartom, hogy eze­rekre menjen hazánkban a fedező telivérmének száma, még­is azt kell óhajtanom, miszerint azon pár száz televér-mén biztosít hatására, mely pár százat birnunk okvetlenül kellene.

Next