Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880
1880-01-29 / 5. szám
Előfizetés Egész évre 12 frt. Félévre ...... „ „Vadász- és Verseny-lap" szerkesztőségébe PESTEN, Nemzeti Casino épület intézendők. Szerkesztőségi iroda: Pesten Nemz. Casino II. em. hatvani-n. Ide küldendők a kéziratok is. Megjelenik a lap minden csütörtökön. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A PESTI ÉS VIDÉKI LOVAK-EGYLETEK S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZ-BIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 5. sz. Budapest, 1880. január 29. XXIV. évfolyam. LÓTENYÉSZTÉS- és VERSENYEK, Nyilt válasz telivér-tenyésztésünk és versenyügyünk érdekében. T. szerkesztő úr! Ön szíves volt becses lapjának m. évi 40-ik számában egy nyilatkozatomat közölni, melyben agályaimat fejeztem ki lótenyésztésünk jövője iránt s annak sorsát bizonytalannak állítani mindaddig, mig hazai televér-tenyésztésünk és ezzel együtt versenyügyünk, a jelen ingatag alapon leend kénytelen létének egyensúlyát keresni. Jól tudtam, sőt felszólalásomban jeleztem is, miszerint nem élhetek és nem is élek azon ábrándban, hogy jelentéktelen fellépésem közvetlen hatással legyen az ügyön észlelt seb gyógyulására; és minden, mit ez irányban vártam s elérni remélhettem, anynyiból állt, hogy a vészhang megkondulására majdan ébredni fognak álmaikból azok, kik hivatottak és elég erősek, a veszély elhárítására. Felszólalásomat több nyilatkozat követte. Gróf Almássy Kálmán, gr. Széchenyi Dénes, br. Bánffy Ádám, Bornemissza Zoltán, Kárpeles Ignácz, br. Wesselényi Béla és br. Majthényi Izidor urak mindmegannyian szivesek voltak, az általunk is kegyelt Ügy érdekében nézeteikkel sorompóba lépni. Úgy hittem, miszerint szárnyaira bocsátva nyilatkozatomat, nem kell e tárgyban egyhamar a tollat ismét kezembe venni, mert azt képzeltem, hogy még akkor is, ha a szőnyegre hozott kérdésnek továbbtűzése által esetleg tekintetre méltatik is ezen kezdeményezés, az eszmecsere megindul és folyni fog anélkül, hogy magamat hivatottnak lehessen éreznem a felmerült tárgy további taglalására. Ámde azon igen tisztelt urak, kik a felszínre került kérdéshez hozzászólani szívesek voltak, majd mindannyian hoztak fel oly állításokat s fejtettek ki oly nézeteket, melyekkel, szorosan véve, sem védelemre, sem támadásra nem kényszerítettek ugyan, de amelyekre — ha csak a megtörtént kezdeményezés után hátrálni nem akarok — felelnem mégis kell, s felelni kötelességem. Szerencse reám nézve, hogy csak is követnem kell a felszólalásom folytán megjelent értékes közlemények tartalmának szellemét, nem pedig mérkőznöm az ügynek ennyi avatott bajnokával. E tudat adott némi önbizalmat és bátorságot, hogy felkérjem szerkesztő urat, engedjen még egyszer lapjában egy kis tért, melyen a megpendített kérdésre felhozottak iránt véleményemet elmondhassam Bevallom, nem minden kislelkűség nélkül fogtam első felszólalásom közrebocsátásához, s bármennyire tisztában voltam is az iránt, hogy az ott elmondottak nemcsak az önmagam, de sokak meggyőződésének csalhatlan viszhangja, korántsem voltam biztos arra nézve, váljon helyesen történt-e, a felhozottaknak végre is általam lett közzététele? Azonban az eszmecserében résztvett nevek illetékességi súlya, megnyugtatott lépésem helyessége iránt, s ennek nem jelentéktelen elégtételéül tekintem azt, hogy a többiekkel együtt, ő méltósága Széchenyi Dénes ift£~ Mai számunk 12 oldalból áll.~^Sf gróf is alkalmul használta fel igénytelen nyilatkozatomat, az ügyre vonatkozó nézeteinek kifejezésére. A nemes gróf észrevételeire leszek tehát legelsőbben is szerencsés válaszolni, miután szemben a sorban megjelent czikkek egymástól eltérő tartalmával és irányával számszerinti rendet ugy sem tarthatok. Miután a televér üdvös hatását s a versenyeknek viszont a telivér fentarthatására szolgáló jótékony befolyását, a tisztelt gróf úr közleményének mintegy jelmondatául fogadja el, nézeteink között különbség ez irányban alig merülhet fel. Legfeljebb talán csak annyiban térünk el egymástól, amennyiben ő méltósága azon felvetett saját kérdésére „váljon épen a telivér ló-eaz, melyel a mi magyar fajainkat legczélirányosabban nemesíthetjük „általában a televért" látszik kijelölni, míg én, ma még csak részben de igenis anyagunk legjobb s legértékesebb részének érdekéren tartom és fogadom el azt, mint legczélravezetőbbet és nélkülözhetlent; de nem kizárólag közvetlen, hanem főkép félvér sarjai által közvetett alkalmazásával. Az országos és általános tenyésztésre nézve ugyanis maga a televér csakis mint eszköz, de szerény véleményem szerint, mint czél soha tekintendő nem lehet. Mindamellett, hogy én a televért a nagyközönség lótenyésztését illetőleg csak is úgy tekintem, mint a legnemesebb szeszt tekinti az értelmes borász, hogy azzal borainak erőt, zamatot és tartósságot biztosítson, s mind a mellett, hogy e szerint sem azt nem kívánom és szükségesnek nem tartom, hogy ezerekre menjen hazánkban a fedező telivérmének száma, mégis azt kell óhajtanom, miszerint azon pár száz televér-mén biztosít hatására, mely pár százat birnunk okvetlenül kellene.