Vadász- és Versenylap 26. évfolyam, 1882

1882-01-05 / 1. szám

vadászatoknál vagy akadályversenyeknél si­keresen lovagolhatnak, de tagadjuk az ily lovasok sikeres működését carousselek alkal­mával, példa a sok közül következő. Meg talán emlékezetében lesz a tisztelt olvasóknak, hogy néhány év előtt egy Bécs­ben megtartandott caroussel terve, iskola­lovasok hiánya miatt, majdnem megbukott, hogy az illető résztvevő urak mulasztásaikat (az iskolalovaglásban) bámulatra és elisme­résre méltó szorgalommal jóvá tették, tudva levő dolog, csakis ily módon vált lehetővé egy oly magasztos látványosság jelenetezése, mely még most is minden igazi lovas emléke­zetében tovább él. Az iskolalovaglás ápolása különféle, sőt jótékony czélokra is felhasználható lenne, — miután mai nap divatban van, jótékony czé­lokra tánczvigalmakat, lakomákat, estélyeket stb. rendezni; nem lehetne-e hasonló czélokra lovas-ünnepélyeket, carousseleket rendezni? Minthogy azonban szerénytelenség volna a különféle jótékony­ egyletekhez tolakodni, vagy egyet közülök a másik rovására előnyben részesíteni, azt hiszem, hogy a carousselek bevételeit versenyczélokra , versenydíjakra, (vagy egy alapítványra kiöregedett, vagy a versenyek alkalmával szerencsétlenül járt jo­ckey-ek segélyezésére) lehetne felhasználni. A bevételeket évenként, és addig kellene tőké­síteni, míg a kamatok egy szép díj kitűzé­sét megengednék­. Nem tagadható, hogy országos lótenyész­tésünk, kiváltképen a telivértenyésztés, Kozma Ferencz miniszteri tanácsos jeles vezetése alatt, soha nem sejtett előhaladást tett, mind­azonáltal kor­ántsem állítható, hogy az már oly széles alapon nyugodnék, miszerint szük­ségtelen volna tovább is oda igyekezni, hogy az ügynek minél több híve szereztessék. A telivértenyésztést még ma is nagyon cse­kély terjedelemben űzik, — miután pedig az országos lótenyésztést, átalánosságban, csak a telivértenyésztés lendítése által leh­et emelni — ezt viszont csak a training és versenyek által, szükséges oly eszközökre gondolni, melyek­kel azt hathatósan támogatni lehessen, ezt pedig csak számos és jelentékeny, hosszabb időre biztosított ver­senydíjak kitűzésével lehet elérni. Az állam közreműködése e tekintetben még nagyon csekély,­­ a lovar-egylet pedig a tőle kitelhetőt már­is legnagyobb elisme­résre méltó mértékben megtette, s a felette szükséges pompás, szakszerű­leg berendezett új­versenytér létesítése által, évekre fosztotta meg magát magasabb és nagyobb számú dí­jak kitűzésének lehetőségétől ; magán­embe­rek és a vidéki lakosság szintén nincsenek abban a helyzetben, hogy ez érdemben áldoza­tokat hozzanak; szükséges tehát mást eszközt és módot kitalálni, hogy a verseny­sportnak új lxivei támadjanak; ez pedig az iskola­lovaglás kedvelése, űzése által lehetséges. A­ki egyszer a lovaglás kellemeit is­meri és alapelveit elsajátította, az tovább is fog menni, mert az élvezeti öröm arra indítandjó, hogy az ügynek pártolókat gyűjtsön a lovag­lás iránti hajlam szélesebb körökre fog ter­jedni;­­ továbbá az iskolalovaglás kiterjesz­tése és ismer­ete (a fővár­osi divatot utánozva) a cax'oussel lovas ünnepélyek, jeu de barre, dij-lovaglás sat. megtartását oly vidéki városok­ban is elő fogja segíteni, hol fedett lovar­dák már léteznek. Az ilyféle mulatságok a sze­rényebb vagyonnal biró osztályoknak is az előadásokban való részvételét lehetővé ten­nék, mert nem oly költségesek, sem pedig oly drága és értékes lóanyagot nem igényel­nek mint a lóversenyek; a szép nem is bizony­nyal ör­ömest részt vesz ily előadásokban, s ez­által annak fokozott ér­dekességet fog kölcsö­nözni. Andr­ássy Gyuláné grófnő ő méltósága megpendítésére múlt évben Budapesten na­gyon sikerült caroussel tar­tatott meg; a kez­det már is meg van, az pedig ama reményre jogosítja fel a jókedvelő nagy­közönséget, hogy az, a­mi oly szerencsésen és oly szép sikerrel ment végbe, a folyó téli idény fo­lyama alatt méltó folytatását találandja. Ama körülmény, hogy mi a carousse­lek megtartása mellett lándzsát törünk, ab­ban a tényben leli magyarázatát és fő okát, hogy az, ki egy carousselben való részvétét bejelentő, kénytelen azt betanulni, és a pró­bákban lovagolva részt venni; az pedig hosz­szabb időt vévén igénybe, az illető kénysze­rítve van, gyakorta, figyelemmel, kellemmel és szépen lovagolni. Kelebia, 1881. decz. 22-én. Bányafy Frigyes, ménesmester. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 3­ 71. czikk. A birónak egyedül vagy csupán egy 2-ik biró társaságában lehetőleg zárt helyen (bi­rópáholy) kell tartózkodnia, s ezt csak ak­kor hagyhatja oda, ha a nyertes és a he­lyet kapott lovak visszajövet elmentek a nye­rőoszlop előtt, szintúgy köteles helyén lenni, mielőtt a lovak indításra mennek. A biró itéli meg mily sorrendben haladtak el a lo­vak a nyeroszlop előtt ; köteles egy lóval többet helyezni, mint a­mennyi díj az illető versenyben nyerhető — ha a versenyző lo­vak száma ezt megengedi ; köteles továbbá eladóversenyben lehetőleg minden lovat he­lyezni. A bíró tartozik az általa helyezett lo­vak nevét felírni, elhatározását a szükséges­nek tartott megjegyzésekkel ellátni, s a te­hermérővel azonnal írásban közölni. A biró ítélete haladéktalanul szó­ szerint a mérleg­könyvbe irandó, s a mérlegelő kötelessége, a beírás helyességét aláírásával bizonyítni. A biró írásbeli határozatai végérvényesek. 72. czikk: A tehermérő az erre rendelt helyiségben tartozik a lovasok súlyát saját bevallásuk szerint ugy a verseny előtt megmérni, mint a verseny után visszamérni; köteles továbbá a verseny előtt a megmért lovasok által lo­vagolandó lovak számainak s netaláni túlte­hernek (az erre kijelölt jelző táblán) való ki­függesztésére; verseny után pedig a nyer­tes és helyezett lovak számainak kitűzésére a bíró ebbeli közlése alapján — ha a visz­szatérés kellőleg megtörtént — felügyelni, valamint panasz esetére, ennek kiírását is, az e czélra kijelölt táblán elrendelni. 75. czikk. Az intézők pénzbüntetéseket önállólag szabhatnak és lovarokat a lovaglástól felfüg­geszthetnek. Lótulajdonosok s idomárok ille­téktelenségét azonban csak a „döntőbíróság" mondhatja ki. Minden pénzbeli büntetés az ausztriai Jockey-club „lovar-nyugdíj-alapja" javára adandó. 76. czikk. Ha valaki az intézők határozataival vi­tás esetekben nincs megelégedve, jogában áll az ítéletet a „döntő bírósághoz" fellebbezni. Ily felebbezések az illető versenytitkárságnál — az intézők határozatának kézbesítésétől számítandó négy hét leforgása előtt — írás­ban nyújtandók be, s ez által a döntő­bíró­ság elnökének azonnal tudomására juttatan­dók. Az elnök — az ügy sürgőssége szer­int — határoz a bíróság egybehívása iránt. Az intézők ítélete mindaddig érvényben marad, míg a döntő­bíróság ítélete ki nincs mondva. Az ausztr. Jockeyclub élethossziglan vá­lasztott tagjainak jogai a versenyeket illető­leg a megválasztásuk után következő i-ső januáriustól kezdődnek. Akadályverseny-szabályok. A magyar-osztrák monarchia részére. Ugyanazonosok a sikverseny-szabályzattal, ki­vévén a következő szakaszokat, melyek meg­változtattak és kipótoltattak. 5. §. a) Minden versenyügyben hivatalos köz­lönyül az: „Oester T.-ungar. Wochen-Rennka­lender" tekintendő, és az ausztriai Jockey­club és a pesti Lovaregyleti „Verseny-igaz­gatóságok" egy-egy e czélra kijelölt tagja fogja azt ellenőrizni. b) Nyilvános versenynek tekintetik bel­földön az , melynek feltételei a „Oest.-ung. Wochen Renn-Kalender"-ben közzététettek. Külföldi nyilvános versenyek az illető ország verseny-törvényei szerint értelmezendők. e) „Nem nyertes"-nek (Maidenhorse) te­kintetik oly ló, mely még 200 frt értékű nyilvános akadályversenyt nem nyert. d) „Nyer­tes" lónak tekintetik oly ló, mely legkevesebb 200 frt értékű nyilvános akadály­ver­senyt nyert ; kivételt képeznek a gát-, síkversenyek és magánfogadási versenyek nyerői. Függelék. Szabályzat a telivér lovaknak a „méneskönyvbe" leendő kötelező beigtatása tárgyában. Minden telivér csikó, mely valamely ma­gyar-osztrák birodalombeli tenyésztő birtoká­ban van, még az elsés évében a „Méneskönyv bizottságnál" (Bécs Jockey Club) „pontos le­írás mellett" bejelentendő. „Telivér-csikó" nevezet alatt azok érten­dők,a­melyeknek leszármazása az angol, ame­rikai, franczia, német vagy az osztrák-magyar méneskönyvek, vagy más rendesen vezetet­tek­­ alapján kimutatható. A csikó „pontos leírása", a nyert név, neme, szőre és netáni ismertető jeleinek köz­lésében áll. Hasonlólag pontosan bejelentendő az apa­ és anya­­ló neve is. Ha a csikó anyja ugyanazon évben több mén által is fedezte­tett volna, minden hozzá bocsátott mén neve felsorolandó, ama sorrendben, melyben egy­másután következtek. Ha a csikó anyja a „Méneskönyvben" még beigtatva nem volna, úgy annak leszármazása is pontosan bejelen­tendő. 2. §. A fentebb megállapított bejelentés elmu­lasztásáért — ha a be nem jelentett ivadék esetleg valamely versenybe neveztetnék — az időszerinti tulajdonos és pedig egyéves csikónál 50 frt, 2 éveseknél 100, 3 éves és idősbeknél 200 frt külön birságban marasz­talandó. E büntetési összeg a tételekkel együtte­sen fizetendő le, s az 1881. évi versenysza­bályzat 26. és 27. §-ainak határ­ozmányai e bir­ságokr­a nézve is érvényesek. Ha pedig a ló nem indul s érte a bír­ság be nem fizettetnék, akkor a tulajdonos ez összeg erejéig a „hátralékosok jegyzékébe" felveendő, mely jegyzékre nézve az 1881. évi ver­senyszabályzat 30., 31. és 32. §-ainak határ­ozmányai épugy alkalmazandók, mint a „bánattal adósok" jegyzékében foglaltakra nézve. Ifj. gr. Esterházy Móricz ő méltósága (pápai) azon 4000 frtról, mit az uj versenytéri épitkezésekr­e kölcsönzött a pesti Lovaregy­letnek, lemondott a Nemzeti dij tőkéjének gya­rapítására. Budapest 1882. jan. 3. Elnöki megbízásból a titkárság.

Next