Vadász- és Versenylap 27. évfolyam, 1883

1883-01-04 / 1. szám

- nek segítségére jöttek a győztes Sandown és I Wood Reeve tulajdonosai, Mr. Hughes és Mr. Rymell; különösen ez utóbbi azt ajánlá, hogy legjobb lesz egy fogadási verseny­nyel dönteni el a kérdést lovaik felsősége közt, ugyanazon teherre és távolságra, mint a Guy Welter handicapben ; ő kész 1000 ,£-tól 5000-ig fogadni, hogy Mr. Carrington lova nem veri meg az övét .. . Most általános a kíván­csiság — elfogadja-e Mr. Carrington az aján­latot. A verseny­ ló idomitása. (Ujabb tanulmányok e téren."I X. Mr. T. Olivet nézetei. — Különböző korú lovak elő­készitése. — Mily évszak a legjobb a versenylovak előkészítésére? — A napnak melyik szakában jártat­tassanak a lovak ? — A korai munka előnyei. Nem osztozunk némely embereknek ama véleményében, hogy valamely lovat, napon­kint több órán át lépésben való mozgás ál­tal nagytávolságú versenyre eléggé elő lehes­sen készíteni anélkül, hogy oly távolra vagy legalább rövidebbre ne galoppoztassék. M. T. Oliver azt állította, hogy ő képes egy steeplert két mértföldöntúli versenyre csupán lépés- és ügető­munka által "fit"-té tenni. Ko­runk egyik híres idomárja is ama nézetben van, hogy négymértföldes versenyre előkészí­tésnél „fűt" lehet a ló, ha csupán öt negyed mértföldet galoppozik. Mint említők, mi épen nem vagyunk e véleményben, mert az ak­kor előkészített lovaknál sohasem tapasztal­tuk ama képességet, mely minket nézetünk változtatására bírhatott volna.*) Azt hiszem, elég példát idéztünk az egy­kor gyakorlott idomitási módszerről, hogy ez és a mai között levő különbséget feltüntes­*) Meg kell itt jegyeznünk, hogy ép e sorok for­dítása alkalmával, uraink egyikétől, a bizonyára nagy képességet tanusító „Empress" Steepler tulajdonosától arról értesültünk, hogy az ő lovai csak épen lépés-és ügetőmunka által idomíttatnak fitté. Szerk. Tableau!! " Az én útitársam ugyanis rendithetlen hive és otthon egyik legbuzgóbb szakértő te­nyésztője az arabs lónak , jó értelemben igazi nemes araboman. Elborzadt az arabs ló ily hallatlan pro­fanáziója felett, s még ma is csodálom, hogy le nem dobta a kocsist a bakról. A Central-Hotelbe értünk, Berlin e leg­nagyobb vendéglőjébe, mely 380 szobával, für­dőkkel, társalgó termekkel, nagy konc­ert­szálával és felséges téli kerttel rendelkezik, melyben háromszor hetenkint Lauke kar­mester — a berlini Strauss —zenekarát hallgatja S tout Berlin." Főhomlokzata a legélénkebb és leghosz­szabb utczára a Friedrichstrasse-ra szól, s többi három front­ja is utczát képez. Óriási négyszög! Különben nem kellemes szálloda. Egész berendezése rideg, semmi előzékenység a szol­gálatban, gépiesen megy minden. A légfűtéssel ellátott szobában megsza­badulván az úti portól, azon tanácskoztunk ama kedves jó útitársammal, hogyan töltjük e napot, melyet a véletlen juttatott nekünk Berlinben, miután este már megint okvetlen tovább kell indulnunk. Nézeteink nagyon találkoztak a pro­gramaira nézve. Tizenkét órával rendelkezünk. Elmegyünk tehát először a német császári marstallba, azután megnézzük a legszebb német lovas­ezrednek, a Garde du corps Carassier-ek is­tállóit, azután a Tattersall-ba, és egy pár hír­nevesebb lókereskedő istállóiba. No meg, hogy el ne felejtsük! Berlint is meg kell néznünk. Szánjunk erre is egy egész órát sétakocsizás közben, így tehát meg lévén a programm, ne ve­szítsünk időt. Induljunk!! *. sok. Most tehát áttérhetünk­­amaz eljárásra, a­melyet mai napság a különböző korú lo­vak előkészítésénél követni szoktak. A­mi az évszakot illeti, a­mely a ver­senylovak előkészítésénél legelőnyösebb, az kétségkívül a tavasz, tekintet nélkül a nemre és korra, mert a talaj ilyenkor lágy s a lo­vak kevésbbé vannak a megsántulás veszélyé­nek kitéve, mint a kemény talajon. A munka megkezdhető, mihelyt a talaj ahhoz eléggé alkalmas; kevésbitjük azonban a munkát, mihelyt a tartós szárazság miatt keménynyé válik az idomitópálya s az oly lovaknak, melyek csak később fognak futni, a mérsékelt munka mellett kellő nyugalmat is kell engednünk. Ha a szárazság sokáig tart, akkor a lovaknak egy adag phish­­et adunk, mielőtt ujabban kemény munkára fog­nak. Ez meggátolja a lovakat abban, hogy sok húst szedjenek magukra s igy néha egé­szen jó conditióban vihetünk a versenypályá­ra oly lovakat, melyek más úton-módon nem haladhattak volna annyira előre. Átalában szo­kás, aznap, miután a phish­ megtette hatását, a lovat istállóban visszatartani; ha azonban a határidő rövid és az időjárás szép, akkor az­nap is lehet némi mérsékelt munkát tetetni vele. Oly lovaknak, melyeknek rövid idő múlva futnia kell, természetesen folytonos munkában kell lenniök s a munka mennyi­sége az illető lovak korához, neméhez s con­stitutiójához képest állapittatik meg. Erős étvágyú lónak ,bármelyik nemhez tartozzék és bármily korú legyen is, természetesen több munkát kell végeznie, mint a csekélyebb ét­vágyúnak, mely túlságos munka folytán a tulidomitás veszélyének lenne kitéve. A két­évesek munkájánál, ha ezek eleinte a hűvös légen fáznak, ügetésre fogjuk őket, hogy a vérkeringést előmozdítsuk. Csak ha ez meg­történt, jártassuk egy ideig lépésben s aztán egy kis cantert tetessünk vele, mely rövid időközökben többször ismétlendő. Majd aztán egy fél és háromnegyed mértföldnyire galop­ban futtatjuk s ebben a tempó gyorsaságát fokozatosan erősbitjük. Időnkint jól cselekszünk, ha az ily csi­kót, vénebb ló társaságában, egész távra, a nála kifejthető legnagyobb gyorsaságban fut­tatjuk , de nem szabad sem ostorral sem pál­czával ösztönöznünk. Csupán a sarokkal kell nála a legnagyobb sebességet kifejteni, de semmi más eszközzel. Az idős­ ló lovasának ügyelnie kell, hogy közvetlen a finish előtt a fiatal ló utolérhesse, ha ez már meg nem előzhette. A galop kezdeténél főleg arra kell ügyelnünk, hogy az állatok megtanuljanak, lehetőleg gyorsan lábra kapni. A­z nagyon lényeges dolog, mit soha sem szabad elha­nyagolnunk s mi kétévesnél nagy jelentőség­gel bír. Arra is ügyelnünk kell, hogy a két­évesek a finishnél a már említett módon min­dig előre bocsáttassanak, mert igy nyerhetik meg amaz önbizalmat, mely későbbi car­rierejökben annyira szükséges. Ha ez nem történik, akkor az örökös futásban elvesztik a szíveket, természetes bátorságokat, a kivá­lóbb lovak ellenében, mit aztán nagyon ba­josan nyerhetnek vissza. „Rogues" lesznek, vagyis elvesztik a küzdéstől kedvüket, mi­helyt az ellenfél hozzá fölnyomul s ekkor, minden sarkantyú ,és ostor daczára sem ipar­kodnak többé, hanem hátra vetik fülöket, mert a további küzdelmet sikertelennek tart­ják. Valamely lónál ritkán történik, hogy eleitől fogva „rogue" legyen; többnyire a helytelen nevelés annak az oka. Most pedig, a tulajdonképi előkészítésre visszatérve, az iz­zasztást, melyet idősb lovaknál sikerrel al­kalmazhatunk, a kétéveseknél határozottan mellőznünk kell. Hogy a napnak melyik szakában jártat­tassanak a lovak, szintén nagyjelentőségű. Télen ezt az időjárás határozza meg s akkor a napnak csaknem mindenik szaka jó, csak a lovak meglehetős ideig — másfél sőt két óráig — künt legyenek. Nyáron azonban egészen máskép áll a dolog, mert forró, szá­raz időben a munkának már legalább is öt órakor kezdődnie kell, a­midőn a lovak pár óráig kint vannak, aztán visszatérnek az is­tállóba, hogy délután, négy óra tájban, újra szabadba menjenek, háromnegyed avagy egy óra tartamáig. A korai munka előnyei szembeszökők. A mi fő, a pálya ilyenkor jobb, az éji har­mat ruganyosabbá teszi, a paták növésére is a legüdvösebb. A mellett a légmérséklet hű­vösebb, s igy a lovak kevesebb fáradsággal te­szik munkájokat s megmenekülnek a mértéken­túli izzadástól, mely — a nyárközépi hőségben a csonttá vált talajon — némelyik lónak letörését, némelyiknek pedig elerőtlenedését vonja maga után ;ez utóbbit aztán hosszasabb nyugalom te­heti jóvá. Kiváló fontossággal bir e tekintetben az előkészítésnél, ha ezt a szabályt nem té­vesztjük szem elől s a forró évszakban hiven követjük. Az a csekély kényelmetlenség, me­lyet ez okoz, bőven kárpótolva van amaz előnyök által, a melyeket akkor nyerünk. Ez előnyök egyike a munka és nyugalom ide­jének egyenletes beosztása, mely csak ilye­ténkép eszközölhető. A tisztítás és etetés ide­jét a nyugvási időbe számítjuk, úgyhogy a lovak, ha öt órakor munkára mennek, dél­utáni 3—4 óráig pihenhetnek s 5 órától más­nap reggelig ismét nyugton maradhatnak. Ha ellenben a lovakat nyolcz órakor fogjuk munkába, csak 11 órakor térhetnek vissza s másnap reggeli öt óráig pihennek, vagyis tizennyolcz óráig egyfolytában, miáltal a munka és pihenési idő közt egyenetlenebb beosztás mutatkozik. Azonkívül, az előbbi beosztás mellett az istállók két izben szellőztethetők, míg utóbbi szerint csak egyszer, a mellett a délutáni rövid munka után a lovak nem­csak jobb étvágyat nyernek, hanem esti táp­lálékukat is könnyebben megemésztik. Eddig főleg a kétévesekről szóltunk, most pedig fordítsuk figyelmünket az idősb lovak felé. Ezeknek munkája nagyon hasonlít ama­zokéhoz, azonban mégis vannak némi kü­lönbségek köztök, melyeket nem szabad figyel­men kívül hagynunk. Mindenelőtt szem előtt kell tartanunk, hogy idősb lovak a téli pihe­nés alatt sok zsirt szednek magukra, különö­sen belső zsirt, és pedig többet, semmit azt a ló külseje után sejtenénk. Ez állapottal szemben, a tavaszi munká­nál kiváló gond és figyelem szükséges. Ha a tartós fagy után a talajviszonyok egyszerre alkalmasakká válnak, az idomárok könnyen kísértetbe jöhetnek, lovaiktól sokat igényelni, a­mi aztán könnyen megbeszálhatja magát. Az ily erőltetett kísérletek az okai kétségkívül némely letöréseknek; valószínűleg egyrészt a belső zsír fölhalmozódásából s a gyorsabb munka hiányából — mint a­minőt a szűk­terű szalmaágyaláson kifejteni lehetne — szár­mazik a baj; másrészt pedig abból, hogy a viszonylagos nyugvás által az idegek és iz­mok meglazulnak. Mindenesetre számos oly példát tudunk, mely szerint az erős munká­nak gyors megkezdése már sok lovat tett tönkre s ennélfogva nem lehetünk eléggé óva­tosak az e dologban való eljárásnál. Az első nap, a melyen a lovak a szal­maágyat odahagyják s az idomitópályát föl­keresik, előbb még a szalmaágyon kell egy jó ügetést tétetni velök, mielőtt kont can­tereztetjük. Ez nyugodttá teszi a lovakat, elveszi is­tállókedvöket és nagyban járul ahoz, hogy a lovászfiúk nyeregben maradhatnak; mig ha a lovakat mindjárt először is idomitópályára vin­nék, túlelevenségekben könnyen ledobhat­nák lovasukat s messze megfutamodások ál­tal, vagy valamely baleset folytán, kárt te­hetnének magokban. Néha a lovaknak, egy­heti könnyű munka után megdagad a lábuk. Vadász- és Verseny-Lap, Február 15. 1883.

Next