Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884

1884-02-14 / 7. szám

54 Southampton (8-12), Gaydene (8" 12), Rookery (8-9), Modred (8 st. 5 font) stb. * * A londoni Tattersallban a Derby-fogadá­sok a „Field" utóbbi száma szerint, követke­zőiig jegyezvék : 18:1 Talisman ellen 28:1 Doncaster Cup ellen 20:1 Camlet ellen 7:1 Talisman és Harvester ellen. * * * Hibaigazítás. Lapunk mult számának körültekintési rovatában, ott hol az amerikai lótenyésztés átalakításáról, s a hajdani déli lovasságról van szó, ennek „herosi csatái" harczi csatái­nak szedetett tévedésből, mi meg­emlittetik. Vadász- és Verseny-Lap. 54 Visszapillantás a tavalyi versenyévszak­ban pályázott lovainkra. A tavalyi háromévesek. (Folytatás.) Négy ló, a Vienna, Grossvezir, Boccaccio II. és a Fair Star-kancza a múlt versenyidény kezdetén első szerepléseikkel mindjárt oly fel­tűnő és nagy reményekre jogosító formát mu­tattak, miszerint, ha eme szerepléseket foly­tathatják, s idejök van tehetségüket még job­ban napvilágra hozni, bátran s joggal lehe­tett volna őket múlt évi hároméveseink első classisába sorozhatni, s valóban, ki tudja, ha például Grossvezirért a Derby­re annak ide­jében kisbánat nem jelentetik s futhat abban, ha a Fair Star-kancza futva abban, az utolsó forduló előtt el nem esik s lábát nem töri, ha Vienna emez accidens következtében iramából ki nem vétetik s majdnem behozhatatlan tért nem veszit, nem e három ló valamelyike lett volna-e a biró által Derby-nyerőnek ki­jelentve? De sajnosan, eme négy ló igen ko­rán, még a nyári meeting kezdetén, bevégző szerepléseit, a Fair Star-kancza agyonlöve­tett, Vienna, Grossvezir és Boccaccio II. pe­dig az idomítás alatt oly erősen letört, misze­rint a múlt idény alatt többé ki nem volt hozható, s kérdés: meg fognak-e ez évben is nyilvánosan jelenhetni? A Buccaneer—Ver­be Da­kancza Vienna, Vederemo ez édes test­vérje, már kétéves korában szép jelét adó fu­tási képességének, hozzá még egy oly család­ból származva, melynek mindegyik ivadéka versenylovaink első classisába, vagy ahhoz igen közel állóba volt sorozható; mi volt ter­mészetesebb tehát, miszerint e kaneza három­éves szerepléséhez istállójában a legnagyobb remény­eket kötötték. Sajnálatra azonban a kaneza csak igen nehezen volt idomítható ; körömbaja miatt sokszor pihennie kellett, s így történt aztán, miszerint első szereplése alkalmával a bécsi tavaszi versenyek alatt a második osztályú állam­d­­jban még félig sem készen jelent meg az induló oszlopnál, s mégis, daczára eme kö­rülménynek, oly pompás versenyt futott Mor­teratsch és Tartar ellenében, a milyen élve­zetben az igazi sportsman csak vajmi ritkán részesülhet. Hogy a kanera a Derby napjáig még igen sok kilóval javulhat s kell is javulnia, az tisztán látszott, mi volt tehát jogosultabb, mint ama nagy remény, melylyel tulajdonosa, istállója s az ahhoz közel állók a Derbyben való futása iránt viseltettek. A kanera nem is hozatott ki nyilváno­san a nagy napig, s lett véve a fogadások­ban oly nagy összegekig, a­mennyit ellené­ben a bookmakereknél csak kaphatni lehe­tett, s Lehmannak, saját állítása szerint, sok­kal nagyobb összeget kellett volna kifizet­nie e karera esetleges nyerése alkalmával, mint a­mennyit kifizetett a Tartarra foga­dóknak ; pedig tudva van, miszerint Tartar az utolsó pár nap előtt, midőn tudva lett, hogy Morteratsch nem indulhat a Derbyben, sokak­nál igen erős kedvenczczé vált, s lett nagy­­ összegekig véve általuk. Az öreg Osborne ki is hozta a kanczát oly szép, oly tökéletes con­ditióban, mint azt csak egy oly tapasztalt ido­mártól mint ő, várni lehetett. Elindult a tíz lóból álló mezőny a dicsőség, a minden igazi sportsmannek főbüszkeségét képező „kéksza­lag" elnyeréséért; két lovat látunk a legőrül­tebb iramban, majdnem egymást megölve ve­zetni, ezek a Fair Star-kanéza és Vitéz vol­tak, pár hoszszal utánuk e kancza ment szé­pen, nyugodtan visszatartva Maddentől, úgy a többi, köztük Tartar, melyről látszott, misze­rint az iramot csak nehezen bírja tartani , így haladnak az utolsó előtti fordulóig, hol egy kis zavar, a vezető Fair Star-kancza nem látszik többé, s pár hoszszal Vitéz megy ma­gában elől, s az azelőtt harmadik helyen menő Vienna majdnem az utolsók közt, é­s halad a verseny tovább ; az egyenes vonalon Tartar vezet már, a távoszlop előtt kissé csomósodik a mezőny, s ennek elhaladása után két ló tisztán kivál a mezőnyből s vívja egymással a legerősebb küzdelmet, s igy haladják meg a czélpontot, s ezek Tartar s Vienna voltak. A biró egy kurta fejelőnynyel előbbenit je­lenti nyerőnek, é­s mi eme kis leírást csak azért ismételtük itten, miszerint annál jobban kitüntessük, mily sebességet és erőt bírt a kaneza kifejteni az utolsó pár száz méteren, midőn még az egyenes vonal elején a nyerő Tartar, a kaneza előtt legalább is 50 méter­rel szaladt, s mégis eme távolságot oly kurta idő alatt egy kurta fej különbségig bírta be­hozni ; hol kellett volna tehát e kanézának rendes körülmények között a czélpont megha­ladásakor lennie, — mint már egyszer fentebb említők — bizonyára Tartar előtt. Ez volt a kaneza utolsó futása, és sajno­san, bármennyire megérdemlette volna is a nyerést, mégis mint maiden­ lónak kellett há­roméves szereplését bevégeznie. Az évről-évre mindig jobb és nagyobb hírnek örvendő fiatal belföldi ménünk Przed­swit mostanáig kihozott legjobb ivadéka ok­vetlenül a tőle és Golden-Horn kanczából származó Grossvezir. E mént az olyannyira passionatus sportsman gr. Kinsky Octavian nevelte chlumetzi ménesében, s Neuhofba But­­ters idomárhoz adta idomitásba; mint kétéves nyilvánosan nem jelent meg, de annál na­gyobb feltűnést szerzett e mén első nyilvános szerepléseivel hároméves korában. Első íz­ben a bécsi áprilisi versenyek második nap­ján az ezerforintos K­laus-díjban, melyben azonban, bár Boccaccio II.-től öt kilo­meher könnyebbséget kapott, ettől, habár erős küz­dés után, mégis meg lett verve, maga után hagyott azonban oly lovakat, minők Cambrian, Albert, King Arthur és Sunlight is voltak. Első nyerését a mén a bécsi tavaszi meeting utolsó előtti versenynapján aratta, megnyerve az Állvány-díjat könnyű­szerrel Zola, Árva, Elegant Discretion és a négyéves Timmelham ellenében. A pesti májusi versenyekre hozatva, a még ott a második napon futott 3000 fokos államdíjat nyerte meg Boccaccio II. (melynek csakkhamar visszaadta a kölcsönt), Vitéz és Don Juan ellenében, míg az első osztályú államdíjban a négyéves Economy után a má­sodik helyen érkezett be Cambusier, Vitéz és Cambrian előtt. Eme futásával mutatta meg a mén képességének legnagyobb fokát, a mi­dőn egy Cambriant, mely conditiójának te­tőpontján volt amaz időben, s melynek háta mögött oly fényes győzelmek ragyogtak már, s idősb lovaink egyik legjobbikát Cambusiert birta megverni. E versenye után a mén tulaj­donosától gróf Apponyi Antal és gróf Kinsky Rudolf birtokába ment át, istállótársa Herold­dal egyetemben, mely annak idejében a Der­­by­re állva hagyatott, mig érette kisbánat lett jelentve. Hogy a mén Derby-kedvencz lehe­tett volna, h­a abban állva hagyatik, az eléggé kitűnhetett az alább említett pesti szép futá­sából az első osztályú államdíjban. Utolsó futása a bécsi nyári versenyek alkalmával a Buccaneer-díjban volt , de e ver­seny reá rosszul ütött ki, mert a nyerő Ri­dotto, Cambusier és Atilla után nem kapott abban helyet sem , igaz, miszerint a vissza­mázsáláshoz már igen mereven lépdelt a mén, s rosz futása inkább is e verseny­ben ért accidensének tulajdonítható. Nem is jelent meg többé nyilvánosan , verseny­istállójának azonban kétszeri nyerésével 2195 frt hasznot hajtott. Gr. Henckel Hugo Digby Grand—Miss Buccaneer pej ménje Boccaccio II., kétéves ko­rában egyszeri futásával, midőn is Pesten, ősz­szel a Nursery Handicapben, melyet Árva nyert meg igen közepes mezőny ellen, leg­kevésbbé sem árulta el ama szép szerepet, melyet mint hároméves a tavasz folytán ná­lunk aztán játszott. Igaz, miszerint hétszeri futása közül csak egy nyeréssel bírt­­ beszá­molni, megnyerve az 1000 frt értékű Kriaui díjat Grossvezir, Cambrian, Albert és más lovak ellenében ; futásai azonban oly tekin­télyesek voltak, miszerint őt bátran a jobb classisú lovaink közé lehetett sorolni. Hozzá még a mén a pályán nagy csökönyösséget árult el, így Prágában egyszer, Pesten pedig a Nemzeti díjban maradt az induló oszlopnál állva. Meglehetős jó forrásból értesülve, állít­hatjuk, miszerint őt istálójában májusban már Tartarnál jobbnak tartották, bár szeszé­lyes ló lévén, futásaira bizton vajmi keveset lehetett is építeni . Így például e mén meg birta Bécsben a Kriaui dijban öt kilóval több teherrel a hátán Grossveziert verni, míg egyenlő teher alatt legközelebb újból való ta­lálkozásukkor a pesti 3000 fokos államdijban Grossvezirtől már engedte magát megverni, s ha a 400 méterrel hosszabb távolság Pesten előnytelen volt nekie, előnytelen volt az bi­zonyára Grossvezirnek is. Hová lett tehát pár nap alatt amaz öt kiló különbség, mely köztük első találkozásuk alkalmával volt? Ezt bátran szeszélyességének rovására lehet be­számítani. Negyedik a sorban az oly szerencsétle­nül járt Cambuscan—Fair Star-kancza. Ló, kurta versenykarrierje alatt fokról-fokra való előnyösebb változáson nem ment keresztül, mint ő a múlt évben A bécsi tavaszi verse­nyek első napján a 3 éveseknek szánt 1000 frtos Duna-díjban Boccaccio II., Elegant Discre­­tion és Antinomy után helyet sem bírt kapni, míg ugyanazon meeting negyedik napján már a Rondeau-díjban Nézsa után a második he­lyen érkezett be, maga után hagyva Bocca­cio II. őt, Elegant Discretiont és Incognitót. Ugyan a meeting utolsó napján megnyerte igen könnyen a maiden-díjat, igaz, miszerint kö­zepes társaság ellen, de oly stílusban, misze­rint tulajdonosában, gr. Apponyi Antalban méltán felébredhetett amaz eszme, miszerint e szép kanczával talán még a Derbyt is meg­nyerhetné, annál is inkább, mert e kaneza kortársai amaz időben oly változatosan futot­tak egymás között, mint azt ritka évben le­het csak észlelni. Nem is hozatott ki a kaneza nyilváno­san többé a Derby-napig , előtte pár nappal azonban egy trialnak lett alávetve a Pesten oly nagy formát mutatott Grossvezir és egy másik istállótársa Herolddal együtt. E­trial a kanczára nagyszerűen ütött ki, egyenlő teher alatt egy eleitől végig igen sebes versenyben megverte egy félhoszszal Grossvezirt, mind­kettő a végsőkig kilovagolva, míg Herold vagy húsz hoszszal érkezhetett be utánok csak. E forma természetesen oly jó volt, mi szerint méltán bízhatott tulajdonosa a Der­byben való jó futásához. Idomárja Butters , maga lovagló e versenyben, mely aztán I reá nézve oly végzetessé vált, elesett, eltörte I a lábát, s pár percz múlva reá egy jól irány­í­tott golyó megmente őt kínlódásaitól. Meg­nyerhette volna-e e kaneza a Derbyt?, az a múlt

Next