Vadász- és Versenylap 28. évfolyam, 1884
1884-02-14 / 7. szám
54 Southampton (8-12), Gaydene (8" 12), Rookery (8-9), Modred (8 st. 5 font) stb. * * A londoni Tattersallban a Derby-fogadások a „Field" utóbbi száma szerint, következőiig jegyezvék : 18:1 Talisman ellen 28:1 Doncaster Cup ellen 20:1 Camlet ellen 7:1 Talisman és Harvester ellen. * * * Hibaigazítás. Lapunk mult számának körültekintési rovatában, ott hol az amerikai lótenyésztés átalakításáról, s a hajdani déli lovasságról van szó, ennek „herosi csatái" harczi csatáinak szedetett tévedésből, mi megemlittetik. Vadász- és Verseny-Lap. 54 Visszapillantás a tavalyi versenyévszakban pályázott lovainkra. A tavalyi háromévesek. (Folytatás.) Négy ló, a Vienna, Grossvezir, Boccaccio II. és a Fair Star-kancza a múlt versenyidény kezdetén első szerepléseikkel mindjárt oly feltűnő és nagy reményekre jogosító formát mutattak, miszerint, ha eme szerepléseket folytathatják, s idejök van tehetségüket még jobban napvilágra hozni, bátran s joggal lehetett volna őket múlt évi hároméveseink első classisába sorozhatni, s valóban, ki tudja, ha például Grossvezirért a Derbyre annak idejében kisbánat nem jelentetik s futhat abban, ha a Fair Star-kancza futva abban, az utolsó forduló előtt el nem esik s lábát nem töri, ha Vienna emez accidens következtében iramából ki nem vétetik s majdnem behozhatatlan tért nem veszit, nem e három ló valamelyike lett volna-e a biró által Derby-nyerőnek kijelentve? De sajnosan, eme négy ló igen korán, még a nyári meeting kezdetén, bevégző szerepléseit, a Fair Star-kancza agyonlövetett, Vienna, Grossvezir és Boccaccio II. pedig az idomítás alatt oly erősen letört, miszerint a múlt idény alatt többé ki nem volt hozható, s kérdés: meg fognak-e ez évben is nyilvánosan jelenhetni? A Buccaneer—Verbe Dakancza Vienna, Vederemo ez édes testvérje, már kétéves korában szép jelét adó futási képességének, hozzá még egy oly családból származva, melynek mindegyik ivadéka versenylovaink első classisába, vagy ahhoz igen közel állóba volt sorozható; mi volt természetesebb tehát, miszerint e kaneza hároméves szerepléséhez istállójában a legnagyobb reményeket kötötték. Sajnálatra azonban a kaneza csak igen nehezen volt idomítható ; körömbaja miatt sokszor pihennie kellett, s így történt aztán, miszerint első szereplése alkalmával a bécsi tavaszi versenyek alatt a második osztályú államdjban még félig sem készen jelent meg az induló oszlopnál, s mégis, daczára eme körülménynek, oly pompás versenyt futott Morteratsch és Tartar ellenében, a milyen élvezetben az igazi sportsman csak vajmi ritkán részesülhet. Hogy a kanera a Derby napjáig még igen sok kilóval javulhat s kell is javulnia, az tisztán látszott, mi volt tehát jogosultabb, mint ama nagy remény, melylyel tulajdonosa, istállója s az ahhoz közel állók a Derbyben való futása iránt viseltettek. A kanera nem is hozatott ki nyilvánosan a nagy napig, s lett véve a fogadásokban oly nagy összegekig, amennyit ellenében a bookmakereknél csak kaphatni lehetett, s Lehmannak, saját állítása szerint, sokkal nagyobb összeget kellett volna kifizetnie e karera esetleges nyerése alkalmával, mint amennyit kifizetett a Tartarra fogadóknak ; pedig tudva van, miszerint Tartar az utolsó pár nap előtt, midőn tudva lett, hogy Morteratsch nem indulhat a Derbyben, sokaknál igen erős kedvenczczé vált, s lett nagy összegekig véve általuk. Az öreg Osborne ki is hozta a kanczát oly szép, oly tökéletes conditióban, mint azt csak egy oly tapasztalt idomártól mint ő, várni lehetett. Elindult a tíz lóból álló mezőny a dicsőség, a minden igazi sportsmannek főbüszkeségét képező „kékszalag" elnyeréséért; két lovat látunk a legőrültebb iramban, majdnem egymást megölve vezetni, ezek a Fair Star-kanéza és Vitéz voltak, pár hoszszal utánuk e kancza ment szépen, nyugodtan visszatartva Maddentől, úgy a többi, köztük Tartar, melyről látszott, miszerint az iramot csak nehezen bírja tartani , így haladnak az utolsó előtti fordulóig, hol egy kis zavar, a vezető Fair Star-kancza nem látszik többé, s pár hoszszal Vitéz megy magában elől, s az azelőtt harmadik helyen menő Vienna majdnem az utolsók közt, és halad a verseny tovább ; az egyenes vonalon Tartar vezet már, a távoszlop előtt kissé csomósodik a mezőny, s ennek elhaladása után két ló tisztán kivál a mezőnyből s vívja egymással a legerősebb küzdelmet, s igy haladják meg a czélpontot, s ezek Tartar s Vienna voltak. A biró egy kurta fejelőnynyel előbbenit jelenti nyerőnek, és mi eme kis leírást csak azért ismételtük itten, miszerint annál jobban kitüntessük, mily sebességet és erőt bírt a kaneza kifejteni az utolsó pár száz méteren, midőn még az egyenes vonal elején a nyerő Tartar, a kaneza előtt legalább is 50 méterrel szaladt, s mégis eme távolságot oly kurta idő alatt egy kurta fej különbségig bírta behozni ; hol kellett volna tehát e kanézának rendes körülmények között a czélpont meghaladásakor lennie, — mint már egyszer fentebb említők — bizonyára Tartar előtt. Ez volt a kaneza utolsó futása, és sajnosan, bármennyire megérdemlette volna is a nyerést, mégis mint maiden lónak kellett hároméves szereplését bevégeznie. Az évről-évre mindig jobb és nagyobb hírnek örvendő fiatal belföldi ménünk Przedswit mostanáig kihozott legjobb ivadéka okvetlenül a tőle és Golden-Horn kanczából származó Grossvezir. E mént az olyannyira passionatus sportsman gr. Kinsky Octavian nevelte chlumetzi ménesében, s Neuhofba Butters idomárhoz adta idomitásba; mint kétéves nyilvánosan nem jelent meg, de annál nagyobb feltűnést szerzett e mén első nyilvános szerepléseivel hároméves korában. Első ízben a bécsi áprilisi versenyek második napján az ezerforintos Klaus-díjban, melyben azonban, bár Boccaccio II.-től öt kilomeher könnyebbséget kapott, ettől, habár erős küzdés után, mégis meg lett verve, maga után hagyott azonban oly lovakat, minők Cambrian, Albert, King Arthur és Sunlight is voltak. Első nyerését a mén a bécsi tavaszi meeting utolsó előtti versenynapján aratta, megnyerve az Állvány-díjat könnyűszerrel Zola, Árva, Elegant Discretion és a négyéves Timmelham ellenében. A pesti májusi versenyekre hozatva, a még ott a második napon futott 3000 fokos államdíjat nyerte meg Boccaccio II. (melynek csakkhamar visszaadta a kölcsönt), Vitéz és Don Juan ellenében, míg az első osztályú államdíjban a négyéves Economy után a második helyen érkezett be Cambusier, Vitéz és Cambrian előtt. Eme futásával mutatta meg a mén képességének legnagyobb fokát, a midőn egy Cambriant, mely conditiójának tetőpontján volt amaz időben, s melynek háta mögött oly fényes győzelmek ragyogtak már, s idősb lovaink egyik legjobbikát Cambusiert birta megverni. E versenye után a mén tulajdonosától gróf Apponyi Antal és gróf Kinsky Rudolf birtokába ment át, istállótársa Herolddal egyetemben, mely annak idejében a Derbyre állva hagyatott, mig érette kisbánat lett jelentve. Hogy a mén Derby-kedvencz lehetett volna, ha abban állva hagyatik, az eléggé kitűnhetett az alább említett pesti szép futásából az első osztályú államdíjban. Utolsó futása a bécsi nyári versenyek alkalmával a Buccaneer-díjban volt , de e verseny reá rosszul ütött ki, mert a nyerő Ridotto, Cambusier és Atilla után nem kapott abban helyet sem , igaz, miszerint a visszamázsáláshoz már igen mereven lépdelt a mén, s rosz futása inkább is e versenyben ért accidensének tulajdonítható. Nem is jelent meg többé nyilvánosan , versenyistállójának azonban kétszeri nyerésével 2195 frt hasznot hajtott. Gr. Henckel Hugo Digby Grand—Miss Buccaneer pej ménje Boccaccio II., kétéves korában egyszeri futásával, midőn is Pesten, őszszel a Nursery Handicapben, melyet Árva nyert meg igen közepes mezőny ellen, legkevésbbé sem árulta el ama szép szerepet, melyet mint hároméves a tavasz folytán nálunk aztán játszott. Igaz, miszerint hétszeri futása közül csak egy nyeréssel bírt beszámolni, megnyerve az 1000 frt értékű Kriaui díjat Grossvezir, Cambrian, Albert és más lovak ellenében ; futásai azonban oly tekintélyesek voltak, miszerint őt bátran a jobb classisú lovaink közé lehetett sorolni. Hozzá még a mén a pályán nagy csökönyösséget árult el, így Prágában egyszer, Pesten pedig a Nemzeti díjban maradt az induló oszlopnál állva. Meglehetős jó forrásból értesülve, állíthatjuk, miszerint őt istálójában májusban már Tartarnál jobbnak tartották, bár szeszélyes ló lévén, futásaira bizton vajmi keveset lehetett is építeni . Így például e mén meg birta Bécsben a Kriaui dijban öt kilóval több teherrel a hátán Grossveziert verni, míg egyenlő teher alatt legközelebb újból való találkozásukkor a pesti 3000 fokos államdijban Grossvezirtől már engedte magát megverni, s ha a 400 méterrel hosszabb távolság Pesten előnytelen volt nekie, előnytelen volt az bizonyára Grossvezirnek is. Hová lett tehát pár nap alatt amaz öt kiló különbség, mely köztük első találkozásuk alkalmával volt? Ezt bátran szeszélyességének rovására lehet beszámítani. Negyedik a sorban az oly szerencsétlenül járt Cambuscan—Fair Star-kancza. Ló, kurta versenykarrierje alatt fokról-fokra való előnyösebb változáson nem ment keresztül, mint ő a múlt évben A bécsi tavaszi versenyek első napján a 3 éveseknek szánt 1000 frtos Duna-díjban Boccaccio II., Elegant Discretion és Antinomy után helyet sem bírt kapni, míg ugyanazon meeting negyedik napján már a Rondeau-díjban Nézsa után a második helyen érkezett be, maga után hagyva Boccacio II. őt, Elegant Discretiont és Incognitót. Ugyan a meeting utolsó napján megnyerte igen könnyen a maiden-díjat, igaz, miszerint közepes társaság ellen, de oly stílusban, miszerint tulajdonosában, gr. Apponyi Antalban méltán felébredhetett amaz eszme, miszerint e szép kanczával talán még a Derbyt is megnyerhetné, annál is inkább, mert e kaneza kortársai amaz időben oly változatosan futottak egymás között, mint azt ritka évben lehet csak észlelni. Nem is hozatott ki a kaneza nyilvánosan többé a Derby-napig , előtte pár nappal azonban egy trialnak lett alávetve a Pesten oly nagy formát mutatott Grossvezir és egy másik istállótársa Herolddal együtt. Etrial a kanczára nagyszerűen ütött ki, egyenlő teher alatt egy eleitől végig igen sebes versenyben megverte egy félhoszszal Grossvezirt, mindkettő a végsőkig kilovagolva, míg Herold vagy húsz hoszszal érkezhetett be utánok csak. E forma természetesen oly jó volt, mi szerint méltán bízhatott tulajdonosa a Derbyben való jó futásához. Idomárja Butters , maga lovagló e versenyben, mely aztán I reá nézve oly végzetessé vált, elesett, eltörte I a lábát, s pár percz múlva reá egy jól irányított golyó megmente őt kínlódásaitól. Megnyerhette volna-e e kaneza a Derbyt?, az a múlt