Vadászlap 2. évfolyam, 1881
1881-12-03 / 48. szám
November 26. 1881. VADÁSZ-LAP. A lefolyt öt napi vadászatnak kedvező eredményt ez alkalommal felmutatni nem lehetett ugyan, de a magas vadász-ut meggyőződhetett arról, hogy daczára a késő őszi időnek, medve és más vad elég van a görgényi havasokon. A birt fejedelmi vadászatokat megelőző napokban két petelei szász a Mozsár felé mentében, az elhagyott legelőn, Fritsch Károly szász-régeni ezredorvos bérben birt vadászterületén, fejszékkel egy nagy medvét agyon vert. — Ez a medve bizonyosan beteg volt, mert fekvő helyéből felkelni nem birt. — A szép csuhát az ezredorvosnak kiszolgáltatták, aki azt szerencsés volt Rudolf trónörökösnek ajándékozni, azonban hogy elfogadtatott-e vagy sem, arról nincs az ajándékozónak tudomása. Az ezredorvos ajándékozott ő fenségének egy szép hazai sast is, amely kalitkájából kiszabadulván, már csaknem végképen menekült, midőn ő fensége 150 lépés távolságról golyóval lelőtte, — megrendelvén kitemetését és szobájában leendő elhelyezését. Disznajó, 1881. nov. 24. Kőrösy. A császárfajd. Vidékünk*) egyik legérdekesebb erdei madara a császárfajd, melynek életmódját eddig azonban oly kevéssé fittyelték meg, hogy vadászkörökben még abban a tekintetben is véleménykülönbség uralkodik: vájjon a kakas csak egy tyúkkal párzik-e? vagy többnejűségben szokott élni, s igy azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha e madár életmódjáról szerzett sok évi tapasztalataimat és megfigyeléseimet közlöm. Ismeretes dolog, hogy a császárfajd tulajdonképeni párzásideje márczius második felére esik, mindazonáltal megtörténik az előpárzás már őszszel, akkor, midőn a fiatalok tökéletesen fejlettek, és miáltal az egyes csapatok szétoszlása bekövetkezik, hol rendesen a kakasok túlnyomó számban fordulnak elő. Mind a kétnembeli madár hallatja akkortájban reggeli és estefelé hívó füttyét, s a kakasok versenyezvén a tyúk kegyéért, harczra kelnek, hol az utóbbi mindig a győzteshez szegődik. Ha ilyképen minden lyuk meglelte párját, akkor az egyes párok egész télen át együtt maradnak, a legyőzött kakasok pedig még egy ideig szerteszét bolyongnak párt keresve, mig végtére belenyugodnak sorsukba s a telet magánosan töltik el. Tavaszszal, a tulajdonképeni párzás ideje beálltával, újra hangoztatja a császármadár csábitó füttyét s a versenyzés újra kezdődik, a télen át netán özvegységre jutott tyúkok kegyéért. Ha a párzás megtörtént, akkor az egybekeltek híven összetartanak s még a kakas sem hagyja el párját más idegen tyúk hivogató, vagy a vadász által annak utánzott füttyére, mint az őszszel az előpárzásnál észlelhető, hol a párok csak szétkergetés által elválasztva mennek a vadász csalogató füttyére, midőn abban párjuk hívogató hangját vélik felismerni. Mindebből kitűnik, hogy a császárfajd csak monogámiában él, és nála a többnejűség ki van zárva, ámbár feltűnő, hogy a kakas a költés ideje beálltával (április második felében) a lyukat elhagyja, és utóbbira a kitöltött család fentartását és vezetését is egészen rá bízza, magamagát pedig a magánélet gyönyörélvezetének engedi át mindaddig, míg őszszel az előpárzás ismét kezdetét veszi. A termékenyített tyúk a földön, igen kezdetleges fészekbe 10—16 tojást rak, s azokat 24 nap alatt költi ki. A csikós kis család tápláléka eleinte hangyatojás és egyéb rovarokból áll, míg lassan-lassan többi eledeléhez szokik. Legkedvesebb tartózkodó helyei oly fiatal állatok, melyek nyirfákkal elegyesek és sok mogyoró cserjét tartalmaznak ; a hol továbbá bogyótermő bokrokat s vadalmafát tartalmazó tisztás helyek fordulnak elő, mely utóbbinak levelei kedvencz eledelét képezik; vagy oly állatok, melyek vágások közelébe esnek, melyek szamóczát, málnát s más ilyféle gyümölcsöt teremnek. Különben tartózkodik a császármadár öreg de ritkás szál erdőben is, ha abban elegendő táplálékot bir magának találni. Az erdő záródásával azonban eltűnik a császármadár is lassan-lassan, kedvezőbb tartózkodási helyekre vándorolván át. Különösen említésre méltó, hogy a császárfajd a vizet teljesen nélkülözheti, ami onnan következtethető, hogy nem ritkán oly erdőrészekben fordul elő nagy mennyiségben, hol messzire sem forrást, sem patakocskát nem lehet találni, s úgy látszik, hogy a különböző fű, levél, bogyós gyümölcscsel való táplálkozás teszi nála a vizet teljesen fölöslegessé. Az őszi előpárzás idejéig az egyes családok együtt maradnak az anya vezetése alatt, és soha sem tapasztalható, hogy két vagy több falka egyesülne. Ebben az időben t. i., míg a falka együtt van, legtöbb eredményre vezet e madarakra hajtókkal vadászni, mi később, midőn már párokra feloszlottak, csak silányabb sikerrel eszközölhető, s ily hajtóvadászat sokszor unalmassá válik. A hívogatóval, vagy pedig a cserkészre való vadászat, sok érdekességgel bir, de a szittnyai uradalomban ritkán űzetik, miután e vadra kizárólag csak a fenséges uraság itteni időzése alatt tartatnak vadászatok, hogy a császárfajd, melynek szaporodása ugy is csak igen megszorult mértékben történik, jobban megkíméltessék. Kiváltképen nagy vesztére szolgál ama különös szokása, hogy erős télben s nagy hó alkalmával, nem a fán, hanem lent a földön, a hóba lyukat kaparva, keres éjjeli szállást, miáltal a rókának s egyéb ragadozó állatoknak könynyen esik martalékul. Hálóba (in Strickgarn) fogva soká maradnak a fogságban élve s ki is teleltethetők czélszerűen berendezett kamarában, hol a gyalogbodza (Atticle, sambucus obulus) bogyójával etettetnek, de az elszállítást nagyobb távolságra, történjék az bár vasúton is, csak nehezen tartják ki, s különösen a tyúk igen könnyen elpusztul. Igy történt az minden egyes alkalommal, midőn a magas uraság a császárfajdot az osztrák uradalmakban is meg akarta honosítani, hogy az innen Walterskirchenbe küldött madarak közül a tyúkoknak több mint fele elpusztult, holott a kakasok legnagyobb része életben maradt. — Bme telepítéseknek azonban nem volt eredménye, mert kis idő múlva eltűntek a kitett helyekről s alkalmasint a legközelebbi hegyesebb erdőkbe vonulhattak, melyek életmódjuknak jobban megfelelnek. De amaz eretre is, ha a császárfajd honosítása oly vidéken, mely nem természetes hazája, esetleg sikerülne, nézetem szerint, vándorlási ösztönénél, elkülönzési hajlamánál fogva, kedvező szaporodására számítani akkor sem lehetne, miután, mint már említve volt, a császárfajdnak még eredeti tartózkodási helyén is, csak igen korlátozott szaporodása észlelhető. Kelt Szt.-Antalban 1881. nov. 22. Schmoer Gyula, herczegi erdőmester. Szerk. *) Coburg Fülöp hg . kir. fensége vadászterülete értendő Gömörben. 437