Vadászlap 6. évfolyam, 1885
1885-01-05 / 1. szám
6 . ** . ' -' írásánál veszszük egyik zalamegyei barátunk értesítését, hogy Skublics László, bessenyői földbirtokos, régi ,jó vadásztársunk, ki a vidéken több községi határt bérelt ki, ezen bérleti területeken egymaga 222 drb, vadászvendégeivel együtt pedig, néhány vadászaton, több mint 800 drb foglyot hozott terítékre, s daczára a nagyszámú lelövéseknek, azt hisszük, hogy bőven maradt fen tenyészanyag mindenfelé; legalább azt igazolják a folyó közvadászatokról hozzánk érkezett tudósítások, amelyek kivétel nélkül nagyszámú fogolyról írnak. * Az üllői vadásztársaságnak m. h. 26. rendezett második körvadászata is igen jól sikerült, ammennyiben 17 vadász egy napon 167 drb nyulat és néhány foglyot hozott terítékre. A terület gondozását és szép vadállományát eléggé jellemezni fogja, ha idejegyezzük, hogy ez évben már közel 600 drb nyul lövetett le s még mindig annyi van, hogy egy-egy jókora körben 60 — 80 darab nyúlra biztosan lehetne számitani. Alig hiszszük, hogy hasonló kedvező viszonyokkal dicsekedhető községi bérleti terület sok volna az országban; — a rend, pontosság és szakértelem pedig mintaképül szolgálhat bármely rendezett vadászterületnek. Szerkesztőségünk is jelen lévén a fent leírt közvadászaton, ilyennek láttuk a derék üllői vadásztársaság itt érintett területét. * A sárvári (Vas m.) berczegi uradalomban, a karácsonyi ünnepeket megelőzőleg volt két napi hajtóvadászat, melyen 1000 drbnál több nyul jelezte a zsákmányt. * Gróf Zichy Géza tetétleni birtokán a mult hó végén tartották meg az évenkint szokásos körvadászatot s körülbelől 450 drb nyulat hoztak teritékre. * Azon pillanatban midőn lábam a kengyelből kijött, az oroszlán felkapta fejét, mire aztán nehogy megrohanhasson, harmincz lépésnyiről szemét czélba vettem. A lövés után semmit sem láttam, mivel a füst a nedves levegőben el nem oszlott, de annál jobban hallottam a sebesült oroszlán ordítását. Mire a füst mégis eloszlott az oroszlán, látszólag nehéz sebben és sántítva, az erdő felé vánszorgott, miért is egy fris töltényt fegyverembe tolva utána akartam lőni, midőn eszembe jutott, hogy lovamat magára nem hagyhatom. Az oroszlán azonban az erdő szélén ismét lefeküdt. Lovamat utánnam vezetvén, még egy golyóval akartam az erdők királyát megtisztelni, de ekkor egy hirtelen mozdulattal az oroszlán eltűnt. Fekvése helyét megszemlélvén, nagy vértócsát láttam, miből azt következtettem, hogy az állat tüdejébe fúródott a golyó, noha erős ordítása az ellenkezőről tett tanúságot, minthogy azonban most semmiféle életjelt nem adott magáról, kíváncsiságból utána mentem a ritkás erdőbe. Noha őrültség lett volna egy sebesült oroszlán után kutyák nélkül bizonyos veszélynek kitenni embereim életét, mégis azon megfejthetlen könnyelműséggel mely előbbutóbb hasonló körülmények közt az emberben kifejlődik, a hátrálást nevetségesnek tartottam. Mindjárt az erdő szélén ama nyers dörmögést hallottam, mely kizárólag az oroszlán tulajdonsága, midőn támadásra készül vagy pedig ellenfelét közelíteni látja. Mi lett volna vakmerőségem jutalma, azt nem tudom, de szerencsémre egy erős zápor arra intett, hogy az erdőből kifelé tartva, inkább holnapra halaszszam el az oroszlán felkeresését. A szekerekhez érve, embereim nagy örömmel fogadtak, mivel a sebzett oroszlán ordítása messzire elhallatszott és Grandy majdnem bizonyosnak tartotta, hogy pórul jártam. Vaddisznó-vadászatok. Slavniczról irják lapunknak mult hó végéről, hogy az ottani vidéken s különösen gr. Königsegg pruszkai és illavai uradalmaihoz tartozó pagonyokban, ez idő szerint igen eredményes vaddisznó-vadászatok folynak s eddig nem kevesebb mint 25 drb lövetett. A vadászat csakis e czélra betanított mindenféle fajú kutyákkal történik, minthogy a hajtóvadászatok, mint a sörtevadra többnyire eredménytelenek, tökéletesen be lettek ottan szüntetve. A fáczán-tenyésztés, mit ezen uradalom egyik pagonyában megkisérlettek, mint t. levelezőnk tudatja, jól sikerült, mert a két évvel ezelőtt kibocsátott 12 darab után már körülbelől 60 darabra tehető a szaporulat. * Gróf Festetics Tassilo ollári (Zalamegye) uradalmában mult hó 18-án és 19-én tartatott meg az uradalmi vadászat. A vidék Nimródjai szép számmal voltak képviselve. Esett összesen közel 100 drb nyúl, 6 drb fáczánkakas és néhány fogoly. Mint tudósítónk közli, a vadászvendégek egy részének ama rendellenes és könnyelmű cselekményei, hogy még akkor is belődöztek a körbe, amikor azt már a rendező lefúvatta: igen rosz benyomással voltak a jelenvolt többi vadászokra.* * November 7-én a halászi határban Krieger, Dr. Robeszt és Zechmeister urak közös bérletjökön egy kisebb körvadászatot rendeztek, melyen a házi urakon kivül még 8 meghívott vendég vett részt. Elejtetett 15 hajtóval pásztázva és kisebb köröket képezve 80 és egynehány nyul és 17 fogoly. * *) Azt hisszük, nem lesz az ügy ártalmára, ha jövőben ily egyének neveit közölni fogjuk, mert különösen közvadászatoknál a rend és fegyelem respektálása, életkérdés. Szerk. Kora hajnalban szekereinkbe befogatván, magunk pedig lóra kapván, azon erdő felé tartottunk,ahol előtte való napon az oroszlán elfeküdt. Kutyáinkkal a kaffirok és bushmanek nyomultak előre, míg Grandy és Horner néhány lépésnyi közben mellettem jártak. Mihelyt a kutyák az oroszlán nyomára jöttek nem előre, hanem hátrafelé vették ujjukat és többé semmi biztatással, sem pedig ostorral a szimatolásra rábírhatók nem voltak. Az oroszlán fekhelye körül, melyet kutyák nélkül is hamar megtaláltunk, miden ág vagy galy össze volt rágva, annak jeléül, hogy az állat sokáig kínlódott, mielőtt odább ment volna. Végre Grandy barátom felkiáltott: „itt van előttem" és e pillanatban lövése eldördült. Az oroszlán magasra felugrott, mire Horner lövésével engem megelőzött, de annak daczára, hogy minden egyes golyó roppant sebeket ejtett rajta, ordítozva avíz felé futott, mely azonban oly mély és sebes volt, hogy azt átúszni alig lett volna képes. Ekkor gyorsan szaladva egy part melletti bokorba húzódtam, hogy a viztől visszariasszam, az oroszlán azonban látszólag kimerülve lefeküdt és oly kevés életjelt adott magáról, hogy kimúlását vártam. Társaim intésére nem közelítettem ugyan feléje, de az oroszlán egyetlen egy ugrással alig hat lépésnyire előttem termett, úgy, hogy alig maradt időm, hogy fejét czélba véve lőhessek. Ugyanekkor Corchill és Horner urak, Martini-Henry féle karabélyaikkal egyszerre lőttek, mire az óriási állat végre kimúlt. Lenyúzott bőre az orrtól a farkig mérve 13 láb hosszú volt. Testében minden golyónk halálos sebet okozott, de az afrikai oroszlán életszívóssága folytán tán valamennyit kiheverte volna egynek kivételével, mely a jobb szemén alul az agyvelőt szakította át. — Alig hiszem, Vadász-Lap, Január 5. 1885.