Vadászlap 6. évfolyam, 1885

1885-01-05 / 1. szám

6 . ** . ' -' írásánál veszszük egyik zalamegyei barátunk értesítését, hogy Skubli­cs László, bessenyői földbirtokos, régi ,jó va­dász­társunk, ki a vidéken több községi határt bérelt ki, ezen bérleti területeken egymaga 222 drb, vadászvendé­geivel együtt pedig, néhány vadászaton, több mint 800 drb foglyot hozott terítékre, s daczára a nagyszámú le­lövéseknek, azt hisszük, hogy bőven maradt fen tenyész­anyag mindenfelé; legalább azt igazolják a folyó közva­dászatokról hozzánk érkezett tudósítások, a­melyek ki­vétel nélkül nagyszámú fogolyról írnak. * Az üllői vadásztársaságnak m. h. 26. rendezett második körvadászata is igen jól sikerült, ammennyiben 17 vadász egy napon 167 drb nyulat és néhány foglyot hozott te­rítékre. A terület gondozását és szép vadállományát eléggé jellemezni fogja, ha idejegyezzük, hogy ez évben már kö­zel 600 drb nyul lövetett le s még mindig annyi van, hogy egy-egy jókora körben 60 — 80 darab nyúlra biztosan le­hetne számitani. Alig hiszszük, hogy hasonló kedvező vi­szonyokkal dicsekedhető községi bérleti terület sok volna az országban; — a rend, pontosság és szakértelem pedig mintaképül szolgálhat bármely rendezett vadászterületnek. Szerkesztőségünk is jelen lévén a fent leírt közvadászaton, ilyennek láttuk a derék üllői vadásztársaság itt érintett területét. * A sárvári (Vas m­.) berczegi uradalomban, a kará­csonyi ünnepeket megelőzőleg volt két napi hajtó­vadászat, melyen 1000 drbnál több nyul jelezte a zsákmányt. * Gróf Zichy Géza tetétleni birtokán a mult hó vé­gén tartották meg az évenkint szokásos körvadászatot s körülbelől 450 drb nyulat hoztak teritékre. * Azon pillanatban midőn lábam a kengyelből kijött, az oroszlán felkapta fejét, mire aztán nehogy megrohan­hasson, harmincz lépésnyiről szemét czélba vettem. A lövés után semmit sem láttam, mivel a füst a nedves levegőben el nem oszlott, de annál jobban hallot­tam a sebesült oroszlán ordítását. Mire a füst mégis el­oszlott az oroszlán, látszólag nehéz sebben és sántítva, az erdő felé vánszorgott, miért is egy fris töltényt fegyve­rembe tolva utána akartam lőni, midőn eszembe jutott, hogy lovamat magára nem hagyhatom. Az oroszlán azon­ban az erdő szélén ismét lefeküdt. Lovamat utánnam vezetvén, még egy golyóval akar­tam az erdők királyát megtisztelni, de ekkor egy hirtelen mozdulattal az oroszlán eltűnt. Fekvése helyét megszem­lélvén, nagy vértócsát láttam, miből azt következtettem, hogy az állat tüdejébe fúródott a golyó, noha erős ordí­tása az ellenkezőről tett tanúságot, minthogy azonban most semmiféle életjelt nem adott magáról, kíváncsiság­ból utána mentem a ritkás erdőbe. Noha őrültség lett volna egy sebesült oroszlán után kutyák nélkül bizonyos veszélynek kitenni embereim éle­tét, mégis azon megfejthetlen könnyelműséggel mely előbb­utóbb hasonló körülmények közt az emberben kifejlődik, a hátrálást nevetségesnek tartottam. Mindjárt az erdő szélén ama nyers dörmögést hallottam, mely kizárólag az oroszlán tulajdonsága, midőn támadásra készül vagy pe­dig ellenfelét közelíteni látja. Mi lett volna vakmerőségem jutalma, azt nem tu­dom, de szerencsémre egy erős zápor arra intett, hogy az erdőből kifelé tartva, inkább holnapra halaszszam el az oroszlán felkeresését. A szekerekhez érve, embereim nagy örömmel fogadtak, mivel a sebzett oroszlán ordítása messzire elhallatszott és Grandy majdnem bizonyosnak tartotta, hogy pórul jártam. Vaddisznó-vadászatok. Slavniczról irják lapunknak mult hó végéről, hogy az ottani vidéken s különösen gr. Königsegg pruszkai és illavai uradalmaihoz tartozó pago­nyokban, ez idő szerint igen eredményes vaddisznó-vadá­szatok folynak s eddig nem kevesebb mint 25 drb löve­tett. A vadászat csakis e czélra betanított mindenféle fajú kutyákkal történik, minthogy a hajtó­vadászatok, mint a sörtevadra többnyire eredménytelenek, tökéletesen be lettek ottan szüntetve. A fáczán-tenyésztés, mit ezen uradalom egyik pagonyában megkisérlettek, mint t. leve­lezőnk tudatja, jól sikerült, mert a két évvel ezelőtt ki­bocsátott 12 darab után már körülbelől 60 darabra tehető a szaporulat. * Gróf Festetics Tassilo ollári (Zalamegye) uradalmá­ban mult hó 18-án és 19-én tartatott meg az uradalmi vadászat. A vidék Nimródjai szép számmal voltak képvi­selve. Esett összesen közel 100 drb nyúl, 6 drb fáczán­kakas és néhány fogoly. Mint tudósítónk közli, a vadász­vendégek egy részének ama rendellenes és könnyelmű cse­lekményei, hogy még akkor is belődöztek a körbe, a­mikor azt már a rendező lefúvatta: igen rosz benyomás­sal voltak a jelenvolt többi vadászokra.*­ * November 7-én a halászi határban Krieger, Dr. Ro­beszt és Zechmeister urak közös bérletjökön egy kisebb körvadászatot rendeztek, melyen a házi urakon kivül még 8 meghívott vendég vett részt. Elejtetett 15 hajtóval pásztázva és kisebb köröket képezve 80 és egynehány nyul és 17 fogoly. *­­ *) Azt hisszük, nem lesz az ügy ártalmára, ha jövőben ily egyének neveit közölni fogjuk,­­ mert különösen közvadászatok­nál a rend és fegyelem respektálása, életkérdés. Szerk. Kora hajnalban szekereinkbe befogatván, magunk pedig lóra kapván, azon erdő felé tartottunk,a­hol előtte való napon az oroszlán elfeküdt. Kutyáinkkal a kaffirok és bushmanek nyomultak előre, míg Grandy és Horner né­hány lépésnyi közben mellettem jártak. Mihelyt a kutyák az oroszlán nyomára jöttek nem előre, hanem hátrafelé vették ujjukat és többé semmi biztatással, sem pedig ostorral a szimatolásra rábírhatók nem voltak. Az oroszlán fekhelye körül, melyet kutyák nélkül is hamar megtaláltunk, miden ág vagy galy össze volt rágva, annak jeléül, hogy az állat sokáig kínlódott, mi­előtt odább ment volna. Végre Grandy barátom felkiáltott: „itt van előt­tem" és e pillanatban lövése eldördült. Az oroszlán ma­gasra felugrott, mire Horner lövésével engem megelőzött, de annak daczára, hogy minden egyes golyó roppant se­beket ejtett rajta, ordítozva a­­víz felé futott, mely azon­ban oly mély és sebes volt, hogy azt átúszni alig lett volna képes. Ekkor gyorsan szaladva egy part melletti bokorba húzódtam, hogy a viztől visszariasszam, az orosz­lán azonban látszólag kimerülve lefeküdt és oly kevés életjelt adott magáról, hogy kimúlását vártam. Társaim intésére nem közelítettem ugyan feléje, de az orosz­lán egyetlen egy ugrással alig hat lépésnyire előttem termett, úgy, hogy alig maradt időm, hogy fejét czélba véve lőhessek. Ugyanekkor Corchill és Horner urak, Mar­tini-Henry féle karabélyaikkal egyszerre lőttek, mire az óriási állat végre kimúlt. Lenyúzott bőre az orrtól a farkig mérve 13 láb hosszú volt. Testében minden golyónk halálos sebet oko­zott, de az afrikai oroszlán életszívóssága folytán tán va­lamennyit kiheverte volna egynek kivételével, mely a jobb szemén alul az agyvelőt szakította át. — Alig hiszem, Vadász-Lap, Január 5. 1885.

Next