Vadászlap 10. évfolyam, 1889

1889-01-05 / 1. szám

Szerkesztői iroda, hová a kéziratok és előfizetési pénzek küldendők: Budapest, Ferencziek­ hazára, IV. lépcső, II. emelet, 1. szám. Budapest, 1889. január 5. X. évfolyam. MEGJELENIK E LAP MINDEN HÓ 5., 15. ÉS 25-ÉN. A LÓVADÁSZAT, VADTENYÉSZTÉS, FEGYVERISME, VIZISLÁSZAT S A VIZSLÁKFAJBELI TENYÉSZTÉSE HORGÁSZAT S EGYÉB ROKON SPORTSZEMEK VALAMINT AZ „ORSZ. M. VADÁSZATI VÉDEGYLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. LAPTULAJDONOSOK I­S KIADÓK : FELELŐS SZERKESZTŐ : SÁRKÁNY JÁN. FERENCZ SÁRKÁNY JÁN. FERENCZ. ÚJ SZERKESZTŐ-TÁRS: EGERVÁRI EGERVÁRY GYULA.­­EGERVÁRI EGERVÁRY GYULA ELŐFIZETÉSI ÁRA : EGÉSZ ÉVRE 6 FORINT, FÉLÉVRE 1$ FORINT. AZ «ORSZ. MAGYAR VADÁSZATI VÉD­EGYLET» TAGJAI SZÁMÁRA EGÉSZ ÉVRE CSAK 4 FORINT. Előfizetési felhivás a „VADÁSZ-LAP" X. évfolyamára. Megjelenik minden hó 5., 15. és 25-én, 12 néha 10 oldalon. A Viták­isz-L.!i­) előfi/.etési alvji . évre F"öl évre a t l"i-t. 3 li-t. Az előfizetések legezélszerű­bben postai utalvány-lapon a vl­adász-Lap» szerkesztőségének czime alatt, b­udapest, h­at­vani-utezá. czimezendők­. Az «Országos m. vadászati védegylet» tagjai részére a minden hó 15-ikén megjelenő szám ingyen j­ír, a­kik ezenkívül a minden hó 6- és 25-kén megjelenő szántókat is hinni akarják, csakis az előfizetési pénz 2/s-dát, azaz 1f. frtot tartoznak előfizetési pén­zül beküldeni, minthogy az évi előfizetési összeg többi részét, vagyis­­A-dát, helyettük az illető egylet fizeti.­­Tiszt, régi előfizetőink és olvasóink iránti tekintetből, lapunkat azok részére is küldjük, kik távollét vagy feledé­kenységből még előfizetéseiket meg nem tették,­­ kérjük azonban, hogy az előfizetési pénzt e hó 20-ig beküldeni szíveskedjenek. A­ki előfizetni nem akar, szíveskedjék a lapot visszaküldeni költségünkre január hó 20-ig, mert ezen időn m­i m­ár a nyomtatandó czímszalagok és lap­példányok te­kintetében végleg intézkedvén , a lemondást figyelembe nem vehetjük s az előfizetési összeget kérni fogjuk. A kiadóhivatal. Adatok a hazai vadászat történetéhez — Közli: Egernik­,/­­lyu­la. — E­ezim alatt lapunk mult évi és előző évfolyamaiban vár számos érdekes adat látott napvilágot, melyek felhasz­nálásával majdan vadászat-történetünk megirója nem kis mértékben könnyebbítheti meg munkáját. Ezen adatokat akarom én az itt megkezdett czikksorozattal szaporítani, hogy mindinkább lehulljon a lepel­vadászat-történetünk múltjáról, melylyel fájdalom, tüzetesebben még eddig senki sem fog­lalkozott. Pedig a­mit a história itt-ott található feljegyzései­ből és a hagyományból erre vonatkozólag ismerünk: az a magában véve kevés adat is fényes múltat sejtet a kutató­val és bizonyossá tesz a felől, hogy a hazai aristocrat­ia körében több száz évvel ezelőtt már szépen kifejlett sport­élet volt s hogy ebben a vadászat is, az akkori idők lovagias felfogása szerint ugyan, de egészen helyesen kullivállalott. Mátyás király vadászatairól, a palotai vadász­kastélyról, Visegrád és környékének vadászati múltjáról, Lajos király világhírű sólymairól, az erdélyi fejedelmek vadászatairól stb. igen érdekes feljegyzéseket találunk a régi történetírók műveiben és hátrahagyott emlékeiben. Így «Anonymus»-nak, Oláh, Bombardus és Thuróczynak összegezett följegyzései­ egész kis ismertetést nyújtanak hazánk azon időbeli vadá­szati viszonyairól, s egyes helyeket vagy vidékeket pláne tel­jes részletességgel világítanak meg. A Csepel-szigetről szólva például, mely Anonymus sze­rint Árpádnak «Csepel» vagy «Sepel» nevű kun lovászmes­terétől nyerte volna nevét, állítják a hivatkozott történetírók, hogy a szép s nagy kiterjedésű királyi lakon kívül majd min­den főbb nemesnek volt itt udvarhelye és mezei birtoka; volt benne vadaskert, melyben fáczánok, fogoly madarak, erdei vagy fajd tyúkok (?), húros madarak, vaddisznók, szarvasok, dámvadak és nyulak nagy mennyiségben tenyész­tek. Az erdőkben számtalan volt a vad — mondja Oláh, a havasokban pedig seregenként járt a havasi bak és a vad­kecske,a míg a Kárpát hegyeiben és az Erdélyt Magyaror­szágtól elválasztó erdős, hegyekben a medve és a bölény, szrketfajd stb. elég bőven fordult elő. Szalonkákról is emlé­kezik Oláh s azt állítja, hogy nagy mennyiségben találtattak, «de ezeknek itt nincs annyi becsök mint Francziaországban és Belgiumban» — mondja ő, a­hol az ingenezségben ugy lát­szik már akkor is sok idővel előttünk jártak. Szalay történetében ** olvassuk, hogy, az­ ifjú lengyel ki­rálynak, Vladiszlávnak tiszteletére, a kinek a rendek a ma­gyar koronát és azzal együtt a nálánál majdnem kétszerte idősb Erzsébet özv. királynét feleségül felajánlották, midőn Vladiszláv az országba jött, 1440. évi május hó - ikén nagy­szerű sólyom­vadászat volt a Hernád rozgonyi partján. Ilyen és ezekhez hasonló sokatmondó adatok, ha nem is igen bőven, de elég gyakran fordulnak elő történeti műveink­ben. Pedig a levéltári kutatások még korán sincsenek kime­rítve. Hogy csak egy példával szolgáljak, hivatkozom a zay­ugróczi levéltárra, melynek tudós birtokosa, gr. Zay Miklós úr, megkeresésemre egész halmaz eddig ismeretlen vadászat­történeti adatot bocsátott rendelkezésemre ama régi levelek­ ! ( * Ezen idézeteknél, melyek a nagy történetíró Teleki József gr. «Hunyadiak kora», cz. epochalis munkájában is feltalálhatók , érdekes­nek tartom legalább jegyzetben megemlíteni Cuspinianus feljegyzéseit is, bár azok, komoly méltatásra alig tarthatnak igényt, ama túlzásnál fogva, a­melylyel a dolgot Cuspinianus tárgyalja. A Csepel-sziget gaz­dag szarvas­állományának kellő megvilágítására ugyanis elmondja, hogy gyakran egy vadász egy vadászatban 150 szarvast is elejt (?); gerliczék oly mennyiségben találtattak, hogy Cuspinianus, Budán, egy hetivásáron, némelykor 10,000 dbot is látott eladás végeit behozva (?) stb., stb.­­ Közlő. ** Szalay László: Magyarország története 111. köt. 25. lap. Közlő.

Next