Vadászlap 10. évfolyam, 1889
1889-01-05 / 1. szám
Szerkesztői iroda, hová a kéziratok és előfizetési pénzek küldendők: Budapest, Ferencziek hazára, IV. lépcső, II. emelet, 1. szám. Budapest, 1889. január 5. X. évfolyam. MEGJELENIK E LAP MINDEN HÓ 5., 15. ÉS 25-ÉN. A LÓVADÁSZAT, VADTENYÉSZTÉS, FEGYVERISME, VIZISLÁSZAT S A VIZSLÁKFAJBELI TENYÉSZTÉSE HORGÁSZAT S EGYÉB ROKON SPORTSZEMEK VALAMINT AZ „ORSZ. M. VADÁSZATI VÉDEGYLET" HIVATALOS KÖZLÖNYE. LAPTULAJDONOSOK IS KIADÓK : FELELŐS SZERKESZTŐ : SÁRKÁNY JÁN. FERENCZ SÁRKÁNY JÁN. FERENCZ. ÚJ SZERKESZTŐ-TÁRS: EGERVÁRI EGERVÁRY GYULA.EGERVÁRI EGERVÁRY GYULA ELŐFIZETÉSI ÁRA : EGÉSZ ÉVRE 6 FORINT, FÉLÉVRE 1$ FORINT. AZ «ORSZ. MAGYAR VADÁSZATI VÉDEGYLET» TAGJAI SZÁMÁRA EGÉSZ ÉVRE CSAK 4 FORINT. Előfizetési felhivás a „VADÁSZ-LAP" X. évfolyamára. Megjelenik minden hó 5., 15. és 25-én, 12 néha 10 oldalon. A Vitákisz-L.!i) előfi/.etési alvji . évre F"öl évre a t l"i-t. 3 li-t. Az előfizetések legezélszerűbben postai utalvány-lapon a vladász-Lap» szerkesztőségének czime alatt, budapest, hatvani-utezá. czimezendők. Az «Országos m. vadászati védegylet» tagjai részére a minden hó 15-ikén megjelenő szám ingyen jír, akik ezenkívül a minden hó 6- és 25-kén megjelenő szántókat is hinni akarják, csakis az előfizetési pénz 2/s-dát, azaz 1f. frtot tartoznak előfizetési pénzül beküldeni, minthogy az évi előfizetési összeg többi részét, vagyisA-dát, helyettük az illető egylet fizeti.Tiszt, régi előfizetőink és olvasóink iránti tekintetből, lapunkat azok részére is küldjük, kik távollét vagy feledékenységből még előfizetéseiket meg nem tették, kérjük azonban, hogy az előfizetési pénzt e hó 20-ig beküldeni szíveskedjenek. Aki előfizetni nem akar, szíveskedjék a lapot visszaküldeni költségünkre január hó 20-ig, mert ezen időn mi már a nyomtatandó czímszalagok és lappéldányok tekintetében végleg intézkedvén , a lemondást figyelembe nem vehetjük s az előfizetési összeget kérni fogjuk. A kiadóhivatal. Adatok a hazai vadászat történetéhez — Közli: Egernik,/lyula. — Eezim alatt lapunk mult évi és előző évfolyamaiban vár számos érdekes adat látott napvilágot, melyek felhasználásával majdan vadászat-történetünk megirója nem kis mértékben könnyebbítheti meg munkáját. Ezen adatokat akarom én az itt megkezdett czikksorozattal szaporítani, hogy mindinkább lehulljon a lepelvadászat-történetünk múltjáról, melylyel fájdalom, tüzetesebben még eddig senki sem foglalkozott. Pedig amit a história itt-ott található feljegyzéseiből és a hagyományból erre vonatkozólag ismerünk: az a magában véve kevés adat is fényes múltat sejtet a kutatóval és bizonyossá tesz a felől, hogy a hazai aristocratia körében több száz évvel ezelőtt már szépen kifejlett sportélet volt s hogy ebben a vadászat is, az akkori idők lovagias felfogása szerint ugyan, de egészen helyesen kullivállalott. Mátyás király vadászatairól, a palotai vadászkastélyról, Visegrád és környékének vadászati múltjáról, Lajos király világhírű sólymairól, az erdélyi fejedelmek vadászatairól stb. igen érdekes feljegyzéseket találunk a régi történetírók műveiben és hátrahagyott emlékeiben. Így «Anonymus»-nak, Oláh, Bombardus és Thuróczynak összegezett följegyzései egész kis ismertetést nyújtanak hazánk azon időbeli vadászati viszonyairól, s egyes helyeket vagy vidékeket pláne teljes részletességgel világítanak meg. A Csepel-szigetről szólva például, mely Anonymus szerint Árpádnak «Csepel» vagy «Sepel» nevű kun lovászmesterétől nyerte volna nevét, állítják a hivatkozott történetírók, hogy a szép s nagy kiterjedésű királyi lakon kívül majd minden főbb nemesnek volt itt udvarhelye és mezei birtoka; volt benne vadaskert, melyben fáczánok, fogoly madarak, erdei vagy fajd tyúkok (?), húros madarak, vaddisznók, szarvasok, dámvadak és nyulak nagy mennyiségben tenyésztek. Az erdőkben számtalan volt a vad — mondja Oláh, a havasokban pedig seregenként járt a havasi bak és a vadkecske,a míg a Kárpát hegyeiben és az Erdélyt Magyarországtól elválasztó erdős, hegyekben a medve és a bölény, szrketfajd stb. elég bőven fordult elő. Szalonkákról is emlékezik Oláh s azt állítja, hogy nagy mennyiségben találtattak, «de ezeknek itt nincs annyi becsök mint Francziaországban és Belgiumban» — mondja ő, ahol az ingenezségben ugy látszik már akkor is sok idővel előttünk jártak. Szalay történetében ** olvassuk, hogy, az ifjú lengyel királynak, Vladiszlávnak tiszteletére, a kinek a rendek a magyar koronát és azzal együtt a nálánál majdnem kétszerte idősb Erzsébet özv. királynét feleségül felajánlották, midőn Vladiszláv az országba jött, 1440. évi május hó - ikén nagyszerű sólyomvadászat volt a Hernád rozgonyi partján. Ilyen és ezekhez hasonló sokatmondó adatok, ha nem is igen bőven, de elég gyakran fordulnak elő történeti műveinkben. Pedig a levéltári kutatások még korán sincsenek kimerítve. Hogy csak egy példával szolgáljak, hivatkozom a zayugróczi levéltárra, melynek tudós birtokosa, gr. Zay Miklós úr, megkeresésemre egész halmaz eddig ismeretlen vadászattörténeti adatot bocsátott rendelkezésemre ama régi levelek ! ( * Ezen idézeteknél, melyek a nagy történetíró Teleki József gr. «Hunyadiak kora», cz. epochalis munkájában is feltalálhatók , érdekesnek tartom legalább jegyzetben megemlíteni Cuspinianus feljegyzéseit is, bár azok, komoly méltatásra alig tarthatnak igényt, ama túlzásnál fogva, amelylyel a dolgot Cuspinianus tárgyalja. A Csepel-sziget gazdag szarvasállományának kellő megvilágítására ugyanis elmondja, hogy gyakran egy vadász egy vadászatban 150 szarvast is elejt (?); gerliczék oly mennyiségben találtattak, hogy Cuspinianus, Budán, egy hetivásáron, némelykor 10,000 dbot is látott eladás végeit behozva (?) stb., stb. Közlő. ** Szalay László: Magyarország története 111. köt. 25. lap. Közlő.