Vadász Ujsag, 1922 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1922-11-01 / 1. szám

I. évfolyam. 1. szám. 1922. november 1. VAPÁG2 újság Vadászai, Vad- és ebfeoyészfés, fegyver- fecí>i)ikai 5zaklap Fox-ferriér í(e>)0eí Klub (£.raduí-Noü—Ujarad) f)iVafaÍ05 lapja. A „tyarosvájáríjeíy és Vidéki Vadájz é$ Védőegyestileí“ f)iVafalo5 lapja. »♦«♦♦«»♦♦♦♦♦♦♦♦>♦♦♦♦ Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési Ara: ♦ Szerlceszti : ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kérész évre ..... ÖO r.ci ♦ Hr- Földesv Gvöro-v ♦ Targru-wura« — Maros-Vaxarlie'y, Fél évre ..........................45 Lel J LJF V oltusfc,3 ^ Y <-> r ?-Y ■ ♦ SM. sj . Gfceorg-he-Szentg^rörgrv-u 54 jfi „vadász“. Iita 3r. földesy György A vadászmesterség, amint a szó is bizonyítja, tényleg egy bizonyos fokig mesterség, de bátran elmondhat­juk, hoyy egy mesterségnél sincsen anynyi kontár, mint éppen ennél, mert legtöbben csak gyakorlatilag foglal­koznak vele, elméleti részével sem­mit sem törődve. A vadászatnál pedig a gyakorlati tapasztalatoknak párosúlniok kell az elméleti tudással. Az igaz, hogy az utóbbi idők­ben az elméleti tudás hiányosságát a vadászok legtöbbjénél talán nem is róhatjuk tisztán a vadászok ter­hére, mert hisz szakirodalmunk a kicsinél is kissebb s ahoz is nehe­zen lehet hozzájútní. Szakirodalmunknak eme hiá­nyossága folytán bekövetkezett tu­datlanságon akarunk némileg segí­teni lapunk megindításával. Tagadhatatlan tény, hogy a vi­lágháború lezajlása után sok olyan vadászbajtársunk van, ki azelőtt nem volt vadász. És ez természetes is. Az idő pergett s a gyerekből ifjú lett, kit a háború alatt megtanítot­tak, kiképeztek embervadásszá s most az ott szerzett lővőképességeit a vadászaton akarja érvényesíteni. Pedig, hogy valaki jogosan elmond­hassa magáról azt, hogy ő „Va­dász-ember“, nem elegendő, hogy lábikráit sárga kamásniba bújtatva egy-két tapsifülesnek ki tudja oltani életét, hanem elsősorban ismernie kell mindazokat az eljárásokat, me­lyeket területén található vadjainak gondozása, célszerű tenyésztése, megkívánnak; másodsorban ismer­nie kell azoknak helyes vadászási módjait is .. . Úgy volt ez régebben is s úgy van ez most is, hogy vannak olyan egyének, kik csak azért vadásznak, mert a sors jó módba juttatta őket s azt hiszik, hogy e divatos sport­ból nekik is ki kell venniök részüket. Természetes, hogy ezek között akad­nak olyanok is, kiknek nincs meg a kellő ismeretük, gyakorlatuk pe­dig még kevésbé, mert hisz nem is lehet. Az ilyeneknek félre kell ten- niök minden álbüszkeséget s el kell fogadniok az útbaigazításokat, még akkor is, ha fiatalabb korú, de ta­pasztaltabb vadásztól kapják azokat. Mert, ha nem úgy tesznek, önfejű­ségükkel nemcsak a maguk sikere­itől fosztódnak meg, hanem tapasz­talatlanságuk révén, mások mulat­ságát is megrontják s a vadászat sikereit is meghiúsítják. Vannak vadászbajtársaink kö­zött olyanok, kik értenek a vadte­nyésztéshez, dúvadírtáshoz, mások fegyvertechnikusok és balisztikusok; van tapasztalt vadászebtenyésztő, többen a cserkészésnek nagymeste­rei: ezeknek mindannyia szívesen fog a ,,Vadász Újság“ hasáb­jain a tudni vágyók rendelkezésére állani. A „Vadász Újság“-nak nem­csak tanító, de nevelő hatása is van. Ugyanis e vadász szokásoknak és törvényeknek folytonos hangoztatá­sával talán sikerülni fog más felfo­gásra bírni azokat is, kik eddig mindezekkel mitsem törődve, nem ismerlek idegen vadászterületet, ti­lalmi időt, vadszeretetet, hanem enyedűli törekvésük csak az volt,

Next

/
Thumbnails
Contents