Vadász Ujsag, 1924 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-01 / 1. szám
VADÁSZ ÚJSÁG területeken ne várjuk az első hóhullást, ne használjuk ki a zimankós időt, amikor az apró hasznos vad boldogtalanságában bevárja tíz lépésre is a puskás embert, amikor szélmentes árkokban, vízmosásokban húzódik meg s könnyű szerrel ejthető el. Ne keressük ilyenkor fel a területeket, amikor az idő csak arra alkalmas, hogy önzésünknek engedve, még azt a pár nyulat is hátizsákjainkba temessük, amivel eltemetjük, nagyrészt jövő évi vadállományunkat is. Az államhatalom a mérgezésekre kiadott rendeleteivel is nemes szándékot árul el, bár a múlt évi mérgezésekre vonatkozó engedélyek nagyrészt napvilágot sem láttak, vagy pedig oly elkésetten érkeztek le, hogy gyakorlati eredményes kivitelük teljes csődöt mondott. Ezen elkésetten érkezett mérgezési engedélyek folytán a nemes nagy vad állomány egy jó része esett a háborítatlanul garázdálkodó farkasok prédájává. Csak a marosszéki havasok területén fogyasztottak el ezek a bestiák mintegy 50 darab szarvas tehenet, ki tudná megmondani, mennyi őz, vaddisznó jutott hasonló sorsra ? Tegyük fel, hogy az elparentált 50 drb. szarvas tehénből 0 drb. meddő volt, könynyen kiszámíthatjuk, mily veszteség érte már egy területen is a törzsállományt és ezzel a közel jövő szarvas állományát! Azokon a területeken, hol a farkas falka gyakrabban vendégeskedett a szőröstől-bőröstől felfalt nagyvadnak megemészthetlen szőr részeit mindegyre utunkban találjuk azokban az összeálló jelegzetes szivar csutka alakokban amit a ragadozó nagy vad bélcsatornája formált ilyenre át. Ezekből a biztos és nagymértékben elszórt jelekből tudunk csak némileg arra következtetni, hogy ezek a hívatlan terület látogatók milyen óriási mértékben dézsmálták meg hasznos nagy vad állományunkat. Most gondoljuk el, hogy a megkímélt farkas állomány jövőre a vadászterületeken milyen csapás lesz, ha csak 20 anya farkast veszünk számításba mint olyat, amely március, április hónapokban anyai örömeknek nézett elébe, amikor kutya módjára 5—K kölyöknek ad életet ! Ébredjünk és ébresszünk ! Itt az ideje, hogy abból a közömbösségből, — amellyel a vadászterületeken lemorzsolódó veszedelmes jelenségeket szemléltük — kilépjünk, tanuljunk hasznos vadállományt tenyészteni, nevelni, gondozni és kímélni, mert csak igy lesz munkánk eredményes és áldást hozó, csak igy lesz Erdély a vadászat igazi Eldorádója! -bor. HAVASOK VILÁGÁBAN. (Folytatás.) Nagy ur volt Negru Voda, itt lakott a Szurulon, ott fenn a szakadékokon volt a vára. Egyszer, midőn a vártornyából a felkelő napba tekint, délkelet felé felcsillan egy hosszú fényes tükör . . . megakarja nézni, mi lehet az. Megfujja a nagy kürtjét, összegyűjti pásztorait s leereszkedik a völgybe. Szép termékeny síkságon tova-tova halad, mígnem eljut a nagy folyóhoz. Mikor a nagy folyóhoz ér, épen kétszer tizedik napszállta van s a nagy folyó tükrében felcsillan a hanyatló nap. Ráeszmél arra, hogy e nagy folyó tükre kell, hogy az ő birodalmának határa legyen. A termékeny nagy síkon letelepíti pásztorait s ő magának palotát épit. Ide hozatja egyetlen gyermekét, szép leányát, ki testének fehérségét a havasok kristály vizétől kapta, arcának rózsáit a hanyatló nap csókjától, szemének kékségét a derült égtől s földig érő hajának feketeségét a Szurul holdvilágtalan éjszakájától. Ott lenn a völgyben azonban elhervad a szép leány. A Szurul lehellete és a hanyatló nap nem csókolják pirosra arcát s hiába hivatja Negru Voda a világ leghíresebb orvosait, egy napon a temetőbe kerül. Jó idő múltán az egyik Szurul-alji pásztor remegve rohan Negru Vodához s jelenti, hogy Szurul várának elhagyott