Vadász Ujsag, 1929 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1929-01-01 / 1. szám

2.­ ­Vadászújság Az ilyen nagyotmondások bár némi árnyat vetnek a komoly vadászokra, de veszedelmet nem hordnak magukban soha. Az egész világegyetemben két egy­forma test — kivéve az elektront — nincs. Azt sem látta még senki. A vadászok sem lehetnek egyformák. De ha nekem hatalmamban volna, két esetben mégis egyformává tennék minden vadászt, még­pedig: Minden vadász legyen előfizetője a „Vadász Újság“-nak, hogy annak hasáb­jain — eszmecsere útján — tanulnánk egymástól. És minden vadász szokja meg már egyszer, hogy mielőtt vállára dobná a puskáját, eressze le a kakasokat, ne tartsa a társait mindig halálfélelemek kö­zött, mint engem az őszön, mikor egyik vadásznak felhúzott kakasú puskacsővége állandóan a hasamon azt a pontot nézte, a­hol a bábaasszony bibelődött volt a köldökömmel. Hochgeschwindigkeits-hobort. rta: Schneider-Synder Roland lov. őrnagy, központi vadászati felügyelő. A hozzám intézett magánlevelezések­ből levont hasznos tanulságom, hogy a kezdeti sebességek és a méterkilogram­mokkal dobálódzó puska-mániákusok ja­varésze az okokat és okozatokat illetőleg teljes tájékozatlanságban szenved Ezeket azután a reklámirodalom apostolai, mint kitűnő médiumokat, csak olyan lelkiálla­potba helyezik legújabb adataikkal mint holmi mesterségszerű nőcsábász szalon­­foxtrotil­, hősök a kokain-mániás hiszteri­­kákat. Őrült töltések, őrült kezdeti sebes­ségek, őrült méterkilogrammok és ehez mért őrületes eredmények fatális képes­ségű puskákkal, melyek végeredményben rendszeresen olyan csalókák, mint a ko­­kainmaniákus tündérek és­­ éppen olyan kiszámíthatatlanok is. A jó házikoszt a legmegbízhatóbb, kosztban, nőben, de puskában is, s eme bebizonyult elvtől csak a charlestonpantallós nimród tér­jen el. A Mannlicher Schönauer, valamint a Mauser (eredeti) típusú fegyverek között találunk ilyen jó, kipróbált, házikoszt számba menő kalibereket, összes létező vádjainkra megfelelően, helyes megvá­lasztás mellett. Teszem fel zergére a 6­5 mm-es Schönauert és a 7 mm-es Mausert. A Steyr gyár szórási adatokat nem közöl prospektusában, a­mit viszont igen helye­sen cselekszt, miután szolid elvek betar­tása mellett helytelen lenne a reklámdoboz kivételesen elért különösen kiváló teljesít­ményekkel verni, viszont tudvalévő, hogy magában az átlagos teljesítőképessége eme fegyvereknek teljesen kielégíti a gya­korlati követelményeket, melyekkel leg­kevésbé sem halad párhuzamosan az átlaglövők képessége. Az oberndorfi Mau­ser-gyár viszont közöl tájékozásul átlag­teljesítményeket, melyeket viszont számos puskájuk fölülmúl, így vagyunk pl. a 7X57 Mauserrel is. Ennek szórási képe (ogivális lövedékkel) 300 m-re 22X9 cm. példánya volt őseinek, a vadászatban is a saját bátorságával egyenrangú vadra szeretett csak vadászni, — szóval a vad­disznóknak lett ádáz ellenfele. Mint ilyen került egy utolérhetetlen, acélos szivü igaz vadász tulajdonába. Miként két meghitt jó barát, úgy megsze­rették egymást. Barna­bús nagy szemeit mindig gaz­dája tekintetén legeltette, hogy mind a ketten olvassanak egymás szeméből, olyan jól meg is értették egymást. Csobika be­szédes szemeihez segítségül hívta még hatalmas lombos farkát is. Ha azt a le­vegőben egyszer-kétszer szeliden megló­­bálta, az azt jelentette: most tiszta fül vagyok édes jó gazdám, parancsolj ve­lem, kezednek egy intésével az útról jobbra vagy balra induljak-e el nyomo­zási, utamra ? És a gazdája szintén azzal a megértő szeretettel, a­milyennel Csobán várta a parancsot, kényeztető, becéző hangon in­dította be hol az egyik, hol a másik fiatalos sűrűbe. Ha nem érzett friss nyo­mot Csobi a terület lekeresése után, fel- Csobán. Csak egy kutya volt . . . Egy hullámos szőrű bánatos szemű komondor. Intelli­­gentia tekintetében felemelkedett az aris­­tokrata családból származó vizslához, pedig ki tudja melyik vályogos szurdok széna-kazlában látta meg a napvilágot. Élete sem volt valami rózsás mint amazoké. Meleg szoba, puha nyoszolya, illatos csirkecsontok szegénynél ismeret­len fogalmak voltak. Télen-nyáron csatan­­golás a juhnyáj körül,­­ viselni ez alatt az idő viszontagságait, ez volt egy jó ideig az ő rendeltetése. Terelgetni az eltévelygő juhokat és megvédeni a legveszedelmesebb ellenség­től,­­ a farkastól, éberségével, a pakulár iránt érzett bensőséges ragaszkodásból és a sors által beleedződő elszánt bátor­ságból, így avangyalt lassan-lassan Cso­­bán vadász kutyává. Itt hamar felismerték hajlamait, szó­fogadó természetét, vakmerő bátorságát, évről-évre fokozódó szenvedélyét a vadá­szat iránt, és minthogy hatalmas kifejlett 1. szám.

Next