Vadászat, 1919 (2. évfolyam, 1-8. szám)

1919-01-05 / 1. szám

«Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű.» A «Magyarország», napilap (amely úgy látszik jogtalanul használja e szép címet és «Zsidóország»-ra kellene, hogy változtassa nevét) december 12-iki számában, lázító rossz­akarattal, vagy sajnálatos együgyüséggel: «A földesurak féltik a vadállományukat» hangza­tos címen a következő interjút teszi közé: «/A vadászegylet elpanaszolta a földmíve­­lésügyi miniszternek, hogy a vadállomány pusztul, mert pusztítja a nép, s arra kérte a minisztert, hogy védje meg a vadállományt a nép pusztításától. Búza Barna földmívelésügyi minisztertől megkérdeztük, hogy mi a válasza erre a kérelemre? A miniszter a következő nyilatkozattal felelt: — Teljesen méltánylom Magyarország vad­állományának nagy értékét, és szeretném a vadállományt minden módon megmenteni. De van egy sürgősebb dolgunk is, meg kell men­teni Magyarországot és nagyon különösnek találom, hogy mikor veszendőben van az egész országunk és a végső pusztulás réme áll mö­göttünk, akkor egyeseknek nincs egyéb gond­juk, mint azon siránkozni, hogy a nép pusz­títja az ország vadállományát. Ideje volna, hogy fölemelkedjünk gondolkodásunkkal ennek a rettenetes helyzetnek komolyságához és hogy senki se sirassa a maga apró garasos kárait, hanem nézze az ország veszedelmét. Lehet, hogy egyeseknek káruk van abból, hogy vadas­kertjük vaddisznóit vagy őzeit lelövik a 4x/­ éve frontszolgálatból hazajött szegény katonák. De én azt mondom, hogy örüljenek, amíg ezek az elkeseredett és igen sok esetben jogosan el­keseredett kato­nák csak az őzeiket és a vad­disznókat lövik. Ha megmentjük az országot, akkor majd gondoskodhatunk a vadállomány megmentéséről is és helyreállításáról. De én legalább arra nem vagyok hajlandó, hogy ezek­ben a vészes időkben az amúgy is elkeseredett népet, különösen a nem magyar vidékeken még vadászati kihágások miatt való zaklatásokkal is keserítsem». Mielőtt erre az épületes és nagyon is «Galilei» ízű nyilatkozatra megadnánk a méltó választ a «Magyarország» laphoz volna néhárny szavunk. Mindjárt a közlemény címére ki kell jelen­tenünk, hogy nem a földesurak féltik a vad­állományt, hanem a «magyar nemzet», akivel ez a kormány úgy látszik keveset törődik és akire nem is támaszkodik. A vad nemcsak a földesuraké hanem legnagyobb részben a kincstáré, községeké, közbirtokosságoké! A hazai vadállomány százmilliókat jövedelmező, adót pótló «nemzeti kincs», amely ha elpusz­tul, a százmilliókat az adófizető népnek kell majd kiizzadni. Ez az igazság! Ha a «Magyarország» azt gondolja, hogy a «vadászegylet» (értsd: Vadászati Védegylet) felterjesztésében, csak a­ «földesurak» szólaltak meg (pedig a Védegylet 2500 tagja között sok a polgári elem is), minek nevezi majd a «Magyar Vadászok Országos Szövetsége» ál­lásfoglalását és memorandumát? A Szövet­ségre ugyanis semmiféle Galilei, szabadgon­dolkozó vagy szabadkőműves rosszakarat sem foghatja reá, hogy a «földesurak» nevében beszél, kíván, vagy cselekszik, mert a Szö­vetség közel 8000 tagja a «magyar» demokrá­ciából, a szegény középosztályból a kisgazdák­ból rekrutálódik! És lám a Szövetség a vadá­szok szakszervezete mégis kívánja, követeli a nemzeti kincs megmentését, mert ismeri annak óriási értékét, mert tovább lát az orránál és tudja, hogy ezt a vadpusztítást a népnek kell majd adóban megfizetni. És éppen ezért a Szövetség nem is fog megállani a memoran­dumnál, nem fog belenyugodni abba, hogy a milliárdos, adót pótló nemzeti kincs sorsa, egyetlen ember vagy a zsidó imperializmus szeszélyétől, politikai érdekétől függjön. Nem hagyhatjuk szó nélkül a «Magyaror­szág» lapnak azt a kitételét sem, hogy: védje­­meg a vadállományt a nép pusztításától, mert ez sérelem a néppel szemben! Ha önmagukról megfeledkezett katonák és civil vadorzók gazságairól, tolvajlásairól van szó, nem szabad a nép szót használni! Ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk! Mi, a Szövetség vagyunk: a becsületes, másét nem kívánó, dolgos vadásznép! Kikérjük magunk­nak, hogy a mi nevünket, a «nép» szót ga­rázda tolvajok megjelölésére használják! A nép nem pusztít, csak a söpredék! Azt szeretnénk még tudni, hogy a «Magyar­­ország» lap, ha már olyan gyönyörű szép ne­vet választott magának, mért uszítja a magyart, a magyarra ? A földesúr is magyar, meg a kisgazda is magyar; hát szabad ilyen borzal­mas időkben az ellenségeskedés, gyűlölködés magját szórni a magyar nép közé, melynek egyforma magyar tagja: a földesúr és paraszt egyaránt? Vagy talán az a célja a Galileis­­táknak, szabadkőműveseknek — akiket képvi­sel — ami az átkos bécsi politikának volt, hogy: divide et impera? Ha a «Magyarország» lap mindenáron uszítani akar, uszítson a ma­gyarság ellenségei ellen, van elég, látható meg láthatatlan is, válogathat közöttük! Már a nevéhez is ez volna a méltó! Vagy a «Ma­gyarország» lap megelégszik olyan «Kism­a­­gyarországgal»,ami a Kiskhónságból Nagykhón­­ságból, Jasszságból és Csalóközből áll? Ennyivel tartoztunk az uszító lapnak és most rátérünk Búza Barna miniszter úr nyilatkoza-

Next