Vadászat, 1923 (6. évfolyam, 1-22. szám)
1923 / 1. szám
4 fizetési díj, hát mi most is 8 pengő koronáért fogjuk kedves olvasóinknak szállítani. Nem kérünk egy fillérrel sem többet, csak ugyanazt a hitvány 8 koronát, amit békében jó szívvel adtatok! Küldjétek be tehát pénzeslevélben minél előbb 1/2 évre a 4 ezüst koronát. Akinek pedig nincsen ezüst koronája, az küldjön be a mellékelt 53388. sz. befizetési lapon annyit, amennyiért az ezüstkoronát árulják (jelenleg 160 papírkorona darabja). Medvehistóriák. írta: Várady Lipót. Grófomnál a főúri vadászvendégek az 1904-ik évi szarvasbőgésre már teljes számban együtt voltak, amikor egy szép nap délelőttjén „P.“ pagony, erdővédje azon jelentéssel rohant irodámba, hogy „T.“ nevű sűrű fenyvesbe egy hatalmas medvét látott beváltani. A kellemes hír vételét követő pár óra múlva a főúri vendégek a jó széles vadászténán voltak felállítva és a medvére a vadászat megkezdődött. A hajtás eredménytelen volt, mert a medve eltűnt; csak a jelentést tevő erdővéd igazolásául otthagyott 2 hatalmas névjegyét találtuk meg a V. limán. Más területet a szarvasbőgés kezdete miatt a nagyon is bizonytalan zsákmányért nem akartunk zavarni.* 1905-ik év nyarán a szomszéd „T.“ uradalom fiatal erdővédje, egy reggeli ellenőrzőútja alkalmával lőtt egy szépen kifejlett medvét. Tekintve, hogy az erdőszemélyzetnek vidékünkön egy uradalom sem engedte meg azon időben a medvék lövését, az erdőőrt főerdésze állásától azonnal felmentette. Kenyerét csupán azon körülmény mentette meg, hogy a medve elölről volt a nyaka alatt meglőve és ezen lövés némileg igazolta az erdővéd azon állítását, hogy a medve meg akarta őt támadni és fegyverét tisztán önvédelemből használta. Ezen idő óta, hosszú éveken keresztül, sem nálunk, sem a szomszéd uradalmakban, tudtommal, medvét nem látott senki. Elképzelhető tehát azon nagy örömünk, amit fiammal együtt éreztünk, amikor a szomszéd „T.“ uradalom főerdésze 1920 november hó első napjaiban a náluk megjelent medvékre való hajtóvadászatra telefonbe meghívott. Fiammal másnap nagy reményekkel eltelve jelentünk meg a megbeszélt erdőrészben, ahol már több vadász és nagyszámú fegyveres ember verődött össze. Ez utóbbiak Mannlicherjaitól nagy respektusom volt. Aggodalmaimat kedves főerdész szomszédom is osztotta, amiért is a hajtóvonal egyik szélére engem állított fel és a nekem gibicelő fiamat, a másik végére pedig ő ment. Azon jó érzéssel foglaltuk el fiammal helyünket, hogy a Mannlicher-golyóktól mentesítve vagyunk és nem tartottuk kizártnak, hogy állásunkhoz egy életunt medve is vetődhetik. A hajtás ideje alatt a mellettem kuporodó fiam azt tanácsolta, hogy ha jön lövésre medve, nehogy elbőgje magát, csak fejbe Budapest székesfőváros községi élelmiszerárusító üzeme (a főváros tulajdona, saját hűtőteleppel) vásárol minden mennyiségű lőtt vadat, úgy amint az terítékre kerül, a legmagasabb naptárban. Vadászaink isszerszükség létét elsőrendű minőségben, olcsó árban, rendelkezésére bocsájtjuk. Vásárolunk továbbá élő és vágott elsőrendű baromfit is. Írásbeli megkeresések Budapest, IX., Soroksári út 58, Marhaközvágóhíd, címzendők. ______________Interurban telefon: József 18—41.= Sürgönyeim: Közélelmezés.