Vadászat, 1923 (6. évfolyam, 1-22. szám)

1923 / 1. szám

4 fizetési díj, hát mi most is 8 pengő koronáért fogjuk kedves olvasóinknak szállítani. Nem kérünk egy fillérrel sem többet, csak ugyanazt a hitvány 8 koronát, amit békében jó szívvel adtatok! Küldjétek be tehát pénzeslevélben minél előbb 1/2 évre a 4 ezüst koro­nát. Akinek pedig nincsen ezüst koronája, az küldjön be a mellékelt 53388. sz. befizetési lapon annyit, amennyiért az ezüstkoronát árulják (jelenleg 160 papír­­korona darabja). Medvehistóriák. írta: Várady Lipót. Grófomnál a főúri vadászvendégek az 1904-ik évi szarvasbőgésre már teljes számban együtt voltak, amikor egy szép nap délelőttjén „P.“ pagony, erdővédje azon jelentéssel rohant irodámba, hogy „T.“ nevű sűrű fenyvesbe egy hatalmas medvét látott beváltani. A kellemes hír vételét követő pár óra múlva a főúri vendégek a jó széles vadásztén­án voltak felállítva és a medvére a vadászat megkezdődött. A hajtás eredménytelen volt, mert a medve eltűnt; csak a jelentést tevő erdővéd igazolásául otthagyott 2 hatalmas névjegyét találtuk meg a V. lim­án. Más területet a szarvasbőgés kezdete miatt a nagyon is bizonytalan zsák­mányért nem akartunk zavarni.* 1905-ik év nyarán a szomszéd „T.“ uradalom fiatal erdővédje, egy reggeli ellenőrzőútja alkalmával lőtt egy szépen kifejlett medvét. Tekintve, hogy az erdőszemélyzetnek vidékünkön egy uradalom sem engedte meg azon időben a medvék lövését, az erdőőrt főerdésze állásától azonnal felmentette. Kenyerét csupán azon körülmény mentette meg, hogy a medve elölről volt a nyaka alatt meglőve és ezen lövés némileg igazolta az erdővéd azon állítását, hogy a medve meg akarta őt támadni és fegyverét tisztán önvédelemből használta. Ezen idő óta, hosszú éveken keresztül, sem nálunk, sem a szomszéd uradalmakban, tudtommal, medvét nem látott senki. Elképzelhető tehát azon nagy örömünk, amit fiammal együtt éreztünk, amikor a szomszéd „T.“ ura­dalom főerdésze 1920 november hó első napjaiban a náluk megjelent medvékre való hajtóvadászatra telefonb­e meghívott. Fiammal másnap nagy reményekkel eltelve jelentünk meg a megbeszélt erdőrészben, ahol már több vadász és nagyszámú fegyveres ember verődött össze. Ez utóbbiak Mannlicherjaitól nagy respektusom volt. Aggodalmaimat kedves főerdész szomszédom is osztotta, amiért is a hajtóvonal egyik szélére engem állított fel és a nekem gibicelő fiamat, a másik végére pedig ő ment. Azon jó érzéssel foglaltuk el fiammal helyünket, hogy a Mannlicher-golyóktól mentesítve vagyunk és nem tartottuk kizártnak, hogy állásunkhoz egy életunt medve is vetődhetik. A hajtás ideje alatt a mellettem kuporodó fiam azt tanácsolta, hogy ha jön lövésre medve, nehogy elbőgje magát, csak fejbe­ Budapest székesfőváros községi élelmiszerárusító üzeme (a főváros tulajdona, saját hűtőteleppel) vásárol minden mennyiségű lőtt vadat, úgy amint az terítékre kerül, a legmagasabb naptárban. Vadászaink i­s­sze­rsz­ü­ks­ég l­été­t elsőrendű minőségben, olcsó árban, rendelkezésére bocsájtjuk. Vásárolunk továbbá élő és vágott elsőrendű baromfit is. Írásbeli meg­keresések Budapest, IX., Soroksári­ út 58, Marhaközvágóhíd, címzendők. ______________Interurban telefon: József 18—41.­­= Sürgönyeim: Közélelmezés.

Next