Vadászat, 1926 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1926-01-01 / 1. szám

­­ zatos vadját hatalmas agyarasait, az erdő leg­kecsesebb feladonját, gyönyörűséges őzbakjait; és midőn ennek a büszke, magasrangú csendőr­tisztnek, ennek a vérbeli nagyvadvadásznak kezé­ből az álnok betegség kiütötte féltve szeretett fegyverét s most Bpesten éli drága családja körében életét, a következő szívig ható levelet intézte hoz­zám, mely annyira meghatott, hogy kérem kedves barátomat, szeretve tisztelt főszerkesztőnket, közölje e gyönyörű s minden igaz vadászszívet mélyen meg­ható levelet becses lapunkban, a „Vadászat“-ban, mellyel minden ízünkben, lelkünkben már régóta összeforrtunk! Ti kezdő vadászok pedig tömörüljetek ide és tanuljatok! Itt következik Deák Gyula levele! „Kedves jó Druszám! Örömmel olvastam sorai­dat, különösen pedig azon kijelentésed, hogy egész­ségi állapotod javulóban van. Ez jóleső érzést gyakorol mindnyájunkra. Adja Isten, hogy a javu­lás állandó legyen és kedves lapunkban élvezetes novelláidat újból olvashassuk. Magam a körülményekhez képest elég jól vagyok, a korai kegyetlen telet meleg szobából szemlélem, gondolataim vissza-visszaszállanak a múltba és egy­­egy papírra vetett vadászélménnyel nyernek befejezést. A nagy hó, a friss levegő utáni vágy, múlt héten kicsalt a szabadba, a közeli Népligetbe. Azóta nem sokat törődve hóval, hideggel, mindennapos vagyok ott, nem pusztán egészségi szempontból, hanem azért, mert egy kis bokros helyről 7 drb fogoly szaladt ki, alig pár méternyire, s a hidegtől meg­­gémberedve, felborzolt tollakkal, kuporodtak meg a havon Nem zavartam szegényeket, visszafordultam s idehaza minden keny­ér hulladékot megtörtem, még aznap kivittem és a bokrok aljába vastagon elhin­tettem. Másnap délelőtt újból ott voltam és képzel­heted végtelen nagy örömömet, mikor láttam, hogy az eledel elfogyott és madárkáimat ott hiánytala­nul viszontláttam. Most már rendes ebédet kapnak naponta s hiszem, hogy megmentem a kis csapa­tot, mert vigabbak, bátrabbak, s alig távozom né­hány lépésnyire, fürgén szaladgálnak vissza mene­dékhelyükre. Néhányszor visszatekintve, veszek bú­csút a kis családtól. Láthatod, kedves jó barátom, hogy van időtöltésem, s ha a betegség a puskát ki is csavarta kezemből, vadászias ügyekkel tovább foglalkozom s így itt a nagyváros közepén is megvannak gyönyörűségeim. De most, kedves Gyulám, én is azt mondom: Pont! Kimegyek a Népligetbe, hol bizonyára vár már a kedves kis családi A közeledő karácsony és újesztendőhöz mind­nyájan teljes egészséget és boldogságot tiszta szí­vünkből kívánunk mindnyájatoknak, minekutána maradok szeretettel ölelő barátod Deák Gyula ezredes Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek !M­agyarország feltámadásában f­ilmen. MAGYAR FIÚKNAK Van egy ország ... A földje véres és könnye van csak nemzetének, kis fiaim ezt az Országot a telketekből szeressétek . . . Mert nem szereti senki, senkit Az egész világ vágja, bántja, az égbolt alatt nincs szegénynek egyetlen híve, egy barátja . . . Imádjátok e szent Országot az Úristennek büszkeségét és gyűlöljétek telketekből, bosszútól égő szívetekből minden gaz, rabló ellenségét. IFJ. PAPIK MIKSA, fl fácános megtervezéséről. H­­adászatnak írta : John Butter, főerkész. Angolból fordította : Hajnóczy László, mérnök. A vadászati tudomány eme ágának tanulmányo­zása nagyon fontos s minden sportembernek tanul­mányoznia kellene az új fácános berendezésének s a régiek feljavításának módozatait. Sok vadászt ismertem, kik úgy jártak, hogy vollérek felállítására s a fácánok felnevelésére, nagy összegeket költve, a pontosan megszámlált fácánok a fácánosba kerül­tek s a vadőr pontosan jelentette is, hogy ennyi meg ennyi fiatal, egészséges madár került a fácá­nosba ; vadásztársunk örömmel újságolja barátai­nak, hogy ebben az esztendőben ennyi meg ennyi fácánja van s valamennyien nagy téli vadászatra készülődtek. Megkezdődik a vadászati évad s fél­annyi fácánt se találnak, mint amennyit a fácános­ban megtelepítettek. Mindenki csodálkozik s kérdi: vájjon hol lehetnek a fácánok? A tulajdonos harag­szik a vadőrre, a vadőr haragszik mindenkire, saját magára leginkább, mert se ragadozóállat, se orv­vadász nem pusztította a fácánállományt, mégis mi lehet a fácánhiány oka? Tíz eset közül 9-szer a fácánosban van a hiba: tudniillik a madarak más fácánosba, néha több kilométer távolságnyira fekvőbe vándoroltak át s így egyik-másik szomszéd befektetés és táplálás nélkül nagyszerű vadászato­kat rendezhetett, mert fácánosa és annak környéke jobban megfelelt a madarak természetének. Ez az oka annak, amiért néhány gyakorlati tanáccsal kívánok szolgálni erre a tárgykörre vonatkozólag, mert semmi sem bosszantja a vadászembert annyira, mintha nagy költségen szomszédai számára nevel fácánokat. Elsősorban is arról kívánok értekezni, hogy mi­képen tervezzünk meg egy új fácánost? Ajánlom ifjú vadásztársaimnak, hogy késedelem nélkül ter­vezzék meg fácánosukat, amit, ha utasításaim alap­ján hajtanak végre, a siker felől biztosak lehetnek. Erre a célra rendesen délnek néző, folyóvíz vagy kis tó közelében levő területet szoktam kiszemelni. Jobb a tómenti terület, mert a csobogó víz gyak­ran hazulról igen messze csalogatja a fácánokat.

Next