Vadászati Érdekeink, 1881 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1881. június / 1. szám
A vadászati törvény revisiójához. Tehát megalakult az „ Országos m. vadászati védegylet“ — ezen force majeure, melyet szivem mélyéből üdvözlök ezennel a százbérczü Gömörből. (A czim talán helyesebb lenne eképen: „Vadászati érdekeket védő egyesület“ — ez bővebb és marquansabb fogalomnak felel meg, mig amaz nagyon szószerinti fordítása a magában sem helyes német „Jagdschutzverein”-nak) . Sokat várunk ez uj egyesülettől, s bizonyosan méltán s jogosan, ha látjuk, hogy élén oly országosan tisztelt ur áll, mint ifj. gróf Nádasdy Ferencz, s mellette oly táborkar, mint az igazgatóság s tagjai. Legyen áldás és siker fáradozásaikon s teremtsenek törhetlen buzgalommal végre ázsiai állapotainkból oly viszonyokat, hogy a magyar vadászsport űzése ne csak a vak szenvedély okszerűtlen kielégítése, magyarán törvénytiprás, de az, aminek lennie kell: a vadászt, természetbarátot s a nemzetgazdászt egyaránt gyönyörködtető cultur intézmény legyen. S ez úgy lesz, ha kívülről, a provincziából megnyerik a kellő számbeli és erkölcsi támogatást a sorakozás által; ha a magyar ember nem fog álfogalommal bírni a törvénysértők s jogbirtok elleni nyílt fellépésről, ha ezt többé össze nem téveszti a rút, alattomos delátióval; ha mindenikünk megteszi az ilyenek irányábani kötelességét, s ugyanakkor azokat, kik a vadászsport érdekeinek védelménél érdemeket szereztek, a centrumnak az egyén s a viszonyok szerint erkölcsi avagy anyagi kitüntetésre ajánlják. Ne vegyék a t. urak, kikkel szemben — érzem — az én egyéniségem elvész, rész néven, ha bátorkodom felemlíteni azt, hogy az alapszabályokban egy fontos feladatról megméltóztattak felejtkezni. Tudom — ismerem a külföld alapszabályait — hogy ott erre nincsen provizió, mert ott a rendezett viszonyoknál fogva elvégre erre nincs szükség. De nálunk rendezetlen viszonyok vannak ; kell tehát, hogy ilyenek megszüntetésére a zászlót épen ezen egyesület lobogtassa fennen, s legyen őt megillető magas piedestálon a kormány természetszerű szak-enqueterje. Értem: a vadászati törvény helyes alapon való s mielőbbi revisióját.*) Ez irányban szerves előmunkálatok kellenek. S ki lenne erre jobban hivatva, mint épen az uj országos egyesület. S váljon nemesebb, hasznosabb valamivel inaugurálhatná-e működését? Indokul talán elég annyi, hogy szerves, helyes és czélszerű intézkedhetések egyedüli alapja a jó törvény —és semmi más. Mindezek után indítványoznám: vitessék be adandó alkalommal az alapszabályokba kiegészítőleg: „a vadászati törvény esetleg feltűnő hiányainak javítására czélzó indítványok s munkálatok szerkesztése s azok életbeléptetésének a kormánynál leendő szorgalmazása.“ Ez azt hiszem a helyzet categorikus folyománya. Attól tartani, hogy kormányunk e testület nézeteit erkölcsi méltatásban ne részesítené, azt hiszem ok nincsen. Ott van a praecedens. Mélyen tisztelt barátom, báró Kemény Gábor úr ő excellentiája egy szűkebb körű, mert vidéki egyletet tisztelt meg a törvény revisiójához szükségelt adatok s javaslatok benyújtásának felirisával. Hogy azon államférfin, ki ily elismerésre méltólag jár el, egy országos egyesület véleményére ne fektetne súlyt , az kívül esik a képzelhetőség körén. Jókora elbizakodottság kellene ahoz, hogy valaki privátgyárból került netalán szerves munkálataival merjen az. egyesület elébe kerülni. Ily vádtól azt hiszem mentnek érezhetem magamat, ha csak úgy per tangentem szólok a tárgyhoz — és ezt annál jogosabban gondolom igy, mivel szerencsés voltam a t. Szerkesztő úr ma vett becses levele által felhivatni arra, hogy egy eltévedt levélnek*) a vadászati törvény revisiójára vonatkozó részét küldeném be. Tehát annak, hogy egy is, más is előzőleg mondja el nézetét , helye van. Nem történik ez által egyéb, minthogy a készítendő munkálathoz hordjuk a téglát, meszet, kitől épen hogy telik. Ott fekszik már egy becses anyag: a Sportegylet munkája; nagyon természetes, hogy megjegyzéseimet e concret műhöz fűzöm. Méltóztassék ezeket. Szerkesztő úr bölcs belátása szerint felhasználni. Nem kritikát akarok írni, csak egyéni ellennézeteket kockáztatok. Én a munkálatot en bloc nem ismerem. Lehet, hogy a szerves egész a „Vadászlap “-ból nem tükröződik világosan vissza; lehet azonban az is, hogy én nem fogom azt helyesen fel. Azt azonban mindenki kénytelen elismerni, hogy az összirány helyes; az út a czél elérésére azonban nézetem szerint nem mindenütt correct. Csupán az eltérő nézeteimre szorítkozom; még így is félek a vörös izóntól. a) Az, hogy a minimális terület 100 avagy 200 hold legyen-e? végeredményben elvégre mindegy. Mert, hogy p. o. vizslával vadászhassunk, arra 100 hold is elég; arra, hogy vadat még apróvadat is tenyészthessünk, arra 200 hold is kevés, vagy ha ezt eszközölhetnők is ennyin — bizonyosan nem kerülhetjük el azt, hogy a sine cura szomszéd ne szedje fáradságunk eprét. Részemről ezeknél fogva nemcsak a 200 holdnyi minimum mellett vagyok — mégpedig catastrális hold mellett, de ezt is határozottan keveslem. A „Bester Lloyd“ (i. é. jun. 11. sz.) a vadászati védegyesületről szólván, azon complimentumot mondja: „szó sincs itt a vadászati jog restringálásáról, sem pedig valamely aristocrati*) Ezen levelet azon felhívásunkra nyertük, midőn mélyen tisztelt barátunk, elfoglaltsága miatt, a dr. Podmanitzky Géza úr által egybehívott orsz. vadászati értekezleten meg nem jelenhetvén, felkértük, hogy legalább írásban fejezze ki — a dolgok mélyére ható fürkésző szellemének — nyilvánulásait. E levél azonban eltévedvén, most újólag felkérésünkre — szives volt ez ügyben nyilatkozni. Szerk. *) Az alapsz. "2. §. a) pontja jelez erre de csak röviden, s ezért, mint látszik kikerültet. barátunk figyelmét. Szerk. "