Izraelita főreáliskola, Vágújhely, 1885

intézmények terhei nehezednek, a hitközség, mely a nép- és polgári leányiskola szükségleteinek fedezéséről is gondoskodik, nem képes nagyobb áldozatot hozni a reál­iskolának, mint a­mennyit a hitközségi tagok iskolánkat látogató gyermeik után tandíj (50 —60 frt) fejében fizetnek. Ez az oka, hogy hazánk egyedüli mózes vallású közép­iskolája tanpénzekből tengődik, ez az oka, hogy sem is­kola- sem nyugdíj­alapunk nincsen, ez az oka, hogy buzgó, önfeláldozó, honszerető és hazafiasan működő okleveles középiskolai tanáraink évi 600—700 forintnyi javadal­mazásban részesülnek, mely fizetés a többi hazai közép­iskolánknál a szolgát illeti, ha a lakást, fűtést és világí­tást számításba veszszük, eltekintve még attól, hogy tanáraink híven teljesített kötelesség által munkaképte­lenekké vált korukban csak koldusbotra támaszkod­hatnak. A­mily szépnek és fényesnek ecseteltem intézetünk szellemi állapotát, oly ridegnek és sötétnek mutattam be anyagi oldalát, de korántsem estem túlzásba, hanem in­kább takargattam némely krívóbb foltot, nehogy szíves olvasóim, kiknek legnagyobb része csak „értesítőnkből“ ismeri iskolánkat, már előre mondják ki a bajt gyógyít­­hatlannak, még mielőtt kísérlet történt volna annak or­voslására. Az én szerény javaslatom volna. Alakuljon helyben egy „középiskolai egyesület“, melynek czélja volna az itt 24 év óta fennálló reáliskolának pénzalapot teremteni, melylyel azután az iskola jövőjét biztosítani és a szegény tanárok sanyarú helyzetén javítani lehetne. Álljanak ezen alakítandó egyesület élére községünk ér­telmes és a tanügy iránt önzetlenül érdeklődő tagjai, szólítsák fel pártolásra intézetünk volt tanítványait, kik­nek száma ezerre megy, és kik közül számosan intéze­tünknek köszönik jólétök alapkövét, hívják fel ország­szerte lakó gazdagabb hitsorsaink figyelmét ezen egyet­len hazai zsidó középiskolára, mely annyira érdemli a pártolást és annyira szorul segítségre. Biztos meggyőző­désem, hogy ha értelmiségünk előadott javaslatomat ma-

Next