Izraelita főreáliskola, Vágújhely, 1885
intézmények terhei nehezednek, a hitközség, mely a nép- és polgári leányiskola szükségleteinek fedezéséről is gondoskodik, nem képes nagyobb áldozatot hozni a reáliskolának, mint amennyit a hitközségi tagok iskolánkat látogató gyermeik után tandíj (50 —60 frt) fejében fizetnek. Ez az oka, hogy hazánk egyedüli mózes vallású középiskolája tanpénzekből tengődik, ez az oka, hogy sem iskola- sem nyugdíjalapunk nincsen, ez az oka, hogy buzgó, önfeláldozó, honszerető és hazafiasan működő okleveles középiskolai tanáraink évi 600—700 forintnyi javadalmazásban részesülnek, mely fizetés a többi hazai középiskolánknál a szolgát illeti, ha a lakást, fűtést és világítást számításba veszszük, eltekintve még attól, hogy tanáraink híven teljesített kötelesség által munkaképtelenekké vált korukban csak koldusbotra támaszkodhatnak. Amily szépnek és fényesnek ecseteltem intézetünk szellemi állapotát, oly ridegnek és sötétnek mutattam be anyagi oldalát, de korántsem estem túlzásba, hanem inkább takargattam némely krívóbb foltot, nehogy szíves olvasóim, kiknek legnagyobb része csak „értesítőnkből“ ismeri iskolánkat, már előre mondják ki a bajt gyógyíthatlannak, még mielőtt kísérlet történt volna annak orvoslására. Az én szerény javaslatom volna. Alakuljon helyben egy „középiskolai egyesület“, melynek czélja volna az itt 24 év óta fennálló reáliskolának pénzalapot teremteni, melylyel azután az iskola jövőjét biztosítani és a szegény tanárok sanyarú helyzetén javítani lehetne. Álljanak ezen alakítandó egyesület élére községünk értelmes és a tanügy iránt önzetlenül érdeklődő tagjai, szólítsák fel pártolásra intézetünk volt tanítványait, kiknek száma ezerre megy, és kik közül számosan intézetünknek köszönik jólétök alapkövét, hívják fel országszerte lakó gazdagabb hitsorsaink figyelmét ezen egyetlen hazai zsidó középiskolára, mely annyira érdemli a pártolást és annyira szorul segítségre. Biztos meggyőződésem, hogy ha értelmiségünk előadott javaslatomat ma-