Izraelita főreáliskola, Vágújhely, 1889

Az egyesülésnek és központosulásnak­­ leggyőzhetlen , erejét mi zsidók nem ismerjük. Elfecséreljük időnket, tehetségünket, sőt drága pénzünket is kicsinyes féltékeny­kedések miatt, a legcsekélyebb ok elég arra, hogy a zsidó hitközség pártokra szakadjon, hogy barát barát ellen, testvér testvér ellen forduljon. Ugyan vegyültünk a többi vallásfelekezet közé, sokat el is tanultunk tőlük; evés, ivás, kártyázás, zongorázás, fényűzés, szórakozás utáni futkosás dolgában egy cseppet sem maradtunk el mögöt­tük, sőt a különféle versenyeken, még a szépségén is, küz­dünk a díjért, és gyakran el is nyerjük azt; csak egyet nem akarunk magunknak elsajátítani: a megbocsátás eré­nyét; csak egyet nem akarunk magunkévá tenni: a békés egymás melletti megtérés és egyesülés varázserejét. Két évtized óta dühöng már a viszály ördöge hazai hitsorsosaink között, az egyik nem akarja a másikat igaz hivő zsidónak elismerni, négy külön zsidó sectára ősztünk, mig nem jön a béke angyala, ő excellencziája­ gróf Csáky vallásügyi minister, és ki nem jelenti, mit viaskodtok zsidó elnevezés­iekért, hiszen egyiktek se zsidó, hanem az egyik olyan izraelita mint a másik. E magas, döntő kijelentésre több tekintélyes hang emelkedik az izraeliták országos szerve­zetének és autonómiájának érdekében, de az elhangzik eredménytelenül és minden nyom nélkül. A közérzület és együvé tartozás gondolata teljesen hiányzik bennünk. Ki ápolná is ezen közszellemét? Felekezetünk zöme még éretlen ily magasztos eszme felfogására, értelmiségünk pedig, ügyvédeink, orvosaink, tanáraink, mérnökeink, ne­mes és nem nemes nagybirtokosaink nagy része teljesen érzéketlen felekezetünk fejlődése iránt, ők nem akarják ezen eszme felkarolásával elárulni, hogy ők is Jákob iva­dékai, ők inkább­­ avval takargatják származásukat, hogy ellenségeink táborához szegődnek. Mutasson nekem valaki hazánkban még egy vallás­felekezetet, melynek értelmisége oly közömbösen viselked­

Next