Vállalkozók Lapja, 1919. november-december (40. évfolyam, 45-52. szám)
1919-12-03 / 49. szám
Budapest, 1919 december 3. VÁLLALKOZÓK LAPJA XL. évfolyam (3. oldal) ból meg nem indult példányai. Angol, francia, olasz szaklapok még nem érkeztek. Mialatt e sorokat írom tényleg betéved egy kiváncsi kortárs, de egy pár percnyi lapozgatás után ismét otthagy egyedül és én gondolkozóba esem, folytassam-e körutamat, elérem-e vele azt a célt, melyet magam elé tűztem, hogy t. i. fölkelteni a közérdeklődést a szakkönyvtárak iránt, a szellem újraébredését kierőszakolni abban a biztos hitben, hogy az olvasás új eszméket, új gondolatokat szül és az ellustult agy újból megindítja a munka régi folyamatát? Nem! Nem megyek tovább, míg lelkes olvasóimtól nem kapok erre biztatást, de akkor aztán bő tájékoztatást is adok a lapok tartalmáról. Várom a biztatást. Ö. L. mérnök. Vállalkozók és munkaadók, kiknek kubikosokra, vagy földmunkásokra van szükségük, felhivatnak, hogy ezeknek szegődtetése végett közvetlenül a m. földművelésügyi minisztérium munkásügyi osztályához forduljanak, ahol is a munkaközvetítés számukra teljesen díjtalanul eszközöltetik. A Margitsziget jövője. Az utca tele a pártok plakátjával, a munkás jajával, a tél dermesztő sikolyával, az árusok rikácsolásával, az érdekhajhászás külső- és belső jelenségeivel; mindenki fut a napi kenyér után, sokszor hiába és e nagy tülekedés, sírás és jajgatás vérhullámai fölött „Az Újság" egy kérdést lobogtat „Mi lesz a Margitszigetet ,.Az a hír terjedt el a fővárosban, hogy a Margitszigetet egy angol pénzcsoport szándékozik megvenni, illetve bérbe venni. Minthogy a sziget a fővárosi pénzalap tulajdona és így a Közmunkák Tanácsának kezelése alatt áll, kérdést intéztünk Polónyi Gézához, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnökéhez, aki a következőket mondotta: — Ilyen tervről semmit sem tudok. A szigetre vonatkozólag megvan a magam programmja: visszaadjuk rendeltetésének és paradicsommá változtatjuk. A bolseviki uralom gondoskodott róla, hogy programmom kibővüljön, mert sehol sem végzett oly pusztítást, mint ezen a szigeten. A feltöltési munkákat haladéktalanul elrendeltem és nemsokára 3—4 milliót igénylő munka ügyében fogunk határozni. A munka tavasszal indul meg és számos munkanélkülit fog foglalkoztatni. Megépül a szigeten a villamos vasút, amely a Margit hidat a Hungária.úti híddal fogja összekötni és idővel oly vasúti körforgalmat létesítek, amely Budapest nevezetességeit, a sziget paradicsomát keresztezve szemléltetővé teszi a külföldiek zámára. Sürgősen eltávolítom a csúf bódét, a színházat, hogy helyébe állandó a szigethez méltó színház épüljön. A botrányosan megcsinált strandfürdő okozza a legnagyobb komplikációt. Végül meg kell oldani a füvészkert elhelyezésének és a szigeten kereskedelmi kertészet elrendezésének kérdését.“ Minket e válaszban két szó ragadt meg: a paradicsom és a füvészkert, mert mikor a Margitsziget sorsa először jutott komoly helyzetbe, akkor is paradicsomot hirdettek a városatyák és játékbank volt ennek a paradicsomnak háttere. Nem inkább semmi legyen a Margitszigettel, mintsem az egész világ felfelé zülött senkijeinek bünfészke, úri zsivány tanyája, mert a kártyás nagyobb gazember az útonállónál. Az útonálló még elég becsületes ahhoz, hogy megmondja áldozatának: pénzed akarom, míg a kártyazsivány azzal biztatja a kifosztandót: igy még gazdag lehetsz’, és ezzel a jelszóval az áldozattól elveszi néhány óra alatt egy egész élet verejtékes keresményét, sokszor egy egész család múltját és jövőjét egy,egy óra alatt semmisíti meg. Nem annyira még mindig nem züllött le e hon, hogy helyreállítására ne akadjon elég becsületes magyar munkás kéz, hogy a monákói pocsolyát kellesen az ország vagy a főváros megmentésére idetelepíteni. Ez ellen eleve tiltakozunk újból, mint ahogy tiltakoztunk akkor is. Ne legyen a Margitsziget paradicsom csak legyen egy csendes becsületes üdülőtelep, hol a fáradt test nyugalmas pihenőt talál, a beteg pedig gyógyulást. Ez nem zárja ki azt, hogy a tulajdonképeni gyógyfürdőtől távol eső alsó szigeten ne legyen színház, strandfürdő, uszoda és egyéb szórakozóhely, betegnek és egészségesnek egyaránt hasznos. Álljanak ezek európai színvonalon, külsőleg és belsőleg legyenek elsőrendűek, a nemes fényűzés mintaképei is lehetnek, a jött-ment csillogástól mentesek; de ne legyenek e helyek a művelt középosztálynak megfizethetetlenek, a népnek megközelithetetlenek. A gazok bűneiért az egész magyar népet ebből a paradicsomból kizárni nem lehet, márpedig ilyesvalami készül és ezért emeljük fel elsősorban tiltó szavunkat. A Margitsziget ne legyen egy kiváltságos osztályé, hanem legyen mindenkié, aki tisztességes viselkedésében, szavaiban vél cselekedeteiben, legyen bároly szegény mint a templom egere. Ezért küzdött a Vállalkozók lapja 10—15 évvel ezelőtt és ezért emeli fel most ismét szavát, mielőt Budapest még meglevő jobb erkölcsű népét befejezett tények elé állíthatnák. Ami a füvészkertet illeti: mikor a régi füvészkertből az új építkezések a nagy pálmafákat is kiszorították és a tudományegyetem jeles tanárai fáhöz,fához futottak, hogy mentsék meg a füvészkertet, mi megmondottuk, hogy ezt az évszázadokra szóló intézményt célszerű volna a Vérmezőre vinni. Ellene volt Lendl Adolf az állatkert igazgatója, aki a rossz helyen levő állatkertbe még a füvészkertet is belekényszerítette. Telepített is ide jó pár száz új füvet, bokrot és fát, csak egyet nem: az egyetemi diákokat, akiknek belépő díjra nem tellett, így lesz a Margitszigettel is. Ez az egyik ok, amiért itt nem lehet. Ez ugyan elhárítható ingyen évi jegygyel, de nem hárítható el a Duna áradása, mely a füvészkert egyes növénycsoportjainak ép oly halálos veszedelem, mint a Sahara szárazsága volna egy másiknak. De hárítsuk ezt is el mesterséges talajemeléssel a legmagasabb árvíz felettig. Akkor még mindig ott marad az a százféle cél, amelyet a Margitsziget jövője elé tűztünk és amelyek megannyi korlátot szabnak a leendő füvészkert esetleges fejlesztésének, terjeszkedésének, úgyhogy ebből a szempontból még a Vérmező is, zárt területe miatt, megfontolást igényel. A füvészkertet lehetőleg kívül kell tenni a városon, mint ahogy tették a régiek, az Üllői úti füvészkerttel. Persze arra nem számítottak, hogy még ez is nagyon belül van, mert akkor még ott nyoma sem volt a mai életnek. Tehát ki a füvészkerttel, ki, nagyon messzire még a Vérmezőn is túl talán, ha bármennyire is szeretne a leendő igazgató úr a Margitszigeten ingyen lakást magának biztosítani. Bár megfogadták volna tanácsunkat, amikor az állatkertet építették, amely már néhány év múltán szűknek bizonyult és most ki tudja meddig fogja ott akadályozni ennek a városrésznek egészséges fejlődését. Tehát a Margitszigeten ne legyen kártyabarlang, ne legyen füvészkert, de kereskedelmi kertészet sem. Legyen gyógyfürdő, megfelelő dísznövényekkel, jól szervezett kertészettel, melynek legfőbb feladata az összes fák és virágok ápolása és díszítésül való felhasználása; legyen üdülőhelye a fáradt pesti népnek rang és vagyonkülönbség nélkül és nem fényes mulatója, aranykártya barlangja az egész világnak. Legyen a Margitsziget egy kis külön világ a romlott Pesten, ahol ne csak a levegő, de az emberek szive és lelke is tiszta maradjon a nagyvárosi salaktól. Ez volna a Margitszigetnek legszebb jövője, meséhez méltó rendeltetése, így lenne belőle igazi paradicsom, kígyó nélkül. Ezt csinálja meg a Közmunkák Tanácsa, akkor hálával fog neki adózni az utókor örökre, különösen akkor, ha az egészet művész, telkek művészettel alkotják meg. KORASZT védjegy gipszdeszka a legjobb és legelőnyösebb építőanyag, könnyes, fűrészelhető, szegezhető, faragható, véshető mint a fa. Szigetel,tűzmentes trade mark és nem törik! Használható 1. Válaszfalakra. 2. Bontott gerendamenyezet alsó deszkázás és nádazás helyett. 3. Favázas épület külső-belső bontására. 4. Mindennemű szerkezet (vastartó, fagerenda) burkolására stb. Koch és Szilágyi Cégtulajdonosok KOCH és RÁKOS Budapest, VI. Andrássy-út 83. Telefon 178-73. A Mérnök-Egylet elnökjelöltje. Miként az alább közölt levélből megtudjuk, a lapunk múlt számában fenti címmel megjelent közlemény az Egyletben vihart támasztott. Lapunk dolgozótársának cikkelyét, mint az ő információja alapján íródottat közreadtuk, de távolról sem volt szándékunk a mérnökök táborában visszavonást szítani. Nem térhettünk ki a lapmunkatárs cikkének közlése elől, mert hazánk legelső műszaki társulásának elnökválasztása műszaki közügy és mert az írásban felsorolt közszereplők méltatásába, illetve bírálatában az egyéni értékket elismeri. Fel kellett tételeznünk a cikk írójáról, hogy jól van informálva, hogy adatai helyesek. Az alant közölt lvél épen az információ helyes voltát teszi kérdésessé s ezért kötelességünk a leközlése már csak azért is, mert minden helyes mértékkel megirt mégoly ellentétes véleményeknek az igazságos hírszolgálat érdekében szívesen adunk helyt. A széthúzást magunk akar-