Vállalkozók Lapja, 1919. november-december (40. évfolyam, 45-52. szám)

1919-11-19 / 47. szám

Negyvenedik évfolyam, 47. (2075.) Budapest, 1919. november 19. Az építő-, szállító-, műszaki- és iparügyek üzleti forgalmának félhivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII., ERZSÉBET­ KÖRUT 29. ,: TELEFON 84-18. Lapunkban hivatalosan közöltétnek: a kereskedelmi minisztérium, a vall­- és közok­tatási minisztérium, a pénzügy­minisztérium, a földmű-ügyi valamint a többi minisztériumok, továbbá a megyék, városok, községek, társu­latok és ezek alantas hivatalainak összes építkezésére, szállítására, el- és bérbeadására vonatkozó ügyek.­­ Főszerkesztő : LAKATOS LAJOS. Felelős szerkesztő: KOMOR MARCELL építész. Hirdetések és közlemények legkésőbb hétfő estig küldendők be Egyes szám­ára: 2.­ korona. ELŐFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre ... . 100 K. Fél évre .............50 K. Negyed évre........25 K. Külföldi államokban : Egész évre — — 120 K. Fél évre _ _ _ 60 K. Negyed évre 30 K. Hirdetési dij: Egy hatod hasábos millm.­sor 2 . Magyar Nemzeti Hadsereg. Ránk ugyan nem foghatja senki, hogy a militarizm­usnak valami lelkes szó­szólói volnánk. Hogyan is lelkesedhet­nénk azért, amit az állig való fegyver­kezés céloz. Hogyan is kívánhatnók, hogy a nemzetek legféltenivalóbb kincse, életerős ifjúsága egymást megsemmi­sítse, erős karját megbénítsa, jövő bol­dogulásának fundamentumát összerop­pantsák És mégis örömmel regisztráljuk, hogy látnunk adatott a Magyar Nemzeti Hadsereg bevonulása. Felszabadulás gyanánt hatott reánk, hogy magyar if­jak magyar fegyverrel jöttek haza, az ország szívébe. A fellobogózott város fel­­lélegzett, mikor a terror és az idegen megszállás keserves hónapjai után végre a saját fiait üdvözölhette a falai között. A magyar hadsereg a béke hadserege. Azt jelenti, hogy végre magunk vesszük kezünkbe a rend megteremtését és fenn­tartását, azt jelenti, hogy az önrendelke­zésünk joga élő formát nyert. Most már igazán megindulhat a mun­ka, a magyar munka magyar irányítás­sal, magyar felügyelet alatt. Bízzunk, mert bíznunk kell ez ország felvirágzá­sában. Meg fogjuk találni önmagunkat, ki fogunk gyógyulni az ezernyi sebből, mit az ötéves öldöklés ütött e nemzeten. A gyógyulási folyamat első stábiu­­mába sok baj és viszontagság után ide eljutottunk: megvan az az erő, amely пек védelme alatt munkálkodó elhatá­rozásunkat nyomon követheti a tényle­ges cselekvés. Ameddig nyakunkon ült a vörös ter­ror, amelynek ál jelszavai alatt a rend­szeres munkától, a közjóért termeléstől való iszonyodás húzódott meg, amíg az idegen nemzet katonai uralma annak a kikémlelésében merült ki, hogy mit is vi­hetnének el tőlünk oly értékekben, ame­lyek nélkül ez a mi szegény országunk minél teljesebben menjen tönkre, addig a magyar nemzet újjászületéséről még csak gondolkodni is alig lehetett. Élel­münket felették, üzemeinket széjjelrob­bantották, termelő eszközeinket elcipel­­ték. Nem áltatjuk magunkat, óriási mé­retű, küzdelmes feladat előtt állunk. Gazdasági életünket kell regenerálnunk. Értékeket kell produkálnunk, amelyek a hosszantartó tétlenség szörnyű mulasz­tásait helyrehozzák. Megfeszített munkát követel e haza minden egyes fiától. Nem szabad ezután tétlenül maradnia magyar karnak, magyar agynak. És cselekvésé­nek és működésének csakis oda szabad irányulnia, hogy a nemzet nagy közössé­gének javára termeljen.Ellensége, száz­szorosan ellensége az országnak mindaz, aki a mai órában nem átall a széthúzás­nak propagandát csinálni, aki most, amikor minden erőnek össze kell tevőd­nie a boldogulás legkomolyabb célja ér­dekében, zavart támaszt és a munkálko­dásra hivatott erőknek bármely részét is terméketlen és embertelen egyéni tor­zsalkodásra köti le. Ezzel nemcsak az a bűne, hogy a nemzet gyógyulási folya­­matát meglassítja, esetleg megbénítja, ha­nem aláássa becsületünket a külföld előtt, a­melyre pedig a nemzet ezeréves múltjában soha, de soha annyira rá nem volt utalva, mint éppen most. Nemzeti hadseregünk számára részt kérek a magyarság újjászületésének munkájához. Serkentsen az egységes, a boldoguláshoz vezérlő termelésre, védel­mezze meg a komoly, az áldást hozó munkát! Ezre­t­. A fővárosi lakáskérdéshez. — Bevezetése „A lakóházak gazdaságos építése, tégla- és faszerkezetek nélküli­e. tanulmánynak. _ A már-már katasztrofális mértéket öltő la­káshiánynak mielőbbi leküzdése, legégetőbb teendőink egyike, már csak azért is, mert evvel párhuzamosan, az ugyancsak végzetessé vál­ható munkanélküliség automatice csökkenne. A kérdés tárgyalásához azonban három alap­tényező előzetes megoldása szükséges. Neveze­tesen a lakásbérek arányosítása, az építési tőke és az építési telkek megszerzése, azok a kérdések, amelyeknek észszerű rendezése a lakásproblé­mát is — mint a három tényező függvényét — megoldja. Sajnos, magánépítkezésről az első 2—3 esz­tendőben még csak beszélni sem lehet, csakis hatósági kezdeményezésről lehet szó. Az ok köz­tudomású, de szemléltetően csak a volt „Orszá­gos Lakásügyi Tanács“ 1918. őszén tervbe vett kislakásépítő akciójának költségelése igazolja. E költségelés alapján egy szűkre szabott két­szobás lakásra eső építési költség 300b­.OOO ko­rona volt egy oly lakásé, amelyért az érvényben levő lakásrendeletek alapján csak 800 korona évi bér szedhető ugyanakkor, amikor csupán az évi 6—8% -os amortizációja a befektetett tőké­nek, 2400—3200 korona lett volna. A kölségmegtérítésnek ily hihetetlen arány­talansága mellett tehát fizikai lehetetlenség az építkezés, aminek további káros következményei fognak még mutatkozni. Statisztikai kimutatások szerint és normális gazdasági körülmények mellett, a mindenkori évi kereset úgy aránylott a mindenkori évi la­kásbérhez, mint hét az egyhez (7:1). Ez alapon tehát, az akkori keresetekhez képest, mert hi­szen ép a 6.00 és 8.50 koronás órabérek voltak főokozói e horribilis építési összegnek, nem Sok, de 2500—3000 korona lett volna az arány­os ház­bér. A még fennmaradó, jóval kisebb összegű differencia az építőanyagok magasabb beszer­zési áraiból adódott, amelynek következetes fe­dezete, — általános, tehát arányos drágaságról lévén szó — a kereset és házbér közötti arány szűkebbre szabásával, vagyis arányos kázbér­­emeléssel lett volna elérhető. Az a lakbérrendelet tehát, amely a háború tartama alatt igazán üdvös célokat szolgált, a hosszúra nyúlt háború után oly gordiusi cso­móvá nőtt, amelynek megfontolt megoldása, Budapest, I­. Vilmos császár­ш 1. Telefon 154-35 A magas építkezés. Beton és vasbeton 1 * munkák. Városi csatornázások. Vízierőművek. — Hídépítészet. SPITZ GYULA BUDAPEST, VI. KER., ARADI­ UTCA 17. SZÁM. Építkezési szerszámok, műszaki cikkek nagy raktára! ^ TELEFON 143—20.

Next