Valóság, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám - KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL - Salvador Bueno: Martí és Petőfi
KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Vajon a tankönyvkorrekciók munkája a jövőben inkább multilaterális jellegű lesz, mint kétoldalú? Szerintem mindkét megközelítést fenn kell tartani. Hasznosak a két-két ország közötti megbeszélések, de az is fontos, hogy nagy földrajzi térségek — Ázsia, Afrika, Latin-Amerika, Nyugat- és Kelet-Európa — is felvegyék egymással a kapcsolatokat. A két munkamódszer nem zárja ki egymást. (Unesco Features, 1972 november.) Marti és Petőfi Salvador Bueno Rendkívül érdekes, hogy a nagy magyar költő-forradalmár, Petőn Sándor mélyreható, legérettebb elbeszélő költeményének ugyanaz a címe — Az apostol —, mint ahogyan a kubai nép nevezte el hosszú idő óta José Martit. Az apostol című költemény a legkiemelkedőbb összefoglalása annak a forradalmi koncepciónak, amelyhez a magyar költő rövid életének utolsó éveiben jutott el. Forradalmi ideológiájának és magatartásának radikalizálódása, alkotótevékenységének páratlan fejlődése, halála a csatamezőn hazája szabadságáért jelzi, hogy mennyi hasonlóság van Petőfi Sándor és José Marti között. A magyar és a kubai történelemnek ez a két kiemelkedő alakja forradalmár volt mind irodalmi tevékenységében, mind politikai fellépésében. Az a tény, hogy 1973 januárjában Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóját ünnepeljük, José Marti születésének pedig 120. évfordulóját, kedvező alkalmat nyújt arra, hogy megpróbáljuk összefoglalni a hasonlóságokat, amelyek ennek a két, egyedülálló sorsú embernek az életében és műveiben találhatók. A XIX. században csekély számú kapcsolat állt fenn Magyarország és Kuba között; ennek ellenére, teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy Marti ismerte Petőfi műveit. Abban a tudósításban, amelyet Marti az 1886-os New York-i Munkácsy-kiállításról írt, a következőket olvashatjuk: ......a magyar föld népe szereti a természetet, a meztelen szenvedélyt, a tiszta családi életet, a tágas, vidám mezőt; a zenében ők Liszt, a költészetben Petőfi, a szónoklás művészetében pedig Kossuth...” Az is bizonyos, hogy Marti olvasta Diego Vicente Tejera 1893-ban megjelent 17 Petőfi-fordítását. Tejera ugyanis, aki később az első Kubai Szocialista Párt megalapítója lett, minden egyes fordítását egy-egy írónak, költőnek ajánlotta, így például az egyiket Martinak. Petőfi és Marti — népeik számára — a lázadás, a szabadságvágy lángoló jelképei. Ugyanúgy, ahogy más lázadók esetében is megtörtént, az uralkodó osztályok — Petőfi és Marti halála után — szerették volna eltüntetni, meghamisítani a magyar és a kubai költő életének és műveinek forradalmi tartalmát. Ha azt nem is tudták elfeledtetni, hogy Marti az 1896-ben megkezdett forradalmi háború fő szervezője és legjelentősebb ideológusa volt, igyekeztek csökkenteni antiimperialista nyilatkozatainak, kijelentéseinek jelentőségét. Ez utóbbiak, néhány kivételtől eltekintve, szinte egyáltalában nem jelentek meg az 1969-es forradalom előtt közzétett Marti-kötetekben. A kubai nép nem ismerte azt a levelet, amelyet Marti — két nappal halála előtt — mexikói barátjához, Manuel Marcadóhoz írt, és amelyben kifejtette, hogy „Kuba függetlenségének kivívásával idejében meg kell akadályozni, hogy az Egyesült Államok — még erősebbé válva — rávesse magát az amerikai földrészre”. A forradalmi érveket hangoztató Martit utópistának, álmodozónak, idealistának nevezték. Nem jelent meg ezekben az értelmezésekben az a forradalmár, aki azonosult a néptömegekkel.„A föld minden szegényével szeretném sorsom egyesíteni” — írta az Egyszerű versek című ciklusban. Ez a gondolat ma a Guantanamera dallamával járja be a világot.) Petőfi Sándor ugyanúgy, mint José Marti, teljesen tudatosan költészeti forradalmat hajtott végre, mielőtt átadta magát a politikai forradalomnak. Szinte meglepő, hogy mennyi hasonlóság van Marti és Petőfi költői programja között. Marti „ars poeticája” a művész őszinteségén és szabadságán alapszik. Mind a kubai költő, mind a magyar a legmagasabb rendű költői realizmust tartja a költészet alapvető elemének. Az Egyszerű versek című kötetét Marti „vadvirágoknak” nevezte, és a „természet vadvirágának” nevezte magát Petőfi is. Mindketten kiemelik ugyanazt a gondolatot : az erkölcsnek és a költészetnek egybe kell esnie, ugyanúgy, ahogy az erkölcsnek és a forradalomnak is. Hogyne jutna eszünkbe Marti, amikor Petőfinél ezt olvassuk: „A respublicának nem az a fő jelszava, hogy le a királlyal, hanem a tiszta erkölcs! Nem a széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublica alapja...” Marti egy 1891 novemberi beszédében ezt mondotta: „Azt szeretném, hogy köztársaságunk első számú törvénye legyen az ember teljes méltóságának kivívása... A köztársaságnak fiai becsületes jellemére, önálló munkálkodására és gondolkozására.