Valóság, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2012-04-01 / 4. szám - MŰHELY - MAGOS GERGELY: Szabad a pálya? A budapesti gyógyszerészhallgatók társadalmi származása (1920-1944)
MAGOS GERGELY Szabad a pálya? A budapesti gyógyszerészhallgatók társadalmi származása (1920—1944) (Középosztály diskurzusok) A modern polgári társadalom kialakulásának egyik legfontosabb strukturális következménye, hogy a régi, rendi vezető réteg, az arisztokrácia és a nemesség társadalmi súlyának csökkenésével új, modern polgári csoportok vették át a vezető szerepet az államéletben és a társadalomban. A modern polgári középosztály egy részét azok a szabad értelmiségiek alkották, akik a 18. század végén jelentek meg egyre nagyobb számban Magyarországon, ekkor még a feudális rendbe ágyazva, mint a jobbágyok és földbirtokosok között álló, nem nemesi értelmiségiek, a honoráciorok. Ennek az értelmiségi rétegnek a kialakulásában döntő szerepet játszottak egyfelől az átalakuló társadalom új igényei, és az igények által életre keltett új társadalmi pozíciók, másfelől viszont - legalábbis a gyógyszerészet esetében - az állami akarat. A felvilágosult abszolutizmus azon törekvése, hogy az adóalanyként, és katonaként számon tartott lakosság minél jobb egészségügyi ellátásban részesüljön döntő tényezőnek bizonyult a modern egészségügyi rendszer és a gyógyszerészi hivatás létrejöttében. Ennek érdekében alakították ki és tették kötelezővé az egészségügyi személyzet számára az egyetemi oktatást. Ezen törekvéseknek és folyamatoknak eredményeképpen a XVIII. század végétől kezdődően az 1848-as forradalomig a honorácioroknak nemcsak a létszámuk növekedett meg jelentősen, de a társadalmi életben betöltött szerepük is felértékelődött, amit a nemesi ellenzék azon törekvése is jól mutat, hogy-politikai támogatást remélve ettől a rétegtől - igyekezett őket szavazati joggal is ellátni. A magyarországi polgárosodással, és középosztállyal kapcsolatos elképzeléseket alapjaiban határozták meg és határozzák meg mind a mai napig a 19. század második felében lezajlott diskurzusok. Számos, a társadalomtörténet-írásban gyökeret vert hagyomány ezekből az évtizedekből származik. A 19. század derekán még a középosztály-teremtés kérdései voltak napirenden, de a dualizmus korára a középosztály-teremtés újabb és újabb koncepciói mellett már egyre többen ennek a kísérletnek a kudarcát, és a kudarc okait is látni vélték. A nemzeti és demokratikus átalakulást véghezvinni hivatott, integrált középosztály helyett egy belülről tagolt, heterogén válságoktól szenvedő középosztályról szóltak az elemzések. Az egységes középosztály megteremtésének kísérletei és kudarcai a dzsentri és zsidókérdés körül összpontosultak, és ebben a diskurzusban az értelmiségre csak kevés figyelem összpontosult. Jóllehet a polgárságról - nem függetlenül a zsidókérdéstől - sokszor negatív fennhangon beszéltek, az értelmiség esetében ez kevésbé igaz. Benne látták ugyanis a kialakuló új középosztály gerincét, a„ jövő ígéretét” és a hanyatló dzsentri egyik kiemelkedési lehetőségét. A két világháború közötti szerzők - bár a megváltozott helyzethez igazodva megváltozott fogalomkészlettel - ezeket a diskurzusokat megörökölve értékelték a hazai polgárosodás folyamatát. A modern, anyagilag független polgári réteg kialakulásának kudarcáról beszél Weis István is: „.. .nálunk a „középosztály” hívó szóra csaknem kizárólagosan a hivatalnokfogalma jelenik meg előttünk. Középosztályunk lényegileg tisztviselő-osztály és az, amit külföldön középosztálynak neveznek, vagy egyáltalában hiányzik, vagy csírájában, esetleg visszafejlődött maradványaiban van csak meg.” Mivel az „úri középosztály” a rangon alulinak tekintett ipari és kereskedelmi pályáktól távol maradt,s a zsidóság töltötte be a szabadon hagyott pozíciókat. Szekfű Gyula így foglalja össze a folyamatot: ,új zsidóság élénk gyakorlati érzékével meg sem