Városok Lapja, 1915 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-02 / 1. szám

A VÁROSOK LAPJA végleges­­döntés már sokáig nem késhet. Ezen hangu­latból kifolyólag hazánknak legjelentékenyebb közgaz­dászai máris a jövővel kezdenek foglalkozni és többen nyilvánították nézeteiket a háború befejezése után ke­letkezhető eseményekről és várható alakulásokról. Ezen kijelentésekből első­sorban Teleszky pénzügy­­­minister és Wekerle Sándor volt miniszerelnök nézeteire mutatunk reá, mert a közönség ily nagyállású férfiak szavaiból keres útbaigazítást az egyelőre még­ sötét és rejtélyes jövőre, és reménységet, vigasztalást a jelen­leg még nagyon súlyos helyzetben. Nagyon természetes, hogy a pénzügyminiszer, te­kintettel az ő felelősségére, nyilatkozatában nagyon tar­tózkodó és óvatos. Azt mondja, hogy a háború köze­pette, melynek kimenete és tartama ma még be nem látható, a jövő kilátásaira ,és alakulására nézve nyilat­kozni­­nagyon bajos. Ebben a bizonytalanságban minden prognózis csakis kockázattal járna. De a mindenesetre várható nem csekély nehézségek dacára a minister mégis azon­­nézetének ad kifejezést, hogy pesszimizmusra ok nincsen. A monarchia két államának, valamint a szövet­séges Németországnak közgazdasága a világháború meg­próbáltatásait fényesen állotta meg. Rámutat a had­i­­kölcsönnek a várakozáson túl elért nagy eredményére és hogy a gazdasági életünkben, dacára az áthidalandó nagy nehézségeknek és dacára a megszorításoknak, me­lyeknek egyik vagy másik téren bekövetkezniök kel­lett, a pangás és megakadás mégis sokkal kisebb volt, mintsem ettől kezdetben tartani kellett. Ez okból a jövő fejleményeit bizalommal várhatjuk, és különösen azt hiszi, hogy a mezőgazdaság nagy emelkedő kon­junktúrára számíthat. Sokkal nyíltabban szól Wekerle Sándor. Ez érthető is. Mert dacára annak a nagy hírnévnek és autoritásnak, amely nagy hazánkfiának egész Európában van s amiért minden egyes szavát jól meg kell fontolnia, ő jelenleg még sem foglal el felelősségteljes, aktív állást, mint a pénzügyminiszer s éppen ezért nyíltabban is szólhat. Wekerle az ő kijelentéseiben nagyon távol áll min­den szépítgetéstől és optimizmustól. Az óriási össze­gek, melyekbe a háború eddig került és még kerülni fog, nézete szerint a gazdaságii regenerációt nagyon meg fogják nehezíteni. E tekintetben a gazdag álla­moknak s­em lesz könnyebb helyzetök a kisebbek és szegényebbeknél. Mert a fejlődöttebb ipar a vissza­esést még sokkal inkább fogja megérezni, mint a mező­gazdaság, mely nem is szenvedett, míg az iparnak talán évekre lesz szüksége, hogy a régi pozíciót ismét el­foglalhassa. Wekerlének azonban legérdekesebb kijelentése az, hogy illúzió volna arra számítani, miszerint a hadviselés költségei akármelyik államban a hadisarcból lesznek fe­dezhetők. Ennek akadálya abban rejlik, hogy az egymás­sal szemközt álló erők és hadi képességek oly egyen­súlyban vannak, mely a mérleg sülyedését az egyik vagy másik hadat viselő félnek javára vagy hátrányára előre­láthatólag kizárja. Ebből Wekerle azt a konklúziót vonja le, hogy ily reményekkel kár volna számolni és hogy legyünk elkészülve, miszerint a nagy számlának az egyenlegéről a saját erőinkből kell majd gondoskod­nunk. A nagy államférfimnak ezen nézete teljesen meg­egyezik avval, melyet e helyen már többször hangoz­tattunk. Bármennyire is kívánatos volna a fényes és teljes győzelem, úgy, hogy a béke feltételeit mi diktál­hassuk, de veszélyes volna az optimizmus, mely ezen eshetőséggel, mint biztos ténynyel, már most számol. Mint vigaszt említi Wekerle, hogy Magyarország minden körülmények közt képes lesz kötelezettségeinek megfelelni, mert — úgy mondja — a közönségnek adózó,­­képessége még teljesen kiaknázva nálunk nincsen. A volt ministerelnök evvel úgy látszik az általa kon­­templált, de életbe nem lépett adóreformra céloz, igaz ugyan — úgy folytatja , hogy a reform elhalasztása az adóforrás azonnali kihasználását el fogja odázni, de idővel képessé fogja tenni az államot, hogy minden feladatainak megfelelhessen. Csak egy az, amiben Wekerlével egyet nem ért­hetünk. Azon nézetének ad kifejezést, hogy a bekövet­kezendő óriási pénzszükséglet a pénz »vételerejét« (Kauf­kraft) csökkenteni fogja. Merészség volna egy ily híres és joggal híres közgazdászszal szembe szállni. De sze­rény nézetünk­­szerint a pénz vételerején­ek csökkenése máris bekövetkezett, a kibocsátott milliárdok folytán. Hisz az óriási drágaság nem csekély részben ennek a csökkenésnek a következménye. Épp úgy nem oszthatjuk nézetét, miszerint a pénz értékcsökkenése folytán az ingatlan vagyon értéke sü­­lyedni fog. Azt állíítja, hogy az ingatlan vagyon drága­ságát nem annyira a belső érték, mint a nagy kereslet okozta. De — úgy mondja — ez a nagy kereslet már a pénz drágasága és a jelzálogos hitel nehézsége foly­tán fog csökkenni. A — meglehet laikus — felfogásunk szerint ebben egy kis kontradikció rejlik. A pénznek értéke akkor csökken, ha p. o. mint jelenleg, sok van forgalomban, és akkor növekedik, ha kevés pénz forog. Ha — amint Wekerle nagyon he­lyesen­­vélekedik — a háború után óriási lesz a pénz­­szükséglet, akkor a pénznek vásárlási ereje nem ki­sebb, hanem nagyobb lesz. Ami ped­ig­ azt a­­nézetét illeti, hogy az ingatlan bir­tok értéke csökkenni fog, ettől alig lehet tartani. A gazdának a nagy árak folytán a múlt évben fényes be­vételei voltak, és sok felesleges pénze van. A tapasz­talat szerint ilyen kedvező konjunktúra a földművest mindig birtokának nagyobbítására szokta ösztönözni. Ha a parasztnak pénze van, ezt első­sorban arra fordítja, hogy újabb földet vásároljon. Ha egyelőre a takarék­­pénztárba viszi a felesleget, ezt is­ csak addig hagyja ott, mint valami alkalmas vételre tehet szert. A föld­birtok kereslet rendesen csak rossz termés után gyön­gébb. De a múlt évi kitűnő eredmény után, amilyenre a gazda még sokáig fog visszaemlékezni, a földmives iparkodni fog birtokát inkább gyarapítani. Ezért az in­gatlannak árcsökkenése nem valószínű. 1915. január 2. CIHIBi9BIBIB9iDflRCBBIB8l3SBBa&BISIB3QBSEBBSIBBBBHBlBBBEC8HaiG&8BSIBBf3QlBQSIQB9KBB8G8Si3S9BVGBS9S8 S Elmaradottnak tekinthetjük azt a községet, ahol fogyasztási szövetkezet nincs! A fogyasztási szövetkezetek révén szerezheti be egy­­egy falu népe mindennemű háztartási és gazdasági cikkeit és italszükségletét a letanalányosabban, úgyszintén hamisítatlan minőségben.­­ Amelyik községben fogyasztási szövetkezetet akarnak létesí­teni, a mozgalom kezdői forduljanak útbaigazításért a IBBIBBBBHBBBHBBB­BSgBDN­BBnBHHI OS a Magyar Crazdaszövetség Fogyasztási Értékesítő Szövetkezetéhez, Budapest IX., Közraktár­ utca 34. szám. (Saját palotájában.) — A HANGYA kötelékéhez ma már több mint 1200 fogyasztási szövetkezet tartozik­­ .= = 50 millió korona évi forgalommal. = = — Levélcím: HANGYA, Budapest, postafiók 109. szám. ■ HIIIIIIRBBI93BHB9B9SIHH995BBB9SII9SBSHSSI

Next