Városok Lapja, 1918 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-12 / 1. szám

A városok lapja 1918. január 12. . Az önkormányzati igazgatást végeznék a várme­gyében a vármegyének saját szervei, a községekben a községi szervek. A vármegye önkormányzati hatáskörébe tartozzék a vármegye közönségének vagyis a vármegye körébe tartozó községek közös gazdasági és kulturális szükség­letéről való gondoskodás. E hatáskör tekintetéiben he­lyesnek tartanám, ha az összes városok a vármegye ön­­kormányzatában részt vennének. Evvel, valamint a vá­rosokkal gazdaságilag összeforrott községeknek a váro­sokba való bekebelezésével elérhető volna a városnak és falunak, különösen nemzeti és kulturális szempontból bizonyára kívánatos összetömörülése. A járási önkormányzatot feleslegesnek tartom. El­lenben nyitva kellene hagyni bizonyos feladatokra köz­ségi uniók szervezésének lehetőségét, aminek alapja kü­lönben a mai községi törvényben is megtalálható (134. és 145. §§.). Más feladatot végeznek a községek és most a vár­megyék és ehhez képest köztük alá-, illetve fölérendelt­ségi viszony nem konstruálható. Az önkormányzati testületek felett a felügyeletet csakis az állami szervek gyakorolhatják; e tekintetben a városok a központi, a falvak a középfokú állami ható­ságok alá volnának helyezendők. A közigazgatási eljárás körében­ — a felügyelet kérdését már tárgyalván — főleg a felebbvitelről kell szólni. E tekintetben elsősorban annak az elvnek a meg­állapítását tartom szükségesnek, hogy az önkormányzat körében hozott határozatok felebbvitel útján az illető önkormányzati szervezet köréből ki nem vonhatók. Második elvként felállítanám, hogy a most jelzett kereten belül a kontenciózus ügyekben az elsőfokú ha­tározataion csak panasszal lehessen fordulni a felállí­tandó alsófokú közigazgatási bírósághoz, míg a nem kontenciózus ügyekben egy fokú f­elebbezésnek legyen helye. A felülvizsgálati kérelmet a közigazgatási eljárás köréből kiküszöbölném, mert ahol a közigazgatási bíró­ságihoz intézhető panasznak van helye, ott ez abszor­beálja a felülvizsgálati kérelmet, ahol pedig nem lehet az ügyet kontenciózussá tenni, ott felesleges a ténykér­dés és jogkérdés elválasztása. Végül keresztül kellene vinni a fórumok egyesíté­sét. Dr. Harrer Ferenc: Jogkiterjesztés és megszorítás. Dr. Vázsonyi Vilmos választójogi miniszter úr e hó 21-én tette le a képviselőház asztalára választójogi törvényjavaslatát. Ez a javaslat az egyenlőség és a le­hető jogkiterjesztés elvén alapszik. Az egyenlőséget sze­rető embernek örül a szíve, ha olvassa ezen szép elvek tényleges életbeléptetését célzó javaslatot, de hát az öröm nincs üröm nélkül és így jutott a javaslatba is egy kis üröm és pedig a közhivatalnokok részére. Ez az üröm­rész, a napilapok szerint a következő: a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezete bármely községbe költségmentesen küldi ki megbízottját, ahol fogyasztási és értékesítő szö­vetkezetet akarnak szervezni. Mielőtt a mozgalmat megindítanák, forduljanak a kezdemé-Hangya igazgatóságát! Bud­apest,IX.kerület,Közraktár­ utcai 34. szám. A HANGYA* kötelékében az 191­­­. év végén 1307 fogyasztási és értékesítő szövetkezet mű­ködött, amelyek összforgalma TTOHlOfiO korona volt. Földmiveléi népünk erkölcsi emelke­désének és vagyoni gyarapodásának legbiztosabb eszköze a gazdasági szervezkedés. A termelés fejlesztése, az értékesítés kedvezőbbé tétele, a háztartási és gazdasági szükségletek jutányosabb beszerzése csak fogyasztási és értékesítő szövetkezet útján érhető el. „Közhivatalnokoknak képviselővé való választása. A javaslat a közhivatalnokok társadalmának régi kíván­ságára kimondja, hogy a közhivatalnokokat, ha képviselővá­lasztáson mint jelöltek lépnek föl, megfelelő szabadság illeti meg s ha a képviselőséggel össze nem férő állásban vannak s képviselővé választottak, amennyiben a fennálló szabályok sze­rint a megfelelő szolgálati időt betöltötték, véglegesen nyuga­lomba kell helyezni, illetőleg végkielégítésben részesíteni. (174. §.) Eddig a közhivatalokoknak ily célra végellátásban való részesítése fölöttes hatóságoknak tetszésétől függött. E lehe­tőség most a fölöttes hatóság jóakaratától független joggá lesz. A képviselői állás függetlenségének biztosítása érdekében a ja­vaslat szerint az ily közhivatalnokok képviselői megbízásuk megszűnésétől számított három éven belül nem nyerhetnek a képviselőséggel össze nem férő olyan hivatalt, amely a király kijelölésétől, vagy a király, a kormány, a kormány közege ki­nevezésétől függ és az illetők megelőző hivatalánál magasabb javadalmazással jár. (174. §.)“ A javaslat ezen része orvosolni óhajtja a közhiva­talnokoknak ama régi sérelmét, hogy t. i. ezek a képvi­selőség elérésében eddig gátolva voltak részben azért, mert ha képviselővé választottak, ak­kor kérdéses volt eddigi közszolgálatuk utáni nyugdíjigényük és a nyug­díjazó hatóság kegyére voltak utalva, részben azért, mert egyes közhivatali állást betöltők saját kerületükben nem voltak választhatók és részben tízért is, mert az ilyenek választását mindig támadták, hogy a jelölt a választás alatt hivatalban volt és hogy hivatalos állásának hatalmi eszközeit használta fel. A javaslat most ezen segít, amennyiben első részében kimondja, hogy a közhivatal­nokokat, ha képviselőjelöltnek lépnek fel, megfelelő sza­badság illeti meg és ha képviselővé lesznek megválaszt­va, akkor a megfelelő szolgálati időhöz képest véglege­sen nyugalomba kell őket helyezni, illetőleg végkielégí­tésben kell őket részesíteni. Ezen intézkedés a közhivatalnokokra örvendetes és ha a törvényjavaslat e mellett maradna, akkor ez megfelelne a közhivatalnokok régi óhajainak. De a ja­vaslat tovább megy és a képviselői állás függetlenségé­nek biztosítása­ címén kimondja azt is, hogy az ily köz­­hivatalnokok képviselői megbízásuk megszűnésétől szá­mított 3 éven belül nem nyerhetnek a képviselőséggel össze nem férő oly hivatalt, amely a király kijelölésétől,­­vagy a király, a kormány, a kormány közege kinevezé­sétől függ és az illetők megelőző hivatalánál magasabb javadalmazással jár. És ezzel a második intézkedéssel teljesen illuzóriussá van téve ezen szakasz első része, vagyis majdnem teljesen lehetetlenné teszi a közhivatal­nokoknak, hogy képviselők lehessenek. Hogy miért? Nagyon egyszerű a magyarázat. Egy kiváló tehetségű fiatal közhivatalnok megnyeri a köz­bizalmat és képviselővé választják, elmegy a képvi­selőházba, ott fényesen szónokol, szorgalmasan dolgo­zik, általános megelégedés kíséri működését és az 5 évi képviselősége alatt kiváló embernek bizonyul. Ő maga is szeretne haladni, de talán a kormány is szívesen al­kalmazná, tegyük fel a minisztériumban, vagy felsőbb

Next