Városok Lapja, 1921 (16. évfolyam, 1-14. szám)

1921-01-20 / 1. szám

1921. január 20. VÁROSOK LAPJA Néhány szó a városi kertészetről. A városi kertészet fogalma alatt értjük azt, amikor a város, mint hatóság, egy olyan kertgazdaságot tart vagy helyez üzembe, amelynek feladata elsősorban a város fásításához, kertészeti szépítéséhez szükséges anyagok, tehát fák, cserjék, virágok termelése. Ez a díszkertészet, melyből a városnak csak erkölcsi haszna van. Ha azonban a körülmények úgy hozzák magukkal, hogy a város lakossága igényt tart arra is, hogy a kertészet anyagi hasznot is hozzon, akkor a díszkertészet mellett haszonkertészet is helyezhető üzembe, még­pedig a legújabb idők parancsoló szükségleteire tekintettel, konyhakertészet és gyümölcsfaiskola. Sőt, mivel a mai viszonyok mellett alig van hazai város, melynek költségvetése túl ne lenne terhelve és amely így utalva van arra, hogy a hatáskörébe tartozó üzemnek hasznot is hozzanak, indokolt a díszkertészet mellett a haszonkertészettel is foglalkozni a városi kertészeteknek ott, ahol arra szükség van és ott, ahol a magántevé­kenységet a városi üzem nem bénítja. Indokolt még a díszkertészet mellett a haszon­kertészetet is űzni azért, mert a haszonkertészet fölös jövedelme a díszkertészet költségeinek a fedezetére fordítható s így a díszkertészet, illetve a város fásítása és szépészete nemcsak fentartható, de fejleszthető is anélkül, hogy ez a városnak anyagi terhet okozna. A városi kertészet fejlesztése, berendezése mindig csak a fokozatosság elve mellett történjék s ilyen elvek mellett fejlesztessék a város fásítása is, mert nincs elhibázottabb, mint az, amikor nagyobbszer­" nekilendü­léssel indítják be az üzemet", de a további fentartásra s fejlesztésre nem áll mindig kellő anyagi erő rendel­kezésre. Legalább a tapasztalataink azt bizonyítják, hogy több helyütt nagy nekilendüléssel megindított városi fásítás rövid idő múlva a megcsappant érdeklődés vagy a változott viszonyokra való hivatkozással, szűkmarkú­ság következtében fejlődésében elmaradt, sőt tönkre ment a fásítás. A fejlődés, vagy pedig a fejlesz­tés elmaradásának még egy másik, nem kissebb jelen­tőségű oka is van, még­pedig az, hogy — tisztelet a kivételeknek — még sok város kertészeténél hiányzik a szakértelem. Csak olyan egyének töltik be a sokszor még szakegyén tudását is próbára tévő helyet, akik talán fát ültetni, karózni, kapálni, utat sarabolni, söpörni, füvet kaszálni tudnak, de kertészetről még általánosság­ban sincs fogalmuk. Igaz, egy ilyen berendezkedés olcsóbb, de ez csak látszólagos, mert hiszen, ha idő­közönként valamely város újabb fásítást, parkírozást létesít, nemcsak szakegyént kell fogadnia időről-időre, de a szükséges anyagot is be kell szerezni sokszor más vidékről, mert a város állandó kertmunkása fát nevelni, faiskolát kezelni nem tud. Viszont ha valamely város állandó helyhez kötött szakkertészt tart, bizonyos egyrészt az, hogy fásítása és egyéb kertészeti üzeme csak fejlődésnek indulhat és bizonyos az is, hogy ilyen berendezkedés mellett a kertészet költsége aránylagosan olcsóbb. Szervezzék meg tehát a városok az adott helyi viszonyoknak meg­felelő kertészeti szabályzatot vagy szabályrendeletet s illesszék be azt a közigazgatás keretébe, úgy azonban, hogy a kertészet vagy kertgazdaság azért egy önálló üzem legyen, úgy, mint például a világítási üzem. Szer­vezzék meg a kertész állását úgy, mint bármely más hivatalnok állást, mert hiszen nem indokolt a kertészt kirekeszteni akkor, amikor a kertészdiploma megszer­zéséhez sok évi tanulás és vizsga szükséges. Nem akarunk bővebb hasonlatokkal élni, de leszögezni kívánjuk azt hogy például egy városi írnok — tisztelet a kivételek­nek — aki szaktudás nélkül kerül a városhoz és szak­tudását ott sajátítja el évek múlva, de azért nyomban megválasztása után a segédszemélyzet, illetve a tiszt­viselők fizetési osztályába kerül, semmivel sem több, mint a munkától kérges tenyerű kertész, akitől azonban az első pillanatban már kész szaktudást követelnek. Legyen a városi kertész élethossziglan, nyugdíj jogosultsággal és tisztességes fizetéssel megválasztott vagy kinevezett tisztviselője a városnak ép úgy, mint az államnál, aki így felelőssége tudatában nemcsak szellemileg, de gyakorlatilag is megfelelhet vállalt kötelezettségének. Ha ezeknek a főbb irányelveknek a figyelembe vétele mellett szervezi meg valamely város kertészeti üzemét, bizonyos, hogy fásításában, szépíté­­szetében csak az előhaladás jelei mutatkozhatnak, anélkül, hogy ez a város anyagi terhét növelné. Végül pedig a városi kertészet így kettős szolgálatot teljesít, mert egyrészt a szépészet, a köztisztaság és közegészség ügyében része jut; másrészt a közélelmezés kérdését is megkönnyíti azzal, hogy határt szabhat főzelék- és zöldségtermelvényeivel a túltengésben lévő drágításnak. Csérer Gyula, főkertész. Porosz városi törvényjavaslat. Németországban 1808-ban szabályozták legelőször a városok önkormányzati hatáskörét. Az 1831-ben hozott újabb törvény az addig kizárólag végrehajtó szervként működött városi tanácsokat bevonta az egyes önkor­mányzati ügyek intézésébe. Az 1850. évi módosítást, amely az önkormányzati jogot teljesen a közgyűlés kezébe akarta letenni, nem hajtották végre. Porosz­­országban leginkább az 1853. május 30-iki városi tör­vény van érvényben, mely az 1831. évinek két kamarás rendszerét lényegében változatlanul fenntartotta. Ezen­kívül még nyolcféle másnemű városi törvényük van. A régi porosz törvénytől leginkább az 1856. május 15-én kelt törvény tér el, mely egyeduralmi szervezetet terem­tett, a kormányzó polgármester mellett, csak a városi parlamentnek adván érdemleges hatáskört. A Hannover és a Schleswig Holstein tartományoknak városi szerve­zetei nagyjában a középúton haladnak. Előbbinek jelleg­zetes sajátossága a tanács és a polgárok képviseletének együttes ülései, az utóbbié pedig az, hogy a városok főtisztviselőit az egész polgárság választja. A múlt évben Drews miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a városi törvények módosítására vonatkozólag, mellyel a német mérnökök egyesülete és a német­birodalmi technikusok szövetsége nem régen foglalkozott s ellenjavaslatot készített. Köhler hildesheim­i városi tanácsos bírálta a tör­vényjavaslatot, kinek előadásából kiemeljük a követ­kezőket: Drews törvényjavaslata közgyűlést és tanácsot rend­szeresít, de megadja a lehetőséget, hogy szabályrende­lettel polgármesteri szervezet legyen létesíthető. Az előbbi szervezetek közül azonban intézkedési joga csak a közgyűlésnek lenne, a tanács feladata kizárólag a végrehajtás maradna. Az ellenjavaslat is akar közgyűlést és tanácsot. A tanácsot azonban úgy kívánja szervezni, hogy ez válassza a polgármestert. A polgármesternek hivatal­főnöki jogai ne legyenek. Minden tanácstag önállóan intézkedjék és csak a közgyűlésnek legyen felelős. Köhler tanácsos szerint, ha a tanács csak végrehajtó szervvé lesz degradálva, akkor a községi igazgatásnak egyik lényeges tényezője semmisül meg. Szükséges, hogy a közigazgatás terén jártasságot szerzett tanács helyesbíthesse a pillanatnyi politikai és magánérdekek 3

Next