Városok Lapja, 1929 (24. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

1929. január 1. VÁROSOK LAPJA székesfőváros tágabb határán úgy, hogy nemzeti üggyé nőtt, amely az ország határait tölti meg. Aki az ország szívét erősíti, az a nemzetet erősíti. És hogy ezt a nemzetépítő munkát az ország határain túl a pápa őszentsége elismeri, ennek örülünk mi, akik a városigazgatás terén kisebb körökben munkatársai vagyunk őméltóságának. A székesfővárosnak és lelkes vezérének a pápai kitüntetés alkalmából örömünkben azt kívánjuk, hogy szolgálhassák továbbra is a lelkek gyógyulását, a nemzet épülését Budapest boldogulására, csonka hazánk gyarapodására és az örök igazságos Isten dicső­ségére. Az üdvözlést Sipőcz elnök mély megindultsággal köszönte meg. Ez a megemlékezés — úgymond — azok részéről ért, akik közel állanak a szívemhez, akik a legmelegebb barátsággal támogat­ták az én működésemet. Jól tudom, hogy ez az üdvözlés nemcsak az én személyemet, hanem azt az irányzatot illeti, melyet kép­viselek. Hangsúlyozta továbbá, hogy ő a vallási és a nemzeti ügy között sohasem szokott különbséget tenni. Amikor, mint katholikus ember a katholikus egyház előmozdításán működött, sohasem kereste a felekezetek közötti ellentéteket, hanem mindig a harmóniára törekedett, mert meggyőződése, hogy amikor a katholikus ügyet pártolja, azzal egyidejűleg a nemzeti ügy szilárd alapját készíti elő. A bizottság tagjai meleg ovációban részesítették Sipőcz Jenőt. Elnökségi bejelentések. Ezután az igazgató bejelentette, hogy Nendtvich Andor alelnök, Éberth Géza pénzügyi előadó, továbbá Somogyi Szilveszter szegedi és Vásáry István debreceni polgármester elmaradásukat kimentették. Tudomásul vette a bizottság a kabinetiroda ama értesítését, hogy a kormányzó a magyar városok képviselőinek miskolci országos tanácskozása alkalmából előterjesztett hazafias hódolatát meleg köszönettel fogadni méltóztatott. Elnök bejelentette, hogy két törvényhatósági városunkban polgármesterváltozás történt és pedig Győr városában Szauter Ferenc dr. árvaszéki elnököt, Debrecenben pedig Vásáry István dr. tanácsnokot választották meg polgármesterré. Szauter Ferenc a háború előtti időkben, mint a Kongresszus egyik előadója műkö­dött, Vásáry István pedig az utóbbi években, mint polgármester­helyettes vett részt a Kongresszus tanácskozásain és értékes felszólalásai mindig nagy figyelmet keltettek. Reméli, hogy mind­ketten szorgalmas résztvevői lesznek a Kongresszus üléseinek és értékes tapasztalataikat a városok közös érdekeinek az előmozdí­tására fogják érvényesíteni. Meleg szeretettel üdvözölte ezután Thurner Mihály soproni polgármestert abból az alkalomból, hogy a kormányzó őt a II. osztályú érdemkereszttel tüntette ki.»Thurner Mihály — így szólt Sipőcz többek között — egy fogalom a szemünkben, mert ő kép­viseli azt a törhetetlen nemzeti, akaratot, amellyel ősrégi városát a magyarságnak megmentette. Ő mindnyájunk szívébe van zárva s ezért különös örömünkre szolgál az ő kitüntetése.« Thurner Mihály válaszában hálás köszönetet mond az üdvözlésért s az érdemeket a magyar társadalomra hárítja át, amely odaadóan támogatta őt a nehéz napokban. »Az Alföld fiainak segítségével éket vertünk — úgymond — a trianoni határba s ezzel megmutattuk, hogy a trianoni határt nem tekintjük véglegesnek.« Midőn meg­köszöni az üdvözlést, a jelenlevő polgármesterek útján hálás köszönetét küldi azoknak az alföldi magyar vitézeknek, akik Sopron megmentéséért olyan önfeláldozóan harcoltak. Várhidy igazgató bejelenti, hogy az állandó bizottság az 1927. évi számadások megvizsgálására Hodobay Sándor miskolci és Tóth Tamás szolnoki polgármestereket küldötte ki, akik a szám­adásokat átvizsgálták, úgy a bevételi, mint a kiadási tételeket a számadási okmányokkal összehasonlították s azokat megegyező­nek találták. A bizottság a bejelentést tudomásul veszi. Igazgató bejelenti, hogy a budapesti közgazdaságtudományi egyetemen létesítendő városi egyetemi tanszék költségeinek a biztosítása megtörtént, amennyiben a városok nagy része olyan értelmű határozatot hozott, hogy három éven át viseli az egyetemi tanszékből ráháruló költségeket, illetve hozzájárulást. Sajnosan kell azonban megállapítania, hogy négy város a költségekhez való hozzájárulást megtagadta, ezzel megszegte azt a köteles szolidaritást, amellyel a városok közös elhatározását kellett volna honorálnia. Bejelenti továbbá, hogy kilenc város még nem küldte be a hozzájárulásra való határozatát. (Élénk zaj : Ez nem járja! Melyek azok a városok? Fel kell olvasni a neveket, hogy tudjuk meg, kik vonják ki magukat a közös kötelességek alól.) Igazgató erre közli, hogy megtagadták a hozzájárulást Csongrád (160 P), Hajdúhadháza (80 P), Hódmezővásárhely (240 P), Túrkeve (80 P). Nem közölték még a város határozatát a következők: Baja, Cegléd, Karcag, Miskolc, Pesterzsébet, Nagykőrös, Rákospalota, Sopron és Szentes. Az állandó bizottság úgy határozott, hogy ezek a városok nyomatékosan felhívandók a hozzájárulás megszavazá­sára vonatkozó határozatok közlésére, illetve azok a városok, amelyek a hozzájárulást a rossz anyagi helyzetükre való hivat­kozással megtagadták, a hozzájárulás megszavazására. A hozzá­járulás ugyanis olyan csekély összeg, hogy egyetlen város sem lehet olyan helyzetben, hogy azt ne fedezhesse, annál is inkább, mivel e tanszék költségeinek oroszlánrészét Budapest székes­­fővárosa fogja viselni és furcsa világot vetne a magyar városok szolidaritására és áldozatkészségére, hogyha egyes városok még az ilyen hozzájárulásból is kihúzzák magukat. Egyúttal az állandó bizottság elhatározta, hogy a kultusz­minisztériumot megsürgeti, hogy most már a tanszék betöltése és működésének megkezdése végett intézkedjék, hogy legkésőbb 1929 szeptember 1-étől e tanszéken az előadások és a továbbképző­tanfolyamok megkezdhetők legyenek. Az állandó bizottság a Kongresszus 1929. évi költségvetését, amely nagyrészben a múltévi keretek között mozog, valamint a tagsági díjat az 1928. évinek megfelelően megállapította. A városi alkalmazottak megszervezése. Várhidy igazgató előadta, hogy az állandó bizottság folyó évi június hó 25-én tartott üléséből egy bizottságot küldött ki abból a célból, hogy tegyen javaslatot, miként kellene a Kongresszus kebelében a városi alkalmazottak megszervezéséről gondoskodni. A kiküldött bizottság javaslatát Várhidy igazgató tüzetesen ismer­tette s azt az állandó bizottság egyhangú helyesléssel minden hozzá­szólás nélkül magáévá tette. A bizottság javaslatát, illetve most már az állandó bizottság ez ügyre vonatkozó határozatát lapunk vezető helyén ismertetjük. Igazgató ismertette Gyula város polgármesterének az indít­ványát, amely arra vonatkozik, hogy a városok kezelésében álló jótékony célú s közintézményt támogató, de elértéktelenedett alapok és alapítványok, amelyekből annak idején hadikölcsön jegyeztetett, a m. kir. népjóléti minisztérium útján részesüljenek valamelyest támogatásban vagy kárpótlásban, amelyek pedig takarékpénztárban kezeltettek, azok az alapok az O. F. B. ren­delkezésére álló és ki nem osztott földekből nyerjenek valamelyest kiegészítést. Várhidy igazgató ismertette azt a gyakorlatot, amelyet egyes városok az elértéktelenedett alapok tekintetében követtek, így például Budapest azoknak a jótékony célú intézményeknek, mint például árvaház, szegényház, amelyeket az alapítványok jövedelméből tartottak fenn a háború előtt, most a főváros költség­­vetésileg gondoskodik a fentartásukról. Győr városa évenként bizonyos összegeket vesz fel az elértéktelenedett alapjainak valo­rizálására. Azt a javaslatot teszi, hogy miután elegendő fedezet híján nem lehet arra számítani, hogy ezek az alapok kárpótoltassanak, ennélfogva minden város tehetségéhez képest maga gondoskodjék az alapok valorizálásáról. Az állandó bizottság tehát térjen napi­rendre az indítvány felett. Heilinger Károly gyulai helyettes polgármester, Komjáthy László veszprémi polgármester, valamint Sipőcz Jenő elnök fel­szólalására az állandó bizottság felkérte az elnökséget, hogy egy bizottságot állítson össze, amely tegyen javaslatot ennek a kérdés­nek a megoldására. Várhidy igazgató jelentést tesz a sevillai kongresszus utazási programmjáról, amit az állandó bizottság helyeslőleg tudomásul vett. Igazgató ismerteti Miskolc város polgármesterének követ­kező indítványát. Utóbbi időben gyakran előfordul, hogy napi­lapok és egyéb vállalatok a városoktól ismertetést és pénzbeli hozzájárulást kérnek és jelentős összegre rúg az az összeg, amit a városok e címen kiadni kénytelenek. A tapasztalat azt igazolja, hogy legtöbb esetben nem is szerepelnek az összes városok az ismertetésekben és így megfelelő súlya és jelentősége nincsen a nagy anyagi áldozattal közzétett városi ismertetéseknek. Leg­célszerűbbnek mutatkozik az a megoldás, hogy a jövőben minden város a Magyar Városok Országos Kongresszusának előzetes információja után döntene ilyen kérdésekben. Igazgató előadja, hogy az utóbbi időkben számos (körülbelül nyolc) olyan vállalkozásról tud, amelynek valamennyinek az a célja, hogy a városokat ismer­tesse. Ezek között vannak komoly, de vannak kétes értékű vállal­kozások is, amelyek csak arra irányulnak, hogy a városoktól minél több összeget eszközöljenek ki. Miután több olyan is akadt, amely arra sem méltó, hogy a városok szóbaálljanak vele, ennél­fogva a városoknak nagyon óvatosan kellene eljárni és az volna a leghelyesebb, ha az erre irányuló beadványokat akár eredetben, akár másolatban közölnék a Városok központi irodájával, amely a kellő információ megszerzése után az illető vállalat mibenlétéről tájékoztatná az érdeklődő városokat. Az állandó bizottság előadó javaslatát elfogadta és ily értelemben körlevelet fog intézni az összes városokhoz. Rákospalota r.­t. város indítványára az igazgató előadta, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara megkereste a kerületében fekvő városokat, hogy a kiskereskedelem hitelellátási alapjának megszervezéséhez nyújtsanak támogatást. Ugyanilyen megkereséssel fordult a többi kamarákhoz is, hogy azok is hasonló akciót folytassanak. Ez az akció abból az elgondolásból származott, hogy mivel az állam és a főváros is egy-egymillió pengőt adott a kisipari hitelintézet támogatására, ennélfogva a vidéki városok is hasonló módon támogassák a kiskereskedelem hitelellátását. 3

Next