Városok Lapja, 1937 (32. évfolyam, 1-21. szám)

1937-01-02 / 1. szám

4 Városok Lapja A német köztisztviselők továbbképzése és a német közigazgatási akadémiák. LAMMERS HENRIK államtitkár, a német birodalmi kancellária hivatalfő­nökének előadása. Lammers Henrik személyében érdekes vendége volt a magyar közigazgatástudománynak. Lammers államtitkár a német birodalmi kancellári hivatal főnöke, Hitler kancellár legbelsőbb környezetéhez tartozik. Nézetei a német nemzeti szocializmus felfogását a leg­hívebben tükrözik vissza. Ezért volt — a tárgy jelentő­ségén kívül — külön is annyira érdekes és tanulságos az az előadás, melyet a Magyar Közigazgatástudományi Intézet ülésén, a Pázmány Péter Tudományegyetem nagy előadótermében, az intézet igazgatójának, Magyary Zoltán egyetemi tanárnak meghívására december 4.-én délután tartott a köztisztviselők továbbképzéséről és a német közigazgatási akadémiákról. Az ülést Magyary Zoltán nyitotta meg, üdvözölve Lammers államtitkárt és a hallgatóság sorában megjelent előkelőségeket. Lammers dr. bevezető szavaiban ezt az üdvözlést köszönte meg és a német-magyar sorsközösségre való utalással őszinte örömének adott kifejezést, hogy előadását itt megtarthatja. Mindenekelőtt a tisztviselők kiképzésének és továbbképzésének különbségét hang­súlyozta, majd rámutatott arra, mily nagyfontosságú, hogy a képzés a tisztviselők mikénti viselkedésére, jellemképzésére, világnézeti felfogásuk kialakítására is kiterjedjen. Különösen most, a nemzeti szocializmus győzelme óta nagy súlyt helyeznek a kiképzésnek erre a részére. Ma már elképzelhetetlen, hogy a fiatalabb tisztviselő-generáció más legyen, mint nemzeti szocialista, e párt tagja és az öregebb generációknak is ennek kell lennie. Ezzel kapcsolatban állapította meg, hogy a mai továbbképzés tulajdonképen átképzés is. Kiemelte az állandó továbbképzés fontosságát: csak így érhető el megfelelő színvonal, a megállás visszafejlődést jelent. Szemléltető grafikonon mutatta be, hogy a tisztviselői képzettség színvonala a szolgálati évek növekedésével folytonos csökkenést mutat, ezt kell ellensúlyoznia az állandó továbbképzésnek, mely által a színvonal nemcsak, hogy nem csökken, hanem emelkedik is. A helyes tovább­képzésnek kell ellensúlyozni továbbá a fiatal tisztviselők­nek pályájuk kezdetén való túlságosan egyoldalú irányba való fejlődését (specializálódását) is. A tisztviselők továbbképzésének fontosságát fel­ismerve, ennek elősegítésére közigazgatási akadémia (Ver­waltungsakademie) nyílt meg Berlinben, 1919-ben. A későbbi években több más ilyen akadémia létesült, melyek a berlinivel munkaközösségre léptek. Ezek az akadémiák csak a szakképzés fokozására fektettek súlyt a közigazgatáson túl az állam egészéről képet nem adtak. Pénzügyi nehézségek is hátráltatták eredményességüket. A nemzeti szocializmus uralomra jutása a képet teljesen megváltoztatta. A nagy változás tulajdonképpen 1933-ban történt. Ez év végén az összes közigazgatási akadémiákat egyetlen szövetségbe (Reichsverband) tömörítették, ki­tűzve egyúttal az akadémiák célját: nemcsak egyedül a továbbképzés a cél, hanem a nemzeti szocialista alapon való továbbképzés. A közigazgatási akadémiák szövetsége egyesületi alapon és alakban működik. Főnök-vezetőjét a kancellár nevezte ki az előadó, Lammers államtitkár szemé­lyében, megteremtve így a tudományon kívül az állam­mal és a párttal való kapcsolatot is. A szövetségnél ügyvezető elnök is működik, kisszámú személyzettel. Az akadémiáknak önkormányzatuk van, de a szövetség szabja meg a képzés irányelveit. Ugyanígy a pénzügyek is végső fokon a szövetség főnökének kezében futnak össze, e célból egységes, állami mintájú a számvitel. Az akadémiák 15 tagú tanácsot választanak, ez a főnök mellett működik. 28 közigazgatási akadémia és 45 fiókintézet műkö­dik ma a Német Birodalom területén, nem számítva az egyéb szaktanfolyamokat (például posta, vasúti, vám­­tisztviselők részére). Céljuk a tisztviselők tudományos alapon való kiképzésére és továbbképzésére, a jellem, személyiség, a közösség érdekében való munkálkodás elvének kifejlesztésére irányul ; minderre nemzeti szocia­lista szempontok szerint. Az akadémiák nem egyoldalú embereket akarnak nevelni, akik csak a paragrafusok merev alkalmazására képesek. A jogszabályok általános alapelveit kell szem előtt tartania a jó tisztviselőnek. Kellő helyet kell adni a gyakorlatnak. A fej ne legyen múzeuma az elméleteknek, az élet követelményeinek megfelelően elrendezett tudás a fontos. A tanulmányi rend a deduktív módszert követi, az alapok megadása a legfontosabb. Az általános és a szakképzés két fő csoportja közül az általános képzés áll az előtérben ; az általános elvek nélkül nincs igazi képzés, ez akadályozza meg az egyes tisztviselőknek munkahelyükön való elszigetelődését az összes többitől. Az akadémiák szövetsége, a Reichsverband szabja meg az irányelveket a tanulmányi rend, valamint a szervezet tekintetében is. A szövetséget ebben a nemzeti szocializmus érdeke és a képzésnek főiskolai színvonalon történése irányítja elsősorban. Az akadémiákon való részvétel önkéntes alapon nyugszik ugyan, de a törek­vés az, hogy elsősorban az összes érdemes tisztviselők kerüljenek oda. A tanulmányi idő 3—4 év, azaz 6—8 félév (a szaktanfolyamok rövidebbek), ezalatt legalább 432 órát kell előadni. Ebből 72 jut az általános alapok megadására (a nemzeti szocializmus elveinek kifejtése), 140 a jogtudományra, az egyenlő arányban oszlik meg a magánjog (kereskedelmi jog, büntetőjog) és a köz­jog (alkotmányjog, közigazgatási jog) között ; 100 a közgazdaságtanra ; 48 külön előadásokra, napi kérdések (tágan értelmezve) kifejezésére; végül 72 a szak­kérdésekre. Az előadások a legteljesebb sokoldalúságra törekednek. Megnyilvánul ez az előadók személyé­nél is. Az előadók kétötöde a tudomány, hasonlóan kétötöde a gyakorlat szakférfiai közül kerül ki, a hátralévő egyötödöt a nemzeti szocialista­ párt és a gazdasági élet kiválóságai teszik ki. A közigazgatási akadémiák 1932 óta (bár az 1933. év az előbbivel szemben kis visszaesést mutat) igen nagy fejlődést mutatnak. Az előadott órák száma az 1932. évi 7570-ről 1935-ben 11.658-ra emelkedett. Ugyanezen idő alatt a rendes hallgatók (kik a tanfolyam végén vizsgát tesznek, erről diplomát kapnak) száma 5032-ről 17.356-ra , az összes hallgatóké 27.686-ról 157.721 -re. Mindazonáltal a közigazgatási akadémiák még sok nehézséggel küzködnek. Még nem sikerült a részvételt mindenki számára lehetővé tenni. A földrajzi adottságok is nehézségekként jelenkeznek. Pénzügyi szempontból­ sincs még a kérdés egészen megoldva. A Reichsverband (sőt más egyesületek is, például a tisztviselők szövetsége) segélyezi az akadémiát. A tanulmányi anyag hozzá­férhetősége tekintetében is mutatkozott sok nehézség, de ma már kézikönyv, évkönyv, folyóirat és kiadvány­­sorozat áll rendelkezésre. Lammers államtitkár előadásának végén köszönetet mondott meghívásáért, kiemelve a tudományos intézetek­nek az államok közti szellemi csere létrehozatala körüli nagy jelentőségét. Magyary Zoltán meleg és elismerő szavakkal mondott köszönetet a tartalmas előadásért a hallgatóság nevében is, melynek során a Magyar Közigazgatás­tudományi Intézet munkaközösségének tagjain kívül, a közigazgatási és jogászvilág számos meghívott előkelő­sége is részt vett. Ott volt Mackensen német követ Hóman Bálint, Kozma Miklós miniszterek, Imrédy 1937. január 2.

Next