Vásárhely és Vidéke, 1992. február (2. évfolyam, 279-303. szám)
1992-02-01 / 279. szám
Többet szeretne tudni közvetlen környezetéről? Mi történt Vásárhelyen, vagy ahol lakik, a kistelepülésen? Keresse és olvassa a Vásárhely és Vidéke napilapot! Megújult köntösben, bővebb terjedelemben és változatlan áron. II. évfolyam, 279. szám, 1992. február 1., szombat Ára: 6.— Ft Parasztosok méltó utóda Ahányszor csak beszélgettünk Nagy György Jánossal, Vásárhely alpolgármesterével, mindannyiszor a mezőgadaságnál és a paraszti gazdálkodásnál kötöttünk ki. S mikor az elmúlt nyáron a művelődési bizottság néhány tagjával a város határában található nevezetességeket tekintettük meg és elvetődtünk a közeli Fehér-tóhoz is, az alpolgármester letépett egy vadon nőtt búzát. A kalászát két tenyere közé fogta, összedörzsölte — ahogyan azt valamikor a parasztemberek tették —, és máris ott aranylottak a bal tenyerén a kihullott búzaszemek. Aztán legyugolt, s mint akiben emlékek ébrednek, arról kezdett el beszélni, hogy neki is vannak földjei és maga is gazdálkodik. Olyan szeretettel és tapasztalattal beszélt a mintafarmnak is nevezhető gazdaságról, hogy kedvem támadt melléguggolni és hallgatni. A napokban arra kértük Nagy György Jánost, mutassa be gazdaságát, s váltsunk szót közben arról is, mit érdemes termelnie, mivel érdemes ma foglalkoznia a parasztembernek. Mialatt hellyel kínált, eszembe jutott a múlt nyári tóparti emlék és az sugalta számomra az első kérdést. Hogyan lett gazda és mióta gazdálkodik? — Paraszti családból származom — mondotta. — Őseim már az 1700-as években (ameddig múltunk a levéltárban visszakereshető) több száz hold földön gazdálkodtak. Ez a birtok aztán, ahogy a családja terebélyesedett feldarabolódott, s édesapám önálló gazdasága, miután 1960-ban beléptették a tsz-be, szinte minimálisra zsugorodott. Akkoriban mindössze egy tehenet és egy borjút lehetett csak tartani, a lovakat elvették. Volt egy csikónk, amit csak este jártathattunk, nehogy megtudják és be kelljen adni a termelőszövetkezetbe. Később, amikor már engedékenyebb lett a politika, édesapám tartott szarvasmarhákat és juhokat is. S ahogy lassanként felcseperedtem, úgy tanultam bele otthon a gazdálkodásba. A katonaidőm letöltése után 1981-ben aztán én is „belevágtam". Vettem egy borjút, aminek szaporulata lett. Volt olyan esztendő, amikor 22 marhát is tartottam. — Mekkora és miből áll a gazdasága? — Az elmúlt évben sikerült visszaigényelni a tagi tulajdont képező apai örökséget a termelőszövetkezettől. S ehhez a nagybátyámtól kértem még 66 aranykorona értékű földet, hogy az a tábla úttal és csatornával együtt csak a miénk lehessen. Így 18,6 hektár „szántóval” és 2 hektár legelővel rendelkezem. — Milyen növényeket termel? — Tavaly 5 hektár napraforgóm termett és 2 hektár zabom. Ez utóbbit azért vetettem, mert a nagybátyám lovakat tenyészt, azoknak meg fontos a zab. Volt még lucernám és kukoricám is. A kukorica egy részét lesilóztam, a másik részét szemes takarmányként értékesítettem, vagy az állatokkal etettem meg. — Említette, hogy állatokat is tart... — Jobbára szarvasmarháim vannak, jelenleg tizenegy. — Tejelő tehenek vagy hízómarhák? — Ez is, az is. A jó üszőket megtartom tehénnek, a bikákat meghízlalom és eladom. Van még egy kevés birkám és sertésem — elsősorban családi szükségletre. — Hogyan látja, mit érdemes ma termelni és tenyészteni? —... Ezt ma nagyon nehéz megfogalmazni egy olyan év után, amikor mindenben túltermelés történt. Mit mondjak! A kukoricát ráfizetéssel tudom csak értékesíteni, van még 60 mázsa napraforgóm, ami eladásra vár. Talán takarmánynövényeket érdemes vetni. Az állatoknál most már mutatkozik valami „beindulás”. A jelenlegi takarmányárak mellett a sertés kifizetődőnek ígérkezik, emelték a felvásárlói árakat. A A szarvasmarhánál? . . . Amenynyiben a borjú már nem igényli a tejet, túrót, tejfölt készít belőle a feleségem. A jó házi túróra és tejfölre nagy ám a kereslet. De csak a jóra, erre vigyázni kell! Annak egyébként semmi értelmét nem látom, hogy minden reggel elzötyögtessem a tejet a „csarnokba”, ahol vagy fizetnek érte, vagy nem. Igaz, pluszmunkával jár a túró és a tejföl előállítása, de ez legalább biztos pénzt jelent. — Sok tennivalóval jár az alpolgármesteri hivatal ellátása. Hadd kérdezzem már meg: egyedül műveli meg a földet vagy másokkal művelteti? — Én, mint ahogy már mondtam, 1981 óta foglalkozom gazdálkodással. S azóta folyamatosan összevásároltam a tszektől a kiselejtezett, sok javítást igénylő gépeket. Mivel, hogy szakmám is a karbantartás, a különböző gépeket, berendezéseket saját magam javítottam ki. Jelenleg a kombájntól, a bálázón, a fűkaszán és a rendsodrón át egészen a lánctalpas traktorig szinte mindenem megvan. Így hát magam művelem be a földjeimet, ahogy az időm engedi. A hivatali időn kívül naponta hat órám és a hétvégém rámegy a gazdálkodásra. (Folytatás a 2. oldalon) Van egy iskola Susánban. Egy általános iskola, úgy nevezik, hogy Klauzál utcai Általános Iskola. Valami hibádzik az elnevezés körül, bár ezen volna a legkönnyebb változtatni. Az már némileg körülményesebb feladat, hogy meghagyjuk a nevet, és tényleg Klauzál utcaivá formáljuk. Az általános iskola ugyanis négy helyre szóródik szét a városban. Egy része valóban a Klauzál utcában, a másik a Vöröskereszt utcában, megint egy rész a Dáni utcában és végül egy a Róka utcában található. A tantestület és az iskola vezetősége régóta szorgalmazza, hogy ha nem is egy helyre — mint az normális lenne —, de legalább két helyre összpontosuljon az intézmény működési területe. Tavaly nyáron egy alapítványt hoztak létre a cél érdekében, eddig 100 ezer forint gyűlt össze a szülők, pedagógusok és vállalatok befizetéseiből. Nos, ez az összeg szinte semmire sem elég, arra meg főleg nem, hogy a Klauzál utcai részt olyannyira bővítsék, hogy a Vöröskereszt és Dáni utcai „tagozatok” megszűnhessenek. Az önkormányzat műszaki irodája kidolgozta a bővítési tervezetet, de honnan teremtsék elő a szükséges összeget a kivitelezéshez ...? A gyerekek vándorolnak egyik helyről a másikra. Az étkeztetés a felsőtagozatnak a Dáni utcában történik, ugyanide kell technikaoktatásra átjönni. Az iskolának nincs tornaterme, a Klauzál utcában egy tantermet alakítottak át tornaszobává, melynek alapterülete alig 60 négyzetméter, összességében a 16 tanulócsoportnak 15 tanterem jut négy helyen elszórva. Egy csoport mindig valahol úton van a „tagozatok” között. Az áldatlan állapotok ellenére az iskolában az oktatás színvonala igen jó. Első osztálytól tanulnak angolt a diákok, a negyedik osztályban választhatnak második idegen nyelvet. Minden gyerek megtanul úszni az alsó tagozatban. A tornateremhiány ellenére az iskolában kiemelt szerepet kap a testnevelés, heti öt órában tanítják. Az uszodába a Hódmező szállítja a tanulókat kedvezményes áron. Ezt a kedvezményes tarifát egy pályázaton nyert összegből fedezik ez évben, melyet az iskola nemrég nyert el. Az önkormányzat hétfőn tárgyalja az iskola tornatermének ügyét. Lesz-e a következő tanévkezdésre tornaterem Susánban ? Attól függ, hogy a közgyűlés hajlandó-e elfogadni az előterjesztést a beruházási programmal. Ha ez megtörténik, az önkormányzat céltámogatási pályázatot nyújt be a belügyminisztériumba. Igaz, a szóbanforgó pályázati lehetőség a középiskoláknak nyitott, de a Klauzál utcai iskolát dr. Horváth Balázs miniszter úr támogatásáról biztosította, esszerint méltányos elbírálás érdekében szót emel a megfelelő fórumon, s ezt levélben közölte a tanintézettel. Lényeges, hogy a döntés megszülessen, mert a céltámogatás benyújtása február 28-ig lehetséges. Ha esetleg halogatás miatt letelik a határidő, akkor talán vissza soha nem térő alkalmat szalasztunk el, nem valószínű, hogy még egy ilyen lehetőség adódik a közeljövőben. Ez lenne a tornaterem ügye, melyet a lelkes tantestület szerint nem szabad szétválasztani a Klauzál utcai telep bővítésétől, mert ez egyetlen komplex probléma, átfogó megoldást sürgetnek. Ha a Klauzál utcában meglévő területen megépülne a négy tanterem, az ebédlő és a technikaterem, az iskola mostani zilált épületrendszere két telephelyre koncentrálódna, s ez nagyságrenddel javítaná az egyébként színvonalas oktatási feltételeket. Bízunk benne, hogy a közgyűlés megfontoltan, józanul foglal állást 310 iskolás ügyében. Kémeri 4-2-1? Iskola a (tűrés)határon Mankóval a légbuborékban A gazdasági függetlenség hamis érzete — Nézze engem ne kérdezzen a politikai vetületről — kérte egy gazdasági vezető, amikor azt tudakoltam, milyennek érzi cége társadalmi környezetét. — Örülök hogy békén hagynak minket, végre nem szólnak bele lépten-nyomon a gazdaságba. Az igaz, hogy a pártok figyelmét nagyrészt a presztízscsaták, a politikai „kivágyókén” játékok kötik le. Előfordulhat, hogy a politikai kérdések iránt nem érdeklődők most „szabadnak” és „függetlennek” érezhetik magukat. Mert nem néznek a saját zsebükbe. Vagy mert nem tudatosul bennük, hogy zsebük nem csak az utóbbi negyven év, vagy az azt megelőző nyolcvan év — a későn ési foghíjasan lábra kapó magyar ipar sosem érte el a hamarabb ébredő ipargazdaságok szintjét —, hanem még az utóbbi egy-két év is hozzájárult ahhoz, hogy zsebük ne tudjon megtelni. Hogyan? Úgy, hogy hiába próbálják degeszre tömni, valahogy — mintha lyukas lenne, — minden kifolyik belőle. Az igaz, hogy az utóbbi két évet nem jellemzi a gazdaság dróton rángatása. Ez adhatja a függetenség érzetét. Ám ez csak látszat. Mert az elvonások továbbra is hasonló mértékűek, mint az MSZMP-s évtizedekben voltak. Megerősödni, fejleszteni, beruházni, a termelést bővíteni és alkalmazkodóképessé tenni éppúgy nem lehet, mint a pártállami időszakban. Mindenki abban bízott, az idei gazdasági szabályozók és adókoncepciók már előremutatóak lesznek. Csalatkoznunk kellett. A rendelkezések összességükben továbbra sem szabadítják föl a gyártó- és termelőkedvet, hanem továbbra is viszszafogottságra, helybenjárásra késztetnek. A gondokat szaporítják a felsőszintű gazdaságirányítás időnként tapasztalható inkorrektségei, továbbá a jövőbe mutató információk rendkívül gyér csepegtetése. Mindezek a hiányosságok légüres térbe helyezik a vállalatokat és a vállalkozókat. Ez a kényszerű lebegés lenne egyenlő a függetlenség kellemes érzésével ? Annyira azért ne hagyják magukra nemzetgazdaságunk irányítói a vállalatokat, hogy fix pontokat, kapaszkodókat, időtálló garanciákat sem adnak nekik, sőt időnként még a mankóként nyújtott segítséget is kirúgjákalóluk. K. Gy.