Vásárhely és Vidéke, 1992. szeptember (2. évfolyam, 457-482. szám)
1992-09-01 / 457. szám
Ki az igazi magyar? Megkésett levél a mártélyi találkozó jegyében Az alábbi megkésett levelet dr. Harmatta János nyelvészprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott elnöke írta az elszármazott vásárhelyiek szombaton lezajlott országos találkozója alkalmából, a szervezőbizottság tagja, lapunk főszerkesztője címére. De miként annyiszor előfordul, most is késett a posta, tegnap vettük kézhez a levelet, ám tartalma, mondandója indokolttá teszi, hogy a vásárhelyiek megismerjék részleteiben az írást. Kedves Győző! Meghívásodat a mártélyi találkozóra örömmel és szomorúsággal fogadtam. Örömmel, mert Mártélyhoz, mint Vásárhelyhez tartozó helyhez gyermekkoromnak soha el nem felejthető szép emlékei fűződnek. Ott, a mártélyi holt Tiszán tanultam meg tíz évesen evezni, horgászni, ott ismertem meg először a Tisza növény és állatvilágát, s később Mártélyról kiindulva barangoltam be a Tiszának, a Kurca torkolatától Ludvárig terjedő szakaszát. És szomorúsággal, mert sajnos nem tudok részt venni rajta: egy operáció miatt két hétre be kell feküdnöm a kórházba. Egyébként azért is sajnálom e találkozó elmulasztását, mert alkalmat adott volna arra, hogy személyesen megismerjem Vásárhelynek általad is képviselt, nálam valamivel fiatalabb kiváló értelmiségi nemzedékét, amelynek tagjairól oly sokat hallottam, de akikkel Pestre kerülésem miatt már nem volt kapcsolatom. Mindazonáltal nagyon örülök e találkozónak. A magyar közvéleményben egyáltalán nem ismert, hogy Vásárhely és a Bethlen Gábor Gimnázium a XIX. és a XX. században mennyi értéket adott a magyar kulturális és tudományos életnek. Ennek oka részben az, hogy a város nem tudott kellő intellektuális és intézményi hátteret biztosítani a tehetségek kibontakozásához, s így azok szükségszerűen a nagyobb központokba telepedtek át. Most, Rapcsák polgármester úrnak ez a kezdeményezése a vásár-s helyi azonosságtudat ápolásával sokat segített a város kiváló fiainak megtartásában. Még nem is olyan régen az a szofisztikus okoskodás uralkodott, amely szerint az ember elsősorban ember, csak másodsorban magyar, s csak tizedsorban egy város vagy falu polgára. Ma már világos, hogy tudatunkat elsősorban a kisebb közösségekhez való tartozás, az azzal való azonosulás határozza meg. Nem lehet valaki igazi magyar, ha nem tagja egy kisebb magyar közösségnek, a mi esetünkben Vásárhelynek. Svájcban a választójogot is mindenki csak ott gyakorolhatja, ahol született, választásokkor tehát haza kell utaznia, hogy szavazhasson. Így térjünk mi is mindig vissza Vásárhelyre, ha nem is azért, hogy szavazzunk, hanem hogy vásárhelyiek maradjunk, s így jó magyarok és igazán emberek lehessünk. Szeretettel köszöntöm a mártélyi összejövetel résztvevőit és őszintén remélem, hogy ezek a találkozók rendszeressé fognak válni. Meleg üdvözlettel: János. Családi események Született: Demeter Sándor és Bán Gabriella Gyöngyikének (Hódzó u. 4.) Viktória: El-Shami Samir és Csorba Felíciának (Dáni u. 50.) Nidal Ádám; Olajos Dezső és Fazekas Krisztinának (Zrínyi u. 12—14.) Anita Barbara; Pető Péter Zsolt és Radvánszki Mónikának (Damjanich u. 83.) Martin; Borbíró Zsolt és Kádái Évának (Óföldeák, Micsurin u. 5.) Cintia; Ferkovics Menyhért és Halász Rózsának (Lévai u. 122.) Jennifer; Károlyi Gyula és Molnár Erikának (Oldalkosár u. 3.) Nikolett; Tatár Tibor Ernő és Bárány Ilonának (Bajcsy Zs. u. 39.) Brigitta; Bacska Pál és Szabó Máriának (Visszhang u. 4.) András; Nagy János Ferenc és Urbán Violettának (Eszeperantó u. 3.) Cecília; Szilágyi Ferenc és Babos Ildikónak (Bezerédi u. 11.) Ferenc; Bokor Csaba és Fátyol Zsuzsanna Reginának (Nagy I. u. 21.) Csanád; Puskás Mátyás és Szántó Anikónak (Mindszent, Deák F. u. 9.) Henriette; Bognár István és Laczkó Gabriellának (Székkutas, Németh L. u. 51.) István Richárd; Dobosy László Károly és Hegedűs Ildikónak (Koszta J. u. 4.) Ildikó Mariann; Takács István és Mór Irénnek (Mindszent, Tanya 446.) Mónika Irén; Dem Zsolt Mátyás és Paragi Tímeának (Mária Valéria u. 11—13.) Zsolt utónevű gyermeke. Házasságot kötött: Boros József (Medgyessy u. 5.) és Vörös Magdolna (Mikszáth K. u. 7 .); Matók Endre Ferenc (Damjanich u. 155.) és Halasi Anikó (Lőrinc pap u. 8.); Csanki Gyula Imre (Révai u. 16.) és Szűcs Ildikó Margit (Zivatar u. Gémes Mihály (Dohány u. 2.) és Bozó Angéla Zita (Lévai u. 39.); Gajda Lajos (Szoboszlai u. 14.) és Simák Mónika (Jókai u. 24.). Meghalt: Muzsik Józsefné Mihály Julianna Anna (Kisfaludy u. 87.); Bodrogi Jánosné Takács Terézia (Almási u. 9.); Szűcs Jánosné Veres Katalin (Serház tér 6.); dr. Visegrádi Gyuláné dr. Vásárhelyi Aranka (Bercsényi u. 30.); Pap Pál (Serház tér 11.); Lőrincz Péter Pálné Kovács Irén (Móra F. u. 9.); Vörös András (Tanya 1314.); Bozó József (Mindszent, Somogyi B. u. 2.); Pikali József (Makai u. 34.); Gombos Sándor (Kistópart u. 100.); dr. Farkas Ferencné Czukor Margit (Szabadság tér 80.); Kis Mihály (Mártély, Táncsics u. 8.); Smid János (Klauzál u. 100.); Kandó Imre (Nagy A. .I. u. 56.); Rácz Márton Géza (Nagy I. u. 25.); Presztóczky Jánosné Balog Rozália (Rákóczi u. 108.); Csigó István (Szántó K. J. u. 102.); Lógó-Lázár Sándor (Szent István u. 4.); Pável Imréné Molnár Zsuzsanna (Árok u. 11.); Vas István (Mártély, Táncsics u. 3.); Komjáti Sándor (Tanya 24.); Török Sándor (Dáni u. 81.); Takó Lajos (Tanya 2501.). 2 VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE Mindszenten Angol nyelvű rektor oktatja az angolt Mindszenten a tanévet 560 tanulóval kezdik, ami 24 tanulócsoportot képez. Indítanak még két 26 fős kisegítő osztályt is. A Központi Általános Iskola igazgatónője, Demeter Lajosné úgy értékeli a helyzetet, a csökkenő diáklétszám optimálisabb nagyságú osztályok létrehozására adott alkalmat. — Így nyílik lehetőségünk a személyre szóló feladatok — nyilatkozta lapunknak, — és a differenciált képességfejlesztés jobb megvalósítására. — Iskolánkat az a szerencse érte — dicsekedte el —, hogy az angol nyelvet a most kezdődő iskolaévben angliai tanárnő oktatja. Mi rendszeresen és ahová csak lehet pályázatokat nyújtunk be. E tanári álláshoz is így, sok-sok pályázó között jutottunk. A tanárnő pénteken érkezik a nagyközségbe. Egyelőre egyéves szerződést kötünk vele, de szeretnénk tovább itt tartani. E személyi feltétellel az angol nyelv a harmadik osztály végéig történő játékos oktatása, a negyedik osztálytól második idegen nyelvként való oktatása válik lehetővé. H. J. Gy. Hi lesz veled Szabadság tér? (Folytatás az 1. oldalról) Felmerült a kérdés, miként lehetséges, hogy a jelenlegi üzemeltető — akinek üzemeltetési jogára való szerződését szeptember 1-jei hatállyal mondta fel a város — a számára bérbe nem adott, járművek részére fenntartott területen árusítóktól is beszedte a bérleti díjat, s tette ezt rendszeresen . .. Az ülés további részében beszámolót tartott a műszaki iroda képviselője az iroda tevékenységéről. Ezután környezetvédelemmel kapcsolatos tervek kerültek a bizottság elé,, az erre vonatkozó elképzelések végrehajtásának állásával ismerkedhettek meg az illetékesek. A bizottság kidolgozta még a közterületek használatára vonatkozó rendelet módosítását. Ez utóbbi a vendéglátóhelyek előkertjére, valamint az utcán huzamosan tárolt üzemképtelen járművek elszállítására vonatkozik. —k. — Beválik, majd eltűnik kereskedő diktál...? Örömtől és optimizmustól sugárzó írást olvastam az egyik lapban arról, hogy a harminc évvel ezelőtti néhány literről immár 65—68 literre növekedett honpolgáraink egy főre jutó évi szénsavas üdítőital-fogyasztása. Hazánkban napjainkban több mint huszonöt gyártó, több mint százféle buborékos üdítőt gyárt. Ez tényleg szép eredmény. Sejteti, hogy nem álltunk meg egy ponton, sejteti, hogy a honi fogyasztók is kedvelik a széles választékot, a változatos ízeket. Az elemzés nem tér ki azonban azokra az üdítőkre, amelyek sikeres bemutatkozás és kedvező fogadtatás után nyomtalanul eltűntek. Drágán kapott külföldi licencek és kitartó hazai kutatások eredményeit adjuk át érthetetlen módon a feledésnek. Itt van például a Traubisoda. Egészséges ital, diszkrét íztartalommal és bottal üthetjük a nyomát. Az egykor felkapott Márka-üdítőcsalád is már csak ritkán int felénk. Helyettük — bár ez ízlés dolga — kevésbé ízletes szőlőitalok kelletik magukat a rekeszekben. Ilyen kámfortermékek esetében olykor úgy érzem, hogy inkább mímeljük a nyugati módszereket, ahelyett, hogy művelnénk őket. Mert ott, „odaát", vannak állandó értékek is. A Coca Cola például az 1886- os feltalálása óta makacsul tartja magát. A mi italaink viszont — még ha beválnak is, — eltűnnek. Nem csak az italok — az üdítők mellett egyebek között a hűsítő sörök, — hanem az élelmiszerek isgazdag példatárat adnak arra, hogy közönségsiker esetén is kivonunk valamit a forgalomból. Tapasztalható volt már ez néhány kenyérféleség, kolbász- és szalámifajta, valamint gyümölcs esetében is. De ne csak a hasunkra gondoljunk. Ruhaboltokban — nem csak az államiakban, hanem a butikokban is! — eleget boszszankodhatunk, évek és évtizedek óta. Amikor a csőnadrág volt divatban, hiába kerestünk „normális” nadrágot. Értetlenkedve néztek ránk a boltokban „dehát most ez a divat!”. Amikor az embernek kedve szotytyant a csőnadrágban járásra, akkor pedig azt kaptuk — áru helyett, — hogy már nincs divatban ! A magyar vevő idomítható. A kereskedelmi életben ugyanúgy felismerték, mint a politikában, hogy sok minden szoktatás kérdése. Sokszor lehetünk szem- és fültanúi annak, hogy megszoktuk: amit kapunk, azt kell szeretni. Vannak persze renitensek, akik nem szokják meg, hogy nem dönthetnek. Hogy nem lehetnek szuverének. Az ő nevükben tesszük fel akérdést: ki dönt arról — helyettünk, — hogy mi kell nekünk? A kereskedő? Erre utal az, hogy sok gyártó azt válaszolja: azt csinál, amit rendelnek tőle. Vagy mégis a gyártó lenne a ludas? Ezt persze döntsék el ők, egymás közt. A vevő nem marakodni akar, ha bemegy a boltba, hanem vásárolni. Ezért csak egy kérdést a végére: mikor lesz már az, hogy a vásárló nem kényszermegoldásokra fordítja a pénzét, hanem a szándékai szerinti árura leöltheti? Kola T vrm Szeptemberben alapkő-letétel Szociális piros pontok Vásárhelynek (Folytatás az 1. oldalról.Adóm, ő nemcsak megoldásokat tud ajánlani, hanem elő is tudja segíteni azokat. Nem kibic módjára, akinek semmi sem drága, hanem maga is vállal rizikót. Ebben az esetben persze nyilvánvalóan tudta, hogy ez a megállapodás nem lesz előnytelen Vásárhely számára, ám a mi szemszögünkből nézve sem az. Az előnyök kölcsönösek. — Még egy kérdés végezetül. Az intézmény megépülése után, a vásárhelyi tulajdonú épület hasznosítása során adódó lehetőségek, gondolok itt — hosszú távra tekintve — a falusi turizmusra, nem okoz feszültséget majd? — Kérdésére hadd mondjam el, hogy ilyen hosszú távra mért nem gondolunk. Elsőrendű kötelességünk a szociális gondoskodás minél biztonságosabb kiterjesztése. Ez a feladatunk. Ha majd egyszer turizmusra is gondolhatunk, lehet, hogy Vásárhely jól jár a tulajdonával, de mi is megtaláljuk a számításunkat: a turista csak nálunk költi el a pénzét... Marász Attila