Vásárhely és Vidéke, 1883. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)
1883-07-05 / 27. szám
(mint pl. Vas-, Zala- és Nógrád megye); ismét más törvényhatóságok az italmérő helyiségek minőségére voltak tekintettel, s míg vendéglők és kávéházakban magasabbra, addig a korcsmákban kisebbre határozták a bíróság előtt érvényesíthető hitel nagyságát (mint pl. városunk és Szeged végre pedig egy pár törvényhatóság a korcsmák számát vette figyelembe, s a hol 1 korcsma van, ott magasabbra, a hol több korcsma van, ott ezek számának, nagyságához képest alacsonyabbra szabta a hitel maximumát. (pl. Háromszékmegye, mely oly községekben, hol 1 korcsma van 8 írtban, hol 2 van 4 írtban, hol több van ott 2 írtban állapítá meg az összeget.) S mi részünkről a megyei törvényhatóságok közt ez utóbbiak szabályrendeleteit tartjuk legcélszerűbbeknek, mert amely községben csak egy italmérési helyiség van, ott nem látjuk ártalmasnak a törvény szerinti legmagasabb összegnek (8 írtnak) alkalmazását, ellenben oly helyeken, hol 30 — 40 ilyen italmérés van, ott a 4 írt is már káros lehet. Városunk szabályrendelete e tekintetben akként intézkedik, hogy „vendéglőkben s kávéházi jeleggel bíró helyiségekkel kapcsolatos bormérési üzletekben 6 írtban, egyéb kisebb helyeken és szeszes italok kimérésével foglalkozó kereskedésekben 4 írtban“ állapítja meg a hitelbe kiszolgálható szeszes italok ármagasságát. Miután pedig városunkban — nem számítva a kereskedéseket — 99 olyan hely van, hol italméréssel foglalkoznak, nálunk legjobb szerettük volna, ha tekintet nélkül a jelenlegi megkülönböztetésekre, általában a legkisebb 2 forintos tételt alkalmazta volna a törvényhatóság, mert azt a 6 és 4 írtban megengedett hitelt, nagyon sok helyen alkalma van igénybe venni azoknak, akik a pálinkáért lelkesülnek, ami magában véve eléggé indokolta volna, hogy városunkban a törvényben meghatározott legkisebb összeg alkalmaztassák. Egyébiránt a korcsmai hitelt korlátozó törvény a f. hó elsején életbe lépett, lesz alkalmunk közvetlenül tapasztalni annak jótékony hatását, s be fog válni az is, mely törvényhatóságok alkották meg helyesen viszonyaikhoz képest szabályrendeleteiket. — Városunk józan és jómódú nő-Az öreg kocsis durva ingujjával dürzsölgeti lappal ejtett könyeit. A hű lélek maga is mosolyog magán. A két láda felkerül a kocsira s mig ez döczögve halad a rögös országúton, a fiatal pár némán merül el emlékeibe. Elnézik az országút mellett fekvő földeket. Ez a nyárfás tanya a postamesteré, ez a dohányföld a jegyzőé, ez a kukoricza, melynek utczái között a tök indái nyúlnak el, az árendás zsidóé. De nini, amott a fasor között látni már a karcsú templomot bádog tornyával. Épen most harangoznak! Ah ez a régen nem hallott harangszó! Mily lassan ring a levegőben ezüst csengése !... De ime imerős alakok közelednek. Ezek is megismerik az utasokat s bámulva nézik őket. Majd beérnek a faluba. Minden házra vissza tudnak emlékezni. Amióta nem látták — már tizenöt éve — nagyon keveset építettek. Végre megáll a kocsi egy sárga ház előtt. A kapu hirtelen megnyílik és a kedves, kedves rokonok örömtől sugárzó arczcal rohannak ki eléjük, s körül fogják az érkezetteket. Lóránd kitárja karjait s magához öleli az Oiró asztalát. Eének általában véve nem volt szüksége a kérdéses törvény oltalmára, de azért mi is csak örömmel fogadhatjuk a törvényhozás bölcs intézkedését, mert a pálinkaivás köznépünk körében is rohamosan terjed s ennek elhatalmasodása ellen nincs jobb eszköz, mint a korcsmai hitelnek szigorú korlátozása. Adja isten, hogy az uj törvényhez fűzött reményeink valósuljanak ! * Csak az álom tündére űzte vele pajkos játékát. Otthon ült biz ő a szobájában, Íróasztala mellett, elnyomva a melegtől. Hej az a kis feleség, kivel ő azt a boldog utazást megtette, majd még csak két hét múlva lesz igazán az ő kis felesége! Akkor aztán utazhatnak !.. . Kisdedóvó intézetek. Brunczvik Teréz, a dicső emlékezetű, ki életének java részét, majdnem félszázadon keresztül a kisdedóvásnak szentelés — olyan alapját vetette meg ezen intézménynek, hogy eszméjét a legszélesebb körökben, városokban úgy, mint községekben ma már minden józan gondolkozású ember a legégetőbb szükségnek tartja. Ami a városokat illeti, ezek ellen már alig lehetne panaszt emelni , hanem a kis községek a faluk azok, ahol még nagyon sok a teendő. Kipuhatolni a bajokat, a hiányokat pótolni, a létezőket tanulmányozni, indul körútra a nyári hónapokban az országos kisdedúvó-egyesület buzgó titkára, P. Szathmáry Károly. A titkár úr, ki már e téren oly szép eredményeket vívott ki, nagyon kevesli az eddig létező óvodákat egyrészt, másrészt pedig nem látja bennük a szakszerű gyermeknevelés valódi feltételeit. Ennek okait akarja puhatolni. Minden városban, faluban, községben kisdedóvodákat kell felállítani. A helyes paedagogiai rendszernek megfelelőig olyan színvonalra kell azokat emelni, hogy a gyermeket ne csak testileg védje meg és tartsa meg szülei számára, akik talán elfoglaltságuk miatt napi munkájukat végezve, erre kellő felügyelettel nem lehetnek, hanem szellemileg is olyan fokban képezze, a mely a kis gyermeknek szivét, lelkét a szépnek, igaznak és jónak tápláló himporával vonja be, hogy aztán később mézet gyűjthessen ott, mint a szorgalmas méhek viráglevelei). Jobb módú, úri családok gyermekei úgy a testi, mint a szellemi felügyeletet megtalálhatják a családban is. De számtalan oknál fogva ők is a kisdedóvókra vannak utalva. Különösen ott, ahol több a gyermek, és nagyobbak is vannak, nélkülözhetetlen az óvoda. A családfő többnyire az egész napon, gyakran távol a háztól el van foglalva, az anyának meg elég gondot ad a serdülő gyermekek családi nevelése, felügyelete és olyankor milyen jó a megnyugvás, hogy a legkisebb is jó kezekben van, semmi baja, taníttatik a szépre, jóra, akár csak otthon. A gyermek pedig simulékonyabb lesz, közlekedve kis barátaival a maga kis körében azt az apró társadalmat alkotja, melyből idővel a nagyobb társadalomnak, a nemzetnek kell hasznos, derék polgárokból kifejlődnie. Egészen másként áll az, bár végeredményében szintén oda vág ki, az iparos családoknál, általában azoknál, kik kézi munkával foglalkozva, apa, anya és a nagyobb testvérek gyakran egész napon kényteleníttetnek távol lenni a családi tűzhelytől. Ezeknél nélkülözhetlen még az óvoda. Szomorú tapasztalatok juttatták oda az intéző körök figyelmét, hogy kisdedóvodákat, ahol csak lehet, minél nagyobb számban kell felállítani. Kell-e azon sok szerencsétlenségre reflektálnunk, melyeknek okozói a szülők csaknem akaratlanul lettek ? Mit tudja az a tehetlen gyermek, hogy milyen veszélyes a gyufával való játszás? Sok szülő, napi munkájára menve, gyermekeit, hogy a bajtól megóvja, a szobába zárja. A falon ott van a töltött puska, a be nem csukott szekrényben a pisztoly. A gyermeknek nagyon tetszik az, ami fényes, csillogó. Kézbe veszi és kész a szerencsétlenség. Kiáll a kocsiútra és eltapossa a ló. Tüzet gyújt és lángba borítja nem csak a házat, de az egész falut. Ezek mind ismeretes dolgok. Segít rajtuk az óvoda. Ahol még nincs, vagy kevés van, ott állítani kell. Nem egyeseknek, a városnak, a községnek kell ilyenekről saját érdekében gondoskodni. Azt hisszük, hogy az országos kisdedóvó egyesület titkárának sikerül a létező bajokon segíteni. Biztos forrásból tudjuk, hogy meg van bízva, hogy körútjából hazatérve, törvényjavaslatot készítsen a kisdedóvó intézetek felállításáról. A kormány mindenesetre gondoskodni fog majd, hogy ahol még ilyenek nem léteznek, létesüljenek. Az anyagi akadályokat maga is segíteni fog legyőzni, mert a kisdedóvó intézetek létesítése ma már napi szükség és a nemzet érdeke. —.. Helyi és vidéki hárek. — Kossuth Lajos legnagyobb hazánkfiának a város üdvözlő irata, valahám a hét elején elküldetett. A diszes album Posner K. Lajos műintézetében készült, s az album külső lapjai fehér bőrrel vannak bevonva, dúsan ékítve aranyozott arabeszkekkel, s a felső lapon középeit K. L. betűk, a hátsó lapon pedig 1802 és 1882 évszámok láthatók. A boríték belső része kék selyem, s az első oldalon a város czímere látható aranyozott nyomásban. Az üdvözlő irat szövege, művészi kivitelű kaligraphiai írásban van feltüntetve s az egész mű becsületére válik műiparunknak. — Vasútügyünk. A télegyháza-szentesi vasútra nézve kért engedély tárgyában, a múlt hóban miniszteri tanácsülés tartatott, mely — a „Szentesi Lap“ értesülése szerint — egyhangúlag kimondá, hogy azt a kérdést, miszerint Szentes mily irányban kapjon vasutat, olyannak tekinti, mely összefügg Szeged reconstructionális érdekeivel, minél fogva ez ügyben a miniszteri tanács érdemileg nem is határozott, hanem kimondá, hogy egy újabb miniszteri tanácsülés tartassák, melyre Tisza Lajos szegedi kis biztos is, véleményének meghallgatása végett meghívandó lesz. Tisztelt laptársunk szerint, Tisza Lajos véleménye ez irányban ismeretes, sőt már biztosította is a szentesieket, hogy a félegyháza-szentesi vasút engedélyezése mellett minden befolyását fel fogja használni. Szentesen bíznak benne, hogy az építési engedély megadatni fog, mert a szajol-vásárhelyi vonalnak kiépítése Szeged forgalmára nagy hátránynyal járna . Tisza Lajos kft. biztos, nem fogná engedni egy oly vasút létesítését, mely csak távolról is ártana Szeged vidékének. — Nem tudjuk az okát felfogni, miért ártana a szajoli vasút kiépítése Szeged forgalmának, sőt merjük állítani, hogy úgy Szegedre mint Szentesre nézve, sokkal előnyösebb lenne a félegyházi szárny vasútnál, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy Szentesről Szegedre Félegyháza felé milyen nagy kerülést tenne a vasút, holott városunk felé jóformán egyenes, s minden esetre sokkal rövidebb útja lenne. Igen sajnálnák azért, ha a kir. biztos Szeged érdekeit azonosítaná az osztrák-magyar vaspálya társulat érdekeivel, s még inkább sajnáljuk, hogy a szajol-vásárhelyi vasút ügye oly végrehajtó bizottság kezébe került, mely tétlenül nézi az ügyek fejlődését s e tekintetben hatóságunkat is méltán érheti vád, mert ezen városunkra nézve oly nagy horderejű ügyben, úgy látszik azt várja, hogy a sült galamb szájába repüljön. Vederemo! — Járásbíróságunknál a f. hó 1-én beállott törvénykezési szünet tartamára, a szünidő alatt is folyó ügyek elintézésével. Szabó István tevékeny aljárásbiránk lett megbízva, ki szabadságát csak szeptember hóban fogja igénybe venni. Knauz János szeretett járásbirónk a szünidőt Kovásznán, Erdély egyik kies fekvésű fürdőjében fogja tölteni, hova társaságában többen készülnek városunkból ; Wiedermann József derék albiránk pedig családjával együtt rokonai látogatására vidékre utazott.— Új nemes. Dr. Búsa Izidor szegedi ügyvéd, valamint törvényes utódai „várhelyi“ előnévvel magyar nemességet nyertek. — Értesítés: A kunvásárhelyi iparos ifjúság önképző egyletének f. évi június hó 26-án tartott választmányi ülése határozatából kifolyólag, értesittetnek az egylet tagjai, hogy a hazai iparos ifjúsági egyletek V-ik országos vándorgyűlése, iparossegéd és tanoncz munkakiállitással kapcsolatban 1883. év augusztus,hó 19,20 és 21-ik napjain Gyulán fog megtartatni. Felhivatnak tehát a helybeli iparos ifjúsági önképző egylet mindazon tagjai kik ezen gyűlésen mint kiállítók, résztvenni óhajtanak, hogy — miután a kiállítást rendező bizottság a bejelentési íveket csupán f. évi julius hó 15-ig fogadja el — ebbéli szándékukat Olasz Miklós egyleti gondnoknál mielőbb jelentsék be, a hol egyszersmind a kiállításra vonatkozó szabályzat és bejelentési ivek is megszerezhetők. Hódmezővásárhely, 1883. julius hó 3-án, a választmány megbízásából: Kene Ferenczegyl. titkár. gigászhir. Telki Sándor egy szép reményekre .jogosító ifjú. f. hó 2-án, hosszas szenvedés után, élete 24-ik évében elhunyt. Hűlt tetemei f. hó 3-án, d. e. 10 órakor, nagy közönség részvéte s a főgymn. kántus és az első zenekar megható gyászdalai mellett kísértették örök nyugalomra. Béke poraira ! — A lövész-egylet vasárnapi népmulatságára újólag felhívjuk közönségünk figyelmét. A népmulatság d. u. 4 órakor fog kezdődni a lövölde helyiség ünnepélyes megnyitásával, melynél