Vásárhely és Vidéke, 1884. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1884-02-14 / 7. szám
hatóság székhelyen lakó iparos (kereskedő); elnöke az alispán, illetőleg polgármester; jegyzője a törvényhatóság által e végből kirendelt hivatalnok. Az ipartanácsba évenkint két rendes és két póttagot választ a közigazgatási bizottság és Ugyanannyit az illetékes kereskedelmi és iparkamara. A választás vissza nem utasítható. Lényeges végül a törvényjavaslat 175-ik szakasza, melyhez képest az új törvény alá nem esnek: a) a mezőgazdasági és erdei termelés, marha- és lótenyésztés, halászat folyóvizekben, tavakban és csatornákban, kert és szőlőmivelés s az ezekkel összefüggő mellékipar, amennyiben az illetők leginkább saját nyers termékeik feldolgozására és eladására szorítkoznak ; a házi ipar; b) a bányászat és kohászat; c) az állami egyedáruságok és jövedékek, valamint az ezekkel összekötött vállalatok; d) a katonai intézetekben és üzlettelepeknél alkalmazott katonák munkája; e) a malom és italmérési üzlet annyiban, amennyiben az ahoz való jog a kb. kisebb haszonvételek sorába tartozik; f) a vasúti, gőzhajózási és csatornázási vállalatok; g) tengeri hajózás és tengeri halászat; h) rendes átjárók (kompok, révek) állítása folyókon, tavakon, csatornákon és a fausztató vállalatok; i) az ügyvédek, mérnökök foglalkozásai; k) a gyógyászat gyakorlása (orvosok, sebészek, szülészek stb.) és mindennemű gyógyintézetek, (ideértve a szülészházakat, tébolydákat), valamint az állatgyógyászat és gyógyszerészet; l) a magánoktatás és nevelés; m) nyilvános táp-, oktató- és fegyintézetek, börtönök és fogházak ipari foglalkozása; n) a házaló kereskedés; o) a közönséges napszámos munka. Mindezekre nézve a törvényhozás rendelkezéséig a fönnálló törvények és rendszabályok szolgálnak zsinórmértékül. Egyleti élet. Az iparos ifjúsági önképző egylet múlt évi működéséről, az egyleti elnök évi jelentését közérdekű tartalmánál fogva egész terjedelmében itt közöljük : Tisztelt közgyűlés! A lefolyt 1883-ik évről szóló évi jelentésem alapszabályaink 11-ik §-a értelmében a következőkben van szerencsém előterjeszteni : A hódmezővásárhelyi iparos ifjúság önképző egylete a múlt 1888-ik évben újra alakulásakor számlált 90 rendes és 40 pártoló, és így összesen 130 tagot; azonban ezen szám az év folytán részint önkénytes kilépés, részint a városból eltávozás, részint halálozás miatt változás alá esett, amennyiben Oskovics József és Tóth József pártoló tagok önkénytes kilépés, Csaba Ferencz és Tóth Károly tagtársunk helyei pedig elhalálozás miatt üresedésbe jöttek, míg vidékre költözés folytán szintén 9 taggal keresbedett egyletünk létszáma, úgy hogy ma az év végén van az egyletnek 75 rendes és 42 pártoló és így összesen 117 tagja, s így tehát a múlt évinél 13-al kevesebb. Tartatott az elmúlt évben összesen 9 választmányi ülés; ezeken elintézést nyert 58 ügydarab. A helybeli pénzintézetek, valamint az egyes ipartársulatok által egyletünk részére küldött segélyért nevezett pénzintézetek és ipartársulatok elnökségeihez átiratilag és a helybeli lapok útján is közzétett köszönetnyilvánítás intéztetett. A pénztári könyvek bizottságilag megvizsgálása és lezárása megejtetett, melyből kitűnik, miszerint az 1883. év január 1-étől deczember végéig készpénz bevétel 824 frt 31 kr., kiadás 434 frt 14 kr. volt és igy levonva a kiadást a bevételből, maradt az 1883. év végével készpénz : 390 frt 17 kr., mely összeg alapszabályaink utasításához képest a helybeli Népbankban van gyümölcsözés végett elhelyezve. Már most ha összehasonlítást kísértünk meg a múlt 1882. évi és az 1883-ik évi egyleti állapotunk között, örömmel jelezhetem, hogy különösen pénzügyünk épen nem áll a múlt évi mögött, sőt azt jóval túlhaladja, mert míg az 1882. év végével, volt az egyletnek 130 tagja és 168 frt 18 kr. készpénze, ma midon az egyletnek 117 tagja van, és így az előző évinél 13 taggal kevesebb. Ugyanakkor készpénze gondos kezelés folytán az év végével 390 frt 17 kr., mely összeg a múlt évihez arányitva 227 frt 99 kr. emelkedést mutat. Ugyanaz évben Hun-Vásárhely város tekintetes törvényhatósága tapasztalván egyletünk nemes czélját, s meggyőződést szerezvén ennek életrevalóságáról az 1883-ik évben is kérvényezés útján a költségvetésben megállapított, illetve egyletünk részére megszavazott 50 frt segélydíjat utalványozott részünkre. Felemlítem továbbá, miszerint az egyletnek néhány buzgó tagja és pártolója ez évben is meghozta egyletünk részére áldozatát, így: a „Hód- Mező-Vásárhely,“ a „Vásárhelyi Közlöny“ és a „Vásárhely és Vidéke“ t. szerkesztői, kik lapjaikat az egylet részére díjmentesen adományozták, továbbá Megyelka József: „Kiállítási útmutató“ és egy 1884. évre szóló naptárt, Biró Lajos: „Miskolcz gyásza,“ Reisinger Gyula: „A szörny,“ Marinkovics Sándor : „Egy csudálatos nő“ és Iricz Alóz: „Rejtélyes házasság“ czimű művekkel gazdagították a lefolyt évben könyvtárunkat, melyért is az egylet nevében hálás elismerésemet, szives köszönetemet sietek e helyen is nevezettek részére leróni. Gondoskodott az elnökség arról is, hogy időközönként az egylet helyiségében vasárnapi napokon egyes szakavatott férfiak az egyleti tagok előtt felolvasásokat, előadásokat tartsanak ; fáradozását siker is koronázta, amennyiben sikerült neki a ref. tanítói testület egynéhány tagját megnyerni, kik szives készséggel ajánlkoztak az ifjúság oktatására ; igy Borsi Géza úr, ki az uj mértékek ismertetéséről, Égető Imre tanító úr, ki Kolumbus Kristóf életéről, Albert József úr, ki a tetszhalottról és Duró János úr a hazai iparról tartottak felolvasásokat, illetve előadásokat, mely fáradozásukért s szives készségükért hálás köszönetemet fejezem ki, egyúttal azon reményemnek óhajtok kifejezést adni, hogy a gondviselés az ily kitűnő férfiakat nemes törekvésükben előbbelőbb segélje, s hogy az iparos ifjúság az ily szakavatott egyének által tartott előadásokat minél tömegesebb látogatásával tisztelje meg, mert ezen előadások az ifjúságnak csak előnyére fognak szolgálni. Még egy sajnos körülményről kell a tisztelt közgyűlést értesítenem. Ismeretes dolog volt az mindannyiuk előtt, hogy az egyleti tagok régi óhajtása, egy az egylet kebelében alakulandó ifjúsági dalárda létrehozása teljesülést nyert; az elnökség mindent elkövetett, hogy ezen dalegylet minél nagyobb mérvben fokozódjék, s tagjai nem is késtek ennek tételét — habár áldozatok árán is — fenntartani ; sajnosan jelezhetem azonban, hogy az ifjúságnak ezen kedvencz eszméje, az ifjúsági dalárda rövid félévi együttműködése után karnagy hiányában megszűnt működni; s eme jobb sorsra érdemes egylet most tehát mindaddig, míg alkalmas vezetőt sikerülene részére megnyerni, tétlenségre van kárhoztatva. Végezetre, midőn a részvét kifejezésével emlékszem meg három tagtársunk s választmányi tag elhunytéról, magamat s tiszttársaimat a tisztelt közgyűlés nemes bizalmába ajánlva maradtam alázatos szolgája: Megyericn József, elnök. Nyilatkozat. Minthogy tudomásomra jutott, hogy némelyek részakaratúlag felőlem azon hirt terjesztikmintha én segédlelkészi állomásomról a nagyt. ref. egyház presbyteriuma által elmozdittattam volna: magam iránti kötelességem, ezen két levelet, amely meg fogja czáfolni a felőlem terjesztett hirt, — a nagyérdemű közönségnek szószerinti másolatban bemutatni: 5/1884. A hunvásárhelyi reform, lelkészi hivataltól. Tiszt. Nagy Bálint reform, segédlelkész urnák Helyben. A helybeli lapok ismételve hirdetvén, hogy Ön az itteni unitáriusoknak a legközelebbi vasárnapon egyházi szónoklatot tartani, minthogy az unitáriusok a mi egyházunkkal szemben támadó állást foglaltak el, s az Ön nevével is izgatnak, hogy a mi híveinket maguk közé terítgessék: hivatalfőnöki állásomnál fogva Önt ezennel felhívom, hogy szóbeli korábbi utasításomhoz alkalmazkodván, az unitárius felekezettel minden további összeköttetést azonnal szüntessen meg s többé köztök semminemű lelkészi functiót ne teljesítsen, annyival kevésbé, mert ellenesetben Önt kénytelen lennék egyházi törvényes felsőbbségünk előtt bepanaszolni és segédlelkészi állását azonnal megszűntnek nyilvánítani. Végül kérem, hogy további magatartásáról szóló nyilatkozatát írásba foglalva velem késedelem nélkül tudatni sziveskedjék. Hmn-Vásárhely, 1884. febr. 1. Szeremlei Sámuel m. k. Válaszom a fenti levélre: Mélyen tisztelt Nagytiszteletű Lelkész Ur ! Folyó évi febr. hó 1-soros 5/1884. szám alatt keltezett hivatalos felhívására, melyben oda vagyok utasítva, hogy az unitáriusokkal mindennemű összeköttetést szüntessek be, s számukra semminemű lelkészi functiót ne teljesítsek, mert ellenkező esetben egyházi törvényes elöljáróságom előtt be leszek panaszolva s segédlelkészi állásom azonnal be fog szüntettetni; továbbá ezutáni magamtartását illetőleg írásos nyilatkozat tételre szóllittatom fel, — van szerencsém válaszomat e következőkben alázatos tisztelettel beterjeszteni. Én a helybeli unitáriusoknak sem lelkésze, se semminemű más hivatalnoka nem vagyok, ilynemű, nem létező összeköttetésről tehát lemondanom lehetetlenség is. Esetről esetre, mindenkor külön felszólítások útján, lelkészi hivatásomnál fogva, de még hivatalos főnököm egyenes kívánságára is, tartottam istentiszteletet az unitáriusoknak; imádkoztam velük, halottjaikat eltemettem a ref. kántorral egyetemben, újszülött csecsemőiket beigtattam a két. anyaszentegyházba, tartottam számukra tisztán erkölcsi irányú — nem dogmatikus — egyházi beszédeket, s mindezeket azon hitben és meggyőződésben, hogy vele egyházamnak, melynek én is tagja vagyok, használok ; mert mi történhetik akkor, ha helyettem unitárius lelkész végezte volna mindazokat?! Az én ref. szellemű, erkölcsi irányú beszédeim senkit át nem téríthettek, mert azok nem térítők s nem izgatók voltak, ugyanazokat prédikáltam a ref. egyház mindkét templomában. — Oly teendőket végeztem tehát, melyek elől lelkésznek kitérni az evangéliumi szeretetnek megtagadása nélkül lehetetlenség. Nem hihetem, hogy ezekért szemrehányásokra érdemesíthettem volna magam. Ellenkezőleg vallásos mély meggyőződésem sugalla, hitem szentsége parancsolja, hogy tekintet nélkül a vallásfelekezeti különbségekre, azoknak kik a vallás vigaszát szükségük, a hit tanításait igénylik s ily czélból az én segélyemre szorulnak: nekem, a lelkésznek e segélyt megtagadnom nem szabad, lelkészi hivatásomnál fogva nem is lehet. Ezt látom az egész világon mindenütt, múltban, jelenben egyaránt. Krisztus urunk tanított minden népeknek, az ő vallása szól minden népeknek, az apostolok tanítottak minden népeknek. Hát én ne hirdessem az evangéliumot minden embernek ?! Ez kötelességem, ez lelkészi hivatásom. 2. Tim. IV. 2. Prédikáljad az igét, rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben. — Éhez szent fogadásom köt. Köt engem úgy, mint minden hitfelekezeti lelkészt egyaránt. Szép példát mutatott erre nagy tiszt. Draskóczy Lajos ev. lelkész úr, ki, midőn ifj. Szamecz András, előbb lutheránus, később unitárius hitfelekezetü ember meghalt, a gyászoló családhoz azon üzenetét küldé, hogy ha kívánni fognák az ő papi szolgálatát, papi tisztének tartja a temetési szertartást végezni. Őt ezen nemeslelküségéért mindenki, ki ezt tudá, nagyra becsülő, és méltán. Szolnokon senkinek eszébe nem jutott azon kérdést vetni fel: hogyan lehet helyi hitvallású pap az ágostai hitvallásuaknak is egyszersmind papja?! Pedig úgy volt: egy imaházba egyszerre gyűltek fel mindkét vallásbeli hívek a ref. pap által teljesített ref. szellemű és szertartású isteni tiszteletre, s mi több: még az úrvacsorát is közösen egyszerre, mintha egy vallásuak lettek volna, vették fel mindkét hitfelekezetbeli hívek. És mert nem bolygatta senki: szent volt a béke. Azon letiltó meghagyás tehát, mely oda utasít, hogy az unitáriusoknak semminemű lelkészi functiót ne teljesítsek, lelkészi hivatásomba ütközik, s erre magam nem tudom kötelezni, vallásos meggyőződésemnél fogva nem lehet, nem is szabad ezt tennem. Ha zsidóhoz hívnak, oda is el kell mennem, s hiszem, hogy el is menne minden pap, de azért a keresztyén zsidóvá nem leend, s ha mégis azzá lenne egy kettő, annak bizonyosan más oka volna, s nem az, hogy ott a pap a maga vallása szerinti szertartást végez. Ha a lelkészi hivatás általam fentebb jelzett felfogása összeférhetetlen Nagytiszt. Lelkész Úr előtt a helybeli ref. egyházi segédlelkészi állásommal , akkor nekem erkölcsi kötelességem e segédlelkészi állásomról lemondanom, s ezt kérem méltóztassék már ez alkalommal tudomásul venni. Nagytiszt. Urnak, vagy a nagytiszt. egyházi elöljáróságnak ez ügybeni bölcs határozatát, — mély tisztelettel kérem, — velem közölni kegyeskedjék. Kiváló tisztelettel stb. Hun-Vásárhely, 1884. febr. 3. Nagy Bálint, s. k. ref. lelkész.