Vásárhely és Vidéke, 1886. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)

1886-01-07 / 1. szám

Károly, Kovács S., Sallay és Szász József. — Az árvaszék­nél elnökségre: Papi Sámuel, Szomor Imre, Molnár Mór; ülnökségre: Égető, Molnár, Kapeller, Siági és Fekete Mihály; árvapénztár­­nokságra: Kmetti Károly és Kapeller; ellenőr­ségre: Csejthey Antal, Gregus, Gera, Zsarkó Istv., Mónus Sándor, Kádár Sándor; — közgyámságra: Szilágyi, Keszler, Kapeller, Zaka; — jegyzőségre­: Kapeller, Zaka, Prehoffer, Czukor, Borotvás és ifj. Baranyi P.; leltárbiztosságra: Szél, Keszler, Czu­kor, Vasváry és Fodor; adótisztségre: Dékány József, Vörös Antal, Sófalvi József, Czeglédi Imre, Prehoffer István, Dura Máté, Bakacsi Ferencz, Vörös Lajos, Csontos József, Zsarkó Gyula; kór­házi gondn.: Vecsey Sámuel és Galambos József, szülésznő: Szabó Judit, Csala Mária és Molnár Karolina. — Ezekben közöljük a pályázók teljes névsorát, mely még a kijelölő bizottság retortáján keresztül fog a törvh. bizottság elé jutni. A f. hó 2-án, a „Sas“ nagytermében meg­tartott értekezleten résztvett bizottsági tagok teg­nap, f. hó 6-án a Kusztos-féle kávéház helyiségé­ben új értekezletet tartottak. Mindenekelőtt kije­löltettek azon bizottságok tagjai, melyek a mai közgyűlésen fognak megalakíttatni. A kijelölő bi­zottságba kijelölték tagokat: Dr. Endrey Gyulát, Hegedűs Jánost és Czuczi Jánost, az igazoló választmányba: Garzó Imrét, Zsarkó Sándor ipa­rost, Tóth Mártont, Kovács Józsefet és Czuczi Jánost. A bíráló bizottságba: Dr. Endrey Gyulát, Solti Károlyt, Gosztonyi Sándort, Szamecz And­rást és Hegedűs Jánost. A közigazgatási bizott­ságba: Dr. Endrey Gyulát, Kovács Józsefet, Me­gyelka Józsefet, Zsarkó Sándort, Dósics Pétert. Az értekezlet a 1. hó 2-án megállapított névsort nagyobbára helyben hagyta, de már most a pályázatok is lejárván, a múltkor megállapított névsor annyiban szenvedett változást, hogy a fő­­kapitányságra Draskovics Árpádot, tanácsjegyzőnek : Soós Gyulát, községi bírónak, esetleg Keszler Józsefet, az árvaszéki elnökségre Papp Sámuelt, esetleg Nagy Sándort, Adótisztnek: Dékány Jó­zsefet, kórházi gondnokul: Vecsey Sámuelt je­lölte ki. A városi egyesület szintén tegnap délután tartott az iparegylet termében gyűlést, melyben kijelentetett az előbbi megállapodásokhoz való ra­gaszkodás, azon különbséggel, hogy a 4-ik ta­­nácsnokságra Siági Bálint, a községi bíróságra Borotvás Lajos s árvaszéki pénztárnokságra Vajda Gyula jelöltsége lett elfogadva. TAR­CZ­A. WAGNER & COMP. vagy az ultimo a szerelemben. l­etkép, Irányi Dezsőtől. A Wagner Ignácz méteres keneskedése a Rákóczy nagy utczán, általános jó hírnek örven­dett. Nem azért épen, mivel ott lehetett kapni a legjobb és legvalódibb rumburgi vásznat, srásmir­­ból való kásui­rt, igazi selymet, divatos karton vagy jó czicz ruhának valót,­­ hanem azért, mert mióta a Wagner elég fennállott, egy egész eszendő alatt nem volt rá eset, hogy Wagner Ignáczot hitelezői lejárt váltó vagy könyvkivonat alapján beperelték volna. A mai világban, midőn már több, legalább is másfél év óta fennálló üzletek ellen, veszély­bizonyítvány alapján olyan könnyen lehet bizto­sítási végrehajtást, vezetni, bizonyára nagy érdem­­ az, ha Wagner Ignácz méteres kereskedését egy­évi fen- után, a hitelezők még be nem­­ volt n­egvezve ennek a ogy az az első szél a ez Ignácz ur, aki­t, mely legalább ••ágzását, de jó * Ihatott n«l't ' án i azo­te tszet­­kirakat, üzlet­-tító által 1885 — Meglássátok a Wagner Ignácz nem so­kára beadja a kulcsot. Spitzer Náthánnak ilyeténképi beszédeire mindenki csak mosolyogni tudott. Hiszen ország­­világ tudta, hogy Wagner Ignácz gazdagon nősült, hogy hozománya 10,000 frt volt (ezt tudni kel­lett mindenkinek), hogy szüleitől 4000 irtot örö­költ; na már, ha valaki ilyen alaptőkével rendel­kezik és még­sem tudna magának egy alapos üzletet berendezni, az még azt sem érdemli m­ert, hogy egy nagy kereskedő elég repülő ügynökévé lehessen. Ezt az állapotot ismerte mindenki, de Spit­zer Náthán szomszéd ismerte a másik állapotot is. Nevezetesen, hogy az a 10,000 forint hozo­mány csak lári-fári, annak híresztelése jó volt arra, hogy hitele megszilárduljon, tulajdonkép azonban mindössze 3000 frt hozományt kapott, melyből fele elment az ifjú korában tett adóssá­gok fedezésére, a másik fele pedig ézen elég volt az első berendezés szükségleteinek fedezésére. A­mi pedig a 4000 frt örökséget illet, Spitzer Nát­hán úr azt a véleményét koc­káztatá, hogy azt ö reg lehegedülte Szent Dávid, vagy­is Wagner Ig­nácz úr öregapja. A mit, e beszédek daczára, a Wagner Ignácz czégen egy év alatt nem esett folt. Az üzlet ment a maga szokott módja szerint és Wagner Ignácz főnök ,azon kívül abban legjobban érezte magát Borbay Ármin a könyvvezető. Lgy't’i mikor érezheti magát jól egy könyv­­■ tzető az üzletben ? Bizonyára akkor, de csakúgy, ha lelkiismeretes, midőn a So­ll és Haben rovatok a legszebb egyensúlyban vannak egymással. Igen ám, de Borbás Ármin úr, daczára lel­­kiism­retességén­ek, nem csi­ggött egész tesztel­­tésekkal a Stracezákon és főkönyveken, a­mi az ő lelkét és szivét igénybe vette, az nem volt más,­­ mint ,i főnök urnak, Wager Ignácznak csodaszép­ Tel­ekkönyvi ügyforgalmunk 1885-ben. Lapunk múlt évi 2-ik számában érdekes adatokat közöltünk a helybeli kir. járásbíróság telekkönyvi osztályának 1884. évi ügyforgalmára vonatkozólag. Ezen adatok gazdasági viszonya­inkra oly érdekes világot vetnek, hogy azoknak közlését a múlt 1885. évről szintén felette tanul­ságosnak hisszük. A helybeli kir. telekkönyvi hivatal által rendelkezésünkre bocsátott adatok szerint a telekkönyvi forgalom a múlt évben kö­vetkező volt: I. Birtokváltozás a) szerződések által 1332 eset 1.596.453 frt értékben, b) végrehajtás által 30 eset 33426 frt 20 kr. értékben, c) haláleset következtében 431 eset 2 millió 747.522 frt 20 kr. értékben, összesen 1793 birtokváltozási eset 2 millió 747.522 frt 20 kr. értékben. II. A terheknél a) szerződések bekebelezése által 736 eset­ben 600.569 frt teher kebeleztetett be, ezen ösz­­szegből az évenkénti tartozások mennyisége 31 ezer 809 frtot tesz, b) igazolt előjegyzés utján 9 eset 5437 frt értékben, c) végrehajtás utjáni bekebelezés által 80 eset 42703 frt értékben, d) hagyatéki átszolgáltatás által 146 eset 51221 frt értékben, összesen 971 eset 699.930 frt értékben. A kitáblázott terhek összege 559 esetben 437.063 frt 84 frt tesz ki. Egyszerű előjegyzések 78 esetben 44686 frt értékben eszközöltettek, a végrehajtási jog már fennálló követeléseknél 41 esetben 18267 frt erejéig lett bekebelezve, már bekebelezett össze­gek pedig 8 esetben 4001 frt érték erejéig ru­háztatok át. Ezen adatok azt tanúsítják, hogy az elmúlt esztendő gazdasági viszonyaink szempontjából a kedvezőtlenebbek közé tartozott. Az ipari és ke­reskedelmi forgalom terén szemlátomást, napról­­napra tapasztalhatjuk ezt, hiszen a végrehajtások és fizetés­képtelenségek olyan özöne régóta zúdult e városra, mint az 1885. évben. S íme, ezzel kar­öltve haladt az ingatlanok teherforgalma is, mely sokkal kedvezőtlenebb az 1884. évinél. A múlt évben a városunkhoz tartozó ingatlanok közel 700.000 forinttal terheltettek meg, m­ig az 1884. évben 462.505 frt 45 krral, a különbözet tehát kétszázezer forinton felül teszi kedvezőtlenné a mérleget az 1885. évre nézve. De ez még önmagában nem is volna oly elszomorító, ha a végrehajtások rovata nem tün­tetne fel oly megdöbbentő visszaesést. A múlt év­ben 80 esetben vezettetett végrehajtás ingatla­nokra 42.703 frt tartozás erejéig, míg 1884-ben csak is 7 esetben 11665 frt erejéig. Mily óriási a különbség! S mennyivel növekszik ennek ér­zete, ha tekintetbe vesszük azt is, miszerint a birtok­változások számát is 30 esetben 33426 frt 20 kv. értékkel növelte a végrehajtási eljárás, ho­lott 1884-ben végrehajtás útján 16 esetben csak 31174 forint értékű ingatlanok szereztettek árve­rés útján. A teherforgalom tehát 1885 ben viszo­nyaink s az előbbi évekhez képest felette élénk volt és ez nagyon elszomorító, mert azt bizo­nyítja, hogy a gazdasági krízis városunkban érez­hetően kezdi gyakorolni befolyását és a mi né­pünkét, mely csaknem kivétel nélkül gazdálkodás­ból él, az idők súlya és a nyomorúságos gazda­sági viszonyok terhe szintén belesodorja azon árba melyből a kib­en kozás rendszerint nagy küzdel­mekkel jár, sokszor pedig lehetetlen, t. i. az adósságcsinálás árjába. Az eddig elősorolt adatok elégségesek an­nak igazi sora, hogy a lefolyt 1885. év köz­gazdaságunkra válságos volt. De még világosabban kitűnik eg ha a be és kitáblázott összegeket ál­lítjuk eg mással szembe s ha megfigyeljük azon fokozatos teheremelkedést, mely évről-évra mint­­egy logikai következetességgel mutatkozik. Az előbbire nézve konstatálható, miszerint a múlt ében 699.930 frt teher tábláztatott, de s csak 437.063 frt 84 kr. tábláztatott ki, más szó­val 262.167 frt 84 krral több teher jött a múlt évben ingatlanainkra, mint a mennyi kitörölte­tett. Sőt a mérleg még kedvezőtlenebb, ha az előjegyzet terheket is számba vesszük, melyek 44686 filot tesznek, mert ezen esetben 307,553 frt 84 k­rral több a betáblázott teher a kitáblá­zott tehenel. Az 1884. évben a bekebelezett s elő­jegyzett terhek összege együttesen 484,245 frt 70 krt telt, a kitáblázottaké 402,244 ft 10 krt és igy a betábázott terhek összege csak 82,001 frt 60 krral núlja felül a ki­táblázott terhek összegét. Míg tehát 1884-ben csak 82001 frt 60 krral szapordott ingatlanaink valóságos megterhelte­­tése, addig az elmúlt évben ezen szaporulat 307,551 frt 84 krra rúg, az elszomorító képhez egy sötét árnyalattal járul azon körülmény is, hogy a múlt évben 41 esetből 18,267 frt érték erejéig létetett folya­matba a végrehajtási eljárás oly követelésekre nézve melyek az ideig is be voltak táblázva, ho­lott 1384-ben ez csak 28 esetben történt 11884 frt 4­­kr. követelés erejéig. A teherszaporodás különben nem a múlt régi, aranyhaju húga, a gyönyörű Szidónia kis­asszony , mindenesetre veszedelmes portéka egy divatüzletben. Mondom, hogy Borbás Ármin úr szívvel, lélekkel a felé a szép szürén felé fordult, ki oly­­kor-olykor le-lenézett az üzletbe és beülve a kasz­­szába, nem csekély zavarba hozta a segédek és a könyvvezető úr szivét és ki-ki igyekezett, persze a pulti megül, egy-egy ékes bókot megereszteni olyan alkalmakkor, midőn Wagner Ignácz úr nem volt ott az üzletben. Az pedig gyakran megesett. És épen azért kellet helyettesének, Borbás Ármin úrnak vigyáz­nia, nehogy lelke és szive mellett még eszét is ott felejtse a szép Szidóniánál, kinek aranyszőke haji épen alkalmas volt arra, hogy érte valaki, ha még oly prózai üzletember, a számok embere is, legyen, mint­ Borbás Ármin könyvvezető úr volt. Mit­ mondtam, prózai ember? Az csak ak­kor volt Borbás Ármin úr, mikor még nem a Wagner Ignácz renommirozott czégnek k­öny vezetője és nem látta még Gretchent szők­e haj­nal kék szemével, fehér-piros arczával lés m­o­erezte még azoknak a kis puha kezeknek méh kézisoritását, melyek nem csak egy könyvvezető­ből, de egy komoly bölcsészből is képesek lette volna — poétát csinálni. Oh boldog ifjúkor, mely derűssé tudod az élet komoly oldalát, mely poétává teszél rideg kebelt, ki kiragadod a borbély kezéből , borotvát és verset íratsz velé, ki nem iszíti-A szabó ollót és gyászüt, ki nem ismersz bikicset és sem métert, sem rőföt, és verset íratsz a boldog­talan könyvvezetővel is és elfelejteted vele az egyes és kettős könyv­vitelt és rajongó szerelmessé teszed a szegény Borbás Ármint, ki a feljegyzési könyv rongyos lapjai közt elrejtve tartogat egy-egy finom vetin paprikát, a melyekre le szokta írni szive fájdalmát kötött beszédben, versekben s melyek

Next