Vásárhely és Vidéke, 1886. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)

1886-01-14 / 2. szám

Hódmező-Vásárhely, január 14. 2-ik szám. 1886. Negyedik évfolyam Helyi erdélyi társadalmi és szépirodalmi hetilap. Előfizetési dij: Egész évre 4 fit. Félévre 2 fi­t. Negyedévre 1 fi­t. Egyes szám­ára 8 kr. Hirdetések jutányosan közöltétnek. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség s kiadóhivatal. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivat Főutczán. III. tized 874. sz. alatti gróf Károly i­­tal és Lévai F. nyomdatulajdonos. házban. Tisztujitás után. A tisztujitási mozgalmak okozta iz­galmas napok elmúltak, lecsendesültek a kedélyek, városunk köztörvényhatósági bi­zottsága újabb hat évre megválasztotta azon tisztviselői kart, mely hivatva van városunk 54000-nyi polgárságát kormá­nyozni, nemcsak, de az anyagi és szel­lemi haladás terén fejleszteni és a nemes czélokra való törekvésben előbbre vinni. A bizottsági tagoknak, kiknek a vá­lasztást megejteni kellett, nem volt irigy­lendő a helyzetük. Nem csak azért, mivel az ilyenkor hangoztatni szokott pártérde­kek által sokszor saját meggyőződésök el­lenére presszionáltatnak szavazataikat a választási urnába dobni, nemcsak azért, mert kénytelen-kelletlen olyan ígéreteket kell tenniük, melyeket be nem válthatnak, hanem legfőkép azért, mert egy­ ugyanazon állásra sok derék pályázó közül mégis mellőzniük kell azokat, kiket szintén al­kalmasaknak vélnek arra a helyre, melyre csak egyet lehet választaniok. A választások tehát megtörténtek s alig egy-két állás kivételével a volt tiszt­viselők megmaradtak előbb elfoglalt pozi­­cziójukon, vagy átléptek olyan helyre, mely­be őket tehetségükhöz képest a bizott­sági tagok bizalma helyezte. Mi az egész választási mozgalmak alatt az egy polgármesteri állást kivéve, semleges álláspontot foglaltunk el az egyesi tisztviselői állásokkal szemben. Elvünk volt, hogy az alkotmányos választásnak megfelelőleg, bárki, a­kiben tehetség és képesítés megvannak, kiléphessen a síkra, hogy a vele egyenrangúakkal megmér­­kőzhessék, hogy érvényesíthesse magát ott, hol azt neki gyakorlati, vagy elméleti képességei megengedik. Nem éreztük ma­gunkat hivatottaknak, az egy polgármes­teri állást kivéve, bírálat alá venni az egyes folyamodókat, arra valók a nép által választott képviselők szavazatai, hogy essenek a jobbakra, a tehetségesebbekre, vagy az érdemesebbekre. Az alkotmányos szabadság jogot ad a hivatottaknak arra, hogy kilépjenek a küzdtérre, s ha egyik gyengébb is a másiknál, nem ítélhetjük el amazt emennek rovására. Nem ilyen mérték alá vettük a pol­gármesteri állást és nem így ítéltük meg az ezen állásért folyamodókat. Lapunk múlt számaiban részletesen meg­írtuk azt is,­ hogy miért. Megírtuk azt, hogy miért pár­toltuk mi a s­r. Baksa Lajos jelöltségét, s miért óhajtottuk polgármesterré válasz­tatását. Óhajtásunk prim desiderium maradt.­­ A törvényhatósági bizottsági tagok nagyobb része nem volt velünk egy véleményen. Szavazatával kimondta, hogy Kristó Lajos polgármester, olyan polgármester, ki váro­sunk tekintélyét minden körülmény közt méltóan tudja képviselni, hogy ő azon fér­fiú, kiben anyagi és erkölcsi erőnk, előre haladásunk biztosítéka és záloga meg van. Az ő alkok­ ereje tovább visz bennünket a fejlődésben és előretörekvésben. Egy szó­val egy tekintélyes kisebbség felett győzel­met aratott a többség, mely nem volt ve­lünk egy véleményen. A többség akarata előtt az alkotmá­nyos élet küzdterén mindenkinek köteles­sége meghajolni. Meghajlunk mi is. És hogy a főispán úr szavaival éljünk, kíván­juk, hogy Kristó Lajos úr megválasztatá­sán legyen ..isten áldása­ és kövesse azt „polgártársaink helyeslése és hálája.“ A díszes állás, azonban kötelezettsé­gekkel is jár. Kristó Lajos úr tudja, hogy mennyit bir, hogy mit bir, s ha eddigi kipróbált becsületességéhez s adminisztra­tív képességeihez egy nemes ambíczio fog járulni, hogy városunk derék magyarsá­gában a kor kiválttá haladás iránti érzé­ket és vágyat felkeltsen akkor megfelelhet polgármesteri hivatásának s nagygyá te­heti városunkat, nagygyá, melyre büszke leszen, nemcsak az alföldi sík, de az egész ország, —­s ha ez a nemes ambiczio va­lóban arra sarkalja Kristó urat, hogy ide­álja legyen neki városunkat nagygyá, vi­rágzóvá és gazdaggá tenni, legyen róla meggyőződve, hogy minden közjóra irány­zott tervében és működésében pártkülönb­ség nélkül a közönség támogatására bizton számíthat — miről saját részünkről is biz­tosítjuk. A megválasztott új tisztikar, vagy­is inkább: az újból megválasztott régi tiszti­kará vegye a törvényhatósági bizottsági ta­gok bizalmát olyannak, minőnek azok is gondolták: jutalmul a múltban eltöltött mű­ködésért és zálogul a jövőre nézve. Le- s gyeitek támogatói a város felének váro­sunk haladására, emelésére törekvő mun­kájában és alkossák meg vele együtt azt a jó közigazgatást, melyre oly nagy szük­ségünk van. Vegyék szívükre jól a főispán úr szavait, hogy ..a főáldás a közönségre egy jól és helyesen vezetett közigazgatás.“ Ez pedig csak általuk, szorgalmuk és ügy­buzgalmuk által érhető el. Hogy mindez így sikerüljön, csak az új tisztikartól függ, melyet mindöszsesé­­gében a legjobb szívvel üdvözlünk. A tisztújító közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága t. hó 8. és 9-ik napjain tartotta tisztújító közgyűlését,­­ melyet a törvényhatósági bizottság alakuló köz­gyűlése előzött meg. Az alakuló közgyűlésén lett­­ megalakítva a kijelölő bizottság is, melybe a köz­gyűlés részéről beválasztanak: Dobossy Lajos, Kovács Ferencz, Lázár István; a főispán által kineveztettek: Garzó Imre, Pok­omándy István és dr. Endrey Gyula. A tisztújító közgyűlésen a törvényhatósági bizottság tagjai majdnem teljes számmal megje­lentek s a gyűlés­terem zsúfolásig megtelt, úgy annyira, hogy a bizottsági tagok egy része állva volt kénytelen gyakorolni „legszebb alkotmányos jogát“. (Hja­ a törvényhatóság székházában nagy a szék­hiány.) Rónay Lajos főispán az éljenzések közt el­foglalván az elnöki széket, a gyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: „Uraim ! Tisztelt bizottsági tagok! Törvényhatóságunk e mai nap egyik leg­szebb és legfontosabb alkotmányos ünnepélyét üli. Összejöttünk, hogy megválasszuk törvény­­hatóságunk tisztikarát, azon közeget, a­melyre bízni akarjuk a legközelebbi 6 évre törvényható­ságunk nagy fontosságú közigazgatási teendőit, — választunk pedig az egész közönség nevében, a­melyet ezen testület törvényeink világos értelme szerint képviselni hivatva van. A választunk te­hát nem csak a magunk, hanem a nagy­közön­ség részére, és azért nagyon m­egkívántatik, hogy választási eljárásunkat igazságérzékellő tapintat és óvatosság jellemezze. A főáldás, a­mit közgyűlésünk a közönség­nek nyújthat, az egy jól és helyesen vezetett közigazgatás, a­mi a tisztikar tapintatos megvá­lasztása által érhető el. Kijelentem nyíltan és őszintén, mik azon tulajdonok, a­melyeket én egy megválasztandó tisztviselőben egyesülve látni óhajtok, ezek: ki­próbált hazafias hűség, megfelelő elméleti képes­ség párosulva gyakorlati jártassággal. — ernye­­detlen­ ügy buzgalom és mindenek felett feddhet­­len erkölcsi élet, — ezek azok, a miket én egy tisztviselőben együtt látni kiváltok. Válasszunk tehát a nagy közönség részére részrehajlatlanul; érzelmünk és vonzalmunkhoz híven, szabadon­ fektessük a fősúlyt arra, kik bírják a kellő tulajdonokat legnagyobb mérvben, távolítsuk el kebleinkből a szenvedélyt, mert hi­szen tudjuk azt, hogy a szenvedély mindig és mindenütt a legrosszabb tanácsadó, válasszuk meg a jók közül a legjobbat és akkor bizton számít­hatunk rá, hogy a mai választási eljárásunkat Isten áldása és,, polgártársaink helyeslése, sőt há­lája fogja követni.“ Az éljenzéssel fogadott elnöki beszéd után Kristó Lajos polgármester a saját és tiszttársai nevében a következő búcsú­beszéd kíséretében tette le a közgyűlés kezébe hivatalát: „Méltóságos Főispán ur! Tekintetes törvényhazó közgyűlés! Mint a vándor hosszú fáradalmas utján ön­kéntelenül is visszatekint az elhagyott téren s elgondolkodva a lefolyt eseményeken lelkében megpihen, hogy az akadályok leküzdése után czélhoz ért. Mi is mint a közügy szerény munkásai ki­mért pályánk véghatárán állva, viszszatekinnünk megfutott nehéz s mindig küzdelmes pályánk átélt napjaira, hogy számot adjunk magunknak, számot adjunk a közönségnek a reánk bízottak teljesítéséről 6 évi működésünk eredményéről. 6 év m­ásodperc­, egy pillanatnyi idő az örök­lét óralapján, de jelentékeny tényező egy ember s számbavehető időköz egy­ törvényhatóság életében. Eseményekben változatos, mi reánk nézve küzdelmekben gazdag időszak vola ez, é­s előző időkhöz képest küzdelmesebb, a tisztviselő egyéni összes erejét és munkásságát igénylő, rám nézve még annyival fontosabb, a­­mennyiben utolsó évé­ben valók szerencsés a közigazgatás élén lehetni.

Next