Vásárhely és Vidéke, 1886. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)
1886-01-14 / 2. szám
Hódmező-Vásárhely, január 14. 2-ik szám. 1886. Negyedik évfolyam Helyi erdélyi társadalmi és szépirodalmi hetilap. Előfizetési dij: Egész évre 4 fit. Félévre 2 fit. Negyedévre 1 fit. Egyes számára 8 kr. Hirdetések jutányosan közöltétnek. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség s kiadóhivatal. Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivat Főutczán. III. tized 874. sz. alatti gróf Károly ital és Lévai F. nyomdatulajdonos. házban. Tisztujitás után. A tisztujitási mozgalmak okozta izgalmas napok elmúltak, lecsendesültek a kedélyek, városunk köztörvényhatósági bizottsága újabb hat évre megválasztotta azon tisztviselői kart, mely hivatva van városunk 54000-nyi polgárságát kormányozni, nemcsak, de az anyagi és szellemi haladás terén fejleszteni és a nemes czélokra való törekvésben előbbre vinni. A bizottsági tagoknak, kiknek a választást megejteni kellett, nem volt irigylendő a helyzetük. Nem csak azért, mivel az ilyenkor hangoztatni szokott pártérdekek által sokszor saját meggyőződésök ellenére presszionáltatnak szavazataikat a választási urnába dobni, nemcsak azért, mert kénytelen-kelletlen olyan ígéreteket kell tenniük, melyeket be nem válthatnak, hanem legfőkép azért, mert egy ugyanazon állásra sok derék pályázó közül mégis mellőzniük kell azokat, kiket szintén alkalmasaknak vélnek arra a helyre, melyre csak egyet lehet választaniok. A választások tehát megtörténtek s alig egy-két állás kivételével a volt tisztviselők megmaradtak előbb elfoglalt pozicziójukon, vagy átléptek olyan helyre, melybe őket tehetségükhöz képest a bizottsági tagok bizalma helyezte. Mi az egész választási mozgalmak alatt az egy polgármesteri állást kivéve, semleges álláspontot foglaltunk el az egyesi tisztviselői állásokkal szemben. Elvünk volt, hogy az alkotmányos választásnak megfelelőleg, bárki, akiben tehetség és képesítés megvannak, kiléphessen a síkra, hogy a vele egyenrangúakkal megmérkőzhessék, hogy érvényesíthesse magát ott, hol azt neki gyakorlati, vagy elméleti képességei megengedik. Nem éreztük magunkat hivatottaknak, az egy polgármesteri állást kivéve, bírálat alá venni az egyes folyamodókat, arra valók a nép által választott képviselők szavazatai, hogy essenek a jobbakra, a tehetségesebbekre, vagy az érdemesebbekre. Az alkotmányos szabadság jogot ad a hivatottaknak arra, hogy kilépjenek a küzdtérre, s ha egyik gyengébb is a másiknál, nem ítélhetjük el amazt emennek rovására. Nem ilyen mérték alá vettük a polgármesteri állást és nem így ítéltük meg az ezen állásért folyamodókat. Lapunk múlt számaiban részletesen megírtuk azt is, hogy miért. Megírtuk azt, hogy miért pártoltuk mi a sr. Baksa Lajos jelöltségét, s miért óhajtottuk polgármesterré választatását. Óhajtásunk prim desiderium maradt. A törvényhatósági bizottsági tagok nagyobb része nem volt velünk egy véleményen. Szavazatával kimondta, hogy Kristó Lajos polgármester, olyan polgármester, ki városunk tekintélyét minden körülmény közt méltóan tudja képviselni, hogy ő azon férfiú, kiben anyagi és erkölcsi erőnk, előre haladásunk biztosítéka és záloga meg van. Az ő alkok ereje tovább visz bennünket a fejlődésben és előretörekvésben. Egy szóval egy tekintélyes kisebbség felett győzelmet aratott a többség, mely nem volt velünk egy véleményen. A többség akarata előtt az alkotmányos élet küzdterén mindenkinek kötelessége meghajolni. Meghajlunk mi is. És hogy a főispán úr szavaival éljünk, kívánjuk, hogy Kristó Lajos úr megválasztatásán legyen ..isten áldása és kövesse azt „polgártársaink helyeslése és hálája.“ A díszes állás, azonban kötelezettségekkel is jár. Kristó Lajos úr tudja, hogy mennyit bir, hogy mit bir, s ha eddigi kipróbált becsületességéhez s adminisztratív képességeihez egy nemes ambíczio fog járulni, hogy városunk derék magyarságában a kor kiválttá haladás iránti érzéket és vágyat felkeltsen akkor megfelelhet polgármesteri hivatásának s nagygyá teheti városunkat, nagygyá, melyre büszke leszen, nemcsak az alföldi sík, de az egész ország, —s ha ez a nemes ambiczio valóban arra sarkalja Kristó urat, hogy ideálja legyen neki városunkat nagygyá, virágzóvá és gazdaggá tenni, legyen róla meggyőződve, hogy minden közjóra irányzott tervében és működésében pártkülönbség nélkül a közönség támogatására bizton számíthat — miről saját részünkről is biztosítjuk. A megválasztott új tisztikar, vagyis inkább: az újból megválasztott régi tisztikará vegye a törvényhatósági bizottsági tagok bizalmát olyannak, minőnek azok is gondolták: jutalmul a múltban eltöltött működésért és zálogul a jövőre nézve. Le- s gyeitek támogatói a város felének városunk haladására, emelésére törekvő munkájában és alkossák meg vele együtt azt a jó közigazgatást, melyre oly nagy szükségünk van. Vegyék szívükre jól a főispán úr szavait, hogy ..a főáldás a közönségre egy jól és helyesen vezetett közigazgatás.“ Ez pedig csak általuk, szorgalmuk és ügybuzgalmuk által érhető el. Hogy mindez így sikerüljön, csak az új tisztikartól függ, melyet mindöszseségében a legjobb szívvel üdvözlünk. A tisztújító közgyűlés. Városunk törvényhatósági bizottsága t. hó 8. és 9-ik napjain tartotta tisztújító közgyűlését, melyet a törvényhatósági bizottság alakuló közgyűlése előzött meg. Az alakuló közgyűlésén lett megalakítva a kijelölő bizottság is, melybe a közgyűlés részéről beválasztanak: Dobossy Lajos, Kovács Ferencz, Lázár István; a főispán által kineveztettek: Garzó Imre, Pokomándy István és dr. Endrey Gyula. A tisztújító közgyűlésen a törvényhatósági bizottság tagjai majdnem teljes számmal megjelentek s a gyűlésterem zsúfolásig megtelt, úgy annyira, hogy a bizottsági tagok egy része állva volt kénytelen gyakorolni „legszebb alkotmányos jogát“. (Hja a törvényhatóság székházában nagy a székhiány.) Rónay Lajos főispán az éljenzések közt elfoglalván az elnöki széket, a gyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: „Uraim ! Tisztelt bizottsági tagok! Törvényhatóságunk e mai nap egyik legszebb és legfontosabb alkotmányos ünnepélyét üli. Összejöttünk, hogy megválasszuk törvényhatóságunk tisztikarát, azon közeget, amelyre bízni akarjuk a legközelebbi 6 évre törvényhatóságunk nagy fontosságú közigazgatási teendőit, — választunk pedig az egész közönség nevében, amelyet ezen testület törvényeink világos értelme szerint képviselni hivatva van. A választunk tehát nem csak a magunk, hanem a nagyközönség részére, és azért nagyon megkívántatik, hogy választási eljárásunkat igazságérzékellő tapintat és óvatosság jellemezze. A főáldás, amit közgyűlésünk a közönségnek nyújthat, az egy jól és helyesen vezetett közigazgatás, ami a tisztikar tapintatos megválasztása által érhető el. Kijelentem nyíltan és őszintén, mik azon tulajdonok, amelyeket én egy megválasztandó tisztviselőben egyesülve látni óhajtok, ezek: kipróbált hazafias hűség, megfelelő elméleti képesség párosulva gyakorlati jártassággal. — ernyedetlen ügy buzgalom és mindenek felett feddhetlen erkölcsi élet, — ezek azok, a miket én egy tisztviselőben együtt látni kiváltok. Válasszunk tehát a nagy közönség részére részrehajlatlanul; érzelmünk és vonzalmunkhoz híven, szabadon fektessük a fősúlyt arra, kik bírják a kellő tulajdonokat legnagyobb mérvben, távolítsuk el kebleinkből a szenvedélyt, mert hiszen tudjuk azt, hogy a szenvedély mindig és mindenütt a legrosszabb tanácsadó, válasszuk meg a jók közül a legjobbat és akkor bizton számíthatunk rá, hogy a mai választási eljárásunkat Isten áldása és,, polgártársaink helyeslése, sőt hálája fogja követni.“ Az éljenzéssel fogadott elnöki beszéd után Kristó Lajos polgármester a saját és tiszttársai nevében a következő búcsúbeszéd kíséretében tette le a közgyűlés kezébe hivatalát: „Méltóságos Főispán ur! Tekintetes törvényhazó közgyűlés! Mint a vándor hosszú fáradalmas utján önkéntelenül is visszatekint az elhagyott téren s elgondolkodva a lefolyt eseményeken lelkében megpihen, hogy az akadályok leküzdése után czélhoz ért. Mi is mint a közügy szerény munkásai kimért pályánk véghatárán állva, viszszatekinnünk megfutott nehéz s mindig küzdelmes pályánk átélt napjaira, hogy számot adjunk magunknak, számot adjunk a közönségnek a reánk bízottak teljesítéséről 6 évi működésünk eredményéről. 6 év másodperc, egy pillanatnyi idő az öröklét óralapján, de jelentékeny tényező egy ember s számbavehető időköz egy törvényhatóság életében. Eseményekben változatos, mi reánk nézve küzdelmekben gazdag időszak vola ez, és előző időkhöz képest küzdelmesebb, a tisztviselő egyéni összes erejét és munkásságát igénylő, rám nézve még annyival fontosabb, amennyiben utolsó évében valók szerencsés a közigazgatás élén lehetni.