Vásárhely és Vidéke, 1887. január-június (5. évfolyam, 1-27. szám)

1887-01-06 / 1. szám

telni ifjúságunk s a helybeli fiatalság együt­tes rendezése mellett s reméljük, hogy a far­sang fecskéje (reporternek szabad ily merész hasonlattal élni) kedves fogadtatásban fog ré­szesülni intelligens osztályunknál. — A k­e­­reskedő ifjak társulatának január 22-iki zártkörű tánczmulatságára is jó kilátások van­nak, mert a társulat köztiszteletben álló, nép­szerű elnöke , Konst­a­n­t­i­n Péter úr mel­lett, ki a kereskedő ifjaknak mindig lelkes patrónusa volt, egy nemes lelkű patrónát is szerencsések voltak a bálrendező ifjak meg­nyerni . L­o­tt a Jánosné úrnő ő nagysága személyében, ki a bál védnökségét elvállalni szíveskedett. — A kaszinó is megtartja a múlt évekből kedves emlékű piknikjét, mely­nek sikerét már a családias jelleg és — telt batyuk is biztosítják. — Ezenkívül a gaz­­d­a­sági eg­y­­­e­­ f. hó 16-án a Sas termé­ben, a kovács és bognár ifjúság folyó hó 8-án az iparegylet termében, az ács iparos ifjúság f. hó 23-án a Sas termében, az i­p­a­­ros ifjúság ö­n­k­é­p­z­ő egylete f. hó 29-én az iparegylet termében rendeznek tánczvigal­­makat s igy bővében leszünk a báláknak, csak azután helyt álljon Béla és a­­ tánczos fia­talság. — Dj hadnagyok. Dr. D­r­a­s­k­ó­c­z­y Pál és ifj. Garzó Imre városunkbeli ifjak a közös hadseregnél tartalékos hadnagyokká let­tek kinevezve. — Őszintén gratulálunk nekik a tiszti kardbojthoz ! — A népkerti vigadónak vállalkozás utján leendő felépítésére a városi tanács pá­lyázatot hirdetett, felhíván mindazokat, akik a népkertben egy vendéglőt és egy tánc­h­e­­lyiséget építeni szándékoznak, hogy erre vo­natkozó terv és költségvetésüket dec­ember 31-ig adják be. A felhívásnak nem lett ered­ménye, mert egyetlen egy vállalkozó sem akadt, aki a saját költségén hajlandó lett volna az építkezésre, egy fiatal építőmester, Székely Imre azonban mutatott be egy elég csinos tervet, melynek költségvetése 12 ezer írtra rúg. A terv szerint a vigadóban lenne egy 625­­ú­ méter területű nagyterem, karzatokkal, öltözővel, ezen felül a vendég­lősnek 2 szobája és konyhája. A termet szín­körnek vagy czirkusznak is lehetne használni. A tervnek csak egy hibája van s ez az, hogy nincs pénz hozzá. Pár év előtt a tv­o­v­á­c­s testvérek tettek a városnak ajánlatot, hogy egy szolid és csinos téglaépületet emelnek a népkertben 15 ezer forint költségvetéssel s azt pár évi használat után teljesen a város tulajdonába bocsátják, azonban akkor az aján­lat nem fogadtatott el. Most a város maga keres és sajnos, úgy látszik, nem kap vál­lalkozót, rései ellen a munkások állapotának javítása. Az angolok már egy félszázaddal előbb be­látták, amit sokan ma sem akarnak be­látni. A soczialismus, ha kellő korlátok közt marad, nem utópia: a soczialismus egy elnyomott osztály jajkiáltása, melybe vegyül­nek ugyan a düh, az őrültség hangjai is, melyet néha eltorzítanak a lelketlen s eszte­len felforgatok, de e jajkiáltást soha puszta erőszakkal, vérrel és vassal elnyomni nem lehet. A forradalmaknak is voltak Dantonjai, voltak Robespierrejei, kik csak a vért látták s szagolták, mely előttük elömlött, kik öltek s gyilkoltak, de ezért a forradalmaknak semmi tanulságuk sincs . A történelem úgy ta­nít, hogy az alkotmányok legtöbbnyire a for­radalom szülöttei. A­mikor Anglia a munkás­­osztály valódi bajainak orvoslására törvényt alkotott, a túlzó soczializmus ellen vívta ki legszebb győzelmét. Az angolok példáját igen kevés állam utánozta. Francziaország csak fél­intézkedéseket tett. A franczia törvény 1­2 órai munkát rendel, de csak a gyermekekre nézve tiltja meg az éjjeli munkát. A gyárosok felhasz­nálták e kibúvót s két csoport munkással dolgoztattak, kik éjjel-nappal felváltják egymást. A munkásosztály e sanyarú állapota, melyet imént vázolni igyekeztem, szillé a valódi soczialismust, azt a soezialismust, me­lyet egy kitűnő író az érettség korszakának nevezett. Ekkor léptek fel azok a férfiak, kik azt kérdezék: váljon a meglevő gazdasági rend helyeselhető-e, ment-e minden hiánytól s váljon e hiányok orvoslását lehet-e a tör­téneti fejlődés lassú folyására bizni . Azok, kik a gazdasági rend gyökeres megváltozta­tását a törvényhozó hatalom s forradalmi tö­rekvések erejével követelik, ezek az érettség korának soczialistái. Az a kérdés, hogy a gaz­dasági rend a jogi állapot megváltoztatásával nem volna-e javítható, jogosult. A mai jog­rend lényegében a személyes szabadság, a társadalmi egyenjogúság s a magántulajdon alapelvein nyugszik. A­mit a középkor óta a legkiválóbb bölcselők Macchiavelli, Hobbes, Rousseau, Montesquieu, Kant s Smith Ádám­ ideálképen állítottak fel, lényegében megvaló­sult. De ha megesnék, hogy ez ideálok nem elégségesek, ha új ideálokat teremthetnénk. — A kereskedő ifjak Sylveszter-estélye­­ igen jól sikerült. Az egylet helyiségei zsúfo­lásig megteltek díszes közönséggel, mely zajos­­ éljenzéssel és tapssal jutalmazta Dr. K­e­c­s­­keméthy Dániel humoros felolvasását s K­o­n­s­t­a­n­t­i­n Lajos még humorosabb szava­latát. — A társas vacsoránál vége-hossza nem volt a toasztoknak s különösen K­o­n­s­t­a­n­t­i­n Péter és Megyelka József pohárköszöntői tettek az ifjúságra nagy hatást. — Vadásztársulatunk nagy közvadásza­tot tart ma Szikáncson, mely után P­o­k­o­­m­ándy Imre ur tanyáján lesz „magnum áldomás.“ A vadásztársulat dalos poétája, Ikócsy Mihály már napok óta készül, hogy méltóan megénekelje a társaság tagjait s a humoros rigmus kétségkívül víg hangulatra fogja kelteni a nyulak nagy veszedelmén bu­son­gó társaságot. Szenzácziós eseményről beszélnek városszerte, melyet annál kevésbbé hallgatha­tunk el, mert az esemény kapcsán a törvény­­hatósági bizottságnak egyik vagyonos virilis tagját illetik olyan váddal, mely alul ha ma­gát nem tisztázza, nem a közgyűlési terem­ben, hanem a vádlottak padján van méltó helye. — Az eset a következő: A csomor­­kányi utón fekvő Lengey-féle birtokon az örökösök több akáczfát­ vágattak ki a szom­széd kisebb birtokosokkal résziből. Karácsony előestéjén 8 órakor a tanyás zajt hall a tanya­szélről s oda sietvén, látja, hogy idegen em­berek kocsira rakják a kivágott akáczfa dere­kakat s tovább állani igyekeznek. — Kérdőre vonja a hívatlan vendégeket s azok azzal vé­dekeznek, hogy ők béresek K. N­. János­nál s gazdájuk parancsolta nekik, hogy a fát elvigyék a ko­lka rónak. A tanyás erre azt felelte, hogy ha K. H. Já­nos uram viteti a­ fát, hát vigyék, majd be­számol ő róla. — Sietett is volna ez a szá­madással, mert még aznap este 9 órakor be­állított a tanyáshoz s pénzt ígért neki, hogy elhallgattassa. A tanyás azonban nem fogadta el az ajánlatot s följelenté az esetet gazdájá­nak, ki is utána látván a dolognak, kitűnt, hogy a nagy módú virilis gazda, K. H. János uram tanyáján 37 drb. idegen akáczfa deré­k h­ú­z­ó­d­o­tt m­­e­g a p­a­d­l­á­s­o­n é­s góré alatt, melyek, hogy a rendőrség elé ne kerüljenek, 300 írttal lettek megváltva a káros féltől. — így beszélik ezt városszerte s magunk is szavahihető, tekintélyes gazdáktól hallottuk, kénytelenek vagyunk azért az esetet közérdekből nyilvánosságra hozni, hogy a fel­merült súlyos váddal szemben, melynek lo­pás a neve, az illető virilis gazda a közvé­melyek az emberi történelem egy uj szakát kezdenék meg, mi történik akkor . Minden társadalmi rendnek volt elébb való és kevésbé becsült osztálya. Minden egyiknek meg voltak a maga elégedetlenjei s megelégedettjei, kik a létezőt védelmezők. Nyomor s szükség min­dig létezett s az a remény, hogy a politikai szabadság s a társadalmi egyenlőség megszün­tetnék a nyomort s szükséget, sohasem való­sult meg. Hol van hát a hiba? Marx Károly felelt meg erre a kér­désre s ezzel az elméleti soczialismus egy uj korszakát nyitá meg. Nem követé a régibb soczialistákat, kik csapongó képzelődéssel túl­­világi boldogságot varázsoltak az ő új társa­dalmukra, hanem a létező rend bírálásához fogott. Szerinte a társadalmi egyenlőség s a politikai szabadság nem elég hathatós eszkö­zök a szegényeknek megvédésére a gazdagok ellen. A gazdag, úgy­mond Marx egy híres könyvében,­­ a szegény munkaerejét annyiért vásárolja meg, mennyi a munkaerő szegényes eltartását kifutja. A munkaadó e munkaerőt nagyobb mértékben kizsákmányolja, mint a­mennyit e tartás megér. A szegény embernek el kell adnia munkaerejét, mert a szükséges­­ munkaszerek hiánya folytán, nem értékesít­heti azt. Több munkabért pedig nem szerez­het, mert a munkaerőre is érvényes azon álta­lános törvény, mely szerint az áruczikkek ára nem lehet nagyobb az előállítási költségeknél. De mily furcsa okon külö­­bözik gazdag a sze­génytől. A gazdag ember nem elődeinek erénye, szorgalma vagy takarékossága folytán lett gaz­dag, mert az első tőkeképződés erőszak segé­lyével keletkezet és azóta a tőke folytonosan a munka rovására szaporodik. Marx e tanait bőven magyarázza. Nem fogom önöknek erős­ségeit bemutatni, mert annyira tudományos jellegűek, hogy ez előadás keretébe nem il­leszthetők be. Marx a családról s a vallásról is elmondta nézeteit. Szerinte a mai házassági rend nem felel meg annak a magasabb alak­zatnak, mely az ő társadalmában lépne életbe. Miben áll e magasabb alakzat, azt nem tud­hatjuk. De több gyülekezetben nyilvánult nézetéből azt lehet következtetni, hogy a szabad szerelem az a magasabb alakzat, amely a boldogság állapotát szülné. IFoRt. köv.­­lemény előtt igazolja és tisztázza magát, mit­­ ha nem tenne, az esetet a rendőrségnek is­­ figyelmébe ajánljuk, mert a közszájon forgó bűntény hivatalból üld­ö­z­e­n­d­ő, s hinni akarjuk, hogy rendőrségünk s­z­e­m­é­l­y­v­á­l­o­­g­a­t­á­s n­é­l­k­ü­l teljesíti kötelességét. A lel­árbiztosi hivatal ügyforgalma a múlt 1886-ik évben következő volt: Bead­vány érkezett 1774, elintéztetett 1772, 1887. évre elintézetlenül maradt 2. Hagyaték leltá­­roztatott a helyszínen 387. Eme 387 hagya­ték leltári becsértéke kitett összesen : 329084 frt 81 kit, mely után beterjesztetett leltár­­díj 358 frt. I­m­ Vásárhelyen, 1886. decz. 31. Szél Pál, leltárbiztos. A „Tarjáni III-ik olvasónépkör“ I. t. 275. szám alatt levő közhelyiségében folyó 1887-ik év január 9-dik napján, azaz va­sárnap délután 2 órakor tartja meg évenként, szokásos „tisztújító“ közgyűlését, melyre is a­­ kör tagjai tisztelettel meghivatnak. Hun­ Vásár­­helyen, 1887. január hó 5-én, Csarkó Ist­ván a kör jegyzője. A tabáni első olvasókör f. hó 9-én, vasárnap délután 2 órakor tartja­ rendes köz­gyűlését,, melyre az egylet rendes- és pártoló tagjait tisztelettel meghívja. Az elnökség, „Cso­lgrádmegye“ czim alatt, Szen­tesen Sz. Kovács Pál szerkesztésében, egy hetenkint, kétszer megjelenő, megyei érdekű lap indult meg, melynek programmja: az ellentéteket kiegyenlíteni és a megye intelli­­gencziájának törekvését gyámolítani. A lap első száma elég tartalmas és változatos, s ha­­ program­jának megfelelni fog, hosszú életet kívánunk az uj laptársnak. A fénykép-lopást sokan bűnnek sem tekintik s ártatlan csínynek veszik, ha egy fiatal ember egy szép lány arczképét kinézi a más albumából. Nyilván igy okoskodhatott az az ipse is, aki a kath. templom előtt levő Újhelyi ház sarkáról, a Kmetykó Gyula fod­rász terme mellől kedden este elemelte Plohn Illés fényképészünknek egész fénykép kiraka­tát. Plohn bácsi most már azon tűnődik, hogy vajjon melyik fényképe tetszett meg a becsü­letes tolvajnak, kinek lapunk útján azon ün­nepélyes ígéretet teszi, hogy kiválaszthatja a fényképkirakatból a legszebb leány arczképét magának, csak a többit vigye vissza a nagy képrámával.­­ „Igazságszolgáltatásunk“ czímű c­ik­künket lapunk jövő számában folytatjuk, a­midőn a járásbíróság múlt évi tevékenységére­­ vonatkozó adatok rendelkezésünkre állván, ezek­­ alapján fogjuk észrevételeinket megtenni. — Szentesen a múlt év folyamán szü­letett 1209, meghalt 950 egyén s igy a szü­letések száma 259-czel haladja fölül a halá­lozásokét. Házasságra lépett 271 pár. A múlt évi népmozgalmi adatok Szentesen általában kedvezőtlenebbek az előző évinél, mert a szü­letési esetek száma 51-gyel kevesebb, a halá­lozásoké pedig 38-czal több mint 1885-ben volt. Különösen kedvezőtlen az esketések szá­mának az előző évi 344-ről 271-re történt esése, melynek okául a rész­időket vagy a vadházasságok szaporodását tartsuk-e ? — nagy kérdés. Utóbbit nagyon valószínűsíti a tör­vénytelen születések száma, mely 96-ra rúg. 30016 passzus! Ennyit állított ki a városi kapitányi hivatal a múlt év folya­mán. Ebből lólevél volt 7330, marhás levél 11,686, sertéslevél pedig 1­1,000 drb. — Ezen számokban azonban nincsenek beleértve a tár­­lat-átírások, melyek szintén szép számot tesz­nek ki. Huszonegy bál volt, ujesztenilő éjje­lén városunkban a szolgáló kisasszonyok, sza­kácsnő téniasszonyok, béres ifiurak és kocsis urak tiszteletére. Volt tehát nagy vigasság a cselédség között s annál nagyobb boszuság a cselédtartó házaknál, mert városunkban az a szokás van, hogy az újévi cselédváltozás al­kalmával 6—7 napig a cselédek nem állnak be a helyre, hanem — farsangolnak. Dicsé­retére legyen mondva azonban a mulató cse­lédségnek, daczára a 21 bálnak és sok mám­o­ros fejnek, az idén semmi rendőri kihágás a cseléd­báláknál elő nem fordult. Bagi József végrendelete. Midőn a vagyonszerző öreg végperczeit, közeledni érző, súlyos betegségének hírére hozzásietett fiaihoz és unokáihoz e szavakat, intézte: „Vegyétek végintézkedésül jelen szavaimat s tartsátok meg azt úgy, mintha írásban hagytam volna hátra számotokra. Először is: temessetek en­gem a puszta földre, ne pedig kriptába. Sze­rettem a földet, nagyon s jól fog esni a hazai föld hantját, érezni magamon. Másodszor: tart­sátok meg a szürkémet, ne használjátok többé. Adjatok neki holtanapjáig kegyelemablakot. Harmadszor: szeressétek egymást s az osztály­kor össze ne tűzzetek holmi apróságokon.“ Temetésén az öregnek egykori társai közül csakis Sváb Jakab volt jelen, ki rendkívül megkönyezte: testvérét Bagi Imrét a veszte­ség fájdalma ágyba döntötte s most az ő élete miatt, is aggódnak. A központi takarékpénztár deczem­­ber havi pénztárforgalma 496,193 forint 92 kr. volt.­­ A helybeli vörös és divatkereske­dők, mint lapunk jelen számában megjelent értesítésük is tudatja, a f. hó 16-án kezdődő „jézusi“ országos vásárra nem fogják kirakni áruikat. Ezen­­ elhatározásukat többféle okok­ból csak helyeselni tudjuk. — Csongrádon a Grünwald-féle gőzma­lom, mely 32.000 frtra volt becsülve, bírói árverésen 8000 fíron kelt el. Három érdekelt takarékpénztár vette meg. — Köszönet-nyilvánítás. Az iparos if­jak önképző-egylete kebelében alakult műked­velő társaság színpadjára adakozni szívesked­tek : főtisztelendő Bernácsky Ferencz 5­irtot, Sallai Lajos, Groszpéter József, Lévai Fülöp, Schiller Imre, Belberbauer József, Kolofon Pál, Biczó Árpád 2—2 k­tot, Pásztor Imre 1 frt 50 krt, Gravácz Lajos, Ritt Lajos, Olasz Miklós, Kovács Sándor, Jaeger Nándor, Bagi Sándor, Patócs Béla, Csada Ferencz, Hotter Ferencz, Góth­ László, Simegh­ János, ifj. Asz­talos János, Kusztos Kálmán, Tárkány Ferencz, Tóth Sándorné, Patócs István, Lázár Jánosné, Kovács József, Feiner Mór, Oláh Mihály, Benczúr István, Raizinger Gyula, Kriván Ger­gely, Tóth Vilma kisasszony, A. B. Cz., Török Albertné, Király Ferencz, Bánfi Sándor, ifj. N. Szabó Pál, ifj. Nagy Sándor, N. Kardos Tamás, Kristó Máté, Groszmann Adolf, Be­regi Lajos, Vékes Ferencz, N. N., özv. Schach­­ner Erneim, Elek István, Vajnai Bálint, Tár­kány Mihály 1—1 k­tot, Czirbus Sándor 80 krt, Bauer Emil 70 krt, Győri János, Tóth Kvárolyné, Kovács János 60—60 krt, Kmetykó Gyula, Kis Gyula, Zsifkovics Péter, Zán Já­nosné, Francziszti Márton, Pap Sándorné, Sal­­lay Ferencz, Molnár József, Groszpéter Károly, Falta Imre, Bokor Péter, Wiener János, Benkó Teréz, Tápai Mihály, Tóth Péter, Szilviczki Árpád, Kiss József, Szűcs Sándor, Adler Géza, Zán János, Dudás Sándor, Gyulai István, ifj. Kovács János 50—50 krt, Hoffer­­Károlyné, Balázs Antal, Kmetykó Etel, Dús Imre, Weisz Adolf 40—40 krt, Kovács János, Csutak Imre, Idércsi Imre, Hódi Sándor 30—30 krt, ifj. Csótó N. István, Mucsi Imre, Czakó József, Szilágyi János 25—25 krt, Ferenczi Gáspár, Nagy Mihály, Olasz István, Sz. Nagy Sándor­­né, Demetrovics Szávaim, Varjú Ferenczné, Felberberbauer István. N. N., Szabó Pál, Hof­fer Károly, N. N. 20—20 krt. — Fogadják a nemeskeblü adakozók az egylet hálás kö­szönetét. — A ZSKrOS bödön. A rendőrkapitány ur szobájában szerényen ott gubbaszkodik a sarokban egy­ zsíros bödön. Fehér Lajost amint bevezetik a kapitány úr elé, fehér lesz mint a fal, s elfordítja a fejét, hogy még csak ne is lássa. Hej, pedig ő volt a­ki Sylvesz­­terre virradóra reávetette a szemét a zsíros bödönre s nemcsak a szemét vetette rá, de a kezét is rátette és elemelte az Újvároson a Nagy Sándor kamarájából. Hanem rajta vesz­tett : nem volt szerencséje avval a kis zsira­dékkal, pedig a farsangon sok jó csörögő fán­kot ki lehetett volna sütni belőle, mert csurig van a 20 literes bödön. A rendőrök azonban megcsípték s Fehér Lajos is, meg a zsíros bödön is belül kerültek a városház kapuján. Belül került, azután Szarvas János is, mert kitűnt, hogy czimborája volt Fehér Lajosnak s nem csak a zsíros bödönt, de egy pár uj csizmát, másfél véka búzát, és három üres zsákot is loptak Nagy Sándortól. Ezekről azonban furcsán számolt be Szarvas János. Azt mondja ugyanis, hogy amint meghallotta, hogy Feh­ért, a rendőrök elfogták, a csizmát, búzát,, meg a zsákokat kivitte a makói ország­útin s ott letette a hóba. Természetesen ez csak olyan szarvas okoskodás volt Szarvas Jánostól, mert, a rendőrség mindent talált a megjelölt helyen a hó alatt, csak ép a kérdé­ses lopott holmikat nem. A rendőrségnél azt hiszik, hogy más is bele, van ártva a dologba s annál vannak a többi lopott tárgyak, ugy lehet még másféle, lopott jószágok is. — Fe­h­ért és Szarvast tehát, letartóztatták s tovább folytatják ellenük a nyomozást. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: ttp.­­Ertd­ rey Gyula.. N y i­­ t - t é r. Helyben a főtéren fennálló aluljegy­­zett vörös- és divatkereskedők együtte­sen elhatározták, hogy a folyó január 16-ikára eső „Jézusi“ vásárra — nem fogjuk áruezikkeinket kirakni. — s ezt alábbi indokaink mellett hozzuk köz­­tudomásra. Áruezikkeinkre nézve az utóbbi időkben, a­ vásár jelentőségét teljesen elvesztette, mert rövid ideig — alig egy napig tart. — s igy a reá fordított nagy költséget és fáradságot, részünkről sem­mikép meg nem érdemli egyrészről,­­ másrészt pedig ezen együttes intézkedé­sünk által azt hisszük, vásárló közönsé­günk érdekét és kényelmét is szem előtt tartva, megtakarított nagy vásári kiadás

Next