Vásárhely és Vidéke, 1887. július-december (5. évfolyam, 28-53. szám)
1887-07-07 / 28. szám
ről 12 frt 40 krt, mint egy kedélyes névnapi vacsora alkalmával Hofbauer Istvánná és Lángos Kálmánná úrnők által a fönti czélra gyűjtött összeget, Szántai István fogarasi előfizetőnktől pedig s irtot kaptunk s igy gyűjtésünk, a lapunk 25-ik számában kimutatott 255 frt 30 krral együtt, 268 frt 70 krt tesz ki. Úgy a szives adakozóknak, mint a fent nevezett derék úrnőknek, vízkárosultjaink nevében, hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Ezen közleményünk kiszedése után Dörner Ivanicza urhölgy bácsföldvári postamesternőtől voltunk szerencsések kapni 7 frt 20 kr. gyűjtést, melyhez a következők járultak : Dörner Ivaticza 2 frt, Lőbl József 10 kr, Német János 10 kr, Wittmann Béla 30 kr, Schöner József 30 kr, Bohunek Emilia 80 kr, Mayer János 20 kr, Takáts István 10 kr, Nikolits István 10 kr, Hajdú Mihály 10 kr, Horváth András 50 kr, Horváth Ferencz 50 Kiss Vendel 50 kr, Hauer Károly 50 kr, Fischer Sándor 10 kr, Könnyű József 10 kr, Lampl Bernát 10 kr, Matos Sándor 50 kr, Slauser Y. 10 kr, Krsztobanics Basko 20 kr. — Ez összeggel együtt összes gyűjtésünk: 275 frt 90 kr. — Az érettségi vizsgálatok főgymnásiumunkban, ma, szerdán, midőn e sorokat írjuk, még egyre folynak s este fejeztetnek be, az eredmény pedig holnap csütörtökön fog az ifjak előtt kihirdettetni. Az érettségi vizsgálatokon Szabó János békés-bánáti esperes elnököl, a kormány részéről pedig Békési Gyula tankerületi főigazgató, mint kormánybiztos van jelen. Megjegyezzük, hogy az írásbeli vizsgálatot kiállottak közül valamennyien, összesen 35-en bocsájtattak a szóbeli vizsgára. — Jótékony ezévi tánczmulatság volt a múlt szombaton este a kaszinóban. A mulatság teljesen zárt és magánjellegű volt, mely azonban nem zárta ki azt, hogy minden tekintetben sikerüljön, amint sikerült is. A rendezést Szomor Dezső és Vetró Lajos urak vállalták magukra, kik e tisztüknek derekasan megs is feleltek A bál jövedelme felét az árvízkárosultak, felét a kaszinói könyvtár javára adják. Hajnalhasadáskor, reggel 4 órakor lett vége a sikerült mulatságnak, melyen a jelen volt úri családok igen jól mulattak. — Hitszónoklat. Dr. Vajda Béla rabbijelölt, városunk szülötte a jövő szombaton, folyó hó 16-án délelőtt 10 órakor a helybeli izraelita templomban magyar hitszónoklatot tart.. A törekvő ifjú pap ezen első nyilvános fellépését ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. A posta és távirda tervbe vett egyesítése folytán a postatisztek a távirászatból, a távírók pedig a postai kezelésből köteleztettek vizsgatételre. Ezen vizsgálatot a helybeli postatisztek és távirászunk a múlt hó végén jó sikerrel letették, azonban a helybeli posta és távirda egyesítésére nézve még felsőbb helyről intézkedés nem történt. — Halálozás. Tóth Mihályné szül. Falta Juliánna asszony, élte 28-ik évében városunkban, édes atyja Falta Imre házánál f. hó 1-én elhunyt. Temetése másnap az ev. egyház szertartása szerint szép számú közönség részvéte mellett ment végbe. Béke poraira! — Szökött rab. A helybeli járásbíróságnál Hegedűs József két hóra elitélt fogoly, múlt csütörtök este búcsút sem véve a kapufélfától, megszökött. Azonnal űzőbe vették csendőrök, rendőrök, de siker nélkül. Mint rosz nyelvek beszélik, a szökevény Budapest felé vette útját, hogy Fabinyi miniszternél felajánlja magát börtönőrnek, mert beigazolta, hogy erre Vásárhelyen szükség van. — Köszönet-nyilvánitás. Alóli róttak a hun vásárhelyi kereskedő ifjúsági egylet választmányának megbízásából ez után mondunk köszönetet egyletünk azon tagjainak, névszerint: Benedek Ede, Böhm Antal, Fülöp Lajos, Glück Lajos, Goldman Soma, Goldman Ödön, Kohn Soma, Orasman Jakab, Policzer Aladár, Policzer Mór, Schenk Herman, Schwarz Henrik, Kelei Victor és Weinberger Gyula uraknak, kik a kereskedő ifjak társulatának könyvtárát, magán körben rendezett gyűjtés utján, 68 kötetre terjedő 31 művel gyarapították, s hirlapolvasó közönségünknek is állttozatot hozni kegyeskedtek, fogadják nenei tettükért, a nevezett egyesület választmányának általunk kifejezett hálás köszönetét és elismerését. Konstantin Péter elnök, Kovács Lajos titkár. — Lakatos bácsi, az ismert tánczmester tegnap új tanítási folyamot nyitott meg Árvai tarjáni házában Jelentésében ezeket irt. „Midőn magamat a helybeli művészet pártoló intelligenczia, különösen a t. szülők tovább, kegyeibe ajánlani szerencsém ved «zaba«."’ s egyúttal azon biztosításomnak nem, hogy mint ezelőtti és erkölcsösség szelleme honolt; mindig igazi iskola volt s lesz az, nem pedig dorbézoló tanya, mint a minők, fájdalom, „táncziskolák“ ezégje alatt az ifjúság erkölcsisége megölésére oly sok oldalról kísértenek.“ — Lakatos bácsi neve a táncztanítás terén sokkal ismertebb, sem hogy őt hosszasan kellene ajánlanunk a szülők és ifjúság figyelmébe. A városi hivatalokban erősen dolgoznak a hivatalnokok. Az árvízveszély ugyanis majdnem egy hónapig az egész tisztikart elvonta rendes foglalkozásától s igy minden hivatalban meggyűlt a dolog. E mellett az is serkenti a tisztviselőket, hogy Kállay főispán értesítő a hatóságot, hogy f. hó 13-án számonkérő széket fog tartani, mely alkalomra az összes városi hivataloknak kimutatást kell készíteni f. évi működésük eredményéről. Az állami lótenyésztési dijak Csongrád megye, Szeged és Hódmező-Vásárhely törvényhatóságok területére nézve a 1. évben augusztus 17-én Szentesen fognak kiosztatni. Tenyész kanczák díjazására 6 dij lesz összesen 46 drb. aranynyal, csikók díjazására pedig 5 dij összesen 34 drb. aranynyal. A dijak java részét remélhetőleg a folyó évben is a hunvásárhelyi gazdák fogják elhozni. A szegedi szeszgyárat, mely 1882- ben 750.000 frt alaptőkével kezdte működését, a tulajdonosok 1. év október elsején bezárják. Oka ennek az, hogy a gyár évenkint 50—60.000 frt veszteséggel dolgozott s a kormány jelenlegi közgazdasági politikája mellett semmi remény sincs arra, hogy hazánkban a szeszipar felvirágozzék. Szegednek a szeszgyár volt legnagyobb gyártelepe, melynek hivatalnoki személyzete 30—40 családot tartott, a munkások száma pedig 300-at meghaladt. A szesztermelés mellett állandóan 2000 drb. ökör hízott a gyártelep istállóiban s igy e téren is nagy forgalmat csinált. A gyár beszüntetését nagyon meg fogják érezni Szegeden, nem csak a forgalom, de a város pénztára is, melynek a gyár évenkint több mint 15.000 frt városi adót és illetéket fizetett, a magyar állam pedig több mint fél millió frt. kárt szenved a gyár beszüntetésével, mert a szegedi szeszgyár évenkint szesztermelési adóban ily óriási összeget fizetett. — Laboráns és flastrom, ilogy illik ez össze ? Kérdi a szives olvasó. Bizony, egy könnyen el nem lehet találni, pedig amint ki fog majd tűnni, ez a két fogalom nem is olyan messze állanak egymáshoz, különösen a jelen esetben. Nem maradunk adós a felvilágosítással, előbb azonban ismerkedjünk meg a két fogalommal. A laboráns, tulajdonkép nem is fogalom, az egy személy, mégpedig olyan személy, ki a patikákban igen fontos szerepet szokott játszani. No igen, mert játszva végzi el a dolgát. A többek közt ő az, ki a bajuszpedrők, két krajczáron micsodák létrehozásán a patika boszorkánykonyháján fáradozik, de nem szabad neki irtózni a méregkeveréstől, a pudlik és téglik tisztogatásától sem. Egy szóval ő patikai szolga. A flastrom pedig kérem, flastrom, mely híres arról, hogy egy bizonyos deák-névvel van szoros összefüggésben. Most már mindenki el tudja képzelni, hogy egy laboráns könnyen hozzáfér a deák-flastromhoz, tehát könnyen hozzáférhetett a Kiss Gyula gyógytárában működő Gyaráki András laboráns is, és amint hozzáfért, a flastromot szépen hosszúra kinyújtó, úgy hogy az pálcza alakot öltött. De nem a sétára használta, hanem arra, hogy e flastrom pálczát, midőn korán reggel a patikát takarító, benyújtó a kassza fiókon levő lyukba, és a mint visszahúzó, imé, hatosok, húsz krajczárososok és bankók ragadtak rája, onnan pedig a laboráns ur zsebébe vándoroltak, honnan ismét a pinczérekébe, mert a laboráns ur ugyancsak költekezett, daczára annak, hogy 8 frt havi fizetése volt. Gazdája azonban észrevette a hűtlen laboráns dolgát, elfogatta , és most az ipsex erősen tagad mindent a rendőrségnél. Pedig van ellene elég bizonyíték, a szép deák flastrom palcta, és az, hogy a tolvaj úr többet költekezett, mint becsületes utón tehette volna. Minden este a Sas előtt sörözgetett, kocsmákba járt, emellett az utóbbi napokban két zsebórát, egy klarinétot, rámás csizmát és több más egyebet bevásárolt, melyek értéke 30 frton felül van, holott csak 15 frt bért vett ki a gazdájától. Hja, szerzett neki a flastrom! így illik össze a laboráns és a flastrom, amely kettős szövetséghez most egy harmadik is szegődött: a dutyi. — Lólopás. A lókötők egy idő óta keveset hallattak magukról határunkban. Az ismertebbek közül többen vizsgálat alatt lévén, nem igen akarnak beleharapni a savanyu álmába. A héten egy atyafi mégis megkóstolta a savanyu alma izit s kicsi híja, hogy bele nem tört a foga, a mely körülmény különben rég bekövetkezhetik. Fischer Jakab réti gazdálkodójától, Petrócz Sándortól ugyanis szonbaton éjjel egy még eddig ismeretlen ember az istállóból 2 lovat ellopott. A lopást a gazda azonnal észrevéve, rögtön jelentette Bóka rendőrkapitánynak, ki még az épei üldözőbe vette a lókötőt, kinek nyoma a városi felé"- vezetett. Csakugyan már-már beérték, • jön az ember a lovakat hittem elcsapva magától, bemenekült a búzavetésbe, s a kalászok a puszták fiát lágyan eltakarva, meghiúsították a buzgó rendőrség dolgát. A tolvajt erélyesen nyomozzák. Az aratás e hét elején városunk határában megkezdetett. Az őszi árpát már levágták, s kitűnő termést adott. Az őszi búza hasonlókép kitünően áll s a tavasziak is jó közép termést ígérnek. Most már csak jó gabna-árak kellenek. A sóárak a szegedi kir. sóhivatalnál 1. év július 1-től métermázsánként 11 frt 55 krról 10 frt 78 krra, a teljes vasúti kocsiban való eladásnál pedig 10 frt 46 krról 10 frt 69 krra emeltettek. Aradon ellenben 10 frt 55 krról 10 frt 48 krra, kocsi számra pedig 10 frt 41 krról 10 frt 34 krra szállíttatott le imázsája. Gyilkosság és öngyilkosság. Véres szerelmi tragédia rázta fel a szomszéd Dorosma város vasárnapi nyugalmát. Az ottani Maróthi-féle kávéház főpinczére, Hirn Ármin halálosan beleszeretett, az ugyanott alkalmazott kasszírnőbe, Sárközi Mariskába. Régóta ostromolta az ifjú nőt a pinezér szerelmével, de az nem viszonozta. Vasárnap délelőtt a pinezér Szegeden járt s különböző mulatóhelyeken időzve, fölhevült állapotban ment vissza délután 2 órakor Dorosmára, eltökélve, hogy vagy megnyeri most a kasszírnő szerelemét, vagy agyonlövi. Dorosmán a kávéházzal átellenes Adler Bernát-féle boltban vett egy revolvert, megtöltötte s bement a kasszírnő szobájába. A nőt ágyában alva találta. Előtte való éjjel sokáig nyitva maradt a kávéház s a kimerült nő a nappalt használta föl nyugalomra. Szerencsétlenségére szobája ajtaját elfeledte bezárni s Iliin Ármin észrevétlenül bejutott. A pinezér bezárta az ajtót, majd fölrázta a kasszírnőt álmából. A nő fölriadt s apinezért kiutasította a szobából. „Nem távozom, mert ma végzünk!“ felelt vadul a férfi. „Mit akar hát?“ kérdő a kasszírnő könnyedén, még mindig nem látva a férfi lángoló szemeiben a sötét elhatározást. „Azt akarom mondani, szólt a pinczér, hogy válaszsz , vagy az enyém lesz, vagy agyonlőlek.“ A kasszírnő nevetett. „Ugyan ne bolondozzon“, felelt. „Hát nem akarsz az enyém lenni !“ „Nem.“ pinezér erre kivette a zsebéből revolverét és rálőtt a nőre, kinek szoborszert mellét, fehér nyakát és arczát egyszerre elönté a vér. — A golyó a szegény nő oldalába fúródott s haldokolva vergődött az ágyban. — A pinezér erre saját maga ellen irányozó a fegyvert s szivén lőtte magát. Néhány percz múlva megszűnt élni. A lövésekre s a haldokló nő jajgatására a házbeliek feltörték az ajtót és behatoltak a szobába. A kasszírnő még élt, kínosan hörögve s töredezett szavakkal adta elő a véres eset lefolyását, különösen azt emlegette görcsösen a boldogtalan, hogy ő becsületesen hal meg, az Annin betört hozzája, neki semmi köze ahoz az emberhez. A szerencsétlent különben talán meg lehetett volna menteni, mert még élt, de elvérzett menthetlenül, mert Dorosmán, a 12,000 lakosságú városban csak egy orvos van s ez az orvos véletlenül épen a tanyán járt himlőt oltani. A szolgabiró a szerencsétlenség hírére azonnal a helyszínen volt, de a boldogtalan nő érdekében nem bírt egyebet tenni, mint hogy a város kocsiját kiküldte a tanyára az orvos után, hogy hozza haza, de a kocsi csak késő este tért vissza — orvos nélkül, nem találta. A szerencsétlen nő halálos sebét ezalatt egy időközben előkeresett állatorvos igyekezett bekötni s a vérzést elállítani, de semmire se ment munkájával. A ház elé pedig ezalatt több száz főből álló tömeg gyűlt s hallgatta a szegény nőnek egészen az utczára kihangzó vérfagyasztó jajgatását, mig nem több órai kínos vergődés után is meghalt. A hatóság a szobát, melyben a holttestek feküdtek, bezáratta, s az ajtó elé a tolongó nép föltartóztatására két zsandárt állított. — A szerencsétlen Sárközi Mari a dorosmaiak állítása szerint ritka becsületes nő volt; amig Dorosmán volt, a gyanú árnyéka se fért magaviseletéhez Mostani kenyérkeresetére a szükség kényszerűé. Férjétől, egy elzüllött embertől különváltás félt s életfentartás czéljából lett kasszírnő. — Hirn Ármin vásárhelyi, alig 20 éves fiatal ember, Hirn Lázár itteni kávéháztulajdonos fia volt, kit családjával együtt mélyen megrendített fiának meggondolatlan és végzetes tette.— Öngyilkosság. A múlt hó végén Árva Nagy Bálint III. tized 88 szám alatti lakos, kocsmáros, egy összecsavart ablakfüggöny segítségével a kamra gerendájára felakasztotta magát. A 37 éves férfit gyógyíthatlan betegség vitte az öngyilkosságra s mint a vizsgálatkor neje valla, már előzőleg háromszor próbált hasonló módon véget vetni életének, azonban mindig ideje korán észrevették és megakadályozták. A negyedszeri kísérlet végre sikerült a szerencsétlen embernek, mert midőn észrevették és kötelékétől megszabadították, már halva volt. Jó madarak. Mennig Mihály iparossegéd gazdájától Kovács Ferencz czipésztől megszökött s hogy a szökésben a saját láb-belijét ne koptassa, magával vitt a gazdájától 15 pár vadonat uj lábbelit, Banga tűzoltónak pedig az óráját vitte el emlékbe. Köröztetik. — Neumann Sámuel depójából meg egy vendég szökött meg, nem ugyan a fizetés elől, hanem a depós tajtékpipájával. Még egy pipa dohányt se szíhatott ki belőle, már is elcsípték, így azután Szilágyi János ő figyelme — mert ilyen szép neve van a csúnya szándékú embernek az „oldalzseb“-be került. A hunvásárhelyi takarékpénztár 1887 június havi forgalmi kimutatása. Bevételek: Pénzmaradvány május 81-én :• 44169 frt 71 kr. Betétek: 53390 frt 22 kr. Jelzálog kölcsön visszafizetések: 630 frt. Kézizálog kölcsön visszafizetések • 200 frt. Váltó kölcsön visszafizetések: 314.048 frt 82 kr. Folyószámla visszafizetések: 22753 frt 90 kr. Jelzálog kölcsön kamatok: 1878 frt, 82 kr. Kézizálog kölcsön kamatok: 20 frt 56 kr. Váltó kölcsön kamatok: 6540 frt 54 kr. Értékpapír kamatok: 300 frt. Különféle díjak és kamatok : 24 frt 22 kr. Összesen : 443956 frt 90 kr. Kiadások: Jelzálog kölcsönök: 11870 frt Kézizálog kölcsönök: 570 frt. Váltó kölcsönök: 314,804 frt 24 kr. Folyószámlákra: 50912 frt 15 kr. Betét visszafizetések: 36148 frt 40 kr. Betét kamatok: 1191 frt 6 kr. Tisztség és szolga fizetések: 474 frt 18 kr. Osztalékok: 25 frt. Jótékonyczélú adományok : 220 frt. Haszonrészekre: 1 kr. Pénzmaradvány június 30-án: 27741 frt 80 kr. Összesen : 443.956 frt 90 kr. Összes forgalom : 887,913 frt 80 kr. Főigazgatói jelentés az árvízről.* Tisztelt központi választmány ! A kistiszai zsilip bedőlése következtében Hódmező-Vásárhely, Földeák, Lele, Tápé és Sövényháza községek ártéri birtokosait, úgyszintén a körös-tisza-marosi ámentesítő és belvízszab. társulatot egész véletlenül és váratlanul, de annál megdöbbentőbb mértékben sújtó árvízveszély bekövetkezéséről a Tisza vizének az ártérbe omlését megakadályozni czélzó intézkedésekről a zsilip bedőlés okairól, a károsodások mérvéről és a közp. választmány által teendő legsürgősebb intézkedésekről szóló jelentésemet tisztelettel a következőkben terjesztem elő: I. Folyó évi június 1-je napján d. u. fél 3 órakor vettem a mindszent-apátfalvi szakasz igazgatójának hozzám intézett azon távirati jelentését, hogy a kistiszai zsilipnél a Tisza vize betört. Ezen körülményt a nagy magyar kir. közm. és közm., minisztériumnak és a társulati elnök urnak táviratilag bejelentvén , Száz Géza min. megbízottal és Szojka Gusztáv társ. főmérnökkel haladék nélkül a helyszínére utazni tartottam kötelességemnek. Mivel pedig Hun-Vásárhelyre megérkezésemkor már a helyszínéről jött szemtanuktól azon alig elképzelhetett és valóban megrendítő értesítést nyertem, hogy a kistiszai zsilip egészen felfordult és a helyén képződött szakadáson át a Tisza árvize feltartóztathatlanul rohan a hódtó-kistiszai csatornába és ezen által Hm-Vásárhely területére a már teljes nagyságában jelentkező veszedelemről a nagymélt. közm. és közi. minisztériumhoz és társ. elnök ur ő méltóságához még Hm-Vásárhelyről ismételten jelentést tettem s egyidejűleg az érdekelt törvényhatóságokat is táviratilag haladéktalanul megkerestem, hogy az árvíznek terjedése ellenében szükséges intézkedéseket tegyék meg és a beállott katasztrófáról az érdekelt községeket és birtokosokat is azonnal értesítsék. Este fél 9 órakor a szakadáshoz megérkezvén, a mindszent-apátfalvi szakasz igazgatója és mérnöke úgyszintén Hun-Vásárhely város főmérnöke az azon időig összeszedhetett munkaerővel és anyagkészlettel már kétségbeesett küzdelmet fejtettek ki egy körtöltés létesítése körül, amelylyel a szakadásnak elgátolása czéloztatott. A körtöltésnek két szárnya még az éj folyamán el is készült, de amennyiben épen a zsilip helyétől a Tisza folyó medréig vezető 6 méter fenékszélességül és a Tisza 9 vizéig mélyített csatorna a szakadás első pillanatában oly nagy és mély szelvénynyel vezette be a mentesített ártérre a Tisza árvizét s e helyen a viz esése mintegy 3 méternyi, sebessége pedig a legrohamosabb volt, s ezen kivül a zsilip csatorna kőburkolata is még fennállott, a körtöltést a csatornában tovább folytatni nem lehetett. A szegedi m kir. folyammérnöki hivatal főnökével és mí'tékeivel, kik időközileg szintén megérkezek a helyszínére, és a társulat műszaki ,tőzegeivel, úgyszintén Hun Vásárhely város főmérnökével történt együttes és beható tanácskozásuk után tehát azon megállapodásra jutottunk, hogy a kőburkolattal ellátott előcsatornába annyi hajó süllyesztendő el egymás mellé és egymás fölé, amennyi az egész beömlési szelvényt eltölti és a vízfolyás a hajók elébe hányandó földes zsákokkal, s a csatorna . Lapunk múlt számában említést tettünk azon memorandumról, melyet az árvíz tárgyában Feketi Márton társulati főigazgató a kóros-tisza marosi ármentesítő társulat központi választmányához befekpsztett. Ezen iratot, mint egyik érdekesiküiiket sújtó katasztrófának, Janis inkább szükségesnek tartjuk