Vásárhely és Vidéke, 1889. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1889-07-04 / 27. szám

íztár még a múlt évi eredményt (2665 frt kr.) sem fogja elérni. Július 1-ig köztük­­­k ez évi bevétele 1229 frt 38 kr. volt, s a csekély fürdő­díjak mellett még elég­­ eredmény ugyan, de lehetne kétaunyi is, a közönség jobban méltányolná ezen valód­i nagybecsű intézményünket. A múlt hé­­, hogy az ármentesitő társulat gyűlései ásunkban tartattak, vidéki vendégeink kö­­zökben, köztük Károlyi Tibor gróf is, keresték közfürdőnket s a legnagyobb elié­­zéssel szóltak róla, azonban nem kevéssé glepte őket, hogy aránylag oly kevéssé agatja közönségünk. Reméljük e hóban már r­obb lesz a fürdő látogatottsága, mert nél kellemesebb üdülő­helyünk csakugyan i­s s a kánikulai hőség ismét meg fogja ■emteni a­­ fürdőközönséget. — Színészet. Pesti Ihász Lajos szintár­­sága jól érzi magát közöttünk. Az előadó­­k nem folynak ugyan zsúfolt ház előtt, de adig akad annyi közönség, a­mennyi egy léki színi direktornak a nyári szezonba tett igényeit kielégíti.­­ Csütörtökön és­m­baton S­z­a­t­h­m­á­r­y­n­é asszony foly­tta vendégszereplését, az első este a „To­­picz“, a második este a „Proletárokéban m­indannyiszor meleg ovácziókban részesült a szönség részéről. Pénteken „Nebánts-virág“ n érett adatott a műkedvelő zenetár­­isággal. Az egész szezon alatti operett­­őadások között ez egyetlen volt igazán si­ M’ült és élvezetet, nyújtó. A műkedvelők mekara pompásan játszott, s Denise szemb­­esítője Szigethy Mari is csinosan énekelt. —K­edden Asztalos Sándor földink jutalom­tékául népszínmű adatott csekély számú kö­­ltség előtt. — A szentesi rendőrség értesité hatá­­lyunkat, hogy Szentesen a sertés-orbáncz megszünt. — A dalárda pártoló tagjait lapunk­­ján kéri fel Sal­lay Lajos titkár, hogy a­­ közülök a szegedi dalár ünnepélyen részt­enni kíván, az igazoló jegyért e hét végéig áfa jelentkezzék. Részvételi díj 2­ért, melyért Szegeden a pártoló tagok is elszállásolásban mindazon előnyökben részesülnek, melyek­en ott a vendég-dalárokat részesítik. C­­alárdánk a jövő hó elején, a népkertben ánczvigalommal egybekötött hangverseny ren­­dezésére készül, melyen a szegedi verseny­­darabokat is előadni fogja. Tervben van még­­ dalárda körében egy társas kirándulás fiúméda. Ez természetesen a zóna-tarifa legise alatt történnék, s szeptember hóra tervezik. — Értesítés. A szegedi m. kir. bába­képző intézetnél a legközelebbi — október h­ó 1-én kezdődő — magyar-német tanfolyamra 12 tanuló részére egyenként 40 forintnyi állami ösztöndíj van rendszeresítve. Felhívom mindazokat, kik azt elnyerni óhajtják, hogy­­ a nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz intézett, keresztlevél- ,­rnatlan „szurkolásban“ töltötte, levetette ma­gát ágyába s pár percz múlva a legnyugod­tabb lelkiismeretű ember hortyogásával aludta az igazak álmát. Kora reggel mégis felébredt s mikor a tegnapi nap eseményein végig futott em­léke, lelkiismereti furdalás vett rajta erőt. Vájjon nem mérgezte-e meg magát boldogtalan imádottja ? Épen a pék­bolt elé akart indulni, mi­kor az ajtaja megnyílik s egészséges arcza édes­apja lép elébe. No ez maga volt az élő szemrehányás. Mikor megtudta, hogy kedves csemetéje a vizsgán elbukott, nem sokat teketóriázott vele, hanem felpakolta a kocsira s vitte egyenesen haza, falujába. Mégis, egy pillanatra betekinthetett a pékbolt ajtaján kocsijukról, s mikor meg­pillantotta Mariskát a szokott helyen, olyat lélegzett megkönnyebülten, hogy lefújta a kocsis kalapjáról a darutollat. Szomorúan ült a mérleg elé a halni készülő Mariska. Hol kevesebbet, hol meg többet mért a kenyérből a vevőknek. „A szó­rakozott mennyasszony !“ szólt mosolyogva a mama. De Mariska alig várta a vacsorát, alig evett valamit, sietett­­­ágyába s mikor min­den elcsendesült, megeredtek könnyei, sitt zokogott, sóhajtozott. Szemrehányást tett ma­gának, hogy nincs elég bátorsága meghalni, hogy egyedül hagyja a halálba menni Elemért, a ki úgy tudott szavalni, a ki oly szép ver­seket irt hozzá, a­ki őt oly igen nagyon szenvedélyesen szerette. Végre mégis erőt vett rajta az álom. Elaludt, kissé későbben kelt. Rémülve gondolt Elemérre. Azóta tán már az egész város tudja, és siratja az ifjú halálát. Minden izében remegett, mikor szokott helyét elfoglalta a boltban. Szemlélte a boltba jövök arczát. Csodálatos, hogy egy sem szól róla. Talán még meg sem tudták, talán ott hever holtan a lombok alatt. Izgatottsága nőttön-nőtt. Mégis vett annyi bátorságot magának, hogy az egyik vevőtől megkérdezte: ki halt meg ? Persze, hogy nem kapott kielégítő választ. — Végre... végre ... ott jön az ő * * Húsz év múlt el a fentiek után. Az öreg Tészta már jobb létre szenderült. Utóda veje Kovász György lett, a­ki a pékboltot a szemközti házba tette át. Egy kellő terjedelmű kövér asszonyság ül a bolti mérleg előtt. Vaskos kamasz gyerek méregeti a kenyeret, két szöszke leányka kötéssel foglalkozik, egy 15—16 éves leány pedig két pajkos fiúgyerek öltöztetésével fog­lalkozik. A kövér asszonyság ölébe is jutott egy savószemű ifjú honfi. Az utczán a szemközti oldalon egy erő­sen hajlott hátú, sovány alak, két vézna gyereket vezet kezüknél. Kopaszodó fejét egy kopott, valaha fekete, most már zöldülő kalap fedi. Hosszú fekete kabátját aligha reá szab­ták s nagy csizmájában csak úgy zörög cson­tos lába. Az egyik kis gyerek kisfit kér s a dom­­bovai tanító mintha régi ismerőst keresne szemlélgeti a házakat. Észreveszi a másik oldalon a pékboltot. Bemegy, kifi­t kér, le­teszi a két krajczárt. A kövér asszonyság s a sovány tanító szemeik találkoznak. Mintha már régi ismerősök volnának. A konyhából gyereksírás hallatszik, az asszonyság kimegy. Eltávozik a tanító is. Mariska és Elemér nem ismertek egy­másra. Szegény, szegény megtört szivek! Letét­­lel, erkölcsi és szegénységi bizonyitványnyal fölszerelt bélyegtelen folyamodványokat aug. hó 31-ig hozzám nyújtsák be. Szegeden, 1889 julius 1. Dr Mann Jakab, igazgató-tanár. — Szépirási tanfolyamot nyit folyó hó 10-én Józsa Lajos ismert szépírónk, III. t. 1085. sz. a. lakásán, Aracsi Dániel állatorvos házában. A tanfolyam 4 hétig tart, naponkint egy órai oktatással, s kiterjed úgy a magyar, mint a német szépírásra. Az iskolai szünidő alatt ez is egyik alkalmas módja lesz a gyer­mekek czélszerü foglalkoztatásának s igy ajánl­juk a szülők figyelmébe. — Rósz után. Németh Juliánna 14 éves hajadon rósz útra tévedt. Szikszay Albert városi főszámvevő urnás volt szolgá­latban s rövid idő alatt egy brosszűt, egy pár czipőt, két ízben 1—1 frt, egy ízben 5 irtot lopott. Ezen dolgai még elmentek volna si­mán, mert a kis cselédre nem is gyanakod­tak, de a múlt héten nagyobb vállalkozásra adta magát s a főszámvevő úr íróasztalából egy régi kulcs segélyével 30 irtot lopott ki, ami azután nem maradhatott annyiban. A kis leány a rendőrség előtt beismerte a lopá­sokat s azzal mente magát, hogy a pénzt az anyjának adta. Bizony szomorú dolog, mikor a tolvaj gyermeknek az édes anyja az orgazdája! — Budapesti Hírlap. (Szerkesztők és lap­tulajdonosok :Csukássi József és Rákosi Jenő.) A „Budapesti Hirlap“-nak a hazai wit­elt olvasókö­zönség vetette meg a lapját. A lap eleitől fogva meg­értette a magyar közönség szellemét: minden pártér­dek mellőzésével küzdött nemzetünk­ és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság! A viszont az ország legkiválóbb intelligenc­iája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hírlap“ érte el; legnépszerűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kívül a szerkesz­tőségnek annyi belső tagja van, a­mennyivel egy ma­gyar lap sem dolgozik. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudósító értesíti közvetlenül; a távirati szolgá­lat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy el­­­mondhatjuk: nem történik a világon semmi jelenté­keny dolog a­nélkül, hogy a „Budapesti Hírlap“ arról rögtön ne adjon hit és kimerítő tudósítást. A „Buda­pesti Hírlap“ politikai czikkeit K­a­a­s Ivor báró, Rákosi Jenő, Gr­­­ü­n­r­a­­­d Béla, Balogh Pál írják más kiváló publicistákkal, híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Poli­tikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a leg­megbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyű­lési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szer­kesztik. Magyarország politikai és közélete felől táv­irati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minők­kel minden városban, sőt nagyobb községben is bír a lap. „Budapesti Hírlap“ távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes metropolisá­ban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók van­nak, a­kik úgy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön megtávira­tozzák. A külföldi rendes tudósítókon kívül minden fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön ki­küldetést­ tagjai adnak gyors és bő értesítést. A­­ „Budapesti Hirlap“ e czélokra havonkint oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hirlap egész költségvetése volt, de sikerült is elérnie, cselédjük ... ide jön ... nos ettől megtudok mindent — suttogja Mariska. — Jó reggelt kisasszony, tudja-e mi az újság . . . (— Jaj istenem! rebegi Mariska.) ........elvitték az Elemér urfit haza.......... (— Jézus Mária bizonyosan nem akar­ták eltemetni, mert öngyilkos volt) — El sem búcsúzhattunk jóformán tőle, mert mikor megtudta az öreg, hogy megbukott a fiatal ur, nagyon mérges lett s azt mondta, hogy egy perczig sem marad a városban. Szegény Elemér urfi, de szomorú volt, mikor a kocsira ült. (— Hál istennek, — sóhajtott fel Ma­riska megkönyöbülve, — csakhogy él,) hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgá­numa a sajtónak. A „Budapesti Hirlap“ Tárczarovata a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napirova­­tat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik s a helyi értesü­lés ismert legügyesebb tudósítókra van bízva. Rendőr­ségi és törvényszéki rovatai külön-külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tár­gyalják, hogy a „Budapesti Hírlap“ helyet foglalhat minden család asztalán. A közgazdaság rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, k­e­­reskedő megtalálja mindazt, a­mi tájékozására szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló írók legújabb műveit közli. — Az előfizetés föltételei Egész évre­ 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről leg­­czélszerűbben postautalványnyal eszközölhetők követ­kező czim alatt: A „Budapesti Hirlap­ kiadó­hivatalának, IV. kerület, Kalap-utcza 16. sz. * Gyomorgörcs és a gyomorbajok külön­féle nemei többnyire hibás diéta, mértékletlen­­ség és meghűlés által keletkeznek. Ilyen esetekben a sok tapasztaláson alapuló háziszer, Dr. Rósa életbalzsama Fragner B. gyógyszer­­tárából Prágában, hat kitűnően. Kapható min­den gyógyszertárban. Üzleti tudósítás. Hun-Vásárhely, 1889. julius 3. Legutóbbi tudósításunk óta a gabna­­üzletben lényeges javulás állott be. A tudó­sítások az ez évi termésről mindannyian egy­behangzók, hogy a búzatermés csak közepes lesz, ennek következtében a budapesti pia­­c­on, úgy a malmok, mint a spekulác­ió ré­széről élénk vételkedv fejlett ki és az árak rohamosan emelkedtek. Említésre méltó azon­ban azon sajnos körülmény, hogy a külföld igen tartózkodó álláspontot foglal el és az emelkedettet(!) árakon egyáltalában nem vásá­rol semmit, miután úgy Amerikában, mint Franczia- és Angolországban a termés sokat ígérő. Helyi üzletünk kissé élénkebb , a kíná­lat búzában meglehetős, a vételkedv jó és az árak emelkedtek. Mai jegyzéseink: Búza 7.------7.40, árpa 5.— 5.20, tengeri 3.80, zab 5.50. Árak métermázsánként, hogy a kocsik jönnek-e vagy sem, csak esti 7 órakor, mikor már negyedszer könyörögtem neki a kocsikért, mondta, hogy a sertéseket bátran hajtha­tom­ a vasút­hoz, reggelre megjönnek a kocsik. — Én a sertéseket másnap, f. hó 22-én hajnalban az állomáshoz hajtat­tam, de a kocsik helyett C­z­e­if­e­r János főnök úr azon udvarias szavakkal fogadott, hogy mertem a ser­téseket a pályaudvari sertésaklakba behajtani az ő engedelme nélkül, ezért ő óraszámra fogja rajtam a díjat behajtani, amit azonban még sem mert meg­tenni. Kocsiknak azonban se hite, se hamva nem volt, a jószág a nagy hőségben majd eltikkadt, és miután a kocsik végett őt sürgettem, a legdurvábban elutasí­tott. Végtére délben 3 kocsi érkezett 6 helyett, a má­sik 3 pedig csak esti 7 órakor. Képzelheti­tek, szerkesztő úr, hogy mi kint szenvedett a jószág reggeli 3 órától esti 7 óráig éjlen, szomjan a rekkenő hőségben. Este Szegedre visszajövet a szegedi állomási főnököt vontam kérdőre, hogy mért nem küldtek ko­csikat, és azt a választ nyertem, hogy csak 3 kocsit rendelt a vásárhelyi főnök és ezért­ nem küldtek 6 kocsit. A sertések Kőbányára megérkeztek és csak 8 drb döglött meg belőlük, a többi pedig még isten tudja mikor fogja ezen kínzást kiheverni. Kőbá­nyán beszéltem több vásárhelyi sertéskereskedővel, ezek mind megbotránkozással beszélnek a főnök úr viselt dolgairól, és felkértek, hogy a vasúti igazgató­ságnál együtt tegyünk jelentést, hátha lesz valami eredménye. Azon reményben, hogy soraim közlése által a közjónak teszek szolgálatot, maradok a tek­­szerkesztő urnák stb. Budapest, 1889. junius 26. Politzer Albert, sertéskereskedő Kőbányán. Közönség köréből (Ezen rovatban közérdekű felszólalásoknak díjtalanul nyitunk tért, a beküldő felelőssége mellett): Tekintetes szerkesztő úr! Engedje meg, hogy b. lapjában a nyilvánosság elé hozzam a következő velem megtörtént esetet: P. hó 21-én reggel Hun-Vá­­sárhelyre érkeztem, és miután 390 drb sertést akartam­­szállítani, az ottani állomásfőnöknél 6 sertéskocsit rendeltem meg másnapra. — Ő határozott ígéretet nem tett, hanem felkért, hogy pár óra múlva választ fog mondani, hogy kapok-e kocsit vagy nem ? Én a kitű­zött időre megjelentem, de a főnök úr nem biztatott. A Blau-féle III. tized 800. szám alatti ház és alulírott III. tized 1075. szám alatti háza, kedvező feltételek mellett eladó. Értesítést ad alulírott, 111. t. 1075. sz. a. lakásán, hol julius 1-től kezdve zsákkölcsön intézetet nyit s zsákok és ponyvák eladását ju­tányosan eszközli. 4-2 Weisz Ignácz. 5­889. közp. vál. sz. 3—1 Hirdetmény. Az országgyűlési képviselő választók jövő 1890-ik évre érvénynyel leírandó név­jegyzékének kiigazítási munkálata a központi választmány által befejeztetvén, az egyes ti­zedekre nézve külön-külön és betűrendben kiigazított ezen névjegyzék, az 1874-ik évi XXXIII. t. ez. 53. és az 1876-ik évi XVIII. .t ez. 2-ik §-ában foglalt rendelkezéséhez ké­pest f. évi julius hó 5-ik napjától ugyan e hó 25-ik napjáig a város közháza tanácster­mében közszemlére ki van téve. E névjegy­zék ellen a kitétel napját követő 10 nap alatt, vagyis julius 5—15-ig d. e. 8—12 és d. u. 2—6 óráig bárki is saját személyét illetőleg az 1874. évi XXXIII. t. sz. 44. §-a értelmé­ben felszólalással élhet, sőt jogában van bár­mely jogtalan felvétel vagy kihagyás ellen felszólalással élni. A felszólalások a központi választmányhoz intézve bélyegmentesen a pol­gármesteri hivatalnál adandók be s egy be­adványba több egyénre vonatkozó felszólalás is befoglalható. A felszólalásokat, melyek beér­kezésük után a névjegyzék mellé naponként kitételnek, folyó év julius 5-től 25-ig szintén mindenki megtekintheti és azokra észrevéte­leket tehet, mely észrevételek az 1874-ik évi XXXIII. t. sz. 53. §-a értelmében julius hó 16-tól 25-ig fogadtatnak el, ugyancsak a köz­ponti választmányhoz intézve s bélyegmente­sen a polgármesteri hivatalnál beadva. Az 1874. évi XXXIII. t. sz. 43. §-a értelmében a névjegyzéket, valamint a beadott felszólalá­sokat a kitűzött napokon reggeli 8—12 óráig bárki megtekintheti s azokat, délután 2—6 óráig lemásolhatja. Felhivatnak tehát a város lakosai, hogy a névjegyzéket a fent kitett idő alatt be­tekintsék és szerezzenek maguknak tudomást arról, hogy abba be vannak-e jegyezve é s netaláni felszólalásaikat és ésszevételeiket an­nál is inkább tegyék meg, mivel a fent ki­tett határidők elmulasztásával e jogaikkal többé nem élhetnek. Hun­ Vásárhely város központi választ­mányának 1889. június hó 19-én tartott üléséből. Kmetykó József, Kristó Lajos, főjegy- polgármester a közp. vál. jegyzője, a közp. vál. elnöke. Hirdetmény: Harsány­ Ottó, diszmó, nürrnbergi, rövidáru és varrógép raktárában Oros­házán, egy jó nevelésű, erkölcsös ke­resztény fiú ta,nan.lóaaa,ls. azonnal felvétetik. Értekezhetni levélileg. 3—2 J 39/1889. kgy. 2-2 . Hirdetmény. A városi közpénztár 1888-ik évi zár­számadása a f. évi junius hó 21-én tartott törvényhatósági közgyűlés által 139. sz. a. kelt határozattal letárgyaltatván, az 1886. évi XXL­­. sz. 7. és 8. §-ai értelmében é­rtesit­­tetik a lakosság, hogy ezen határozat ellen a f. évi junius 25-től számított 15 nap alatt a polgármesteri hivatalhoz benyújtva felebbezés adható be. Hm­ Vásárhely város törvényhatósági bi­zottságának 1889. junius 21-én tartott köz­gyűléséből. Kristó Lajos, polgármester: Nyílt-tér. (E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.) A népkerti vendéglőben naponta friss ételek és ita­lok kaphatók. Reggeli szalon gulyás 6 kr. Egy pohár udvari sör a plseni mása 10 kr. Teljes tisztelettel: ifj Kusztos Kálmán, vendéglős. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: drn. Andr­ey Gyula. Társszerkesztő: dr. Wilhelm Arnold.

Next