Vásárhely és Vidéke, 1891. július-december (9. évfolyam, 27-53. szám)
1891-12-03 / 49. szám
a betegségek egy s ugyanazon időben úgy a város külömböző részeiben, mint a nagy terjedelmű külterületen is oly családoknál fordultak elő igen gyakran, kik azelőtt roncsoló toroklábos beteggel nem is érintkeztek; ezeknek megbetegülése tehát nem épen fertőzött egyénekről átterjedt ragályozásból, hanem a levegőben rejlő gombacsiroknak (diphtheritis bacillus) a szervezetbe történt behatásából keletkezhetett, miből némi joggal azon következtetést lehet levonni, hogy a járvány hoszszú tartama s annak havonkénti emelkedése nem csak a ragályozásnak, mely különben minden óvintézkedés daczára a betegség vészes jellegű természeténél, de különösen a közönség nagy részének a szigorú tisztaság iránti érzék hiányánál fogva mégis megtörténhetett, hanem nagyrészt a koronkint váltakozó légviszonyok káros hatásának tulajdonítandó , mert különben nem volna megmagyarázható azon tapasztalati tény, mely szerint ugyanazon egyéni, családi vagy társadalmi életviszonyok mellett a kérdéses betegség sokszor éveken át csak szórványosan, sőt a járvány tartama alatt is, mint az szintén a folyó évben nálunk is észleltetek, hoszszabb időn át sokkal enyhébb mérvben mutatkozik. Végre nem hagyhatom említetl énül, hogy a mi népünk, mely az előző időkben betegei iránt általán nagy közönynyel viseltetett s úgy a lakások tisztasága, mint azok szellőztetése körül nem nagy buzgóságot tanúsított, az utóbbi években a hatóság által foganatosított szigorú óvintézkedések folytán úgy a betegek gyógykezeltetésében, mint a lakások tisztán tartásában s egyéb egészségi követelményekben örvendetes haladást tanúsít; miért is remélhető, hogy a továbbra is kérlelhetlenül folytatott óvintézkedések következtében sikerülni fog a világszerte öldöklőnek ismert roncsoló torokláb-járványt városunkban elfojtani. Nyilvános köszönet. A múlt napokban ev. ref. főgimnáziumunk növendékei tanintézetünk tápintézete javára könyöradományokat gyűjtöttek. Midőn városunk nemes szivü polgárai kegyességéért a tanintézet nevében hálás köszönetünket nyilvánítani kedves kötelességünknek ismerjük, egyszersmind a gyűjtés ellenőrzése végett is a kegyes adományokat az alábbiakban teljes készséggel közrebocsátjuk. Hun-Vásárhelyen, 1891. nov. 27. A főgimnáziumi igazgatóság. I. tized. Borotvás Kálmán 1 frt 50 kr, Borotvás Sándor 00 kr, Fischer Jakab 1 frt, Fischer Vilmos 30 kr, Müller Sámuelné 50 kr, Szentpéteri Lidia 25 kr, Falta Imre 50 kr, Banga István mész. 50 kr, Nagy Mihály 80 kr, Schréger Károly 30 kr, Nagy Sándor 20 kr, Faragó Antal 40 kr, K. Tóth Pál 1 frt, Gosztonyi Sándorné 1 frt, Köpösdi János 20 kr, Török Péter 1 frt, Tárkány Ferenczné 20 kr, Szőrű Sándor 20 kr, Kis Pálné 25 kr. .Túrcnak Gyuláné 1 frt, Munkácsi Béla 1 frt, Kovács János 1 frt, Tárkány Mihály 1 frt. Fridlender Józsefné 50 kr, özv. Borotvás Lajosné 50 kr, Juhász Mihály 40 kr, Török Kálmánná 40 kr, Sallai Lajosné 50 kr, Péchy Albert 20 kr, Kis János 10 kr, Kristó István 10 kr, Kovács István 20 kr, B. Kis István 10 kr, Hob Mihály 10 kr, Széll Sándor 50 kr, V. Zs. 20 kr, Tóth Imréné 1 frt. Kristó Sándor 50 kr, Kristó 30 kr, Tassy Ede 50 kr. Kovács Józsefné 1 frt, Kis Imre 10 kr, Ember Gyuláné 00 kr, Borsos Sándor 20 kr. Biczó Árpád 40 kr. Molnár István 10 kr, Varga István* 10 kr. Bánd István 10 kr. Lusztig Jakabné 10 kr, dr. Ormos Jenő 1 frt, Kis Gusztáv 50 kr. özv. Kotormány Istvánné 1 frt, Gombos Ferencz 20 kr. Szegi Imre 50 kr, N. Kardos Bálintné félvéka búza, N. Kardos Tamásné 1 frt. Gallai Domos 10 kr. Fekete Mihályné 30 kr. Szilágyiné 50 kr. Oláh Ferencz 50 kr. Kis Pál Péter 20 kr. Lázár Ferencz 30 kr. Tárkány Sz. Pál 1 frt, Szabó Mihály 20 kr, Berger Róza 10 kr, Hajdú Zsófi 10 kr, Englert György 10 kr, Zaka Pálné 50 kr, Lázár Mihály 30 kr, Gy. Kovács Pál 10 kr, Köti István 11 frt, ifj. Baranyi Péter 1 frt, dr. Berger Ferencz 2 frt, Hajdú Imre 20 kr, Gál József 10 kr, Goldman Ignácz 20 kr, Szél Péter 50 kr, Varga János 40 kr, Szél P. Ferencz 50 kr, Vörös Lajosné 20 kr, Török János 20 kr, Török Erzsike 23 kr, Czeglédi Imre 1 frt, Szél Gergely 10 kr, Kovács Dámos 10 kr, Borotvás Eszter 10 kr, Olasz István 10 kr, Balogh Sándor 10 kr, Fodorné 30 kr, Czukor Márton 5 frt, Földházi Pál 10 kr, Balogh István 10 kr, Banga Péter 50 kr, Gyulai Kálmán 1 frt, Barkász Károly 1 frt, Futó Mihály 1 frt, dr. Major Károly 1 frt, Konta Mihály 1 frt. II. tized. Ifj. Gaál Oktár 30 kr, N. N. 50 kr, Schnerr Sándor 10 kr, özv. Soós Istvánné 50 kr, Solti Károly 1 frt, N. N. 10 kr, özv. Schéner Imréné 50 kr, Lázár Ferencz 10 kr, Davidovics K. 1 frt, Gyulay István 50 kr, P. I. 20 kr, N. N. 20 kr, Kiss Gyula 1 frt, N. N. 40 kr, dr. Baranyi Elek 1 frt, N. N. 20 kr, Királyné 20 kr, Tóth József 50 kr, Gombos Istvánné 20 kr, T. M. 20 kr, Hódi Mihály 20 kr, K. Szabó Pálné 20 kr, Hódi P. Sándorné 50 kr, Kohn Antal 20 kr, Lökös Imre 20 kr, Bekő Ferencz 10 kr, Jaeger Nándorné 50 kr, Weiss Márton és fia 50 kr, Szél János 10 kr, Bokodi M.-né 20 kr, Nyerges Lidia 20 kr, Prehoffer Istvánnné 20 kr, Klein D. 10 kr, öreg Nagy Mihály 20 kr, özv. N. Szabó Pálné 1 frt, N. K. I. 20 kr, Hegedűs Lajos 15 kr, Szűcs Sándor 10 kr, Vecseri Sándor 10 kr, Letmár 20 kr, Groszpéter József 50 kr, Pokomándy Imre 1 frt, dr. Müller Ignácz 1 frt, Molnár Gusztávné 30 kr, Szűts Pál 20 kr, Kádár Ödönné 20 kr, Fekete Sándor 10 kr, Técsi Ferencz 30 kr, Varga Ferenczné 20 kr, Győrfi Juliánná 10 kr, Nagy Juliánná 1 frt, X. Lubicza 20 kr, Szlaskay Gizella 10 kr, Kóti Mihályné 20 kr, Varga Imre 20 kr. özv. Balogh István 10 kr. Suhajik János 10 kr. Nagy Istvánné 10 kr. Kovács Pál 20 kr. Bán Ferencz 23 kr. Ardai Mátyás 10 kr. Kristó József 10 kr. Kovács Juliánná 10 kr. Balogh Márton 10 kr. Szabó József 10 kr. Szabó Lajos 10 kr. Demeter Lajos 10 kr. Molnár Ferencz 20 kr. N. N. 20 kr. Melleghy Lajos 20 kr. Jakó Ferencz20 kr. Zsoldos Péter 20 kr. Zsoldos Sándorné 20 kr. Gojdár Mária 10 kr. Vörös K. Józsefné 20 kr. Tóth Lidia 10 kr. Kenéz Ferencz 20 kr. Varsányi Bálintné 10 kr. Bodrogi Mihályné 10 kr. Czirok Sámuelné 20 kr. ifjú Koncz Sámuel 10 kr. Posztós Sámuel 10 kr. öreg Hódi József 10 kr. Hegedűs Jánosné 20 kr. Lázár Ferencz 20 kr. Nagy Gy. Lajos 20 kr. Mohos Máté 10 kr. Halmi Imréné 20 krr. Molnár Istvánné 20 kr. Jakó János 20 kr. Gaál István 1 frt. Hegedűs 20 kr. Bodrogi Jánosné 10 kr. Tarek József 20 kr, Reiter Márton 20 kr, Koncz Mihályné 10 kr, Zsarkó Sándorné 10 kr, Bandula Miklós 21 kr, Hős Nagy János 20 kr, Hódi Mihály 20 kr, Bandula János 20 kr, Török Lajosné 20 kr, Békési János 10 kr, özv. Bereczki Sára 60 kr, Tatár Kis Pál 70 kr, Kosztolányi Mihály 10 kr, Hős Nagy Albert 40 kr. Vigh Péter 20 kr. Tremcsényi Lajos 10 kr. Nagy Imre 20 kr. Szenti Judit 10 kr. ifj. Nagy Sándor 50 kr. Kiss Péterné 25 kr. Meister Ignácz 40 kr. B. Keresztes Imre 10 kr. Dobsa Péter 20 kr. Schlézingerné 10 kr. Rácz Antalné 30 kr. Kaufmann 20 kr. Steinberger Izidor 10 kr, Rácz Róza 10 kr, Kohn Péter 20 kr, Imre Sámuel 10 kr, Máry Gyula 20 kr, Miklovicz Lajos 20 kr, Szabó János 20 kr, Halász József 10 kr, Dékány Sámuel 10 kr, Koncz István 10 kr, Zsoldos Ferencz 20 kr, Kormány Pál 20 kr, Albert Áron 10 kr, Kaszás Zsófia 20 kr, Korsós János 20 kr, Bogáts Miklós 20 kr. Kónya János 30 kr. Gojdár Sándor 20 kr. Oláh Lidia 50 kr. Török Péter 10 kr. Gyöngyösi Tivadar 20 kr. Hódi S. 10 kr. Láng I. 40 kr. Nagy János 10 kr. Bodrogi Sándor 15 kr. Alvándor filéhoz 10 kr. Nagy Bálint 10 kr. Pálinkás Sándor 20 kr. Bencsik János 20 kr. Töltési János 10 kr. Csoó Péter 10 kr. Pap Sándor 10 kr. Leopold Ignácz 1 frt. Bánhidy Mária 40 kr. III. tized. Szabó Mihály 2 frt. Győri Mór 50 kr. Beregi Lajos 4 frt. Kiss Jakab 50 kr. Politzer M. 20 kr. Papy Dániel 1 frt. Kun Miksa 1 frt. Breuer Zsigm. 2 frt. Pásztor Imre 20 kr. Tárkány Sz. Istv. 25 kr. Friedvalszky József 10 kr, Feiner Herman 50 kr, Dús testvérek 1 frt, Simon József 2 frt, N. N. 50 kr, Hegedűs Antal 1 frt, Lo Adolf 40 kr, Fülöp János 30 kr, V. K kr, Morzál 50 kr, Grossmann Adolf 1 Konstantin testv. 2 frt, N. N. 10 kr, József 50 kr, Fodor Lajos 1 frt, Ko Sándor 1 frt, Dús Lajos 1 frt, Wolfai! | 30 kr, Kátay Istvánné 30 kr, özv. L Jánosné 5 frt, Szilárd Adolfné 1 frt, Ki . Tamás 40 kr, Dr. Weisz Adolf 1 frt,reczk Pálné 1 frt, Rosenberg Ignácz 40 Dr. Wilhelm Arnold 1 frt, Weinstein 20 kr, Morzál Istvánné 20 kr, N. S. 10 | Ritt János ügyv. 1 frt, Jäger Ödön 1 | Csüriné K. Amália 50 kr, Lukács Lászl frt, N. N. 30 kr, Lázár István 2 frt, T József 2 frt, Szomor Imre 1 frt, Kapus 1 50 kr, Vogel Sámuel 10 kr, BarthaT. 1 frt, Hunvásárhelyi Népbank 1 frt, Endrey Gyula 2 frt, Endrey Antal 1 özv. Kovácsné 20 kr, Fekete István 50 Spitzer Aranka 40 kr, Papp József 20 Pokomándy Vilmos 40 kr, Hódi József 1 Bereczk Sándor 50 kr, Nigrinyi Zoltán kr, Jäger Nándor 2 frt, Demetrovits 20 Kristó Lajosné 1 frt, Szűcs Györgyné 10 N. N. 20 kr, Dobos Bálint 50 kr, Tóth Sódorné 30 kr, Papi Sámuel 50 kr, Tős I János 20 kr, Sófalvy E. 50 kr, Miklovicz 2 frt, Pap Imre 1 frt, Török Lajos 1 , Németh Kálmán 50 kr, N. N. 20 kr, Engthaller K. 50 kr, özv. Szilágyi Mihályné frt, Ember Jánosné 1 frt, Szivei és Moll 50 kr, Dr. Hainissné 1 frt, Dr. Imre Józ. 2 frt, Guthy Jánosné 40 kr, Dr. Hahn 1 frt, Kovács Ferencz 3 frt, Dobosy Lac 5 frt, Dr. Bakay Lajos 2 frt, Ritt Gyula kr. Kanitzer Rezső 1 frt. Bernátsky Peren 2 frt, Szappanos Péter 1 frt, Halmi Ján 1 frt. Oláh Imre 1 frt. Bányai Sándor 1 fi Varga Antal 1 frt. (Vége köv.) TARCZA.l Szűcs Mariska.* Vásárhelyi templom körül van gázolva. Három szál rozmaring1) Oda van plántálva. Locsoljátok lányok, Hogy el ne hervadjon, • Szeretőtök szive El ne szomorodjon. Este, este, este, Hetet üt az óra. Minden szép hajadon Készül a fonóba. Szegény Szűcs Mariska Maga elindula, De az ég felette Homályba borul a. Lányok, lányok, lányok. Róllam tanuljatok. Duhaj2 legényekkel Ne barátkozzatok! Mert ha barátkoztok így lészen sorsotok. A tarjáni völgyön . Lészen kimulástok. Mikor egyet ütött, Fénylett a fokosa. Ahogy kettőt ütött * Az „Etnographia“, a magyar néprajzi társulat közlönye i. e. 5-ik száma hozza ezen gyönyörű balladát Farkas Sándornak „Csongrádvármegye népes költészete“ czimü művéből. *) Rozmaring : a tragikus halált szenvedő halottnak sorsát jellemző virág a magyar nép költészetében. 2) Duhaj-legény : a nem egy rang-beli, itt épen kovács mester-legény s a leány gazda-hajadon. 8) Tarjáni völgy : városrész Hmn-Vásárhelyen. , Elállott a szava. Hármat ahogy üte A vér elborítja. Elunta két lábom Bilincsem rengetni. És gyenge két karom Hir-harangot húzni. Márvány koporsómat Lányok szegezzétek. Főtől való fámra Pántlikát kössetek. Az ezred trombitás. Fuga Demeter ma hazamegy a falujába. Régen készül, de eddig igazán nem volt miért hazamenni. Cseléd lett volna otthon is, mint itt s szebb ez a szolgálat, mint az otthoni. Nagyobb a fizetés is, a ruha is zsinóros, paszomántos s szebb a gyerek lovon ülve, mint bandukolva azeke mellett. — Sóhajtozott egyszer-egyszer a faluja után, de mindig csak itt maradt. Otthon nincs senkije, itt pedig testvére az egész ezred s édesapja az óbester úrön kezdve minden tiszt. Mostanig jobb volt itt, de ezentúl már másképpen lesz minden. Örökölt. A vén Sabina nénje meghalt s Írást csinált a halála előtt, aláírta a jegyző és a biró is a végakaratát, melyben Demeterre hagyja az egész jószágát. Földet, igás barmot, házat, kertet, mindent. Urnak megy haza a falujába. Tizennyolcz holdja lesz, amiben nem parancsol senki s a maga szénájából fogja eltartani a lovát, amit csak úgy „pománába“ szép köszönetért adott neki az óbester úr a hét évi hűséges szolgálat után. Kimustrálni való vén állat ez, de azért huszárló s úgy ismerik egymást Demeterrel, hogy soha se fognak beleunni a jó czimboraságba. Fuga Demeter trombitázott legszebben az egész ezredben, a többi trombitás csak kontár volt az ő művészete mellett. Marasztják is, de ő most már nem hallgat reájuk. ") Hir-harangot maga magának kellett az elítéltnek akasztás előtt meghúzni, nagyon biztatja az urasága. Tizennyolcz hold fekete föld, négy hófehér tehén, széles nagy udvar tornáczos házzal, a faluja, hol már nem lesz ezután lenézett szegény legény, hanem gazda, mint akárki, akinek szabad még a község dolgába is belebeszélni. A vén Sabina néni ura is úgy tett, akadékoskodott, tanácsokat adott, s volt is ám tekintélye, sokszor majd kidobták, ami csak azt mutatja, hogy törődtek ám a szájával. Milyen hatalom lesz most már ő is a faluban, hogy fognak a kedvében járni — irigyelni fogják. Már nem sokára otthon van, a faluja egy órányira van ide, boldog ember lesz ám, mindjárt, mindjárt haza megy. A legénység körülveszi, az udvar közepére gyűlve s van a kemény katona-legények között olyan is, aki sir. Minden búcsú fájdalmas, de a katona bucsuzás a legmeghatóbb. — Annyi nyomorúságot, szenvedést, jó és rosz időt állottak ki együtt, annyi emlékük van . . . több mint a szerelmeseknek, több mint a testvérnek . . . csókolódznak, ölelkeznek, sírnak, szinte nevetséges lesz ez a sok egyenruhába bujtatott gyönge legény. Áldjon meg az Isten Demeter! — Gondolj reánk is Demeter ! ígér mindent, alig győzi szorongatni a sok felényújtott kérges barna kezet, de már nincsen itt a lelke. Leakassza válláról a trombitát, ma takarította ki utoljára s elkezdi fújni. Mintha ettől a megszokott régi szerszámtól is búcsúznék - simogatja, amint hangot csal ki belőle. Annyi érzéssel fújja a „bettstand“-ot, hogy némelyik legény lekapja a sapkát s a másik már szinte letérdepel — akkor veszik észre, hogy most nem kommandóra játszik az ezred-trombitás. A folyosó ablakaiban állanak a tisztek. Az óbester úr mosolyog s most már elhatározza, hogy még egy tíz forintos bankót is ad a ló mellé zabra. Megérdemli ez a legény. Büszkesége volt az ezrednek. Miért is megy haza ? Senki sincs, aki unná ezt a jelenetet. Mikor a legény elvégzi a játékot, megtapsolják s kiabálják „újra, újra!“ Még egyszer romlik a régi városház, és nem sokan bomlik a régi tisztikar is, elkezdi s még egyszer végiejjátsza az egész bettstandot. Pedig hosszú s most már érzi hogy minden percre drága. Már türelmetlen, menni szeretne. A falu, a falu! Hirtelen jött reá a vágyakozás, maga se tudja, csak a kellemetlen jut eszébe a katonaéletből s az otthonból pedig az édes, gyönyörűséges, verőfényes napok. Néhány legény, a legjobb barátai már lovon ülnek, az óbester úr engedelmével hazafogják kisérni a pajtásukat, akárcsak valami bandérium. Demeter rájuk néz s unja a játékot. Befejezi hamar s elfeledkezve magáról, egész erejével földhöz üti a trombitát, hogy darabokban esik szét a kemény rézbádog. — Ezen se furulyázik többet trombitás ! Egy ugrással fönn van a lovon s szalutál a tornácz felé a tiszt uraknak. — Istennek ajánlom az óbester urat! A legények csak nézik. Mi érhette ezt a csendes, szelíd embert? A vén őrmester odasug neki: — Meg vagy bolondulva? Az eltört trombita csillog a porban, amint rásüt a nap. A legények nézik s egyikük sajnálkozni kezd. — Ezért még porul jársz, szegény Demeter. Az óbester úr visszateszi zsebébe a kezében szorongatott bankót, fölvonja a jobb vállát, a tisztekre nézve, mintha bizonyítgatná, hogy nem tehet róla s lekiált az udvarra. — Őrmester Fuga! Szálljon le a lóról? Demeter csak bámul s engedelmeskedik. Nézi a társait is, nem tudja elhinni, hogy ilyen kemény hangon beszéljenek vele, most, amikor már vége a szolgálatának. — Eltörte kend a trombitát? — El, jelentem a lássan. — Kié volt a trombita? — A kincstáré, jelentem a lassan. — Három napi sötét. Elmehet. . A regula, a regula. Csak vasárnap fog hazamenni Fuga Demeter — ha addig egyebet nem gondol. Thury Zoltán, A hét. Megénekeltük már a múlt héten, hol bontják a régi városháza egy részét. Ebből az alkalomból egyre-másra éleznek kérvények a depónyitásra az új városháza környékére, sőt már a népkert során egy új bormérő fel is épült, és ez min arra számít, hogy a sok munkás majd menny pálinkát megiszik az építés alatt. Miután azonban az építkezési terveiben a depókról szó sincs, nagyon helyesek — a depókérők kérelmekkel el lettek usitva. A sok depó következtében bizonyosa nagyon ingatag alapon épült volna fel , városháza.*