Vásárhely és Vidéke, 1892. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-14 / 2. szám
ódmező~Vásárhely, január 14. Előfizetési dij: »•ész évre 4 frt ílévre . . 2 frt egyedévre 1 frt p számára 2 kr. HIRDETÉSEK tányosan közöltétnek. _____________A. 2-ik szám. 1892. tizedik évfolyam Yv Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és Lévai P. nyomdatulajdonos. Szerkesztőség és kiadói hivatal: Főutczán*, III. tized, Lengey-féle házban. k----------------4 Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. A polgármester. Első tisztviselője a városnak algármester. Vezetője a közigazgatásit, főnöke a tisztviselői karnak, ellen- az egész ügymenetnek. A tanács elnöke lévén, döntő szóval bir az igazgatás legfontosabb ügyeiben. De törvényben körülírt hatáskörön kívül szállás természete hozza magával, gy a polgármester éltető lelke és eleme a város anyagi és szellemi hatásának, tőle kell kiindulnia a kezményezésnek és az ő erélyétől függ részt sorsa minden kiválóbb akciók. Példaképen kell állnia a képvisek és tisztviselők előtt a kötelességek ijesítésében, a tevékenység erejében a szolgálatkészség gyorsaságában. A városi képviselők felvetették közességük szerint most, amidőn ismétetbevágó jogukat vannak hivatva gyakzolni a tisztújítás körül azon kérdést: iljon megfelel-e városunk ezidőszerinti cigámestere azon jogos igényeknek,elyeket méltán fűznek magas álláshoz. És a választ megadták e kérdésre által, hogy politikai pártállásra való hintet nélkül, sőt annak egyenes kiírásával, egy másik jelölt körül csoprtosulnak, és ennek győzelemre jut- adását tűzik ki ezélül.* Nem szándékozunk panaszokba, ikriminácziókba bocsátkozni. Bizonyos tulajdonságokat mi sem tagadunk meg Kristó Lajos polgármester úrtól, ám ezek annyira fedvék a bürokratikus zárazság penésze által, hogy a nagy özönség részére szinte értéktelenekké álnak. De erélyt, kezdeményezést, elmérzést, útmutatási képességet, önállóágot hiába keresünk Kristó Lajos írban. Pedig ezek nélkül nem képzelhettük vezért. Olyan egyén, ki válságos helyzetben önmaga is tanácsra szorul, sőt elvesztvén a higgadt önuralmat s . körültekintést, önmaga is végzetszerű cselekedetekre ragadtatja magát, s nem öltheti be a negyedik magyar város polgármesteri székét. Csupán egy tényre utalunk, melyből ítéletet alkothat magának mindenki. Két és fél éve majdnem, hogy a Vigh- Vörös-féle adósikkasztások napvilágra jöttek. Városunk közönsége megrendült a csapás síolja alatt. Nem annyira az anyagi veszteség okozta ezt — bár ez is roppant nagy — hanem még inkább az erkölcsi reputáczió féltése. Mit fog szólani az ország oly város közigazgatásához, melyben 4—5 év folyamán második nagy sikkasztás fedeztetik fel ? — ezen kérdés lebegett minden polgár ajka körül. És mit cselekedett Kristó Lajos polgármester a válságos helyzet közepette, melyben a felelősség terhe reá is hárulhatott? Nem mondjuk, hogy biztosan hárult, de hárulhatott. Oda- állott talán a zugó áradat elé, és mint a vezér a vész közepette, oda kiáltá az aggódó és háborgó polgárságnak: legyetek nyugton, bizalmatok nem fog bennem csalatkozni, én állok a kormányrúd mellett, és ha baj lesz, ha hibásnak találtok , hadd érjen engem a vagyoni és erkölcsi felelősség súlya egész mérvében ? Ezt téve Kristó Lajos polgármester? Oh nem! Hanem mint a félénk katona, menekülési kísérletet tett és folyamodott az árvaszéki elnöki hivatalra. Ezzel dokumentálta felelőssége iránti erkölcsi érzékét. Előbb pedig tett a polgármester úr mást is, hogy biztosítsa magát a felelősség anyagi része elől. A városi tanács ugyanis régóta nem nézte jó szemmel a Vigh-Vörös-féle gazdálkodást és felhívta a polgármestert, hogy indítson vizsgálatot a számadások körüli maladékosságok folytán. A polgármester úr nem tett semmit, és bevertette a tanács végzését íróasztalán. Azaz hogy tett valamit. 1889. évi febr. 28-án egy vagyonátruházási okiratot készített, melyben vagyonát feleségére ruházza át. Ugyanakkor az átiratási kérvényt is beadta a bírósághoz. Onnan azonban értesítették, hogy férj és feleség közti átruházási okirat csak úgy érvényes, ha közjegyző előtt állíttatik ki. Ezen törvényben való kitanítás után visszavonta kérvényét, és 1889-ik évi márczius 4-én közjegyző előtt ruházta át vagyonát (házát, földjét, szőlőjét) nejére, aminek a bíróság foganatot is szerzett. Ekként fegyverkezett fel városunk első tisztviselője a közelgő rész ellen. Csodálkozhatnak-e tehát, hogy a város képviselői egy öntudatos és önérzetes férfiút keresnek az első hivatalra ? Meglep-e valakit, ha a közvélemény tiltakozó hangja emelkedik oly polgármester ellen, kinek sok időn át összehalmozódott adójának behajtására külön állami adóvégrehajtót kellett küldeni ? Bízhatunk-e oly tisztviselő kötelességérzetében, aki a legelső állampolgári kötelességet oly kényszermódon teljesíti, hogy ezáltal szégyent hoz némileg azon városra is, melynek ő első tisztviselője? És nem természetes-e, ha a polgárság a maga első választottjául oly férfiút óhajt, kivel beszélhet, ha ügyes baja van, ki nem fordít hátat a nála jelentkezőknek és nem antisambuiroztatja őket mint valami török pasa ? Nem önként értetődik-e, hogy egyszer végére kell érnie a türelem fonalának is, mennie oly tisztviselőnek, ki azt hiszi, hogy a közönség van ő érette, nem pedig ő a közönségért. Nagy számban sorolhatnánk még elő tárgyilagos indokokat arra nézve, hogy a mozgalom, melyről szólunk, több mint jogosult, hanem egyenes életkérdése ezen nagy városnak. De nem folytatjuk, mert hisszük, ennyi is elégséges. A kérdés már most az : ki mellé sorakozzunk ? És erre rögtön épen a városi párt köréből fordult a figyelem városunknak egy kiváló szülöttje felé, ki bár nem lakik köztünk, de érzelmeinél és összeköttetéseinél fogva szüntelenül a mienk volt, minden örömünk s bajunk iránt folyton érdeklődik és itt általános becsülésben részesül. Dr. Baksa Lajos temesvári ügyvéd e férfiú. Műveltsége és képzettsége mellett egy szót sem kell szólalniuk. Tanulói pályáján, egyetemi tanulmányai folyamán mindig az elsők között állott és épen a polgármesteri álláshoz szükséges legmagasabb minősítést is megszerző, amennyiben nemcsak ügyvéd és jogtudor, hanem a politikai tudományoknak is tudora. Modora férfias, de lekötelező és szolgálatkész. Egyéni tulajdonságai mintha kijelölnék oly székre, amelyből egy nagy város közönségét kell szolgálni és másoknak példát nyújtani. Egy modern, igazi férfi tetőtől talpig, ki a haladás és művelődés igéit vallotta mindenkor. És ezeken kivül rendelkezik egymérhetetlen előnynyel,melyet viszonyaink közt alig lehet eléggé megbecsülni. Teljesen független, és nincs lekötelezve sem egyének, sem pártok iránt. A tisztikarból érezhető hangulat még erősíti ezen előnyt. Tudjuk, hogy tisztikarunk nem szereti a külső embert, és most is minden lehetőt elkövet a polgármesterjelölt ellen. Nem kutatjuk ezen feltűnő viselkedés okait, csupán annyit mondunk, hogy ezen irtózásnak a külső embertől kétszeresen kell emelnie a független képviselőkben a jelöltjükhöz való ragaszkodást. Azon tisztikarnak, mely fél irtózik egy itt szülött magyar embertől, és idegennek nevezi őt, nagy szüksége van egy önálló vezérre. A politikáról nem szólunk. Ez talán kortesfogásnak sem jó, de a jelölt alábbi levele ékesebben beszél mindennél. Aki csak óvni akarjuk polgártársainkat, hogy tartsuk távol a politikát a közigazgatástól. A jellemet s képzettséget vegyük számba, ez a fő. És elhiszi valaki, hogy olyan ügyvéd játszhatott aktív ellenzéki szerepet, akit Temesvár város főispánja tiszteletbeli főügyésznek nevez ki ? Ne hagyjuk magunkat eltántoríttatni semmiféle gyanúsítás vagy rágalom által, hanem egyedül városunk java lebegjen előttünk. Ez pedig azt kívánja, hogy egy műveit, önálló és jellemes férfiú: dr. Baksa Lajos legyen városunk polgármestere! □ Dr. Baksa Lajos levele. Polgármester-jelöltünk még folyó hó 6-án bizalmas felszólításra hasonlóan bizalmas levélben válaszolt egy itteni régi, meghitt barátjának. Ezen levél a maga tömörségében oly fényes bizonyítványa Dr. Baksa Lajos férfias s ön- érzetes gondolkozásának, oly meggyőző eloszlatása minden politikai szempontból eredő kételynek, de mindenek felett oly tiszta tükre az ő nemes és lovagias jellemének, hogy azt a lényegtelen részek kihagyásával majdnem egész terjedelmében, a czímzett szíves engedélye alapján közölni szükségesnek véljük. E levél tartalmának ismerete után el kell némulnia minden üres kifogásnak és alaptalan gáncsnak, mert ebben egy valóban jellemes és nagytehetségű férfiú önmaga tépi szét a gyanúsítások és ferdítések hálóját. Dr. Baksa Lajos csakis szülővárosát akarja szolgálni, nem pedig politikai vagy másféle pártokat; ezt erősíti meg levele, mely így hangzik: Kedves barátom! Tegnap kelt leveledre válaszolva értesítelek, hogy a polgármesteri jelöltségre nézve álláspontom ugyanaz, ami hat év előtt volt, hogy t. i. azon hivatalt egyáltalán nem keresem, mindazáltal szeretett szülővárosom különösen megtisztelő bizalma elől kitérni nem tudnék. Azon kijelentésemet természetesnek találhatod, hogy még ily bizalommal szemben, de egyáltalán soha és semmi körülmények között sem tudnék politikai magamtartásáról reversalist kiállítani. Jól tudod te azt, hogy politikai meggyőződésemet — mikor annak nyilvánítására törvényadta jogom és alkalmam megnyílt ■—még szeretett jó apám ellenében is követtem. Azt is tudod, hogy ezenkívül a politizálás elvből sohasem volt kenyerem. És tudod azt is, hogy rég megcsontosodott elvem volt— és ettől soha eltűntekitatni magam nem engedem — hogy a közügyek intézése körül a politikai párttekintetet tényezővé avatni nem szabad. Sőt tovább megyek. Az állam hivatásszerű működése keretében a közigazgatást egyenlő jelentőségűnek tartom az igazságszolgáltatással arra nézve, hogy az annak közegei is minél inkább függetlenek legyenek hivatásuk teljesítésében. Viszont ezen általam óhajtott függetlenség egyik föltételének azt tartom, hogy a közigazgatási tisztviselő óvakodjék minden olyan ténykedéstől, mely őt mint tisztviselőt akár egyik, akár másik politikai párt érdekében lekötelezze. Sokat szeretnék még megírni válaszképen leveledre, de már ezeket is elégségesnek tartom arra, hogy nyílt felhívásodra ugyancsak nyíltan megfeleljek. Sapient! et amicis pauca! A munkás betegsegélyző pénztárak ügyét szabályozó 1891. évi XIV. t.-cz. végrehajtása tárgyában időnkint megjelenő nagyfontosságú miniszteri rendeletek közül ismét kettő érkezett a szegedi kereskedelmi és iparkamarához. Azok egyike a betegsegélyezési járulékoknak a m. kir. postatakarékpénztárak útján való befizetését, másika a betegsegélyző pénztárak tartalékalapjának el helyezése és kezelése körül követendő eljárást foglalja magában. A járulékoknak a postatakarékpénztárak útján való befizetése általánosan kötelezővé van téve minden betegsegélyző pénztárra. Ehhez képest minden betegsegélyző pénztár tartozik a postatakarékpénztár cheque és clearing forgalmába tagul belépve, 100 forint törzsösszeget befizetni. A szükséges nyomtatványok és űrlapok a postatakarék- pénztárak által a betegsegélyző-pénztárak vezetőinek szolgáltatnak ki, a befizetési lapokat ezek osztják szét a munkaadók között. A befizetések azonban a munkaadók által közvetlenül a postatakarékpénztáraknál teljesíttetnek. — A befizetéseknél a munkaadó tartozik minden egyes munkásának nevét és befizetéseit esetről esetre kitüntetni. A segélypénzek, a betegsegélyző pénztárakhoz utaltatnak ki a postatakarékpénztár által.— Úgyszintén a felek által befizetett járulékokról szóló kimutatások is megküldetnek a segélypénztárakhoz. Ezen eljárás által a betegsegélyző alap ellenőrzésének módja állapíttatott meg. A tartalékalap elhelyezésére és kezelésére vonatkozó min. rendelet szerint ezen alapoknak szintén a postatakarékpénztárakban kell elhelyeztetniök. Az ipartestületek által alkotott betegsegélyző pénztárak tartalékalapjának elhelyezésére nézve azonban kivételt tesz a rendelet. A tartalékalapra szánt részletek és maga a tartaléktőke is az ipartestület székhelyén létező jó hitelű takarékpénztárnál, vagy pedig ha az ipartestület raktárszövetkezetet tartana fönn, a szövetkezetnél helyeztetnek el gyümölcsöztetés végett, de mindkét esetben csak akkor, ha a tartalékalap sértetlen állagáért a betegsegélyző pénztár igazgatóságának tagjai külön hozandó és az igazgatósági tagok által aláírandó határozatban saját vagyonukkal is egyetemleges felelősséget vállalnak. A hét. Az új esztendő sehogysem kezdődött olyannak, minőnek vártuk. Nem hiába esett pénteki napra, a csunya locs-pocs időből nagyon jócskának tetszett az újév. Jobb szeretőik volna látni az új esztendő — fog-e a fehér it. Valami jót mégis hozott az új esztendő. Elvitte az adóbasát.