Vásárhely és Vidéke, 1892. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-14 / 2. szám

ódmező~Vásárhely, január 14. Előfizetési dij: »•ész évre 4 frt ílévre . . 2 frt egyedévre 1 frt p szám­ára 2 kr. HIRDETÉSEK tányosan közöl­tétnek. _____________A. 2-ik szám. 1892. tizedik évfolyam Y­­v Előfizetéseket és hirdetéseket­­ elfogad a kiadóhivatal­­ és Lévai P. nyomda­tulajdonos. Szerkesztőség és kiad­ói hivatal:­­ Főutczán*, III. tized, Lenge­y-féle ház­ban. k----------------4 Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. A polgármester. Első tisztviselője a városnak a­lgármester. Vezetője a közigazgatás­it, főnöke a tisztviselői karnak, ellen-­­ az egész ügymenetnek. A tanács­­­ elnöke lévén, döntő szóval bir a­z igazgatás legfontosabb ügyeiben. De törvényben körülírt hatáskörön kívül sz­állás természete hozza magával, gy a polgármester éltető lelke­ és eleme a város anyagi és szellemi ha­tásának, tőle kell kiindulnia a ke­z­­ményezésnek és az ő erélyétől függ részt sorsa minden kiválóbb akc­ió­­­k. Példaképen kell állnia a képvise­­k és tisztviselők előtt a kötelességek ijesítésében, a tevékenység erejében a szolgálatkészség gyorsaságában. A városi képviselők felvetették kö­­zességük szerint most, amidőn ismét­etbevágó jogukat vannak hivatva gya­­kzolni a tisztújítás körül azon kérdést: iljon megfelel-e városunk ezidőszerinti cigám­estere azon jogos igényeknek,­elyeket méltán fűznek magas állásh­­oz. És a választ megadták e kérdésre­­ által, hogy politikai pártállásra való hintet nélkül, sőt annak egyenes ki­írásával, egy másik jelölt körül cso­­prtosulnak, és ennek győzelemre jut- a­dását tűzik ki ezélül.* Nem szándékozunk panaszokba, ikriminácziókba bocsátkozni. Bizonyos­­ tulajdonságokat mi sem tagadunk meg Kristó Lajos polgármester úrtól, ám ezek annyira fedvék a bürokratikus zárazság penésze által, hogy a nagy özönség részére szinte értéktelenekké álnak. De erélyt, kezdeményezést, el­­mérzést, útmutatási képességet, önálló­­ágot hiába keresünk Kristó Lajos írban. Pedig ezek nélkül nem képzelhe­ttük vezért. Olyan egyén, ki válságos helyzetben önmaga is tanácsra szorul, sőt elvesztvén a higgadt önuralmat s . körültekintést, önmaga is végzetszerű cselekedetekre ragadtatja magát, s nem öltheti be a negyedik magyar város polgármesteri székét. Csupán egy tényre utalunk, mely­­ből ítéletet alkothat magának mindenki. Két és fél éve majdnem, hogy a Vigh- Vörös-féle adósikkasztások napvilágra jöttek. Városunk közönsége megrendült a csapás síolja alatt. Nem annyira az anyagi veszteség okozta ezt — bár ez is roppant nagy — hanem még inkább az erkölcsi reputáczió féltése. Mit fog szólani az ország oly város közigazga­tásához, melyben 4—5 év folyamán második nagy sikkasztás fedeztetik fel ?­­ — ezen kérdés lebegett minden polgár ajka körül. És mit cselekedett Kristó Lajos polgármester a válságos helyzet köze­pette, melyben a felelősség terhe reá is hárulhatott? Nem mondjuk, hogy biztosan hárult, de hárulhatott. Oda-­­ állott talán a zugó áradat elé, és mint a vezér a vész közepette, oda kiáltá az aggódó és háborgó polgárságnak: le­gyetek nyugton, bizalmatok nem fog bennem csalatkozni, én állok a kor­mányrúd mellett, és ha baj lesz, ha hibásnak találtok , hadd érjen engem a vagyoni és erkölcsi felelősség súlya egész mérvében ? Ezt téve Kristó Lajos polgármester? Oh nem! Hanem mint a félénk katona, menekülési kísérletet tett és folyamodott az árvaszéki elnöki hivatalra. Ezzel dokumentálta felelőssége iránti erkölcsi érzékét. Előbb pedig tett a polgármester úr mást is, hogy biztosítsa magát a fele­lősség anyagi része elől. A városi tanács ugyanis régóta nem nézte jó szemmel a Vigh-Vörös-féle gazdálko­dást és felhívta a polgármestert, hogy indítson vizsgálatot a számadások kö­rüli m­aladékosságok folytán. A polgár­­mester úr nem tett semmit, és bever­­tette a tanács végzését íróasztalán. Az­az hogy tett valamit. 1889. évi febr. 28-án egy vagyonátruházási okiratot készített, melyben vagyonát feleségére ruházza át. Ugyanakkor az átiratási kérvényt is beadta a bírósághoz. Onnan azonban értesítették, hogy férj és fele­ség közti átruházási okirat csak úgy érvényes, ha közjegyző előtt állíttatik ki. Ezen törvényben való kitanítás után visszavonta kérvényét, és 1889-ik évi márczius 4-én közjegyző előtt ruházta át vagyonát (házát, földjét, szőlőjét) nejére, aminek a bíróság foganatot is szerzett. Ekként fegyverkezett fel váro­sunk első tisztviselője a közelgő rész ellen. Csodálkozhatnak-e tehát, hogy a város képviselői egy öntudatos és ön­érzetes férfiút keresnek az első hiva­talra ? Meglep-e valakit, ha a közvéle­mény tiltakozó hangja emelkedik oly polgármester ellen, kinek sok időn át összehalmozódott adójának behajtására külön állami adóvégrehajtót kellett kül­deni ? Bízh­atunk-e oly tisztviselő köte­lesség­érzetében, aki a legelső állam­­polgári kötelességet oly kényszermódon teljesíti, hogy ez­által szégyent hoz né­mileg azon városra is, melynek ő első tisztviselője? És nem természetes-e, ha a polgárság a maga első választottjául oly férfiút óhajt, kivel beszélhet, ha ügye­s baja van, ki nem ford­ít hátat a nála jelentkezőknek és nem antisambui­­roztatja őket mint valami török pasa ? Nem önként értetődik-e, hogy egyszer végére kell érnie a türelem fonalának is, mennie oly tisztviselőnek, ki azt hiszi, hogy a közönség van ő érette, nem pedig ő a közönségért. Nagy számban sorolhatnánk még elő tárgyilagos indokokat arra nézve, hogy a mozgalom, melyről szólunk, több mint jogosult, hanem egyenes élet­kérdése ezen nagy városnak. De nem folytatjuk, mert hisszük, ennyi is elég­séges. A kérdés már most az : ki mellé sorakozzunk ? És erre rögtön épen a városi párt köréből fordult a figyelem városunknak egy kiváló szülöttje felé, ki bár nem lakik köztünk, de érzel­meinél és összeköttetéseinél fogva szün­telenül a mienk volt, minden örömünk s bajunk iránt folyton érdeklődik és itt általános becsülésben részesül. Dr. Ba­ksa Lajos temesvári ügyvéd e férfiú. Műveltsége és képzettsége mellett egy szót sem kell szólalniuk. Tanulói pá­lyáján, egyetemi tanulmányai folyamán mindig az elsők között állott és épen a polgármesteri álláshoz szükséges leg­magasabb minősítést is megszerző, a­mennyiben nemcsak ügyvéd és jogtu­dor, hanem a politikai tudományoknak is tudora. Modora férfias, de lekötelező és szolgálatkész. Egyéni tulajdonságai mintha kijelölnék oly székre, amelyből egy nagy város közönségét kell szol­gálni és másoknak példát nyújtani. Egy modern, igazi férfi tetőtől talpig, ki a haladás és művelődés igéit val­lotta mindenkor. És ezeken kivül rendelkezik egy­­mérhetetlen előnynyel,melyet viszonyaink közt alig lehet eléggé megbecsülni. Teljesen független, és nincs lekötelezve sem egyének, sem pártok iránt. A tisztikarból érezhető hangulat még erő­síti ezen előnyt. Tudjuk, hogy tiszti­karunk nem szereti a külső embert, és most is minden lehetőt elkövet a pol­gármesterjelölt ellen. Nem kutatjuk ezen feltűnő viselkedés okait, csupán annyit mondunk, hogy ezen irtózásnak a külső embertől kétszeresen kell emelnie a független képviselőkben a jelöltjükhöz való ragaszkodást. Azon tisztikarnak, mely fél­­ irtózik egy itt szülött ma­gyar embertől, és idegennek nevezi őt, nagy szüksége van egy önálló vezérre. A politikáról nem szólunk. Ez ta­lán kortesfogásnak sem jó, de a jelölt alábbi levele ékesebben beszél minden­nél. Aki csak óvni akarjuk polgártár­sainkat, hogy tartsuk távol a politikát a közigazgatástól. A jellemet s képzett­séget vegyük számba,­­ ez a fő. És elhiszi valaki, hogy olyan ügyvéd játszhatott aktív ellenzéki szerepet, akit Temesvár város főispánja tiszteletbeli főügyésznek nevez ki ? Ne hagyjuk magunkat eltántorít­­tatni semmiféle gyanúsítás vagy rága­lom által, hanem egyedül városunk java lebegjen előttünk. Ez pedig azt kívánja, hogy egy műveit, önálló és jellemes férfiú: dr. Baksa Lajos legyen városunk po­l­gármestere! □ Dr. Baksa Lajos levele. Polgármes­ter-jelöltünk még folyó hó 6-án bizalmas felszólításra hasonlóan bizalmas levélben vá­laszolt egy itteni régi, meghitt barátjának. Ezen levél a maga tömörségében oly fényes bizonyítványa Dr. Baksa Lajos férfias s ön-­ érzetes gondolkozásának, oly meggyőző el­oszlatása minden politikai szempontból eredő kételynek, de mindenek felett oly tiszta tükre az ő nemes és lovagias jellemének, hogy azt a lényegtelen részek kihagyásával majd­nem egész terjedelmében, a czímzett szíves engedélye alapján közölni szükségesnek vél­jük. E levél tartalmának ismerete után el kell némulnia minden üres kifogásnak és alaptalan gáncsnak, mert ebben egy valóban jellemes és nagytehetségű férfiú önmaga tépi szét a gyanúsítások és ferdítések háló­ját. Dr. Baksa Lajos csakis szülővárosát akarja szolgálni, nem pedig politikai vagy másféle pártokat; ezt erősíti meg levele, mely így hangzik: Kedves barátom! Tegnap kelt leve­ledre válaszolva értesítelek, hogy a polgár­­mesteri jelöltségre nézve álláspontom ugyan­az, a­mi hat év előtt volt, hogy t. i. azon hivatalt egyáltalán nem keresem, mindazál­­tal szeretett szülővárosom különösen megtisz­telő bizalma elől kitérni nem tudnék. Azon kijelentésemet természetesnek ta­lálhatod, hogy még ily bizalommal szemben, de egyáltalán soha és semmi körülmények között sem tudnék politikai magamtartásáról reversalist kiállítani. Jól tudod te azt, hogy politikai meggyőződésemet — mikor annak nyilvánítására törvényadta jogom és alkal­mam megnyílt ■—még szeretett jó apám ellenében is követtem. Azt is tudod, hogy ezenkívül a politizálás elvből soha­s­e­m v­o­lt kenyerem. És tudod azt is, hogy rég megcsonto­sodott elvem volt­­— és ettől soha el­tűnt­e­k­­­it­a­t­n­i magam n­e­m­ e­n­g­e­­dem — hogy a közügyek intézése körül a politikai p­á­r­ttekint­etet tényezővé avatni nem sz­abad. Sőt tovább megyek. Az állam hivatás­szerű működése keretében a közigazgatást egyenlő jelentőségűnek tartom az igazság­szolgáltatással arra nézve, hogy a­z annak közegei is minél inkább függetl­e­­nek legyenek hivatás­u­k teljes­í­­tésében. Viszont ezen általam óhaj­tott függetlenség egyik föltéte­lének azt tartom, hogy a közigaz­gatási tisztviselő óvakodj­ék min­­den olyan ténykedéstő­l, mely őt mint t­i­s­z­t­v­i­s­e­l­ő­t akár e­g­y­i­k, a­k­á­r másik politikai p­á­r­t érdeké­b­e­n lekötelezze. Sokat szeretnék még megírni válasz­­képen leveledre, de már ezeket is elégsé­gesnek tartom arra, hogy nyílt felhívásodra ugyancsak nyíltan megfeleljek. Sapient! et amicis pauca! A munkás betegsegélyző pénztárak ügyét szabályozó 1891. évi XIV. t.-cz. vég­rehajtása tárgyában időnkint megjelenő nagy­­fontosságú miniszteri rendeletek közül ismét kettő érkezett a szegedi kereskedelmi és iparkamarához. Azok egyike a betegsegélye­zési járulékoknak a m. kir. postatakarék­pénztárak útján való befizetését, másika a be­­tegsegélyző pénztárak tartalék­alapjának el­­ helyezése és kezelése körül követendő eljá­rást foglalja magában. A járulékoknak a postatakarékpénztá­rak útján való befizetése általánosan köte­lezővé van téve minden betegsegélyző pénz­tárra. Ehhez képest minden betegsegélyző pénztár tartozik a postatakarékpénztár cheque és clearing forgalmába tagul belépve, 100 forint törzsösszeget befizetni. A szükséges nyomtatványok és űrlapok a postatakarék-­­ pénztárak által a betegsegélyző-pénztárak vezetőinek szolgáltatnak ki, a befizetési la­pokat ezek osztják szét a munkaadók között. A befizetések azonban a munkaadók által közvetlenül a postatakarékpénztáraknál tel­­jesíttetnek. — A befizetéseknél a munkaadó tartozik minden egyes munkásának nevét és befizetéseit esetről esetre kitüntetni. A se­gélypénzek, a betegsegélyző pénztárakhoz utaltatnak ki a postatakarékpénztár által.— Úgyszintén a felek által befizetett járulékok­ról szóló kimutatások is megküldetnek a segélypénztárakhoz. Ezen eljárás által a betegsegélyző alap ellenőrzésének módja ál­lapíttatott meg. A tartalékalap elhelyezésére és kezelésére vonatkozó min. rendelet szerint ezen alapoknak szintén a postatakarékpénz­tárakban kell elhelyeztetniök. Az ipartestü­letek által alkotott betegsegélyző pénztárak­­ tartalékalapjának elhelyezésére nézve azon­ban kivételt tesz a rendelet. A tartalékalapra szánt részletek és maga a tartaléktőke is az ipartestület székhelyén létező jó hitelű takarékpénztárnál, vagy pedig ha az ipartes­tület rakt­árszövetkezetet tartana fönn, a szö­vetkezetnél helyeztetnek el gyü­mölcsöztetés végett, de mindkét esetben csak akkor, ha a tartalékalap sértetlen állagáért a betegse­­gélyző pénztár igazgatóságának tagjai külön hozandó és az igazgatósági tagok által alá­írandó határozatban saját vagyonukkal is egyetemleges felelősséget vállalnak. A hét. Az új esztendő sehogysem­ kezdődött olyannak, minőnek vártuk. Nem hiába esett pén­te­ki napra, a csun­ya locs-pocs időből nagyon j­ócská­nak tetszett az újév. Jobb szeretőik volna látni az új esz­tendő — fog-e a fehér it.­­ Valami jót mégis hozott az új esztendő. Elvitte az a­d­ó­b­a­s­á­t.

Next