Vásárhely és Vidéke, 1896. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-01 / 1. szám
ti hivatal körében eszközöljön olyan munkabeosztást, hogy a teendők pontosan végezhetők legyenek s az utczaszabályozási vonalak megállapítása 2 hónapon belül feltétlenül megtörténjék. Kölcsönök felmondása. A regálekötvények eladása után a városi tanács kérdést, intézett a pesti hazai első takarékpénztár igazgatóságához, hogy hajlandó-e a város 694098 frt 08 krt kitevő adósságának felmondását a lejárat előtt, f. év márczius 15-re elfogadni ? A takarékpénztár a megkeresésre a napokban válaszolt s arról értesítette a hatóságot, hogy a felmondást ugyan elfogadja a kívánt időre, de az esedékes kamatokat a lejárat napjáig, május 4-ig fogja felszámítani. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük, hogy a tanács megbízta Szikszay Dénes tanácsost, hogy a pénzügyi bizottság meghallgatásával a konverszió ügyében tegyen mielőbb véleményes javaslatot. — Kamatozó pénzek. Törvényhatósági bizottságunk az utóbbi évek folyama alatt többféle olyan czém szavazott meg bizonyos összegeket, melyeknek megvalósítása mind ez ideig még nem történt meg. Ezen összegeket év végén rendesen gyümölcsözőleg helyezik el a takarékpénztárba, hogy annak idején a város rendelkezésére álljanak. Így történt ez tegnap is, mikor a pénztári tisztség a milleniumi emlékoszlopra, illetőleg a nyári színkörre 5000 frt, a népkönyvtárakra 100 frt, az ezredéves kiállítás költségeire 1000 frt, és a felállítandó honvédemlékre 200 frtot helyezett el az öreg takarékpénztárnál. — A polgári anyakönyvek lezárása. A polgári anyakönyvek még csak három hónaposok, — október 1-én lépvén életbe az új törvények — és már lezárják azokat. Ez a rövid három hónap egy kis korszaknak, jobban mondva egy rövid évnek is számítódik. A törvény szerint ugyanis az anyakönyvek minden év végén lezárandók s a felügyelő hatósághoz teendők át, mely hatóság, nálunk a polgármesteri hivatal. Az anyakönyveket tegnap este zárták le s azoknak egy-egy példányát a felülvizsgálat után a városi levéltárban helyezik el. Október elsejétől az anyakönyvi hivatal bejegyzett 432 születési és 295 halálozási esetet, házasságot kötött 230 és kihirdettetett 347 pár. TÁRCZA. Egy vakablak. — Ablak-drámák. — Vakablaknak közönségesen azt a köböl való fülkét hívják, amelynek a formája hasonlatos csak az ablakhoz, egyébként nem is ablak az, inkább aféle dughely, ahova a macska és a gyerekek elől szokás elrejteni egy s más nyalánkságot. Nem ilyen vakablakról van szó, amely már eredetben vakon születik, ilyen vakablak tudtommal semmiféle szerepet nem játszott még sem novellában, sem versben, sem semmiféle poétikus históriában, hanem olyan vakablak van itten a játékban, melynek eddig nagy, világos, látó üvegszemei voltak, de valamely szerencsétlenség következtében hirtelen— megvakult. A szerencsétlenség azonban soha se jár egyedül. Ezt az ablakvakulást csakhamar egy másik, körülbelül hasonló szerencsétlenség követte s igy abban a szomorú helyzetben vagyok, hogy egy ablak-dráma helyett két ablak-drámát kell elmondanom. Lehet azonban, hogy az egész csak egy dráma két levonásban. Erről azonban ki sem állhat jót. Az egyik ablak. Nagy, világos üveg-szemeivel vígan nézett világba. Ez a világ nem volt valami igen mulatságos, se látványos , néhány nagy kőház, hasonló nagy üveg-szemű ablakaival, melyeknek keretén belől hol egy öreg mama, hol egy fiatal mama, majd egy öreg úr, aztán egy szőke baba, meg egy barna babafej tűnt fel napvilágos órákban, vagy este lámpagyújtáskor, egy-egy perezre, egy-egy pillanatra,,"'' mint a bábszínház villanyos dróton mozgó alakjai szoktak. Érdektelen látnivalók voltak az unalmas szőke, barna, szürke megszokott szomszédfejek itt is, ott is. Néha egy kis veréb vendégeskedett hol az egyik, hol a másik ablakpárkányon és az egyformaság szürkeségében ez is változatosságnak tűnt fel az unalmas esős időben, amikor kinyitni az ablakot nem lehet. Csak a szemben eső ablak nagy üvegszemei voltak jó ideig egészen élettelenek. Ez egy kiadó hónapos szoba szeme volt, mint ez később kiderült, amikor egy napon elkezdett olvadni az üvegen a párázat és mint egy magnetikus kép, odarajzolódott a belső üveglapra egy gavallér-fej szépen ápolt fekete bajuszszal, fekete szemekkel és fújta a czigaretta füstöt, mint egy masina az ablak üveglapjára. A túlsó nagy világos ablak üvegpanorámájában az utczának ez az uj képe erős változást idézett elő. Egy bájos asszony-fej ragyogott abban egész nap annak előtte és mikor a legényfej felbukott a túlsó ablak panorámájában, mint ahogy a Jancsik ugranak elő a játékos skatulyákból, a gyönyörű szőke asszony felsziszszent: — Szemtelen ! S eltűnt a függöny csipkéi közül. Jancsinak, aki odaát gyakran kiugrott a skatulyából, kevés dolga van a világon, úgy látszik, ebben az időben nem is volt egyéb, mint a bájos látományt, aki olyan érzékeny, fixirozni reggel, fixirozni délelőtt, fixirozni délben, déután és este . . . Éjjel nem lehetett, mert ötét volt. Ezenfelül legfilebb még a bajuszát sütögette és napról-ápra erősebben támadta tekintetével az ismertlen bájos szomszédot, aki eleinte játszott vele, aztán, mikor Jancsi konfidenskedni kezdett, elbújt a csipkék mögé és onnét lest. Gondolta a menyecske a szürke unalmas miokon, míg egyedül volt, egyes egyedül: — Hát játszunk, te tökfilkó! Az ablakszemk elkezdtek bolondozni s ha rájuk szállt a pórázat, erősen tisztogatták itt is, ott is. Jancsi elbizakdlott tökfilkó volt és az unatkozó bájos assanyka pajkoskodását félremagyarázta. Napjávan kétszer sütötte fel a bajuszát és ráfutk az ablakra : — Enyém vág már. Az asszonyka meg kaczagva lehelte a maga ablakára : — Te majom A játék az uralnas téli szürkeségben igy ment, mig egy napon a Jancsi nagyot ugrott a skatulyából és vakmerőségével véget vetett a játéknak. Tintával támadta egy árkos papirosra ezt az üzenetet: „Egyedül 41 : 16-ig.“ A fehér asszony-arcz odaát haragos pírba borult. Egy ángatás a redőnyön — » és az ablak megvanlt. A máik ablak. Jancsi kétsége volt esve, de csak néhány pillanatra. A kamara ülése. A szegedi kereskedelmi és iparkamara decz. 30-án tartotta meg e havi teljes ülését, Gál Ferencz elnöklete alatt. Az ülés tárgyalásairól a következő tudósítást vesszük: Gál Ferencz elnök megnyitván az ülést, jelentést tesz a novemberi ülés óta beérkezett fontosabb miniszteri leiratokról, azok között arról, hogy a kereskedelemügyi miniszter Agy ő községbe a kosárfonás tanítására szaktanítót küldött és a község részére 270 frtot utalványozott azon czélból, hogy a tanfolyamnak szegényebb résztvevői számára az elöljáróság 40 kr. napszámot utalványozzon addig, mig a kosárfonást elsajátítják. Folyó ügyek. Mindszent község piaczi helypénzszabályzatát a kamara jóváhagyásra ajánlja a kereskedelemügyi miniszternek. Tudomásul vette a teljes ülés a minisz-ter leiratát arról, hogy jóváhagyta a kamara 1896. évi költségvetését, melyben a bevételek 16.736 írttal, a kiadások 16.535 írttal vannak előirányozva. Az olasz cuirokból készített söprűk értékesítésének előmozdítása ügyében a kamara a kereskedelmi múzeum összes külföldi képviselőségeitől beérkezett tájékoztató jelentéseket közli a kerület érdekelt cégeivel és a hírlapok útján is fölhívja azokra a figyelmet. Fölterjesztést határozott el a kamara a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy Hun- Vásárhelyen az ottani jelentékeny agyag- ipar fejlesztésére agyagipari tanműhelyt létesítsen. Az összes export-malmok érdekében fölterjesztést tett a kamara a miniszterhez. Hivatkozással a malomipar azon nagyfontosságú szolgálatára, hogy termésünk fölösle- igéből minél többet vihessen ki földolgozott alakban, az összes export malmok érdekében, a kamara azt kérte a kereskedelemügyi minisztertől, hogy megszüntetvén egyrészt a nyerstermények és az őrlemények közti szállítási díjkülönbözetet, másrészt eltérvén azon gyakorlattól, hogy a fővárosi malmok külön kedvezményekben részesüljenek, általánosan egyenlővé tegye a fuvardíjtételeket, amivel a malomipar vállalatok összességének versenyképessége, közvetve a malomipar konszolidálása és a m. kir. államvasutak forgalmának is lényeges emelkedése volna elérhető. Ösztöndíjakrt megszavazott a kamara két ötven foritos tanpénzsegélyt a szegedi felső kereskedelmi iskola két növendékének. A vám- és kereskeleírai szerződés ügye. Kulinyi Zsigimond titkár előadja a vám és kereskedelmi ószövetség ügyét, ismerteti az áruforgalmi statisztika főbb adatait és azoknak tanulságait és előterjesztvén a kamarához beérkezett vélemények tartalmát, a közös bizottság határozatát ajánlja elfogadásra, mely szerint ezen iparosokból és kereskedőkből álló testületnek többsége az önálló vámterület mellett nyilatkozott. Hangsúlyozza a titkár, hogy ebben az állásfoglalásban a közös bizottságot az a meggyőződés vezérelte, hogy az ország közgazdasági érdekeit csak ezen az úton lehet megvédelmezni és biztosítani és nem még azon engedmények által sem, melyek mellett a vámszerződés megújításának helyességét vitatják némelyek politikai opportunitásból avagy speciális szakmáik érdekéből. A közös bizottság elfogadta azt az érvet, hogy végső esetben ezek az engedmények is csak úgy érhetők el, ha a magyar közvélemény és főleg a közgazdasági közvélemény az önálló vámterület követelését állítja előtérbe és nem a megalkuvást a magyarok jogos követeléseinek felére, harmadára vagy csak egy töredékére. A kérdés fölött, érdekes és tartalmas vita fejlődőt ki, melyben résztvettek: Prosznitz Vilmos, Weiner Miksa, Miskó Jakab, Obláth Lipót, May R. Miksa, Pausits Járás, Nagy Lajos, Kun Bertalan, Vass Károy és végül Gál Ferencz elnök. Előrelátható von az eredmény, mert már kezdettől fogva lénkén helyeselték azon szónokok beszédeit és érveit, kik az önálló vámterület mellett foglaltak állást. A szavazásban, melyet 7 órakor tűzött ki az elnök, 21 tag nyilatkozott az önálló vámterület követelése mellett és csak 4 ellene. A kamara öt évi működése. Az elnökség jelentést tesz arról, hogy a kamara ujj Valakitsára decz. 15-én tartattak meg kerületszerte a választások, melyek eredményeinek beérkezése után hivatik össze az uj kamara. Ennek közlése mellett hálás köszönetét mind a kamarai testületnek öt évi buzgó tevékenységéért és lekötelező támogatóimért és javaslatot hoz, hogy az új kamara alakultáig az elnökség bizassék meg az igyekezetével.