Vásárhely és Vidéke, 1896. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)
1896-03-26 / 25. szám
Hm-Vásárhely. Csütörtök, márczius 26. 25-ik szám. Tizennegyedik évfolyam 1896. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési dij: Egy évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes számára 5 kr. Hirdetések jutányosan közöltétnek. Megjelenik : CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. ker., Andrássy út 19. sz. a. Lengeyféle házban. Sztrájkoló bizottság. Hogy egy törvényhatósági szakbizottság sztrájkkal tüntessen a várossal, vagy annak hatóságával szemben, közigazgatási életünkben erre még aligha volt eset. A pénzügyi bizottság csinálta meg most ezt a szenzácziót s a város adósságának konvertálására nézve kimondta, hogy a maga részéről sztrájkol és nem ad szakvéleményt. A pénzügyi bizottság erre vonatkozó határozatát szó szerint itt közöljük : „Miután a pénzügyi bizottság által már több ízben tett pénzügyi javaslatok, részint minden indokolás nélkül mellőztettek, részint az intézkedések a pénzügyi bizottság javaslatától eltérőleg, tétettek meg, amint ezt a város adósságának konverziója ügyében tett javaslataival szemben is a pénzügyi bizottság sajnálattal tapasztalta, ez oknál fogva a pénzügyi bizottság az ő működését teljesen czéltalan és idővesztegető munkának találván, annyival is inkább, mert a tanács eltérő intézkedéseinek intenczióját nem ismeri. .. a további véleménynyilvánítástól eláll.“ A pénzügyi bizottság ez eljárását, a magunk részéről, kellően meggondoltunk s a fennforgó körülmények közt indokoltnak nem tarthatjuk, mert még ha úgy állana is a dolog, hogy a tanács mindenekben nem követi a pénzügyi bizottság javaslatait, ez a bizottságot még nem jogosítja fel a sztrájkra; először azért nem, mert a tanács nem tartozik a szakbizottság véleményét követni; másodszor azért nem, mert a bizottság nem a tanácsnak, hanem a törvényhatóságnak szakbizottsága és ha véleményével a tanács nem egyez, a bizottságnak nem a duzzogás és a sztrájkolás a feladata, hanem ha álláspontjának helyességéről és a tanácsnak tévedéséről van meggyőződése, úgy a törvényhatóságnál érvényesítheti a maga igazát, mert a törvényhatóság felette áll a tanácsnak is és a pénzügyi bizottságnak is és ha a város pénzügyeinek rendezésére nézve e két fontos hatósági testület véleménye közt eltérést talál, azok fölött az önkormányzat korlátai közt bírálatot gyakorol s érdemlegesen is dönt. Tekintve magát az esetet, mely miatt a bizottság a fenti határozatra szánta el magát, még kevésbé értjük a tüntetésszerű határozat indokát. A pénzügyi bizottság ugyanis előző ülésében azon javaslatot tette, hogy a pesti hazai első takarékpénztár kerestessék meg aziránt, hogy a város adósságaiból fogadjon el annyi törlesztést, hogy az adósság kerek összegben 500000 frt maradjon s ezen 500000 frt adósság után az eddigi kölcsönfeltételek mellett a város 50 évig 5,30% évi járulékot fizessen. Ezen ajánlat elfogadása esetén a városra nézve az lett volna az előny, hogy a kölcsön átváltoztatása költséggel nem járt volna s a város bármikor szomódíj nélkül visszafizethette volna tartozását. Ámde a hazai első takarékpénztár ezt az ajánlatot nem fogadta el s igy került a dolog ismét a pénzügyi bizottság elé, hogy a fennforgó körülmények közt adjon véleményt. A pénzügyi bizottság erre megtagadta a konvertálás megoldásához való további hozzájárulását, holott a tanács épen a pénzügyi bizottság intencziói szerint járt el, mikor a hazai első takarékpénztárt az 5.30°/6-os évjáradék elfogadására a polgármester által felszólította s miután ez ajánlat nem fogadtatott el, a pénzügyi bizottságnak annál is inkább kötelessége lett volna helyén maradnia, mert a visszautasított ajánlat kizárólag az ő ideája volt. A városi adósság konvertálására ez a sajnos inczidens különben aligha fog kihatni, mert a hazai első takarékpénztár korábbi ajánlata még mindig elég kedvező arra nézve, hogy a város ezen kérdést sikerrel megoldja. A dolog lényege ugyanis abban áll, hogy a város a regále kártalanitási összegből adósságainak oly részét kifizette és még kifizetni fogja, hogy a hazai első takarékpénztárnál fennlevő törzsadósságából mindössze 500000 frt marad fenn s ezen adósság lenne konvertálandó. Ezen adósság után a város most 5.80% évjáradékot fizet, ami 500000 frt kölcsön után évenként 29000 frttal terheli költségvetésünket. A hazai első takarékpénztár pedig mostani ajánlatában az 500000 frtot 95.50-es árfolyamon 50 évre 4.95% évjáradék mellett lenne hajlandó a városnak kölcsön adni, vagyis az eddigi 5.80% helyett csakis 4.95°/o-ot fizetnénk, ami évenként 4250 frt megtakarítással jár s teljes megnyugvással elfogadható. Ez alkalommal ezen pénzügyi művelet részleteinek bővebb megvitatásától tartózkodunk, mert czikkünk czélja csak az volt, hogy a pénzügyi bizottság helytelen eljárására reámutassunk s szerintünk sokkal helyesebben járt volna el a pénzügyi bizottság, ha ahelyett, hogy túlzott érzékenykedésből megtagadja véleményét, egész őszintén kimondta volna, hogy a város adósságainak konvertálására nézve fölösleges a szakértői vélemény, mert hisz a kölcsönre nézve csak egy figyelembe vehető ajánlat érkezett a városhoz, ez pedig a hazai első takarékpénztáré. — Kórházaink költségvetése. A belügyminiszter a helybeli kórházak folyó évi költségvetését a napokban hagyta jóvá. A közkórház szükséglete a jóváhagyott költségvetés szerint 11150 frt 21 kr, fedezete 1768 frt 11 kr, napi ápolási díjakból fedezendő hiány 9382 frt 10 kr. A szem kórház szükséglete 6509 frt 87 kr, fedezete 811 frt 32 kr, a hiány 5698 frt 55 kr. Elosztva ezen hiányokat az alapul vett ápolási napok számával, vagyis a közkórháznál 14434 nappal, a szemkórháznál 8767 nappal, a napi ápolási dijak 65 krban állapíttattak meg s a miniszter megengedte, hogy az államkincstár irányában ezen dij legyen felszámítható. — Elutasított felebbezés. Emlékezhetnek még reá olvasóink, hogy a törvényhatósági közgyűlés Nagy Károly volt mintagazdasági vezetőt, hosszas vitatkozás után, elutasította azon kérelmével, melyben ez az államtól élvezett törzsfizetése és volt városi javadalmazása közti különbözet megtérítését igényelte. Nagy Károly a közgyűlés ezen határozata ellen felebbezéssel élt a földmivelésügyi miniszterhez, aki szintén elutasította kérelmével, kijelentvén, hogy Nagy Károly semmiféle különbözet megtérítésére igényt nem tarthat, mert mostani fizetése, 1800 frt törzsfizetés, 600 frt működési pótlék és 210 frt lakbér, — jóval felülhaladja a várostól élvezett régebbi javadalmát. — Ipariskolai tandijak. Az ipartanodai bizottság legutóbbi ülésében foglalkozott az ipariskolai tandijak kérdésével s kimondotta,, hogy a szokásos tandíjak szedésének törlését fogja javaslatba hozni a városi tanácsnál, mivel a törvény nem engedi meg az ipariskolai tandíjszedést. Mivel pedig az ipariskolák fentartása 5000 frtot igényel, javasolja, hogy az egyenes állami adók után 2°/6-os ipariskolai pótadó vettessék ki a közönségre. A Kossuth-gyász, Kossuth Lajos halálának évfordulója valóságos ünneppé fejlődött már, hogy elmondhatjuk, miszerint márczius 15-ét kivéve nincs oly nemzeti ünnep, melyet a magyar nép annyi kegyelettel és oly bensőleg ünnepelne meg, mint a gyász évfordulóját. Jól esik ezt konstatálnunk már csak azért is, mert a kegyelet tényének nyilvánításában Vásárhely közönsége elöl jár s azok a szerény olvasókörök, melyek minden nemes ügyet igazi szeretettel karolnak fel, ebben a tekintetben is példaadó magaviseletet tanúsítottak az idén az által, hogy Kossuth halálának évfordulóján emlékezetben és gondolatban elzarándokoltak a haza földjének legszentebb sírjához, hogy leróva ott a kegyelet adóját, újabb erőt merítsenek a hazafias küzdelmekhez abból a sírból, melynek hantjai közül a benne nyugvó szavai szerint: „a hazaszeretet fog kisugárzani.“ Vasárnap, f. hó 22-én délután neveze-