Vásárhely és Vidéke, 1896. január-június (14. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-26 / 25. szám

Hm-Vásárhely. Csütörtök, márczius 26. 25-ik szám. Tizennegyedik évfolyam 1896. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési dij: Egy évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes szám­ára 5 kr. Hirdetések jutányosan közöltétnek. Megjelenik : CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. ker., Andrássy­ út 19. sz. a. Lengey­­féle házban. Sztrájkoló bizottság. Hogy egy törvényhatósági szakbi­zottság sztrájkkal tüntessen a várossal, vagy annak hatóságával szemben, köz­­igazgatási életünkben erre még aligha volt eset. A pénzügyi bizottság csinálta meg most ezt a szenzácziót s a város adósságának konvertálására nézve ki­mondta, hogy a maga részéről sztráj­kol és nem ad szakvéleményt. A pénz­ügyi bizottság erre vonatkozó határo­zatát szó szerint itt közöljük : „Miután a pénzügyi bizottság által már több ízben tett pénzügyi javaslatok, részint minden indokolás nélkül mellőztettek, ré­szint az intézkedések a pénzügyi bizottság javaslatától eltérőleg, tétettek meg, a­mint ezt a város adósságának konverziója ügyé­ben tett javaslataival szemben is a pénz­ügyi bizottság sajnálattal tapasztalta, ez oknál fogva a pénzügyi bizottság az ő működését teljesen czéltalan és idővesztegető munkának találván, annyival is inkább, mert a tanács eltérő intézkedéseinek intenczióját nem ismeri. .. a további vélemény­nyilvání­tástól eláll.“ A pénzügyi bizottság ez eljárását, a magunk részéről, kellően meggon­doltunk s a fennforgó körülmények közt indokoltnak nem tarthatjuk, mert még ha úgy állana is a dolog, hogy a tanács mindenekben nem követi a pénzügyi bizottság javaslatait, ez a bizottságot még nem jogosítja fel a sztrájkra; először azért nem, mert a tanács nem tartozik a szakbizottság véleményét követni; másodszor azért nem, mert­ a bizottság nem a tanács­nak, hanem a törvényhatóságnak szak­­bizottsága és ha véleményével a tanács nem egyez, a bizottságnak nem a duz­­zogás és a sztrájkolás a feladata, ha­nem ha álláspontjának helyességéről és a tanácsnak tévedéséről van meg­győződése, úgy a törvényhatóságnál érvényesítheti a maga igazát, mert a törvényhatóság felette áll a tanácsnak is és a pénzügyi bizottságnak is és ha a város pénzügyeinek rendezésére nézve e két fontos hatósági testület véleménye közt eltérést talál, azok fölött az ön­­kormányzat korlátai közt bírálatot gya­korol s érdemlegesen is dönt. Tekintve magát az esetet, mely miatt a bizottság a fenti határozatra szánta el magát, még kevésbé értjük a tüntetésszerű határozat indokát. A pénzügyi bizottság ugyanis előző ülésében azon javaslatot tette, hogy a pesti hazai első takarékpénztár keres­tessék meg aziránt, hogy a város adós­ságaiból fogadjon el annyi törlesztést, hogy az adósság kerek összegben 500000 frt maradjon s ezen 500000 frt adós­ság után az eddigi kölcsönfeltételek mellett a város 50 évig 5,30% évi járulékot fizessen.­­ Ezen ajánlat el­fogadása esetén a városra nézve az lett volna az előny, hogy a kölcsön átvál­toztatása költséggel nem járt volna s a város bármikor szom­ó­díj nélkül vissza­fizethette volna tartozását. Ámde a hazai első takarékpénztár ezt az ajánlatot nem fogadta el s igy került a dolog ismét a pénzügyi bizott­ság elé, hogy a fennforgó körülmények közt adjon véleményt. A pénzügyi bi­zottság erre megtagadta a konvertálás megoldásához való további hozzájáru­lását, holott a tanács épen a pénzügyi bizottság intencziói szerint járt el, mi­kor a hazai első takarékpénztárt az 5.30°/6-os évjáradék elfogadására a pol­gármester által felszólította s miután ez ajánlat nem fogadtatott el, a pénz­ügyi bizottságnak annál is inkább köte­lessége lett volna helyén maradnia, mert a visszautasított ajánlat kizárólag az ő ideája volt. A városi adósság konvertálására ez a sajnos inczidens különben aligha fog kihatni, mert a hazai első takarék­­pénztár korábbi ajánlata még mindig elég kedvező arra nézve, hogy a város ezen kérdést sikerrel megoldja. A dolog lényege ugyanis abban áll, hogy a város a regále­ kártalanitási összegből adósságainak oly részét kifizette és még kifizetni fogja, hogy a hazai első taka­rékpénztárnál fennlevő törzsadósságá­ból mindössze 500000 frt marad fenn s ezen adósság lenne konvertálandó. Ezen adósság után a város most 5.80% évjáradékot fizet, a­mi 500000 frt köl­csön után évenként 29000 frttal terheli költségvetésünket. A hazai első takarék­­pénztár pedig mostani ajánlatában az 500000 frtot 95.50-es árfolyamon 50 évre 4.95% évjáradék mellett lenne hajlandó a városnak kölcsön adni, vagyis az eddigi 5.80% helyett csakis 4.95°/o-ot fizet­nénk, a­mi évenként 4250 frt megta­karítással jár s teljes megnyugvással elfogadható. Ez alkalommal ezen pénzügyi mű­velet részleteinek bővebb megvitatásától tartózkodunk, mert czikkünk czélja csak az volt, hogy a pénzügyi bizottság hely­telen eljárására reá­mutassunk s szerin­tünk sokkal helyesebben járt volna el a pénzügyi bizottság, ha a­helyett, hogy túlzott érzékenykedésből megtagadja véleményét, egész őszintén kimondta volna, hogy a város adósságainak kon­vertálására nézve fölösleges a szakértői vélemény, mert hisz a kölcsönre nézve csak egy figyelembe vehető aján­lat érkezett a városhoz, ez pedig a hazai első takarékpénztáré. — Kórházaink költségvetése. A belügy­miniszter a helybeli kórházak folyó évi költ­ségvetését a napokban hagyta jóvá. A köz­kórház szükséglete a jóváhagyott költség­­vetés szerint 11150 frt 21 kr, fedezete 1768 frt 11 kr, napi ápolási díjakból fedezendő hiány 9382 frt 10 kr. A szem kórház szükséglete 6509 frt 87 kr, fedezete 811 frt 32 kr, a hiány 5698 frt 55 kr. Elosztva ezen hiányokat az alapul vett ápolási napok szá­mával, vagyis a közkórháznál 14434 nappal, a szemkórháznál 8767 nappal, a napi ápo­lási dijak 65 krban állapíttattak meg s a mi­niszter megengedte, hogy az államkincstár irányában ezen dij legyen felszámítható. — Elutasított felebbezés. Emlékezhet­nek még reá olvasóink, hogy a törvényható­sági közgyűlés Nagy Károly volt mintagaz­dasági vezetőt, hosszas vitatkozás után, el­utasította azon kérelmével, melyben ez az államtól élvezett törzsfizetése és volt városi javadalmazása közti különbözet megtéríté­sét igényelte. Nagy Károly a közgyűlés ezen határozata ellen felebbezéssel élt a földmi­­velésügyi miniszterhez, a­ki szintén elutasí­totta kérelmével, kijelentvén, hogy Nagy Károly semmiféle különbözet megtérítésére igényt nem tarthat, mert mostani fizetése, 1­800 frt törzsfizetés, 600 frt működési pótlék és 210 frt lakbér, — jóval felülhaladja a várostól élvezett régebbi javadalmát. — Ipariskolai tandijak. Az ipartanodai bizottság legutóbbi ülésében foglalkozott az ipariskolai tandijak kérdésével s kimondotta,, hogy a szokásos tandíjak szedésének törlé­sét fogja javaslatba hozni a városi tanács­nál, mivel a törvény nem engedi meg az ipariskolai tandíjszedést. Mivel pedig az ipar­iskolák fentartása 5000 frtot igényel, java­solja, hogy az egyenes állami adók után 2°/6-os ipariskolai pótadó vettessék ki a közönségre. A Kossuth-gyász, Kossuth Lajos halálának évfordulója valóságos ünneppé fejlődött már, hogy el­mondhatjuk, miszerint márczius 15-ét kivéve nincs oly nemzeti ünnep, melyet a magyar nép annyi kegyelettel és oly bensőleg ünne­pelne meg, mint a gyász évfordulóját. Jól esik ezt konstatálnunk már csak azért is, mert a kegyelet tényének nyilvánításában Vásárhely közönsége elöl jár s azok a sze­rény olvasókörök, melyek minden nemes ügyet igazi szeretettel karolnak fel, ebben a tekin­tetben is példaadó magaviseletet tanúsítottak az idén az által, hogy Kossuth halálának évfordulóján emlékezetben és gondolatban elzarándokoltak a haza földjének legszentebb sírjához, hogy leróva ott a kegyelet adóját, újabb erőt merítsenek a hazafias küzdel­mekhez abból a sírból, melynek hantjai közül a benne nyugvó szavai szerint: „a haza­­szeretet fog kisugárzani.“ Vasárnap, f. hó 22-én délután neveze-

Next