Vásárhely és Vidéke, 1897. január-június (15. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-14 / 13. szám

Hm-Vásárhely, Vasárnap február 14. 13-ik szám. Tizenötödik évfolyam 1897. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési dij: Egy évre 4 frt. félévre 2 frt. Negyedévre 1 Irt. Egyes szám­ára 5 kr. Megjelenik : CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. b­ér. Lehel­ utcza 2. szám alatt, a kiadó­mn viitál könyvnyomdájában, Közgyűlés után. Nem első ízben történik, hogy törvényhatósági közgyűléseinknek hosz­­szadal­massága ellen felszólalunk e helyen, mert számtalan ízben elmon­dottuk már és igen sokszor panasz­kodtunk amiatt, hogy tárgyalásaink elposványosodtak és elvesztették azon jellegüket, melyek szükséges attribú­tumai a közügyek nyilvános intézé­sének. Valahányszor csak alkalmunk nyílt reá, mindig hangoztattuk, hogy a ki­csinyes személyeskedést, a gyűlölséget, az ellenszenvet nem kell behurczolni a közgyűlés tárgyalási termébe, mert annak ott helye nincsen , mert az efajta vitatkozások a figyelmet elterelve a tulajdonképeni tárgyról, maguknak a közügyeknek vannak kárára és azok­nak megfelelő módon intézését hátrál­tatják igen nagy mértékben. Ezen kijelentéseinkkel azonban korántsem arra c­éloztunk, hogy a tárgyalásokat meddővé és sablonosokká tegyük, ami egyik túlzásból a másik túlzásba való esést jelentené, hanem csak azt akar­tuk elérni, hogy a tárgyalások komoly és parlamentáris jellege megóvassék a­nélkül, hogy ebből bármely irányban hátrán­y­ok származh­atn­án­ak. Legnagyobb sajnálatunkra azon­ban­ felszólalásainknak nem volt meg a kívánt eredménye. Közgyűléseink hova­tovább mindig több időt vesznek igénybe, bár azt egyáltalán nem állíthatjuk, hogy a tárgysorozat rendén találkozunk fon­tosabb és komolyabb meggondolást igénylő dolgokkal. A szürke ügyek hosszú sorozatában csak imitt-amott­­ van egy kiemelkedőbb tárgy. Hanem van olyan sok, a mely a lappangó szenvedélyek felköltésére alkalmas s a melynek felszínre hozatala mindig kapóra jön arra nézve, hogy a bizott­sági tagok részéről nyilvánuló ellenszenv hangos kifejezést nyerjen — a tanács ellen. Igen is, a városi tanács ellen. Alig van tárgy, alig van kérdés, melynek kapcsán szigorú elbírálásban ne részesülne a tanács magatartása, eljárása s ha egyiknél erős szavakkal ostorozzák hanyagságát, tehetetlenségét, a másiknál még erősebben ítélik el olyan irányú és olyan jelentőségű tény­kedését, melylyel sem a törvényható­sági bizottság, sem a város közönsé­gének elismerését nem tudta kiérdemelni. Mulasztások és hanyagságok voltak és lesznek bizonyára a jövőre is a köz­igazgatásnál, a bírálat jogáról sem mondott le soha a törvényhatósági bizottság, de nekünk úgy tetszik, hogy annyi slendrián, bár lényegében nem nagy fontosságú intézkedése a tanács­nak, mint a­mennyi csak közelebbről is köztudomásra jött, nem volt még sohasem s oly szenvedélyes, mélyen elítélő bírálatban még a tanács tény­kedése nem részesült sohasem, mint a milyenben mostanság részesül. A törvényhatósági bizottság és a városi tanács között csaknem a kés­hegyig ki vannak élesítve az ellentétek. A tanács iránt szükséges bizalom a legalaposabban meg van rendülve. Két­kedéssel, bizalmatlansággal fogadja a közgyűlés a tanács minden intézkedé­sét, minden javaslatát s ha vitára ke­rül a dolog, egymást érik a keserű kifakadások, az inszinuác­iók, a sze­mélyeskedések, melyek mindenütt meg­járhatnák, de a közgyűlés termében épen nincsenek helyén. És valljuk meg őszintén, hogy nem is csodálkozhatunk valami nagyon, ha a bizottsági tagok elveszítvén türel­müket, olyan jeleneteket idéznek elő a közgyűléseken, melyeknek máskü­lönbben nem volna szabad ott előfor­­dulniuk s melyek épen nem tartoznak a tárgyilagossághoz. Mert a városi tanács magatartása és eljárása sok tekintetben nemcsak érthetetlen, de a legnagyobb mértékben boszantó is. Állításunk bizonyságául hivatkozhatunk tényekre. Ott van mind­járt a szerdai közgyűlésen előfordult két interpelláczió kérdése. Az egyik a „Szarvas“ vendéglő bérletére, a másik a város tűzifájának szállítási vállalatára vonatkozik. Mind a két interpelláczió teljesen befejezett tanácsi intézkedé­sekre vonatkozott, a­melynek iratai, okmányai minden pillanban a tanács rendelkezésére állanak, tehát ezekben a kérdésekben a feleletet is bármely pillanatban nemcsak meglehetett, de meg is kellett volna adni. És mi tör­tént? Talán válaszolt a tanács, illetve a polgármester az innterpellác­iókra ? Dehogy válaszolt. Egyszerűen kijelen­tette, hogy a szükséges felvilágosításo­kat csak a jövő havi közgyűlésen fogja megadni. Önkénytelenül is kérdeznünk kell itt, hogy hát miért a jövő közgyűlésen és miért nem most, mikor a felvilágo­sításokhoz szükséges adatok is rendel­kezésre állanak ? Megadhatjuk erre a kérdésre nagyon könnyen a feleletet: azért nem vála­szolt az interpellác­iókra most a tanács, hogy tudatában helytelen és szabály­talan eljárásának, a jövő közgyűlésig alkalma, módja és ideje legyen a hibák és mulasztások szépítgetésére, takarga­­tására valami mentséget kieszelni. És így van ez majd minden ügynél. Hát ezek a bujkálások, ezek a takargatások nem méltók a városi tanácshoz, de nagyon alkalmasak arra, hogy a közgyűlés bizalmát megingassák, hogy a tanács és a közgyűlés közt tátongó űrt még mélyebbre ássák. És alkalmasak arra is, hogy a tárgyaláso­kat személyes térre szorítva, olyan vitatkozásoknak válljanak megterem­tőivé, melyek végeredményükben a közgyűlések parlamentáris, nyugodt és higgadt lefolyását veszélyeztetik. Hogy meddig tartanak még ezek az állapotok, nem tudjuk, de hogy jóra nem vezetnek, azt bizonyítják azok a jelenségek, melyeknek a közelebbi köz­gyűlésen is tanúi voltunk. Városi közgyűlés. — Második nap. — Törvényhatósági bizottságunk második napi folytatólagos közgyűlését Baks­a Lajos dr. polgármester elnöklete alatt csütörtökön délelőtt tartotta meg s a bizottsági tagok ez alkalommal is szép számmal voltak jelen a közgyűlésen, melynek kiváló érdeket kölcsön­zött a s­z­e­­n kórház építésének ügye. Az ellentétek, melyek a kórház építé­sének kérdésében eddig fennállottak, most, a végleges tervek és költségvetés bemutatá­sakor mintha egyszerre elsimultak volna, senki nem szólott az építkezés ellen s a be­fejezett tények előtt meghajolva, csupán an­nak adott egy néhány bizottsági tag kifeje­zést, hogy kívánatos volna a terveken némi módosítást eszközölni és föltétlenül szüksé­ges volna, hogy a város, mielőtt az építke­zésbe belebocsájtkoznék, a járásbirósági épü­let jövő hasznosításáról is gondoskodnék, mert abban az esetben, ha a bíróság a bér­let közeli lejártakor onnan kiharczolkodik, — a­mi pedig valószínűnek látszik, — ak­kor az épületek üresen maradnak s a város évenként 1000 frt jövedelemtől esik el. A közgyűlés többsége azonban ezeket az előrelátó, jámbor óhajtásokat sem vette figyelembe s miután a felszólalók nem akar­ták a dolgot a végletekig forszírozni, a szem­kórház fölépítése egyhangú határozattal ki­mondatott. Ennél sokkalta nagyobb és hevesebb vitát eredményezett a szíjgyártó­b­á­n.

Next