Vásárhely és Vidéke, 1897. január-június (15. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-14 / 13. szám
Hm-Vásárhely, Vasárnap február 14. 13-ik szám. Tizenötödik évfolyam 1897. Helyi érdekű társadalmi és szépirodalmi lap. Előfizetési dij: Egy évre 4 frt. félévre 2 frt. Negyedévre 1 Irt. Egyes számára 5 kr. Megjelenik : CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. bér. Lehel utcza 2. szám alatt, a kiadómn viitál könyvnyomdájában, Közgyűlés után. Nem első ízben történik, hogy törvényhatósági közgyűléseinknek hoszszadalmassága ellen felszólalunk e helyen, mert számtalan ízben elmondottuk már és igen sokszor panaszkodtunk amiatt, hogy tárgyalásaink elposványosodtak és elvesztették azon jellegüket, melyek szükséges attribútumai a közügyek nyilvános intézésének. Valahányszor csak alkalmunk nyílt reá, mindig hangoztattuk, hogy a kicsinyes személyeskedést, a gyűlölséget, az ellenszenvet nem kell behurczolni a közgyűlés tárgyalási termébe, mert annak ott helye nincsen , mert az efajta vitatkozások a figyelmet elterelve a tulajdonképeni tárgyról, maguknak a közügyeknek vannak kárára és azoknak megfelelő módon intézését hátráltatják igen nagy mértékben. Ezen kijelentéseinkkel azonban korántsem arra céloztunk, hogy a tárgyalásokat meddővé és sablonosokká tegyük, ami egyik túlzásból a másik túlzásba való esést jelentené, hanem csak azt akartuk elérni, hogy a tárgyalások komoly és parlamentáris jellege megóvassék anélkül, hogy ebből bármely irányban hátrányok származhatnának. Legnagyobb sajnálatunkra azonban felszólalásainknak nem volt meg a kívánt eredménye. Közgyűléseink hovatovább mindig több időt vesznek igénybe, bár azt egyáltalán nem állíthatjuk, hogy a tárgysorozat rendén találkozunk fontosabb és komolyabb meggondolást igénylő dolgokkal. A szürke ügyek hosszú sorozatában csak imitt-amott van egy kiemelkedőbb tárgy. Hanem van olyan sok, a mely a lappangó szenvedélyek felköltésére alkalmas s a melynek felszínre hozatala mindig kapóra jön arra nézve, hogy a bizottsági tagok részéről nyilvánuló ellenszenv hangos kifejezést nyerjen — a tanács ellen. Igen is, a városi tanács ellen. Alig van tárgy, alig van kérdés, melynek kapcsán szigorú elbírálásban ne részesülne a tanács magatartása, eljárása s ha egyiknél erős szavakkal ostorozzák hanyagságát, tehetetlenségét, a másiknál még erősebben ítélik el olyan irányú és olyan jelentőségű ténykedését, melylyel sem a törvényhatósági bizottság, sem a város közönségének elismerését nem tudta kiérdemelni. Mulasztások és hanyagságok voltak és lesznek bizonyára a jövőre is a közigazgatásnál, a bírálat jogáról sem mondott le soha a törvényhatósági bizottság, de nekünk úgy tetszik, hogy annyi slendrián, bár lényegében nem nagy fontosságú intézkedése a tanácsnak, mint amennyi csak közelebbről is köztudomásra jött, nem volt még sohasem s oly szenvedélyes, mélyen elítélő bírálatban még a tanács ténykedése nem részesült sohasem, mint a milyenben mostanság részesül. A törvényhatósági bizottság és a városi tanács között csaknem a késhegyig ki vannak élesítve az ellentétek. A tanács iránt szükséges bizalom a legalaposabban meg van rendülve. Kétkedéssel, bizalmatlansággal fogadja a közgyűlés a tanács minden intézkedését, minden javaslatát s ha vitára kerül a dolog, egymást érik a keserű kifakadások, az inszinuációk, a személyeskedések, melyek mindenütt megjárhatnák, de a közgyűlés termében épen nincsenek helyén. És valljuk meg őszintén, hogy nem is csodálkozhatunk valami nagyon, ha a bizottsági tagok elveszítvén türelmüket, olyan jeleneteket idéznek elő a közgyűléseken, melyeknek máskülönbben nem volna szabad ott előfordulniuk s melyek épen nem tartoznak a tárgyilagossághoz. Mert a városi tanács magatartása és eljárása sok tekintetben nemcsak érthetetlen, de a legnagyobb mértékben boszantó is. Állításunk bizonyságául hivatkozhatunk tényekre. Ott van mindjárt a szerdai közgyűlésen előfordult két interpelláczió kérdése. Az egyik a „Szarvas“ vendéglő bérletére, a másik a város tűzifájának szállítási vállalatára vonatkozik. Mind a két interpelláczió teljesen befejezett tanácsi intézkedésekre vonatkozott, amelynek iratai, okmányai minden pillanban a tanács rendelkezésére állanak, tehát ezekben a kérdésekben a feleletet is bármely pillanatban nemcsak meglehetett, de meg is kellett volna adni. És mi történt? Talán válaszolt a tanács, illetve a polgármester az innterpellációkra ? Dehogy válaszolt. Egyszerűen kijelentette, hogy a szükséges felvilágosításokat csak a jövő havi közgyűlésen fogja megadni. Önkénytelenül is kérdeznünk kell itt, hogy hát miért a jövő közgyűlésen és miért nem most, mikor a felvilágosításokhoz szükséges adatok is rendelkezésre állanak ? Megadhatjuk erre a kérdésre nagyon könnyen a feleletet: azért nem válaszolt az interpellációkra most a tanács, hogy tudatában helytelen és szabálytalan eljárásának, a jövő közgyűlésig alkalma, módja és ideje legyen a hibák és mulasztások szépítgetésére, takargatására valami mentséget kieszelni. És így van ez majd minden ügynél. Hát ezek a bujkálások, ezek a takargatások nem méltók a városi tanácshoz, de nagyon alkalmasak arra, hogy a közgyűlés bizalmát megingassák, hogy a tanács és a közgyűlés közt tátongó űrt még mélyebbre ássák. És alkalmasak arra is, hogy a tárgyalásokat személyes térre szorítva, olyan vitatkozásoknak válljanak megteremtőivé, melyek végeredményükben a közgyűlések parlamentáris, nyugodt és higgadt lefolyását veszélyeztetik. Hogy meddig tartanak még ezek az állapotok, nem tudjuk, de hogy jóra nem vezetnek, azt bizonyítják azok a jelenségek, melyeknek a közelebbi közgyűlésen is tanúi voltunk. Városi közgyűlés. — Második nap. — Törvényhatósági bizottságunk második napi folytatólagos közgyűlését Baksa Lajos dr. polgármester elnöklete alatt csütörtökön délelőtt tartotta meg s a bizottsági tagok ez alkalommal is szép számmal voltak jelen a közgyűlésen, melynek kiváló érdeket kölcsönzött a szen kórház építésének ügye. Az ellentétek, melyek a kórház építésének kérdésében eddig fennállottak, most, a végleges tervek és költségvetés bemutatásakor mintha egyszerre elsimultak volna, senki nem szólott az építkezés ellen s a befejezett tények előtt meghajolva, csupán annak adott egy néhány bizottsági tag kifejezést, hogy kívánatos volna a terveken némi módosítást eszközölni és föltétlenül szükséges volna, hogy a város, mielőtt az építkezésbe belebocsájtkoznék, a járásbirósági épület jövő hasznosításáról is gondoskodnék, mert abban az esetben, ha a bíróság a bérlet közeli lejártakor onnan kiharczolkodik, — ami pedig valószínűnek látszik, — akkor az épületek üresen maradnak s a város évenként 1000 frt jövedelemtől esik el. A közgyűlés többsége azonban ezeket az előrelátó, jámbor óhajtásokat sem vette figyelembe s miután a felszólalók nem akarták a dolgot a végletekig forszírozni, a szemkórház fölépítése egyhangú határozattal kimondatott. Ennél sokkalta nagyobb és hevesebb vitát eredményezett a szíjgyártóbán.