Vásárhely és Vidéke, 1903. július-december (21. évfolyam, 53-105. szám)

1903-07-02 / 53. szám

1903. július 2 VASARHELY ÉS VIDÉKÉ. halkan, szinte kénytelen-kelletlen éljenezni kezdtek, de balfelől hatalmasan zúdult föl a z­s­i­v­­­ó. A miniszterek elfoglalták helyeiket és K­h­u­e­n-H­éderváry gróf fölállott, mire orkánszerű zajjal tört ki újólag a zsivnó-ki­­áltás. Apponyi hiába csöngetett perczekig, még ő sem tudott szóhoz jutni. A miniszterelnök szótlanul állott az óriási zajban és leverten nézte a tomboló vihart. Végre annyit elmondhatott, hogy kéri a kormányváltozásra vonatkozó királyi kéz­iratok felolvasását. A jegyző elkezdte az ol­vasást, de amint kimondta, hogy „Kelt Bécs­­ben“, újólag elementáris erővel tört ki a felháborodás. Végre nagynehezen belekezd­het Khuen-Héderváry gróf programmbeszé­­dének elmondásába. Mielőtt — úgymond — az elveket és irányzatokat megjelölné, melyeket a kormány követni fog, a legközelebbi idő munkaprog­­rammját kívánja ismertetni. Első­sorban a rendes tárgyalások fennakadását akarja el­hárítani. Nem ismeri ugyan el a kisebbség azon jogát, hogy a többség akaratának er­­nyesítését megakadályozza, mégis a kibonta­kozás érdekében c­­élszerűnek tartja a k­a­­tonai javaslatokat egyelőre fel­függeszteni. Leírhatatlan indignáczió támadt erre a kijelentésre az ellenzéken. A fölháborodás a legélesebb szavakban tört ki. — Megcsalt! Nem igaz! Nem ezt mondta ! — kiáltják a düh keserűségével felé. — Elég volt! Ki vele! Vissza Zágráb­ba ! — kiáltják mások. — Zsivió, zsiv­ó! — zúg végig az egész baloldalon. A tombolás perczekig tartott. Az elnök hiába rázta csengetyüjét. K h u e­n-H­éderváry gróf nagy ne­hezen mégis folytathatta beszédét. Felfüg­geszti a katonai javaslatok tárgyalását — úgymond — a véderőtörvény tárgyalásáig. Kijelenti, hogy a kormány a véderő harcz­­képessége érdekében nem zárkózhat el az újonczlétszám fölemelésétől, de egyelőre le­mond annak igénybevételéről; erre az évre csak a rendes létszámot kéri. Kéri továbbá az indemnitást. Az indemnitás után — foly­tatja a miniszterelnök — az újonczjavasla­­tot kívánja tárgyaltatni. Ezután a költségve­tést. De akkorra már jól a nyár derekán le­szünk. A kiegyezést a szünet előtt már nem lehet letárgyalni, pedig az a legsürgősebb teendők közé tartoznék, mivel most még a kereskedelmi szerződések megújítása iránt sem lehet tárgyalni. De úgy kíván segíteni a bajon, hogy új törvényjavaslatot terjeszt be, amelyben felhatalmazást kér a kereskedelmi tárgyalások meg­indítására, addig is, míg az autonóm vámtarifa megállapíttatik. A jobboldal elég gyengén tapsolt a be­széd befejeztekor, a baloldal pedig hossza­san zsi­­ózott. Azután Kossuth Ferencz beszélt. Kötelező ígéretet kívánt arra, hogy a kato­nai javaslatot visszavonják és az nem kerül többé napirendre. Mert ha bármikor beter­jesztik, a függetlenségi pártot ismét szem­ben találják magukkal. Elmondja ezután a függetlenségi párt programmjának tartalmát és kijelenti, hogy annak megvalósításáért utódaink is küzdeni fognak. Ivánka Oszkár jelentette ki ezután, hogy a miniszterelnököt programmja megva­lósításában az egész szabadelvű párt támo­gatja. Zichy János gróf a néppárt nevében szólt. A mostani válságból két tanúságot vont le. Az egyik az, hogy Magyarországon mindent fel lehet áldozni, még a sokat em­legetett és hivatkozott többségi akaratot is. Sajnálja, hogy a nemzeti követelmé­nyek elestek. Szederkényi Nándor fejtette ki ezután a maga és elvtársai álláspontját a miniszterelnök programmjával szemben s élénk helyeslés között mutatott rá különösen arra, hogy állandó béke az országban nem lesz, míg a nemzet törvényes jogait a had­sereg kérdésében végre nem hajtják. Barabás Béla beszéde szerdára ma­radt. K­h­u­e­n-H­éderváry előterjesztette még a kvóta-jelentést, Kolozsváry hon­védelmi miniszter pedig a rendes újonczok­­ról szóló katonai javaslatokat s ezzel az ülés véget ért. A függetlenségi párt. — Viharos értekezlet. — Budapest, julius 1-én. A hónapok óta tartó parlamenti válság, de különösen a Háznak keddi viharos ülése végzetes eredményű lehet nemcsak az új kormányra, de valószínűleg magára a füg­getlenségi pártra is, amely a nemzet érde­keiért folytatott hazafias küzdelmében az ál­datlan pártoskodás terére lépett. Meglepő az a valóban sajnálatos kon­fliktus, a­mely kedden este tört ki a függet­lenségi párt elnöksége és a párt között. A Kossuth-párt ugyanis kedden este értekezletre gyűlt egybe, amelyen Kossuth Ferencz kijelentette, hogy lemond az elnök­ségről. Ez a kijelentés első pillanatra nagy megdöbbenést keltett a jelen volt párttagok között, de nyomban megvigasztalódtak, mert a párt elnökének ez a kijelen­tése tárgytalanná válik, ha a ki­küldött bizottság fölvilágosítja, hogy a né­zeteltérés nem komoly jellegű és csupán csak tévedésről van szó. Így aztán remél­hető, hogy a kellő magyarázat után Kos­suth visszavonja lemondását és a béke helyre áll, ami kívánatos is, mert a nemzet­nek ilyen válságos helyzetben szüksége van az erős és hazafias függetlenségi párt össze­tartó tömörségére. A viharos értekezletről fővárosi tudó­sítónk a következőket jelenti: Barabás Béla alelnök­ foglalta el az el­nöki széket. Kijelentette, hogy a független­ségi párt úgy látszik, végzetes forduló­pont­hoz ért, ez azonban nem akasztja meg a pártot a nemzet érdekében megkezdett küz­delem folytatásában. Sajnálattal emlékezik meg az elnök és a párt között támadt kon­fliktusról, amely tévedésen alapszik és éppen ezért hamarosan tisztázódni fog. Egyébként indítványozza, hogy küldjenek az elnökhöz egy három tagú bizottságot, amely­nek feladata lesz az elnököt a fölmerült sajnálatos tévedésről felvilágosítani és őt lemondásának visszavonására bírni.­­. Ezt az értekezlet általános helyesléssel el is fogadta. Tegnap este a párt újabb értekezletet tartott. A konfliktus előzményei. Kossuth Ferencz este hat órakor nyitotta meg az értekezletet és bejelentette, hogy tekintettel a képviselőház ülésén történt eseményekre, nevezetesen a misniszterelnök ama kijelentésére, hogy a katonai javasla­tokat csak egyelőre vonja vissza, szükséges­­nek látta a konferenc­ia összehívását, úgy vette ki ugyanis a függetlenségi párt han­gulatából, hogy az obstrukc­iót folytatni akarják épp úgy, mint Széll idejében. Erre nézve szükségesnek tartja figyelmeztetni a képviselőket a Khuen-Hédervárynak adott sza­vukra és ígéretükre, a­melyet a véderőjavas­latokra vonatkozólag tettek. Barabás Béla erre általános helyes­lés közepette azt felelte, hogy a pártnak most nincs megkötve a keze, mi­után a kormányelnök megszegte adott szavát azzal, hogy a katonai ja­vaslatokat nem véglegesen, hanem csak egyelőre vette le a napirendről. Justh Gyula és Komjáthy Béla szintén ezeket mondták. Ezzel szemben Rátkay László, Papp Zoltán, M­e­z­ő­s­s­y Béla és S­e­b­e­s­s Dé­nes azt a kijelentést tették, hogy az o­b­­strukc­iót folytatni a pártnak morális kötelessége. Az elnök lemondása. Kossuth Ferencz erre fölállott és izgalomtól remegő hangon a következőket mondotta : — Látom, hogy csalatkoztam a párt­ban és az egész országban, amelynek a jó­voltáért küzdöttem a parlamentben. Belátván csalódásomat és a párt magatartásából le­vonván a konzekvencziákat, lemondok az elnökségről. Ezután Kossuth ott hagyta az értekez­letet. Vele mentek Komjáthy Béla, Justh Gyula, Endrey Gyula és Putnoky Mór. A temodást nem veszik tudomásul. Kossuth és kísérete kivonulása után 53 szatt Jövő évi kiállításunk. — A kiállítás rendező-bizottságának ülése. — — július 1-én. A városunkban tervezett ipari és me­zőgazdasági kiállítás rendező-bizottsága jú­nius hó 28-án, vasárnap délután látogatott gyűlést tartott a városháza közgyűlési ter­mében, melyen részt vett Kulinyi Zsig­­mond, a kereskedelmi és iparkamara titkára is, a­ki részletes programmot adott a ren­dezendő kiállításról s ezzel kapcsolatosan egy költségvetési tervezetet is terjesztett be. A gyűlés lefolyásáról az alábbi rövid tudósítást adjuk: A gyűlésen Juhász Mihály kir. taná­csos, polgármester elnökölt és megjelentek azon: dr. Endrey Gyula orsz. képviselő, dr. S­z­a­l­a­y József főkapitány, Bauer Gyula, Feiner Mór kamarai kültagok, Vékony József gazdasági egyesületi elnök és több, mint ötvenen a kiállítási bizottság tagjai közül. A gyűlést Juhász Mihály polgármes­ter nyitotta meg. Előadta, hogy az ipari és mezőgazdasági kiállítást 1904. évi augusztus hóban tervezik, hogy annak czéljaira a vá­ros közönsége már fölajánlott 6000 koronát és ismertette az előkészítésre vonatkozó ta­nácskozások eddigi eredményeit. Fölkérte aztán Kulinyi Zsigmond kamarai titkárt, adná elő szakszerű nézeteit a tervezett ki­állítás miként leendő rendezésére vonatko­zólag. Kulinyi Zsigmond, a szegedi keres­kedelmi és iparkamara titkára részletes pro­­grammját fejtette ki a tervezett kiállításnak és főként annak ipari részét illetőleg meg­jelölte a várható részvétel arányait és azok­hoz képest költségvetési előirányzatot is ter­jesztett elő. A kiállítási bizottság nagy érdeklődés­sel hallgatta a kamarai titkárnak kiállításunk előkészítési munkálataira tett megjegyzéseit, melyek a következőkben összpontosulnak: Helyesli, hogy csak helyi jellegű lesz a kiállítás és hogy együttesen ipari és mezőgazdasági kiállítás rendezése van tervben, határozottan hibáztatja azonban, hogy oly költséges kiállításra gondol a bi­zottság, melynek költségvetése 41000 koro­nára irányoztatott elő. Ő csak oly helyi ipar­­kiállitást tart helyesnek s tudja jól, hogy a kereskedelmi miniszter is csak oly helyi iparkiállitásnak ad mérsékelt államsegélyt, melynek költségvetése nem haladja túl azon arányt, melynek a kiállítás várható előnyei és költségei közt okvetlenül meg kell lenni. Ezen szempontból államsegélyre csak akkor számíthat a bizottság, ha a kiállítás nem e czélból épített ideiglenes épületekben, hanem már meglevő alkalmas középületekben tar­­tatik meg. Nálunk e czélra a főgimnázium épülete ígérkezik a legalkalmasabbnak s el­tekintve attól, hogy az iparczikkek kiállítására is sokkal szebb és alkalmasabb keretet ké­pez, mint egy pár ideiglenes sátorszerű épít­mény, az a körülmény is ajánlja, hogy több ezer korona megtakarítást nyújthat. Utal ezután Kulinyi az utóbbi években tartott hasonló kiállítások tanulságaira és ezerekre

Next