Vásárhely és Vidéke, 1903. július-december (21. évfolyam, 53-105. szám)
1903-07-02 / 53. szám
1903. július 2 VASARHELY ÉS VIDÉKÉ. halkan, szinte kénytelen-kelletlen éljenezni kezdtek, de balfelől hatalmasan zúdult föl a zsivó. A miniszterek elfoglalták helyeiket és Khuen-Héderváry gróf fölállott, mire orkánszerű zajjal tört ki újólag a zsivnó-kiáltás. Apponyi hiába csöngetett perczekig, még ő sem tudott szóhoz jutni. A miniszterelnök szótlanul állott az óriási zajban és leverten nézte a tomboló vihart. Végre annyit elmondhatott, hogy kéri a kormányváltozásra vonatkozó királyi kéziratok felolvasását. A jegyző elkezdte az olvasást, de amint kimondta, hogy „Kelt Bécsben“, újólag elementáris erővel tört ki a felháborodás. Végre nagynehezen belekezdhet Khuen-Héderváry gróf programmbeszédének elmondásába. Mielőtt — úgymond — az elveket és irányzatokat megjelölné, melyeket a kormány követni fog, a legközelebbi idő munkaprogrammját kívánja ismertetni. Elsősorban a rendes tárgyalások fennakadását akarja elhárítani. Nem ismeri ugyan el a kisebbség azon jogát, hogy a többség akaratának ernyesítését megakadályozza, mégis a kibontakozás érdekében célszerűnek tartja a katonai javaslatokat egyelőre felfüggeszteni. Leírhatatlan indignáczió támadt erre a kijelentésre az ellenzéken. A fölháborodás a legélesebb szavakban tört ki. — Megcsalt! Nem igaz! Nem ezt mondta ! — kiáltják a düh keserűségével felé. — Elég volt! Ki vele! Vissza Zágrábba ! — kiáltják mások. — Zsivió, zsivó! — zúg végig az egész baloldalon. A tombolás perczekig tartott. Az elnök hiába rázta csengetyüjét. K h u en-Héderváry gróf nagy nehezen mégis folytathatta beszédét. Felfüggeszti a katonai javaslatok tárgyalását — úgymond — a véderőtörvény tárgyalásáig. Kijelenti, hogy a kormány a véderő harczképessége érdekében nem zárkózhat el az újonczlétszám fölemelésétől, de egyelőre lemond annak igénybevételéről; erre az évre csak a rendes létszámot kéri. Kéri továbbá az indemnitást. Az indemnitás után — folytatja a miniszterelnök — az újonczjavaslatot kívánja tárgyaltatni. Ezután a költségvetést. De akkorra már jól a nyár derekán leszünk. A kiegyezést a szünet előtt már nem lehet letárgyalni, pedig az a legsürgősebb teendők közé tartoznék, mivel most még a kereskedelmi szerződések megújítása iránt sem lehet tárgyalni. De úgy kíván segíteni a bajon, hogy új törvényjavaslatot terjeszt be, amelyben felhatalmazást kér a kereskedelmi tárgyalások megindítására, addig is, míg az autonóm vámtarifa megállapíttatik. A jobboldal elég gyengén tapsolt a beszéd befejeztekor, a baloldal pedig hosszasan zsiózott. Azután Kossuth Ferencz beszélt. Kötelező ígéretet kívánt arra, hogy a katonai javaslatot visszavonják és az nem kerül többé napirendre. Mert ha bármikor beterjesztik, a függetlenségi pártot ismét szemben találják magukkal. Elmondja ezután a függetlenségi párt programmjának tartalmát és kijelenti, hogy annak megvalósításáért utódaink is küzdeni fognak. Ivánka Oszkár jelentette ki ezután, hogy a miniszterelnököt programmja megvalósításában az egész szabadelvű párt támogatja. Zichy János gróf a néppárt nevében szólt. A mostani válságból két tanúságot vont le. Az egyik az, hogy Magyarországon mindent fel lehet áldozni, még a sokat emlegetett és hivatkozott többségi akaratot is. Sajnálja, hogy a nemzeti követelmények elestek. Szederkényi Nándor fejtette ki ezután a maga és elvtársai álláspontját a miniszterelnök programmjával szemben s élénk helyeslés között mutatott rá különösen arra, hogy állandó béke az országban nem lesz, míg a nemzet törvényes jogait a hadsereg kérdésében végre nem hajtják. Barabás Béla beszéde szerdára maradt. Khuen-Héderváry előterjesztette még a kvóta-jelentést, Kolozsváry honvédelmi miniszter pedig a rendes újonczokról szóló katonai javaslatokat s ezzel az ülés véget ért. A függetlenségi párt. — Viharos értekezlet. — Budapest, julius 1-én. A hónapok óta tartó parlamenti válság, de különösen a Háznak keddi viharos ülése végzetes eredményű lehet nemcsak az új kormányra, de valószínűleg magára a függetlenségi pártra is, amely a nemzet érdekeiért folytatott hazafias küzdelmében az áldatlan pártoskodás terére lépett. Meglepő az a valóban sajnálatos konfliktus, amely kedden este tört ki a függetlenségi párt elnöksége és a párt között. A Kossuth-párt ugyanis kedden este értekezletre gyűlt egybe, amelyen Kossuth Ferencz kijelentette, hogy lemond az elnökségről. Ez a kijelentés első pillanatra nagy megdöbbenést keltett a jelen volt párttagok között, de nyomban megvigasztalódtak, mert a párt elnökének ez a kijelentése tárgytalanná válik, ha a kiküldött bizottság fölvilágosítja, hogy a nézeteltérés nem komoly jellegű és csupán csak tévedésről van szó. Így aztán remélhető, hogy a kellő magyarázat után Kossuth visszavonja lemondását és a béke helyre áll, ami kívánatos is, mert a nemzetnek ilyen válságos helyzetben szüksége van az erős és hazafias függetlenségi párt összetartó tömörségére. A viharos értekezletről fővárosi tudósítónk a következőket jelenti: Barabás Béla alelnök foglalta el az elnöki széket. Kijelentette, hogy a függetlenségi párt úgy látszik, végzetes fordulóponthoz ért, ez azonban nem akasztja meg a pártot a nemzet érdekében megkezdett küzdelem folytatásában. Sajnálattal emlékezik meg az elnök és a párt között támadt konfliktusról, amely tévedésen alapszik és éppen ezért hamarosan tisztázódni fog. Egyébként indítványozza, hogy küldjenek az elnökhöz egy három tagú bizottságot, amelynek feladata lesz az elnököt a fölmerült sajnálatos tévedésről felvilágosítani és őt lemondásának visszavonására bírni.. Ezt az értekezlet általános helyesléssel el is fogadta. Tegnap este a párt újabb értekezletet tartott. A konfliktus előzményei. Kossuth Ferencz este hat órakor nyitotta meg az értekezletet és bejelentette, hogy tekintettel a képviselőház ülésén történt eseményekre, nevezetesen a misniszterelnök ama kijelentésére, hogy a katonai javaslatokat csak egyelőre vonja vissza, szükségesnek látta a konferencia összehívását, úgy vette ki ugyanis a függetlenségi párt hangulatából, hogy az obstrukciót folytatni akarják épp úgy, mint Széll idejében. Erre nézve szükségesnek tartja figyelmeztetni a képviselőket a Khuen-Hédervárynak adott szavukra és ígéretükre, amelyet a véderőjavaslatokra vonatkozólag tettek. Barabás Béla erre általános helyeslés közepette azt felelte, hogy a pártnak most nincs megkötve a keze, miután a kormányelnök megszegte adott szavát azzal, hogy a katonai javaslatokat nem véglegesen, hanem csak egyelőre vette le a napirendről. Justh Gyula és Komjáthy Béla szintén ezeket mondták. Ezzel szemben Rátkay László, Papp Zoltán, Mezőssy Béla és Sebess Dénes azt a kijelentést tették, hogy az obstrukciót folytatni a pártnak morális kötelessége. Az elnök lemondása. Kossuth Ferencz erre fölállott és izgalomtól remegő hangon a következőket mondotta : — Látom, hogy csalatkoztam a pártban és az egész országban, amelynek a jóvoltáért küzdöttem a parlamentben. Belátván csalódásomat és a párt magatartásából levonván a konzekvencziákat, lemondok az elnökségről. Ezután Kossuth ott hagyta az értekezletet. Vele mentek Komjáthy Béla, Justh Gyula, Endrey Gyula és Putnoky Mór. A temodást nem veszik tudomásul. Kossuth és kísérete kivonulása után 53 szatt Jövő évi kiállításunk. — A kiállítás rendező-bizottságának ülése. — — július 1-én. A városunkban tervezett ipari és mezőgazdasági kiállítás rendező-bizottsága június hó 28-án, vasárnap délután látogatott gyűlést tartott a városháza közgyűlési termében, melyen részt vett Kulinyi Zsigmond, a kereskedelmi és iparkamara titkára is, aki részletes programmot adott a rendezendő kiállításról s ezzel kapcsolatosan egy költségvetési tervezetet is terjesztett be. A gyűlés lefolyásáról az alábbi rövid tudósítást adjuk: A gyűlésen Juhász Mihály kir. tanácsos, polgármester elnökölt és megjelentek azon: dr. Endrey Gyula orsz. képviselő, dr. Szalay József főkapitány, Bauer Gyula, Feiner Mór kamarai kültagok, Vékony József gazdasági egyesületi elnök és több, mint ötvenen a kiállítási bizottság tagjai közül. A gyűlést Juhász Mihály polgármester nyitotta meg. Előadta, hogy az ipari és mezőgazdasági kiállítást 1904. évi augusztus hóban tervezik, hogy annak czéljaira a város közönsége már fölajánlott 6000 koronát és ismertette az előkészítésre vonatkozó tanácskozások eddigi eredményeit. Fölkérte aztán Kulinyi Zsigmond kamarai titkárt, adná elő szakszerű nézeteit a tervezett kiállítás miként leendő rendezésére vonatkozólag. Kulinyi Zsigmond, a szegedi kereskedelmi és iparkamara titkára részletes programmját fejtette ki a tervezett kiállításnak és főként annak ipari részét illetőleg megjelölte a várható részvétel arányait és azokhoz képest költségvetési előirányzatot is terjesztett elő. A kiállítási bizottság nagy érdeklődéssel hallgatta a kamarai titkárnak kiállításunk előkészítési munkálataira tett megjegyzéseit, melyek a következőkben összpontosulnak: Helyesli, hogy csak helyi jellegű lesz a kiállítás és hogy együttesen ipari és mezőgazdasági kiállítás rendezése van tervben, határozottan hibáztatja azonban, hogy oly költséges kiállításra gondol a bizottság, melynek költségvetése 41000 koronára irányoztatott elő. Ő csak oly helyi iparkiállitást tart helyesnek s tudja jól, hogy a kereskedelmi miniszter is csak oly helyi iparkiállitásnak ad mérsékelt államsegélyt, melynek költségvetése nem haladja túl azon arányt, melynek a kiállítás várható előnyei és költségei közt okvetlenül meg kell lenni. Ezen szempontból államsegélyre csak akkor számíthat a bizottság, ha a kiállítás nem e czélból épített ideiglenes épületekben, hanem már meglevő alkalmas középületekben tartatik meg. Nálunk e czélra a főgimnázium épülete ígérkezik a legalkalmasabbnak s eltekintve attól, hogy az iparczikkek kiállítására is sokkal szebb és alkalmasabb keretet képez, mint egy pár ideiglenes sátorszerű építmény, az a körülmény is ajánlja, hogy több ezer korona megtakarítást nyújthat. Utal ezután Kulinyi az utóbbi években tartott hasonló kiállítások tanulságaira és ezerekre