Vásárhely és Vidéke, 1905. július-december (23. évfolyam, 80-159. szám)

1905-07-02 / 80. szám

1905. julius 2. 80 szám. VÁSÁRHELY ÉS VIDÉKE. sorban hazájoknak és aztán az emberiség­nek hasznos tagjai legyenek. — Van arra is alkalom, hogy billiárdozzanak, vagy tekéz­­zenek, sőt hetenként egy estén tánczoljanak is s az ilyen mulatság összehozza a mestert, a segédet, a kereskedőt, a más társadalmi állású embert.­­ Kellő ellenőrzés mellett még a szeszes italok élvezését is megenge­dik azoknak, kik ezekről már nem képesek lemondani. Ilyen a külföldi iparos élete, mely életnek a mi iparosaink közé való helyes átplántálása, de nem éppen mindenben való szolgai utánzása késztette arra az iparos ifjak önképző egyesületének vezetőségét, hogy a közműveltséget előmozdító, nem tudomá­nyos, hanem népszerű­, és nem egyes irány­ról való, hanem több,­­egymással összefüggő előadást tartson a hét megjelölt egy-két es­téjén, melyet nemcsak az egyesület tagjai, hanem bármely idősebb és ifjabb iparos, sőt családtagjaik is rendszeresen meghallgathat­nak. Czélja a vezetőségnek, hogy iparos ün­nepek rendezésével az iparosságnak együvé tartozását észrevétesse. Szóval nem az ipa­ros ifjak egyesületén fog múlni, nem az ő bű­nük és hibájuk lesz, ha ezen elhatározás és annak becsületes végrehajtása az iparosság részvétlensége folytán kudarczot fog vallani. Ez eszme megvalósítása s az egyesü­let ügyeinek rendezése czéljából fog a hód­mezővásárhelyi iparos ifjak önképző egyesü­lete legközelebb (július hó 16-án, vasárnap délután 2 órakor) rendkívüli közgyűlést tar­tani s azon határozzák meg a részletes pro­­grammot, melyről annak idején számolni fogunk. Iskolai értesítők. — Beszámolók az elmúlt iskolai évről. — intézet életében előfordultak. Az iskolának a múlt tanévben összesen 148 növendéke volt és pedig az első osztályban 37, a má­sodikban 37, a harmadikban 36, a negye­dikben 20 és a kézimunka tanfolyamon 18. A növendékek közül 135 helybeli, 12 pedig vidéki volt. A­mi a tanítás eredményét illeti, az teljes megnyugvásra szolgálhat, a­meny­nyiben a négy osztályban összesen csak 22 növendék kapott elégtelen osztályzatot egyes tárgyakból, míg ezzel szemben igen sok a kitűnően végzett. A kézimunka tanfolyamon volt 18 növendék 267 darab fehérneműt, 124 darab szabásrajzot, 154 darab felsőru­hát és 88 darab ezekhez való szabásrajzot készített az év folyamán. Végül a következő tanévre szükséges tudnivalókat tartalmazza az értesítő. A róm. kath. leánynevelő-intézet értesí­tőjét a Domonkos-rendi szerzetesnek adták ki, melyet Bernátsky Ferencz apátple­­bános sorai vezetnek be, a ki a váczi egy­házmegye egyik érdemekben elhunyt czim­­zetes püspökéről, Csávolszky Józsefről emlékezik meg kegyeletes szavakban. Azután az iskolai év története van megírva rövid, főbb vonásokban, a­miből megtudjuk, hogy a négy polgári osztályban a rendes tárgyak mellett különösen a női kézimunka tanítá­sára fektettek kiváló súlyt, a­menyiben a négy osztály növendékei összesen 1046 da­rab kézimunkát készítettek az évfolyamán, a legegyszerűbbtől kezdve a legdíszesebbig. Az intézet IV-ik elemi osztályálvába, két csoportra felosztva, járt összesen 123, a négy polgári osztályba pedig 101 növendék. Ez utóbbiak közül helybeli volt 69, vidéki 32, róm. kath. 99, hely hitvallású 2 növendék. Tandíjmentességet 12 polgári iskolai növen­dék élvezett. A tanulási eredményt illetőleg volt 14 kitűnő, 17 jeles, 36 jó, 19 elégséges és 5 elégtelen. Közli végül az értesítő a fel­vételre és az internátusra vonatkozó tudni­valókat. Az izraelita népiskola értesítőjét K­e­­m­é­n­y Simon igazgató tanítónak egy igen érdekes eszmefuttatása vezeti be az úgyne­vezett túlterhelésről, melyet nem pe­dagógusok is érdeklődéssel olvashatnak. Az iskolába a tanév folyamán felvétetett össze­sen 144 tanuló és pedig 82 fiú és 62 leány s ezek közül az első vegyes osztályba járt 40, a másodikba 28, a III—IV. leányosz­tályba 26, a III—IV. osztályba 50. A taní­tás eredménye teljesen kielégítő volt. — július 1 én. Véget érvén a tanév, egymásután je­lennek meg és látnak napvilágot az iskolai értesítők, melyekben az igazgatóságok szá­molnak be az elmúlt iskolai esztendőben végzett munkásságról és elért eredményről. Az eddig elé hozzánk beküldött értesítőkből, mint közérdekű dolgot, az alábbi adatokat közöljük : Az állami polgári leányiskola értesítőjét T­e­l­e­k­y László igazgató állította össze, a bevezető részben vázolván azokat a főbb eseményeket, melyek a tanév folyamán az barna haját, ez meg ölbekapta s összecsó­kolta, a hol érte. — Ezután igy lesz, hát csak bántsa a bajuszom, vagy a hajam ! Én külömben is meg fogom kérni a mamát, hogy a­míg itt vagyok, ne mozduljon ki a szobából, mert én nem bírok magával. — Nem maga kezdte ? Kiállhatatlan ! — Csak jöjjön be a mama ! . . Majd meglátjuk, hogy melyikünknek hisz . . .Igazan! Miczike varrja fel azt a gombot a keztyümre. A kis Miczike szaladt a varrótűért, meg a czérnáért és olyan büszkén, olyan komo­lyan öltögette azt a kis gombot. . . úgy érezte, hogy ez a kis teendője asszonynyá avatja már, hisz kell, hogy az ő jövendőbeli zsarnokának keztyüjén gomb legyen. Hirtelen megszólalt : — Ordódy, ma nálunk vacsorázik. Igen nagy a szél. Hova menne ? . . . Jó ? — Köszönöm! — Oda hajolt a meny­asszonya dolgos kis kezéhez és megcsó­kolta. Aztán szótlanul nézte a lányka barna fejét, az arczát, minden mozdulatát és a mikor az édes felvetette a fejét, s a sze­mébe nézett, mintha a gondolatát fürkészné, érzett a hangján, hogy nagyon őszintén, szinte meghatottan mondta: — Azt hiszem, hogy ez a boldogság! És megszorították egymás kezét. A hét. Az új kormányt Hódmező-Vásárhely város közönsége is azzal a hazafias üdvöz­lettel fogadta: vissza! A darabant-kormány iránt városunk törvényhatósága egyhangúlag bizal­matlanságot szavazott s egyhangúlag mondta azt is ki, hogy semminemű törvény­­ellenes rendeleteit végrehajtani nem fogja, mégis a városi tanácscsal együtt lépre akart menni a törvényhatósági bizottság egy része oly irányban, hogy minden politikai vonatkozástól menten, köszönettel és elismeréssel adózzék a város volt főis­pánjának főispáni működéséért, a­ki ezen főispáni működését a darabant-miniszterség­­gel koronázta meg. A közgyűlés többsége azonban belátta, hogy itt a politikai vonatkozásoktól nem le­het eltekinteni és egy darabant-miniszternek még akkor se lehet jegyzőkönyvi köszönetet és elismerést szavazni, ha jó főispán volt, mert a valóságban úgy nézne ki a dolog, hogy a törvényhatóság elítéli a da­­rabant-minisztert, de azt ezen súlyos ítéle­tért mindjárt kiengesztelni is akarja azzal, hogy­­ jegyzőkönyvi elismerést szavaz neki azért, hogy főispáni állásában a város érde­kei iránt jó indulatot és buzgalmat tanú­sított. Ilyen czímen akár Fejérváry báró miniszterelnöknek is jegyzőkönyvi köszönetet szavazhatna minden törvényhatóság, mert jó katona volt s vitézségével a Mária Terézia-rendet is kiérdemelte. Nem arról van most szó, hogy a da­­rabant-miniszterek közül ki volt jó tábor­szernagy, jó főispán, vagy jó közgazdasági tudósító, hanem arról, hogy akadt hét gyászmagyar, a­ki a nemzet akarata ellenére, a bécsi udvar kedvéért, magas czímért, magas fizetésért és magas nyug­díjért alkotmányellenes kormányzásra vállal­kozott. Ezt a vállalkozást szépíteni nem le­het. Hiába szépítgeti azt Bauer Gyula, W­i­­­h­e­i­m Arnold dr., Draskóczy La­jos, Nagy Kardos József, — azt a nem­zet elitéli s a történelem megbélyegezni fogja. S örök szégyen és gyalázat lenne a nemzetre, ha ezzel az alkotmányellenes kor­mánynyal szemben nem úgy viselkednék, mint ahogyan országszerte viselkedik: ma­gáénak ne­m­ vállalja, tiltakozik és szervezkedik ellene. * A mi városunk törvényhatósága e hó 28-án tartotta közgyűlését, mikor városunk széles határában a nyári nagy munkaidő már beállott s ennek daczára is a közgyűlési te­rem teljesen megtelt bizottsági tagokkal. Kalapot emelünk a törvényhatóság tag­jainak példás kötelességteljesítésük előtt; kalapot emelünk különösen a függetlenségi párthoz tartozó bizottsági tagok magatar­tása előtt, kik tömeges megjelenésükkel és kitartásukkal biztosították, hogy a törvény­­hatóság a szőnyegen levő politikai kérdések­ben a nemzet nagy érdekeinek megfelelő határozatokat hozott. A volt kormánypártnak ugyan nem tet­szett, hogy a függetlenségi párt a tiszai rakpart, a közvágóhíd, a keramit útburkolás és egy csomó olyan ügyet levétetett a napirendről, melyekre nézve a hozandó közgyűlési határozatot felsőbb jó­váhagyás végett a darabant-kormány elé kel­lett volna terjeszteni,­­ de a függetlenségi többség megmaradt azon elhatározása mel­lett, hogy míg az országnak alkot­mányos kormánya nem lesz, füg­gőben hagyja azon ügyeit, melyekre nézve kormányi jóváhagyás nélkül nem intézked­hetik. És érdekes volt, hogy mikor ebben a kérdésben a volt kormánypárt név sze­rinti szavazást provokált, hogy ezzel az ellenzéket zavarba hozza, a saját párt­ját hozta olyan zavarba, hogy a szavazás­nál hírmondó is alig maradt belőle. * A szerdai közgyűlés után a törvényha­tósági bizottság tagjai is szétoszlottak a nyári nagy vakác­ióra. Szeptem­ber haváig nem lesz közgyűlés, de ha a kormánytól valami törvényellenes rendelet érkeznék, a polgármester a rendkívüli közgyűlést azonnal össze fogja hívni. Szívünkből kívánjuk, hogy ilyen megle­petés meg ne zavarja a törvényhatósági bizott­ság szünidejét, de ha megtörténnék, az sem fogja készületlenül találni a törvényhatósá­got s a szünet alatt is helyet fog állani a bizottság a város jó hírnevéért. Mi ugyan abban reménykedünk, hogy hosszabb lesz a törvényhatóság nyári szünete, mint a darabant-

Next