Vásárhely és Vidéke, 1906. július-december (24. évfolyam, 78-192. szám)
1906-07-01 / 78. szám
1906. július 1. VÁSÁRHELY és VIDÉKE 78. szám. 3. az államtitkár döntése tegnap érkezett meg a városhoz s szóról-szóra a következőket tartalmazza : „A város közönségének. Folyó évi márczius 14-én tartott that. bizottsági közgyűléséből kelt felterjesztésére, melyben azt kéri, mely szerint tekintettel a fenforgó körülményekre, engedném meg, hogy a t. város állatvásárai tovább is az eddigi helyen, a Szabadság-téren tartathassanak meg, az összes iratok visszaküldése mellett értesítem a város közönségét, hogy amennyiben a szabadságtéri állatvásár területe az 1888. évi VII. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott ugyanaz évi 40.000. sz. rendelet 31. §-ában foglalt követelményeknek mindenben megfelelő módon be van rendezve és alkalmas intézkedésekkel kellő gondoskodás történik aziránt, hogy az állatvásároknak a jelzett helyen való tartásából az állategészségügyi érdekeket fenyegető veszélyeknek mindenkor eleje vézetik, kivételesen nem teszek észrevételt az ellen, ha az országos állatvásárok ideiglenesen ezentúl is a város belterületén fekvő jelenlegi helyükön tartatnak meg. Miután azonban az országos állatvásároknak jelenlegi helyén való további tartása folytán a létesíteni elhatározott új állatvásártér berendezésével járó kiadások elodázhatók lesznek, reményem, hogy az immár tényleg igen sürgős szükséget képező közvágó hídját a mai viszonyoknak megfelelő módon most már minden késedelem nélkül mielőbb felépll ei. Addig pedig, míg ez megtörténhetik, az állatvásártér kihelyezésének ügyét sem hagyja fel, hanem azt esetleg még a közvágóhíd elhelyezésével kapcsolatban továbbra is megfontolás tárgyává teszi, mert ezen ügyeknek a köz- és állategészségügyi követelményeknek mindenben megfelelő rendezése által a város elsősorban a saját jól felfogott érdekeinek tesz nagy szolgálatot, mely kétségivül úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben teljesen kárpótolni fogja azokért a kiadásokért, melyeket ezen létesítményekért a város áldozni fog.“ Amint ebből a leiratból látható, a földmivelésügyi minisztériumban kedvezőleg és a város közönsége kívánalmának megfelelőleg döntöttek az országos vásártér ügyében, de ezzel kapcsolatosan a közvágóhíd létesítésének, illetőleg megoldásának ügyét is előtérbe állították s mintegy feltételül kikötötték, hogy most már ne halassza tovább a város közönsége a közvágóhídnak a felépítését, mert ezzel a saját érdekei ellen vét és azoknak árt. Sőt tovább menve, még azt is mondja a leirat, hogy a vágóhíd építésének kérdésével kapcsolatosan újból tanulmányozza a törvényhatóság a vásártér elhelyezésének ügyét is, hátha a két dolgot együttesen lehetne megoldani a legmegfelelőbb módon. Nincsen semmi kétségünk aziránt, sőt egészen bizonyosak vagyunk felőle, hogy Vásárhely város közönsége igaz örömmel fogadja a földmivelésügyi miniszter ezen kedvező döntését a vásártér ügyében, mert ezzel vágya, óhajtása és akarata beteljesedett s a törvényhatóság nem állíttatott azon kényszer elé, melyet a főállatorvosok s ezeknek szakvéleményei és jelentései alapján a volt kormányok miniszterei erőltettek a városra. Gondolkodásra csupán a közvágóhíd ügye ad még okot, mert attól tartunk, hogy a nagyzolási mániában szenvedő hatóság újra nem vet számot a város anyagi helyzetével, szükségletével és forgalmi viszonyaival s olyan költséges vágóhídi tervezetet terjeszt ismételten a törvényhatósági közgyűlés elé, melyet épen a saját jól felfogott érdekünkben nem fogadhatunk el, nem akarván egyik túlzásból a másikba esni. Ellenben, ha a tanács körültekintően és minden ábrándos képzelődést nélkülöző, gyakorlati számításokon alapuló tervezetet mutat be az építendő vágóhídra vonatkozólag, melynek költségei nem haladják túl a törvényhatóság anyagi erejét, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy ez a kérdés is gyorsan és megfelelőleg fog megoldatni, képzelte ő álmaiban az ő kicsiny feleségét! Kegyetlen sors! Alig, hogy megtalálta, máris elvesztette. Hiszen anyja van, szép, fiatal anyja, akinek jobban kell hódolni, mint leányának ! Borzasztó! . . . Konvenczionális kötelességből tánczra kérte Dani Elluskát. Sőt, amikor látta, hogy Zoltánná is tánczol, őt is felkérte. — Férje ura is résztvesz a bálon? — kérdezte táncz közben. — Már tíz éve özvegy vagyok, — felelt Zoltánná. A táncz után Dani észrevétlenül akart eltávozni. De Elluska boldogan mosolygott feléje. — Igazán csodaszép látvány volt, amint édes anyukával tánczolt. Maguk voltak a legszebb pár a teremben. És Dani nem ment el . . . Fent a „sárkánysziklán“, ahol az idősebb mamák és nénikék ültek és nézték a tánczot, nagy mozgás keletkezett. — Látta, Farkas Dani Zoltánnéval tánczolt, úgy látszik, nagyon teszik neki a kis Ellus . . . Zoltánná különb anyós lesz, mint mi! Még a fiatalok közé számítja magát! Egyenlőtlen mérték, nyár. A természet nyáron nyújtja leggazdagabb adományait és a dolgozó emberek sok milliójának a nyár a hőn várt szabadságot hozza meg, az üdülésre való időt, amely új erő gyűjtésére szolgál a létért való kemény küzdelemhez, amely manapság mindig nehezebbé válik és egyre többet kíván a lététől és a testtől. Nem ezzel a mértékkel méri azonban a nyár adományait az emberiség legfiatalabb részének, az újszülött gyermeknek, a csecsemőnek és nevezetesen ama gyermekeknek, akik az anyatejet nélkülözni kénytelenek. Tánczol, kaczérkodik, udvarodat magának ... Alaposan befut majd a rém uramnak! Úgy kell Farkas Daninak . . . megérdemelte! Farkas Dani nem látott, nem hallott semmit, annyira lefoglalta egész valóját Elluska. És amikor Zoltánné búcsúzáskor kezet nyújtva, megszólította, azt hitte, hogy gyönyörű álomból ébred valóságra. — Örvendeni fogunk, ha meglátogat bennünket. Nagyon visszavonultan élünk ugyan, de minden vasárnap délután szívesen látjuk ismerőseinket. Már a legközelebbi vasárnapon megjelent Farkas Dani Zoltánéknál. Elluska elpirult, amikor meglátta. Közben ugyanis megtudta ismerőseitől, hogy Farkas Dani azért nem közeledik szívesen, mert ő fél a mamáktól. Ide azonban mégis eljött. Dani kitűnően érezte magát a disztingvált kellemes társaságban. Volt azonban a vendégek között valaki, aki semmikép sem tetszett neki. Magas, elegáns férfi, villogó fekete szemekkel és érdekes arczvonásokkal. Kiserdei Erdei Bélának mutatkozott be. Sokat foglalkozott Elluskával és néha oly bizalmasan mosolygott reá, hogy Daninak fejébe szökött a vér. — Régóta ismeri Erdei urat? — kérdezte látszólag egykedvűen Elluskától. — Régóta? Nem. De nagyon jó barátunk. Dani rosszkedvűen harapdálta ajkait. Zoltánné tapintatosan, kellemesen végezte háziasszonyi kötelességeit. Mindazonáltal észrevette Dani, hogy Erdeivel szemben kitüntető szívélyességgel viseltetik. Kételyek dúlták fel Dani nyugalmát, de azért mégis megismételte látogatását a következő vasárnapon. Szűkebb körű társaságot talált ott, de Erdei is köztük volt és egyenlően figyelmes volt Zoltánnéval és Elluskával. Elluska elfogultnak látszott és kerülte Dani kutató pillantásait. Zoltánné ellenben megnyerő szeretetreméltósággal üdvözölte. — Biztatni akar, — gondolta Dani, — mint ahogy Erdeit is biztatja. Mindenáron férjhez akarja adni a leányát és azt hiszi, hogy magasabbra szállítja értékét, ha versenyt rendez közöttünk. Elavult politika. Óvakodni fogok tőle, ha megházasodom. Mert azt már elhatározta, hogy feleséa nyári idő csak veszedelmet és betegséget hoz. A hányás-hasmecs garázdálkodik ezeknél a gyermekeknél és a halálozás száma kétségtelenül rengeteg nagy volna, ha újabb időben nem állna az orvos rendelkezésére olyan szer, amely rendkívüli módon beválik és a legteljesebb sikerrel alkalmazzák mindama betegségek ellen, amelyek az anyatej híján levő gyermekeket meglepik. Ez a Kufeke gyermekliszt, egy egészen kitűnő szer a csecsemők és kis gyermekek nyáron föllépő gyomor- és bélbetegségei ellen. Ez a liszt mint hozzátétel a tehéntejhez a gyermek gyomrában könnyen emészthetővé teszi a tejet, csökkenti a bél ben az erjedést és ami nagyon fontos, ezáltal mindenféle betegség csírájának rossz talajt nyújt a fejlődésre. A Kufeke gyermekliszt, mivel ugyanazokat a tápláló anyagokat tartalmazza, mint az anyatej, kiváló készítmény, amely nevezetesen az izom- és csontképződést is jelentékenyen fejleszti a gyermek testében. A Kufeke-lisztnek, amelyet sok ezer orvos rendel, egy házból sem volna szabad hiányoznia, mert lényegesebb megkönnyíti a fiatal anya súlyos gondját kis kedveltje észszerű táplálása tekintetében és aránylagosan olcsósága következtében mindenütt megszerezhető. Nem lesz aratási sztrájk. — Lecsendesedett vásárhelyi aratók. — — junius 30-án. Megemlékeztünk lapunk múlt számában azokról a sztrájkmozgalmakról, melyek egyes vásárhelyi tanyákon mutatkoztak az arató munkások között. Különösen fenyegető jelleget mutatott ez a mozgalom a gróf Ká rolyi Erzsébet tulajdonát képező batidai majorban, ahol a munkások szertelen követeléseit nem tudta teljesíteni Nyikos Gyula ispán, mivel erről először értesítenie kellett főnökeit is. Szerencsére azonban nagyobb baj itt sem történt, mert dr. Szalay József rendőrfőkapitány kimenvén a helyszínére, a munkásokat felvilágosította a sztrájk esetleges káros következményeiről s az ispánnál való közbenjárásával elérte azt, hogy az aratók kívánságai közül a méltányosok teljesittettek, a minek az eredménye az lett, hogy az aratók ismét munkába állottak s most dolgoznak egész igyekezettel. Máskülönben a rendőrhatóság igen erélyesen, mindazáltal tapintatosan jár el a szerződést szegő munkásokkal szemben. Példa erre a Mónus Pál gazdálkodó esete, akinek 4 arató részese olyan követelésekkel lépett fel a munka kezdetén, melyeket a gazda nem teljesíthetett s ezért a részesek nyomban felhagytak az aratással. A sarokba szorított gazda aztán a rendőrség elé idéztette őket, ahol szerződésszegésért 15—15 napi elzárásra ítélték őket s tekintet nélkül a fellebbezésre, nyomban le is zárták a 4 embert. A magyaroknak aztán a hűvös dutyiban megjött a jobbik eszük s még aznap délután kiegyeztek a gazdával, mire a rendőrség szabadon bocsájtotta őket, hogy tovább arassanak. A fenyegető helyzetre való tekintettel külömben a felsőbb hatóság egy kisebb csapat közös hadseregbeli katonnát is vezényelt tegnap reggel városunkba a csendőrség megerősítése czéljából, de mivel azokra városunkban előreláthatólag szükség nem lesz, jelenlétük pedig esetleg költségeket okozhat, Szalay dr. főkapitány táviratilag intézkedett, hogy a katonaság visszarendeltessék. Máskülönben az ország különböző vidékeiről érkező mezőgazdasági sztrájkhírek .