Vásárhely Népe, 1949. július-szeptember (6. évfolyam, 150-227. szám)
1949-07-24 / 170. szám
! rta: ZELK ZOLTÁNPetőfi Sokszor köntett kiSentő vitában, hogy valójában mi is a realizmus? A legtöbben nem is a realizmus magyarázatát kérték, hanem azt kérdezték: ki az a költő, akit realistának mondhatunk ? Sohasem jöttem zavarba. Könnyű volt válaszolni. Elég volt Petőfi nevét mondanom s ahallgatóság nagy része már abban a pillanatban tudta, hogy mit értünk költői realizmus alatt. Petőfi neve mellé, úgyszólván mindenki, társítani tud néhány verssort, amiket gyermekkorunk óta őriz emlékezetünk. Petőfit válaszoltam a kérdezőnek, mire nemcsak ő, de atöbbiek is,szinte gyermeki örömmel felfedezték, hogy hiszen van nekik kedvenc költőjük, akinek szavait idézni tudják s akit idéznek olyankor is, amikor beszélgetés közben azt hiszik, hogy a saját szavaikat mondják. Ezért aztán minden magyarázatnál többet mondott a kérdezők számára, ha felolvastam egy Petőfi verset, mindennek a realizmushoz? Hallgatóim, a munkások, parasztok, már tudták. Tudták, hogy Petőfi a valóság költője. Azé a valóságé, amelyet náluk jobban senkise ismerhet, de náluk jobban megfogalmazhat, kifejezhet. S Petőfi ezt tette. Megfogalmazta, elmondta azt, amit a nép is mond, de azt is, amit a nép csak vágyott elmondani. Ezt tette politikai verseiben, szerelmes verseiben és úgynevezett tájleíró verseiben is. Petőfi ajkáról mindig a nép szólott. A nép érzelmeivé vált ez a nagy nagy költő, de a nép politikai öntudatává is. A XIX. században elsősorban ő volt a magyar nép hangja és tekintete, dühe, keserűsége és reménye, az ő verseiben enyelgett, tréfálkozott, vagy káromkodott a nép. Ezért írt olyan nagyon közérthető remekműveket. Ezért értette meg, fedezte fel minden egyszerű ember a maga életét, de vágyait, jövőjéért való harcait is Petőfi verseiben. Ezért volt Petőfi a nép költője. De hogyan volt az? Úgy talán, hogy romantikusan, tői módon szerette a népet? Dehogyis ő úgy volt a nép költője, ő úgy szerette a népet, hogy egy fejlettebb, haladottabb társadalmi rendszerért harcolt. Ezért írta, hogy „akasszátok fel a királyokat“, ezért írta, hogy „trónra a népet ezért volt republikánus. A puszták költőji, tafi volt talán? Dehogyis! Szerette a pusztát, miért ne szerette volna? De ő volt az, aki ujjongva köszöntötte a vasutat, ő volt az, akii az elmaradottság mélységéből a civilizáció és kultúra magarába akarta emelni népét, ő volt az, aki 1847- ben így írt a vasútról: Száz vasutat, ezeret! Csináljátok, csináljátok! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek. Ezek a föld erei, Bennek árad a műveltség, Ezek által ömlenek szét Az életnek nedvei. Miért nem csináltatok: Eddig is már ?... vas hiányzott ? Törjetek szét minden láncost! Majd lesz elég vasatok! A Wahaikári harcosa volt. De újab Quany várjon csak, azért, mert az romantikussá teszi a költőt? Nem! Azért, mert mindennél jobban szerette munkást, alkotó életet, a békét. És ezért az eljövendő békéért harcolt. Az ő évszázados apataival válaszolhatunk a háborús uszítók fegyvertársainak, a képmutató modern pacifistáknak. Békét, a békét a világnak, De ne zsarnokkénytől, Békét csupán a szabadság Felszentelt kezeiből. Majd, ha így lesz a világon Általános béke, Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére. De míg így nincs, addig fegyvert, Fegyvert mindhalálig! Tav Vilit allél költője és így, így 'UrL ezért volt realista Petőfi. Realista volt, mert a teljes valóságról beszélt. Ha a jobbágyról, akkor a jobbágy fölött zsarnokoskodó földesúrról is. Ha a magyar nép szabadságharcáról, akkor a világszabadságról is. Ha a békéről, akkor a harcról is, amely megvédi abékét. Ha a szamárháton ülő juhászról, akkor a vasútról is. Arról a technikai civilizációról, amely a népet szolgálja a szocialistatársadalomban. Ha korának harcairól, akkor a jövő társadalmáról is, amelyért korának legjobbjai harcoltak. Milyennek képzelte Petőfi ezt az eljövendő társadalmat? Arany Jánoshoz írt leveléből tudjuk, olyannak, amikor „a nép úrrá leszen a politikában“. Ezt pedig csak a szocializmus valósíthatja meg. Ezért lett végre valóban Petőfi országa Magyarország, a szocializmust építő népi demokrácia. ittiimtiitiiitntiniiiiiinimiiHniiinairnmiiirnHimiiiiiinmiHiiiimmniiHiiiiiiinininniiiimiiwnHimiimiiini /; ICultúrát a dolgozóknak A szegedi Nemzeti Színház operaénekesei ma este 8 órai kezdettel Szentesen a Tóth József színházteremben Dal-estet rendeznek. Közreműködik: Papp Junia, Medgyesi Pál operaénekesek, Márki Géza, a szegedi állami Nemzeti Színház tagja és Paulosz Elemér karnagy. MŰSOR: I. rész: 1. Bevezető ismertető: Márki Géza. 2. Schubert: Szerenád. 3. Schubert: Pusztai Rózsa. A napsugárhoz. Mendelsohn: A dalnak lenge szárnyán. 4. Liszt: Ha én dús király volnék. Ha álmom mély... 5. Liszt: Szerelem. Nyugalom a béres tetőn. 6. Grieg: Csolnakon. Szeretlek. 7. Brahms: Halál, te hűvös éjjel vagy... Csajkovszkij: A bálban. SZÜNET: 13. rész: 1. Bizet: Gyöngyhalászok. Ária. Carmen: Virágária. 2. Bizet: Carmen: Duett. 3. Verdi: Trubadúr. Ária. 4. Puccini: Pillangókisaszszony. 5. Puccini: Bohémélet. Ária. 6. Puccini: Bohémélet. Duett. 7. Csajkovszkij: Anyegán. Ária. 8. Cserkasov: „Dohányon vett kapitány“ Szabadságdala. A nagy érdeklődésre való tekintettel jegyek már csak a színházpénztárnál kaphatók 1, 2, 3 forintért. Pénztáróra: Délelőtt 10—1-ig, délután 6-tól. a A r^kartirra r ^^SPETŐFI SÁNDOR SZÜLEINEK ARCKÉPE. A REALISTA KOLTO\ Petőfi-est Moszkvában Moszkvában július 30-án nagyszabású Petőfi-ünnep lesz, amelynek egyik érdekessége az új gyűjteményes Petőfi-kötet. Ukrán nyelven is megjelennek Petőfi költeményei. Ugyancsak kiadják Petőfi verseit grúz nyelven is Tbilisziben. Kuruc balladák orosz nyelven Mihail Iszakovszkij, a jeles szovjet költő és műfordító fordításában három magyar kuruc ballada jelent meg a Zászló (Znamja) című szovjet irodalmi, művészet és társadalompolitikai folyóiratban. A Bujdosó Rákóczi, a Csinom Palkó és az Esztergom megvételéről szóló balladák orosz nyelvű, kitűnően sikerült fordítással nemcsak a ritmust és a balladák formáját, hanem a balladák belső tartalmát, szellemét is híven közvetítik. D2HSZKI] ilílíiK 1UFOJDULÚlflRl III. FOLYTATÁS. És a csekisták, lélegzetüket visszatartva hallgatták. A végén Dzerzsinszkij hozzátette: — Van valakinek kérdeznivalója? Az összes kérdésekre, még a legjelentéktelenebbekre is részletesen felelt. Azután elbírálták az egész tervet és Dzerzsinszkij figyelmesen végighallgatott minden javaslatot. — Ez helyes — mondotta néha — magának igaza van. Vagy: — Ez nem helyes, ha így cselekednénk, az egész dolog meghiúsulhatna. — És megmagyarázta miért. Példaképpen elmesélt két-három ügyet a csekista gyakorlat-ból. A Rjazáni pályaudvar gyujtogatóinak ügye. A szaratovi külön szerelvény ügye. Az éhező Petrográd számára küldött élelmiszerszerelvényt a szabotálok nem vették át Petrográdban és visszairányították Szaratovba. Vagy a „Társaság a gyen* * mekhalandóság elleni harcra“ története. Jó kis elnevezés egy olyan ellenforradalmi szervezet számára, amelyben padszámra rejtegették a dinamitott és amelyben gépfegyverek, puskák és gránátok vannak ... Hát az „Alkotmányozó nemzetgyűlés szövetsége"? Hát a ,,Fehérkereszt“? „Mindent a hazának?“ És még hány mindenféle elnevezés volt. Még „Fekete Pont“ is. Dzerzsinszkij nyugodtan és komolyan megmagyarázta mi volt helyes az ügy kibogozásában, mi pedig helytelen, hol késelekedtek és hol siettek el, hogyan kellett volna cselekedni és hogyan cselekedtek. Újra meg újra átgondolta a régi ügyeket.. Ez alapján oktatta az embereket józan nyugalomra, találékonyságra és erélyre az előttük álló munkában. Ilyen beszéd közben néha felcsengett a telefon. Dzerzsinszkij a hallgató után nyúlt. — Halló — mondotta — hallom. Jónapot Vladimír Iljics. A dolgozószobában oly csend lett, hogy még a lélegzetvételt is hallani lehetett. Dzerzsinszkij Leninnel beszélt. Sápadt arcai egy kissé kipirult. A csekisták ezekben a percekben pedig úgy érezték, hogy Lenin nemcsak Dzerzsinszkijjel beszél, hanem rajta keresztül mindnyájukkal. A tanácskozás után Dzerzsinszkij nem ritkán egy darab selyempapírba csavart cukrot, egy csomag dohányt, vagy egy darab papírba burkolt kenyeret talált asztalán. Az országban éhínség dúlt éeitől jött, látogatóból, oszt meglátogatja családját, meg a fiát, mert csatába indul s ki tudja, hogy s mint... Ma már tudjuk: életét áldozta a világszabadságért. Azt is tudjuk, hogy nem járt Szentesen. De a nép lelkébenél. Szeretete elhozta a szentesi földre is, hogy még közelebb kerülhessen hozzá. Az öreg Toronyihoz és a többiekhez. Valamennyiünkhöz ... Dzerzsinszkij éppúgy éhezett, mint mindenki. Szégyen lett volna egyszerűen behozni neki két darab cukrot, még megharagudna érte. És a csekisták az asztalon hagyták ajándékukat. De nem haragudott meg. Kibontotta a papírt, amely-ben két darab cukor volt rendesen becsavarva és szokatlan, szomorú mosoly jelnet meg az arcán. A csekisták „apánk“-nak nevezték a háta mögött. — Apánknál ma tanácskozási van — mondották. Vagy: — Apánk a Kremlbe utazott Vladimir Iljicshez. * Néha éjszaka idején szobáról szobára járt a Cs. K. épületbe. Kigombolt köpenyben, öreg fcsizmában kissé köhécselve, egy fiatal vizsgálóbíró dolgozószobájába lépett. A vizsgálóbíró felállt (Folytatjuk). 8800 újság a Szovjetunióban A szovjet napilapokról most készült el a legújabb statisztika. Az újságok száma 8800. Ezek közül 6500 jelenik meg orosz nyelven, 2300 pedig más szovjet népek nyelvén, összes példányszámuk 37 és félmillió. A Pravda, a Párt központi lapja, naponta több mint 2 miillió példányszámban kerül az olvasókhoz. s csatáin indult Per... amikor átlovagolt Szentes városán Akit a nép szeret és szívébe zár — úgy véli — találkozott is vele. S ha nem találkozhatott, meséket költ, eseményeket, hogy azokkal igazolja magát. Így volt ezzel Szentes népe is, amely száz évvel ezelőtt számos honvédet adott a magyar szabadságharcnak. Itt járt! Történelmi tényként fogadhatjuk el, hogy Petőfi Sándor, a szabadságharc nagy egyénisége, a magyar költészet egyik legnagyobb képviselője — nem járt Szentesen. De híre és lángoló hazaszeretettel eltelt versei annál inkább beférkőztek a szabadságra vágyók lelkébe. És hogy mégis járt itt — amellett a 89 éves Toronyi János bácsi kardoskodik, akinek öregapja mesélte ezt — s ha igen, akkor igaz... Toronyi bácsi 1860-ban született, apja ekkor még legszebb férfikorát élte — meséli —, járatos volt a Szendrey-majorba is. Sokáig nem történt ott semmi — így hallotta —, csak egyszer és egy évre rá ismét.. Akkor történt. Az öreg Szendreyből dőlt a méreg. Az emberek meg sem mertek előtte állani. Ha közeledett, mindenki izziben talált munkát — lehetőleg távol a dühös embertől. — Még az okát se kérdezték — míg csak ki nem szivárgott a házból: Petőfi kérte a lányt... Aki a szép Júliára vetette szemét Volt aki tudta, volt aki nem a ki volt az a férfi, aki a szép Júliára vetette szemét. Aztán az események elhomályosították az esetét. Felkelt a nép. Honvédeket toboroztak. A forradalomról is egyre több szó esett s Petőfi egyre nőtt a nép szemében. Most visszaemlékeztek a méreg okára ... Az idő múlt. Pergett a homok az órán. Vendégségre készültek a majorban. Julia aszszonyt várták fiával, Zoltánnal. A nép a hőst, a költőt, a szabadság bajnokát várta. De mindhiába. Csak egy asszony és egy újszülött érkezett. Más senki. Azok is szegényesem... A nép lelkében él De annál inkább érkeztek a róla szóló hírek, annál sűrűbben verseinek fasizlányai. Petőfit kezdte megismerni a nép, akiért élt és halt. Lassanként személy szerint, is. És mi lett volna erre a legjobb alkalom, ha nem az, hogy fiát látogatta meg. Toronyi bácsi apja is „így látta“ egyszer keresztüllovagolni a városon. — Azt is tudták, hogy szó-