Vásárhelyi Friss Ujság, 1931. január-március (4. évfolyam, 1-73. szám)

1931-01-01 / 1. szám

r­ó 1. :tén s így január hó lesz. lattan a eteket és álló iparo­­is össze :1 Kap­­folyó ,ami ár tető­ ­ csé­­szeírásb­­ól-tanyá­zámláló­­támlál a­­láírásá­­tól váriya­képesség ég leg­­teríteni. okban költé­si kö­­­k és e.enki évfolyam 1. szám. I­g n— Ara 10 fillér. 1931. január 1. csütörtök Megjelenik naponta, délután 3 órakor. Lapzárta déli 12 órakor Szerkesztőség és kiadóhivatal :­­D­u­r­a Lajos könyvnyomdája, Deák Ferenc utca 15. Telefon 254.­ ­VÁSÁRHELYI FRISS ÚJSÁG • • FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Helyben, házhoz kihordva negyedévre félévre 9-po p postán 6 palgő.-$a­ l^j^ossdg. politikai újéve. Irta: Friissch­ip Mátyás országgyűlési képviselő. A magyar gazdasági válság­nak óriási hullámverésében a magyar iparosság kétségtelen egyik legnagyobb szerepét viszi. A magyar földmívesnépnek is kimondhatatlan nehéz az élete most, azonban mellette a falusi iparosságnak és a városi iparos­ságnak még ennél is súlyosabb lett a megélhetési kérdése. Az iparosság, amely a mezőgazda­­sági lakosságból élt és annak a szükségleteit látta el, ma a gaz­daság és a földmívesnép­ hal­doklása miatt szintén mint hű­séges társa érzi a sülyedésnek a mélységeit. Igaz, hogy a ma­gyar válság nem csak magyar kérdés, azonban meg kell álla­pítanunk, hogy a magyar kér­désen belül az iparosságnak kü­lön fájdalma van. A bajok meg­állapítását nem akarom folytat­ni, mert azt minden iparosem­ber, minden politikus és minden közgazdász, aki nyitott szemek­kel jár, élesen látja. A kivezető­­utat megtalálni azonban, a gyó­gyulásnak a mesgyéjét kutatni és megállapítani emberfeletti munka és mégis azt mondom, hogy nem reménytelen a magyar iparosságnak, a magyar kézmű­iparosságnak a sorsa. A mély­pont után már csak a felfelé­­menés következhetik, csak az iparosságnak ebben a vonatko­zásban téves utakra nem sza­bad jutnia. Elismerem, hogy a magyar ipa­rossággal a vezetőkörök súlyos hibákat követtek el és elmulasz­tották a legalkalmasabb eszkö­zöknek az érvényesítését a leg­alkalmasabb időkben és ha az iparosság mozgott és panaszko­dott, tette azt azért, hogy az egész ország figyelmét magára vonja. Nem végeztünk tehát hi­ábavaló munkát, hanem az osz­tály, a magyar iparososztály sú­lyos, nagy kérdéseire hívtuk fel az egész magyar nagy közvéle­ményt. Elismerem, hogy a magyar iparosság rengeteget csalódott, és annyira csalódott, hogy azt kevés osztály mondhatja magá­ról. Ezek a hibák szerintem nem mindig az osztály vezetőiben voltak meg, hanem bizony az iparosság maga is saját magával szemben is sok hibát követett el. Az iparosság politikai újéve tehát nem állhat abból, hogy különálló politikai pártban ér­vényesülhet, mert az iparosság szerintem önálló politikai moz­galomban midig hátrányosabb helyzetben lesz. Az iparosság­nak nem lesz osztálypártja, mint a proletároknak, mert az osz­tálypárt mindig egyoldalú poli­tikára vezet. A magyar iparosságnak gaz­daságilag össze kell fognia min­denkivel, hogy az ő nagy pénz­ügyi és nagy gazdasági kérdé­seit együttes erővel legyen ké­pes megoldani. Az iparosságnak osztályöntudata nem olyan erős, hogy egy közös iparospártban tömörülhessen. Az iparosságnak magának minden politikai párt­ban érvényesítenie kell a maga törekvéseit. Az iparosság egyes tagjainak világnézetüknek, gaz­dasági törekvésüknek és szoci­ális küzdelmüknek megfelelően kell elhelyezkedniök az egyes politikai pártok kereteiben. Az iparosság sehol sem él egy tö­megben olyan nagy számban, hogy politikailag is érvényesül­hessen. De ha egy tömegben él­ne is, akik ismerjük a magyar iparosság lelkületét, tudjuk na­gyon jól, hogy az iparosság hű­ségesen, öntudatosan egy tö­megben nem fog megnyilat­­kozni. Ezt a tételt úgy kell vennünk, ahogy van, az életet és a ténye­ket nem lehet szépítenünk, ép­pen ezért, ebből az iparosság­nak azt a tanulságot kell levon­nia, hogy az iparosság önálló politikai pártban nem tömörül­het, ha csak az iparosság poli­tikai haladását erélyesen befo­lyásolni nem akarja. Az iparos­ságnak önálló politikai pártban való tömörülése bizalmatlansá­got kelt a meglevő pártokban és előbb-utóbb arra vezet, hogy mint paralell politikai organizá­ciót tekintik. És miután egy ön­álló iparos politikai párt ön­állóan cselekedni és eredménye­ket elérni nem fog tudni, ennél­fogva örökké függvénye lesz va­lamelyik pártnak, amely az ön­álló iparospártot magához lán­colja. Tanulság ebből az, hogy az iparosság politikai újéve arra törekedjék, amit az élet mond az iparosságnak, hogy nem ön­álló iparospártot, hanem az ipa­rosérdekeket megértő politikai pártokkal összefüggve vigyék is­mét előre a következendő esz­tendőkben az iparosságnak gaz­dasági és pénzügyi politikai tö­rekvéseit. A munkaviszonyok gyökeres rendezésében látja Soós István dr. polgármester az újév legfontosabb városi feladatát. „Valóságos művészet lesz keresztülhatolni a jövő költségvetési esztendőn.. Újév. Csalódások temetője, re­­­­ménységek rejtelmes bölcsője. Vajon mivel kecsegteti Hódmezővásárhely városát? Mit készít a legmagyarabb város dologban és küzdelemben ed­zett népének? Az óesztendő utolsó napján a — Mit gondol Méltóságod, — kérdezte a hírlapíró — mik lesz­nek azok a problémák, amelyek a jövő évben egyrészt a törvényható­ságot, másfelől pedig a város tár­sadalmát foglalk­oztatni fogják ? Pillanatig elgondolkozik a polgár­­mester, azután éles határozottsággal felel. — A törvényhatóságot, — mondja — sajnos, mint már a közelmúlt előzményekből láthatjuk, legfőként a megélhetés gondjai fogják állandóan sakkban tartani, mert anyagi viszo­nyaink és költségvetésünk, valamint bevételi lehetőségeink oly rosszak, hogy a jövő költségvetési esztendőn valóságos művészet lesz keresztül, hatolni annál is inkább, minthogy a gazdasági élet szakértői szerint egy­előre semmi remény sincs a világot s benne hazánkat is bilincsekbe verő válság olyan mérvű javulására, ami könnyebbé tenné az adófizetést, már­pedig a mai költségvetésünk, mely hetvenöt százalékban az adóbevétele­ken alapszik, épen természeténél — Legőszintébb meggyőződésem. — folytatta tovább Soós István dr. , hogy a törvényhatóság életében alig lesz fontosabb feladat, mint a munkaviszonyok általános és gyökeres rendezése, mégpedig lehetőség szerint az év egész folyamára megértéssel, vállve­tett törekvésekkel meg akarjuk, hi­szem meg is fogjuk találni az igaz­ságos középutat, ahol munkaadó és munkás találkozhat. Az a célunk, hogy minden helyi munkás keresethez jusson és az adott lehetőségek között találja meg nemcsak pil­lanatnyilag, hanem a jövő telje is emberséges megélhetését, miután az a segítség, melyben a város ezidőszerint részesíteni tudja város első polgárát, Soós István dr. polgármestert kereste föl a Friss Újság tudósítója, hogy följegyezze szavát a küszöbön álló 1931-es év eshetőségeire vo­natkozólag, fogva csak az adójövedelmi viszo­nyok javulásától remélheti régi szi­lárdságának helyreállását. Akadályokat kell még elhárítani a középít­­kezések útjából. — Bizony ez a kép eléggé sötét és nem lesz világosabb, ha meg­gondoljuk, hogy az adófizető pol­gárság bajaiban leli eredetét. Nehéz a helyzete minden termelő társadal­mi rétegnek. De mert mindannyian tele vagyunk bajjal- panasszal, válik nagyon fontos kötelességévé Hód­mezővásárhely minden közéleti té­nyezőjének, hogy idejében lehetővé tegyük a ter­ vezett középítkezéseket, ame­lyeknek útjából, nem titkolom, még akadályokat kell elháríta­nunk ... Rövid szünetet tart most Soós István dr., aki valószínűleg a hely­őrségi állomásépület sorsára célzott fenti kijelentésében, az önhibájukon kívül munka nélkül maradt munkásokat, egyrészt nem elegendő, másrészt pedig nem is lehet helyesen értelmezett közfeladat, hogy ilyen tákolmányokkal biztosít­suk a város rendjét és nyugalmát. Ismétlem, én komolyan remélem, hogy kölcsönös megértés célhoz segít bennünket ezen a téren, jól­lehet a várostól kiindulólag nagyobb összegű befektetésre gondolni sem lehet .­. . Minden jelentősebb közmunka egy­szerűen lehetetlenné vált, mert mint már említem, költségvetésünk még a vegetatív életfeltételeket is alig biz­tosítja, nemhogy fejlődő, alkotó ki­adásokra tennék belőle. Újabb köz­alkotásokat csak a nagy állami köl­csön megvalósításától, illetőleg cél­irányos és a városok jogos érdekeire kellőleg tekintő elosztásától remél­hetünk. Egyébként Hódmezővásár­hely városára épen elég súlyos, sőt erejét teljesen kimerítő feladat esik, ha csupán a már megkezdett köz­munkákat — értem itt jelesül a ta­nyai útburkolásokat — programsze­rűen keresztül tudja vinni . .. — Művelődési prog­ramja, — vetette közbe itt a hirlap­­hirlapí­a — társadalmi célba­­határozásai vannak a városnak a jövő évre ? — Vannak, helyesebben csak vol­nának, — hangzott a polgármester válasza. — A kultúra szekerének a haladhatásához is olaj kellene. Pénz. Ami nekünk nincs. Arra kell szorít­koznunk, hogy művelődési intézmé­nyeinket a mai keretek között meg tudjuk tartani. Terjeszkedésről új alkotásokról álmodnunk sem lehet. Ami pedig a város szociális műkö­dési körét illeti, megint csak az anyagiak hiánya miatt, nem terjed­het túl a társadalom saját erőforrá­sainak okos és gondos használatba­vételén, ami szerintem, mint föntebb kifejtettem, a munkaviszonyok ren­dezésével egyértelmű. „A megélhetés nehézségei..." Kimagasló feladat a munkaviszonyok rendezése. AGY- ÉS ASZTALTERÍTŐK KÉSZLETENKÉNT ÉS EGYES DER­BOK IS LEZSONTERÍTŐK ÉS FÜGGÖNYÖK A LEGEGYSZERŰBBTŐL A LEGDIVAT­OS­ABB KIVITELIG. LÓPOKRÓCOK, ÜLÉSTAKARÓK, AGY ÉS ÚTITAK­RÓK GY­PJÚBÓL ÉS TEVESZÖRBŐL GABONA- ÉS LISZTESZSÁKOK, PONYVÁK ZSINEG- ÉS KÖTÉLÁ­LÍ­TE SZÉL SZERINTI MINŐSÉGBEN. PÁRATLAN VÁLASZTÉK, KÖZTUDOMÁS SZERINTI ALACSONY ÁRAK! Lapunk mai száma 8 oldal. Lesz-e kaszárnya ? — A remélt közmunkák sorá­ban — a hírlapíró utolsó kér­dése — különösen jelentősnek ígérkezett a kaszárnyaépítés. Hogy áll most ez az ügy ? — Pontosan — felelte Soós Ist­ván dr. — ebben a pillanatban m­gam sem tudom, mert a tárgyalások egyelőre folyamatban vannak és sejteni sem lehet, hogy hova fognak vezetni. A honvédség újabb igénye, bármenyire óhajtjuk is, hogy a vá­ros helyőrséget kapjon, ilyen alak­ban az én fölfogásom szerint meg nem oldható. A vásártér egész terü­lete, beleértve a polgári iskola előtt hu­zdó részt, mintegy harminc hold. H­a most ebből tizenhetet elveszünk, lehetetlen megfelelő helyet biztosí­tni az állatvásároknak, holott ahhoz életérdekei fűződnek az ilyen nagy gazdavárosnak. Kihelyezni a vásár­teret? Százezrekbe kerülne­k a ha-

Next